Szvirszk

	Szvirszk (Свирск)
; Szvirszk címere	; Szvirszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Irkutszki terület
Irányítószám	665420
Körzethívószám	39 573
	Népesség
Teljes népesség	15 485 fő (2021)
	Földrajzi adatok
	Elhelyezkedése
	Szvirszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 53° 05′, k. h. 103° 20′53.083333°N 103.333333°EKoordináták: é. sz. 53° 05′, k. h. 103° 20′53.083333°N 103.333333°E
	Szvirszk Pozíció az Irkutszki terület térképén
	Szvirszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szvirszk témájú médiaállományokat.

Szvirszk (oroszul: Свирск) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, az Angara partján.

Lakossága: 13 650 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Fekvése

Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszktól 150 km-re északnyugatra, az Angara bal partján helyezkedik el. Kb. 20 km-re keletre van a transzszibériai vasútvonaltól és az M-53 jelű „Bajkál” főúttól. Cseremhovo vasútállomásától szárnyvonal, az autóúttól pedig bekötőút visz a városba.

Területe az Irkutszk–cseremhovói-síksághoz tartozik és közel 10 km hosszan húzódik a folyó mentén. Az Angara ezen a szakaszon már a Bratszki-víztározó része, két partja közelében erdővel benőtt dombok emelkednek.

Története

Az Angara mentén a 19. század elején keletkeztek az első orosz települések, köztük Szvirszk és a szomszédos Makarjevo falu. Az utóbbiban kikötő és kompátkelőhely is volt.

1931-ben a két falu közötti területen kohászati üzemet létesítettek (a hadiipar számára arzént előállító üzem 1949-ig működött), majd Cseremhovótól a kikötőig vasúti pályát építettek, hogy a közelben bányászott szenet vízi úton tudják szállítani. 1935 kezdték építeni, 1939-ben helyezték üzembe (az állami bizottság hivatalosan 1940-ben vette át) a vegyi áramforrások gyárát, és 1941-ben a német támadás miatt oda evakuálták a leningrádi akkumulátorgyárat. Ebből nőtt ki a város gazdasági alapját képező Vosztszibelement akkumulátorgyár, melynek egyik részlege kizárólag a hadiipar számára dolgozott.

1949-ben Szvirszk városi rangot kapott. Ugyanabban az évben felújító és javítóműhelyeket létesítettek a közeli Angarszkban épülő olajfinomító berendezéseinek összeszereléséhez, 1958-ban pedig bányagépjavító üzemet alapítottak a kelet-szibériai bányavállalatok ellátásra. Közben a város faházai mellett megjelentek az emeletes, komfortos házakból álló lakótömbök is. 1954-ben avatták fel a kultúrházat, 1969-ben adták át a kórház épületegyüttesét, számos iskolát és óvodát építettek.

Az Angarán kialakított Bratszki-víztározó feltöltésekor sok régi falu, köztük Makarjevo helye is víz alá került. Ugyanakkor, 1967-ben megnyílt a város életében fontos szerepet játszó új kikötő. Segítségével nagy mennyiségű szenet, építőanyagot, gépet szállítottak a folyón az Angara-menti városok: Angarszk, Bratszk, Uszolje-Szibirszkoje építkezéseire.

A 21. században

A Szovjetunió felbomlása utáni válságos években a vezető iparvállalatokat részvénytársasággá alakították, de így sem mind maradt fenn. Az akkumulátorgyárból többszöri tulajdonosváltás után két cég alakult. Az AkTyeh (АкТех) ólomsavas indítóakkumulátorokat készít személy- és tehergépkocsikhoz. Az Ekolider (Эколидер) a használt akkumulátorok újrahasznosítását, ólom és ötvözetek kinyerését végzi.

A bányagépjavító üzemből alakult cég (Szvirszkij RMZ, Свирский РМЗ) a javításokon kívül alkatrészeket is gyárt exkavátorokhoz. Egy másik gépipari vállalat gépkocsialkatrészeket, teherautó felépítményeket, konténereket, kereskedelmi pavilonokat készít. A faipar – sőt a város – vezető vállalata lett az 1991-ben alapított orosz-japán TM Bajkal Kft. (ТМ Байкал), mely fa- és fűrészárukat gyárt és termékeit a japán piacon értékesíti.

A kikötő forgalma a szovjet időkhöz képest erősen visszaesett. Ehhez hozzájárult a nagy építkezések befejezése és a szénbányászat válsága, hiszen a forgalom jelentős részét a szén tette ki. Napjainkban főként fafeldolgozó vállalatok (a TM Bajkal) veszik igénybe a kikötő szolgáltatásait.

Környezetszennyezés

Szvirszk ökológiai gondjai csak a legutóbbi időkben kezdtek megoldódni. Bár 1949-ben az arzéngyártást megszüntették és a kohászati üzemet bezárták, az egészségre rendkívül veszélyes hulladék évtizedeken át ottmaradt. 2007-ben kormánydöntés született arról, hogy a vegyifegyverek megsemmisítési programja részeként Szvirszkben felszámolják az arzénszennyezés forrását.

A munkát 2011-ben őszén kezdték meg és a szennyezett anyagok elszállítását 2013 tavaszára fejezték be. A gyárépület maradványait, a nemes- és nehézfémeket is tartalmazó kohászati salakot és az arzénnal szennyezett talajt két szarkofágba temették egy kimerült cseremhovói bánya területén. Összesen 156 ezer tonna hulladékot szállítottak el és zártak biztonságosnak mondott temetőbe.^[3]

Jegyzetek

↑ "Итоги Всероссийской переписи населения 2020 года (по состоянию на 1 октября 2021 года)" (orosz nyelven).
↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. november 6.
↑ Aljona Mahnyova (2013. december 9.). "Zamurirovali i uplotnyili gruntom" (orosz nyelven). Vsp.ru. Hozzáférés: 2015. április 13.

Források

"Szvirszk" (orosz nyelven). Irkipedia.ru. Hozzáférés: 2015. április 12.
Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994.
"Iz isztorii Szvirszka" (orosz nyelven). Pribaikal.ru. Hozzáférés: 2015. április 13.

[61c5e60f29a334ac633ed2f369539ff623eb595b-1] "Итоги Всероссийской переписи населения 2020 года (по состоянию на 1 октября 2021 года)" (orosz nyelven).

[2] "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. november 6.

[3] Aljona Mahnyova (2013. december 9.). "Zamurirovali i uplotnyili gruntom" (orosz nyelven). Vsp.ru. Hozzáférés: 2015. április 13.

[1]

[2]

[3]