Szuhányi család (hiripi és ivácskói)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szuhányi család (hiripi és ivácskói) - Szatmár vármegye régi adományos nemes családainak egyike.

Története[szerkesztés]

Nyitra vármegyéből, Szuhány községből származó család, mely később Bars, Bereg és Szabolcs vármegyékbe is átszármazott.

A család tagjai közül Szatmár vármegyébe a családból Márton telepedett le. Márton volt a családból az, aki 1718-ban III. Károlytól, kapott címeres nemes-levelet.

Márton, a címerszerző 1718-ban és 1727-ben Szatmár vármegye főjegyzője, 1732-ben alispánja volt. Neje Perényi Éva bárónő volt. Márton fiai Antal és I. László 1765-ben királyi adományt nyertek Hiripre, melyen kívül a család még Csenger és Ivácskó községekben is birtokos volt, majd 1719-ben nemességét Bars vármegyében is kihirdették.

A Szuhányi család tagjai közül Márton, a Rákóczi-szabadságharc alatt Károlyi Sándor generális kedvelt embere volt.

Márton fiai közül:

  • I. László - Szatmár vármegye alispánja.
  • Antal - magyar királyi testőr.

I. László fia János előbb testőr, majd Szatmár vármegye főjegyzője és alispánja lett, később Debrecenben lett kerületi táblabíró. – Fiai közül I. Ferenc Szatmár vármegye főszolgabírája, ennek fia Lajos is szolgabíró volt. – II. László fia Mór, szintén szatmár-vármegyei szolgabíró. – Ferenc, az 1800-as évek ötvenes éveiben szatmár-vármegyei főszolgabíró. II. Ferenc, volt országgyűlési képviselő, ki Csengerben volt birtokos.

A család címerének leírása[szerkesztés]

Címer: kékben, zöld mező fölött, leveles, aranykoronán haránt keresztben átdugott egyenes kard és vörös zászló.

Sisakdísz: páncélos, 3 vörös strucctollas, nyíltsisakos vitéz, jobbjában arany jogart tart, balját csípőjén nyugtatja.

Takarók: vörösezüst, kékarany. [1]

Források[szerkesztés]