Szung Huj-cung kínai császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szung Huj-cung kínai császár
Huizong.jpg
Született
Kajfeng
Elhunyt 1135. június 4. (52 évesen)
Állampolgársága Kína
Házastársa
  • Empress Xiangong
  • Empress Xiansu
  • Empress Xianren
  • Empress Mingjie
  • Empress Mingda
Gyermekei
  • Csin Cung
  • Zhao Cheng
  • Zhao Kai
  • Zhao Ji
  • Zhao Shu
  • Zhao Qi
  • Zhao Xu
  • Zhao Yu
  • Kao Cung
  • Zhao Cai
  • Zhao Mu
  • Zhao Zhi
  • Zhao Pu
  • Zhao Di
  • Zhao E
  • Zhao Gong
  • Zhao Shi
  • Zhao Zhen
  • Zhao Chun
  • Zhao Wo
  • Zhao Jian
  • Zhao Ji
  • Zhao Chan
  • Zhao Yue
  • Zhao Yang
  • Zhao Yi
  • Zhao Dong
  • Zhao Si
  • Zhao Tong
  • Zhao Bing
  • Zhao Cong
  • Zhao Xiang
  • Zhao Ji
  • Zhao Zhu
  • Zhao Tan
  • Jiade-diji
  • Rongde Diji
  • Ande Diji
  • Princess Fujin
  • Princess Cheng
  • Princess Yanguo
  • Princess Xianfu
  • Princess Shunde
  • Yifu Diji
  • Zhao Huanhuan
  • Baofu Diji
  • Renfu Diji
  • Huifu Diji
  • Yongfu Diji
  • Xianfu Diji
  • Ningfu Diji
  • Hefu Diji
  • Lingfu Diji
  • Shoushu Diji
  • Anshu Diji
  • Chongde Diji
  • Kangshu Diji
  • Baoshu Diji
  • Xishu Diji
Szülei Empress Qinci
I. Sen Cung
Foglalkozása
Tisztség kínai császár (1100. február 23.–1126. január 18., Cse Cung, Csin Cung)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szung Huj-cung kínai császár témájú médiaállományokat.

Szung Huj-cung (1082. június 7.1135. június 4.) kínai császár 1100-tól 1126-ig. Leginkább művészetpártolóként, festőként, és kalligráfusként ismert.

Élete[szerkesztés]

I. Sen Cung fiaként született, és bátyja, Cse Cung halála után jutott a trónra. Uralkodása romlásba vitte az egész Északi Szung-dinasztiát. Udvarában a taoizmust támogatta, és a művészeteken kívül az élvezetekben, és egy új pompás palotakert létrehozásában keresett vigaszt és szórakozást. Idejét színes kövek, ritka növények, és egzotikus állatok gyűjtésével töltötte, az államügyek vezetését azonban másokra hagyta. Eunuch kegyencei példátlan hatalomra tettek szert az államigazgatásban. A északont terjeszkedő Liao Birodalom fenyegetésének árnyékában a császár szövetséget kötött a mandzsúriai dzsürcsi törzsekkel, amely a Liao felett aratott győzelemmel végződött. Ezután azonban a dzsürcsik jelentették a fő veszedelmet a Szung-dinasztia számára.[2]

1126-ban Huj Cung lemondott a trónról fia, Csin Cung javára. 1127-ben a benyomuló dzsürcsik véget vetettek az Északi Szungok uralmának, és elfoglalták a fővárost, Kaifenget. Huj Cungot fiával, a császárral együtt elfogták, és Mandzsúriába szállították. Huj Cung ott is halt meg 1135-ben.[2]

Műpártolása[szerkesztés]

A császár az államügyek intézése elől a művészetbe és az irodalomba menekült. A Császári Festőakadémiához tartozó festőket arra ösztökélte, hogy a tárgyakat "eredeti szinükben és formájukban" öröksítsék meg. Saját madár- és virágképeit is a részletgazdagság, a pontos színezés és a tökéletes kompozíció jellemezte. Kalligráfusként is nevezetes, mint elegáns, "karcsú aranyvonal"-nak elnevezett stílus megalkotója. Ő támogatta annak a Hsüan-ho hua p'u (A császár festménykatalógusa) nevű hatalmas katalógusnak az összeállítását, amely a császári udvarban a 3. századtól a saját uralkodásáig összegyült festmények leírását, valamint alkotóik életrajzát tartalmazza.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Emperor Huizong, 10, 1
  2. ^ a b c Uralkodók és dinasztiák, 285. oldal

Forrás[szerkesztés]

  • Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 9639075124  

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Cse Cung
Kínai császár
11001126
A Csing-dinasztia zászlója
Következő uralkodó:
Csin Cung