Szunyoghy miatyánkja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szunyoghy miatyánkja (A háború előtt való időkből)
Az első kiadás címlapja
Szerző Gárdonyi Géza
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó Singer és Wolfner
Kiadás dátuma 1916
Magyar kiadó Unikornis Kiadó
Magyar kiadás dátuma 2000
Média típusa könyv
Oldalak száma 318 (2000)
ISBN9634273610 (2000)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A Szunyoghy miatyánkja Gárdonyi Géza 1913-ban írt, de csak 1916-ban megjelent tézisregénye. Utolsó írói korszakának jelentős, bizonyos szempontból egyik legjelentősebb darabja volt. Nem csupán filozófiai szemléletét tekintve tartozik a legkövetkezetesebb Gárdonyi-regények közé, de a főszereplő Szunyoghy Dániel jellemének lélektani és sorsának társadalmi ábrázolása terén a hitelesség és a kidolgozottság írásaiban korábban nem tapasztalt szintjére jutott el ebben a műben.

Keletkezése és utóélete[szerkesztés]

A regény megírásának gondolatára egy napilapi gyászhír sarkallta Gárdonyit. A közlemény szerint a pozsonyi temetőben halva találtak egy fiatalembert, aki pisztolylövéssel vetett véget életének. Egy könyv is hevert mellette – Gárdonyi 1907-ben megjelent, Átkozott józanság című műve –, amelybe ceruzával a következő szavakat írta tulajdonosa: „Ez a könyv csaknem visszatartott az öngyilkosságtól.” Az írót megdöbbentette a helyzet, s eldöntötte, ír hát egy olyan könyvet, amely csakugyan visszariasztja az embereket a halálba meneküléstől. Mindösszesen azt kell tudatosítania olvasóiban, hogy az elkeseredetteket önnön gondolataik, félelmeik és a lehetséges jövő rosszabbik arcát felidéző rémképeik hajszolják a halálba. Ahogy naplójában megfogalmazta:

Beállítok egy embert az élet legnehezebb forgói közé s felvértezem a fantázia ellen való küzdelemre a fantáziának a filozófiai megismerésével. Megbecsüli a fantáziát, míg kellemes, de rátipor, mihelyt kínzó: az értelme mindig erősebb.

Gárdonyi 1913. július 8-án olvasta a hírt, s még aznap papírra vetette az első sorokat. A mű első címváltozata Hét viadal volt. Két hónap alatt írta meg a regényt, és december 3-ára elkészült a Szunyoghy miatyánkja letisztázott kéziratával. A könyv végül csak 1916-ban jelent meg a Singer és Wolfner kiadásában. Egy későbbi naplóbejegyzése tanúsága szerint művével elérte célját: „Hogy valóban megerősítettem a könyvemmel sok embert az ingadozásban, a nekem írt levelek bizonyítják.” A regény 2009-ig kilenc kiadást ért meg, 1961-ben pedig Hans Thurn tolmácsolásában németül is megjelent (Mit der Nacht vertraut).

Szerkezeti jellemzői és mondandója[szerkesztés]

A regény keretes szerkezetű: egy összejövetelen egy fiatal rendőrtiszt meséli el Szunyoghy Dániel történetét úgy, ahogy magától Szunyoghytól hallotta. A detektív éppen Fiuméból tart haza vasúton, amikor az út során feltűnik neki és gyanússá válik a szemében a szintén a vonaton tartózkodó Szunyoghy. Egy körözött gyilkossal azonosítja, így beszélgetésbe elegyedik vele, pontosabban beszélteti, és izgatottan lesi minden szavát, hogy leleplezhesse. Az olvasót Gárdonyi csak az izgatott detektív gondolataiba avatja be, ő meséli el egyes szám első személyben a regény vázául szolgáló történetet, a kiegyensúlyozott és nyugodt Szunyoghy „csupán” beszél. Kettejük kontrasztja sajátos, szinte már detektívregényszerű feszültséget kölcsönöz a műnek.

A tartalmi vázat feltöltő írói kellékek Gárdonyira vallanak: műgonddal részletezett realista háttér, egyes szám első személyben elmondott, vallomásszerű lírai történet, átszőve nevelő szándékú bölcselkedésekkel. A mű némileg a túlzsúfoltság hatását kelti, Szunyoghy élete valóban pokoljárás. Két házassága történetét és fordulatos életét meséli el a detektívnek, szinte a kívülálló szenvtelenségével. Hitvallása („miatyánkja”) az élet körforgásán és változékonyságán alapul: „Új kapcsolatokat kell keresnünk az élettel, barátom. […] Találunk. Mindig találunk. Ha felhős is az ég valameddig, egyszer csak mégis megérkezik a nap megint, s meghozza a maga sugarait.” Az élettel összekötő kapcsolatainkat pedig az egészség és a másokkal összekötő szeretet határozza meg. Szunyoghy életigenlő, humanista meglátása szerint az egészséges és szeretetteli élet alapja a racionális életszemlélet, az, hogy az életben semmit nem szabad túl komolyan venni, csak azt, ami boldoggá tesz.

Források[szerkesztés]

  • Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi II. Budapest: Dante. 1934, 209–214.
  • Kispéter András: Gárdonyi Géza. Budapest: Gondolat. 1970, 181–185.

További információk[szerkesztés]