Szótó
| Szótó iskola | |
|---|---|
 | |
| Iskola: | Caotung zen buddhizmus |
| Alapító: | Dógen |
| Alapítva: | 1228 |
| Fő templomok: | Eiheidzsi és Szódzsidzsi |
| Altemplomok: | 14 000 |
| Vonal: | többféle |
| Elsődleges helyszín: | Japán |
| weboldal | |
| http://global.sotozen-net.or.jp | |
A szótó iskola (japán: 曹洞宗, szótó su) a zen buddhizmus három hagyományos iskolája közül a legnagyobb (a másik kettő a rinzai és az óbaku). Ez az iskola a kínai caotung iskola japán változata, amelyet a Tang-dinasztia idején alapított Tung-san Lian-csie. Hangsúlyos eleme a sikantaza, a tárgy-, horgony- és tartalommentes meditáció. A meditáló igyekszik tudatában lenni a gondolatainak áramlására, és engedi, hogy azok keletkezzenek és elmúljanak beavatkozás nélkül.
Az iskola japán ágát a 13. században vitte át a szigetországba Dógen Zendzsi, aki caotung buddhizmust (kínai: 曹洞宗, pinjin: caotung cong) tanult Kínában. Keizan Dzsókin mellett Dógent tekintik a szótó zen egyik pátriárkájának.[1][2]
A mintegy 14 000 templommal büszkélkedő szótó Japán legnagyobb buddhista szervezete.[3] A szótó zen ma már nagyon népszerű a Nyugaton is, főleg az Egyesült Államokban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bodiford 1993.
- ↑ Slater 1997, 218-219. o.
- ↑ Bodiford 2006.
Források[szerkesztés]
- Bodiford, William M.. Sōtō Zen in Medieval Japan. University of Hawaii Press (1993). ISBN 0-8248-1482-7
- Bodiford, William. Koan practice. In: John Daido Loori (ed)(2006), "Sitting with koans. Essential writings on the practice of Zen koan introspection". Wisdom Publications (2006b)
- Slater, Peter. Religion and Culture in Canada: Essays by Members of the Canadian Society. Wilfrid Laurier University Press (1977). ISBN 0-919812-01-5