Szu–80

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szu–80
A Szu–80 a MAKSZ–2007 kiállításon
A Szu–80 a MAKSZ–2007 kiállításon

Funkció könnyű utas- és teherszállító repülőgép
Gyártó KnAAPO
Tervező OKB Szuhoj
Sorozatgyártás 2006-tól
Gyártási darabszám 3 db

Kapacitás 30 fő
Első felszállás 2001. szeptember 4.
Háromnézeti rajz
Сухой Cy-80.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–80 témájú médiaállományokat.

A Szu–80 (oroszul: Су–80) orosz gyártmányú, kéthajtóműves, kéttörzsű, rövid fel- és leszállási úthosszú (STOL) könnyű szállító és utasszállító repülőgép, melyet a Szuhoj tervezőirodában fejlesztettek ki az 1990-es évek végére. 2001-ben repült először. Csak néhány darabot építettek belőle.

Története[szerkesztés]

Az eredetileg SZ–80 jelzésű gép modelljét először az 1989-es Le Bourget-i repülési kiállításon mutatták be. A Szuhoj tervezőiroda és a Komszomolszki Repülőgépgyár közös fejlesztésű gépét az elavult An–24, An–28 és Jak–40-es repülőgépek utódjának szánták, alapvetően a hadsereg és a rendészeti szervek számára. A fejlesztési projekt a szovjet hadiipar polgári átállását célzó konverziós program része volt. Az eredeti tervek szerint a gépnek 1990-re el kellett volna készülnie. A Szovjetunió felbomlása miatt kialakult gazdasági helyzetben a programnak nem volt anyagi fedezete, így a fejlesztés több évig állt. Az eredeti tervek szerint utasszállító és teherszállító, valamint vegyes, teher- és utasszállító változata készült volna.

Végül csak a Szu–80GP jelzésű kombinált, teher-utasszállító változat készült el 2001-re. A gép amerikai  General Electric CT7–9B gázturbinákat kapott. A prototípust a moszkvai MAKSZ–2001 repülési kiállításon, Zsukovszkijban mutatták be.

A prototípussal az első felszállás 2001. szeptember 4-én hajtotta végre Igor Votyincev berepülő-pilóta a Gromov Repülő-kísérleti Intézet repülőteréről. Az első repülés 26 percig tartott.[1]

Sorozatgyártása 2006 elején indult el a Komszomolszki Repülőgépgyárban (KnAAPO). Azonban csak három gépet építettek, a Szuhojnak akkor a Szuhoj Superjet program miatt nem volt elég erőforrása a gépre. Az elkészült három gépet az orosz parti őrség és a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának tűzoltó szolgálata állította szolgálatba.

2012-ben Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök sürgette a gép gyártásának újraindítását orosz hajtóművel, erre azonban (2016-ig) nem került sor.

Műszaki adatok (Szu–80GP)[szerkesztés]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés]

  • Hossz: 18,26 m
  • Szárnyfesztávolság: 23,18 m
  • Magasság: 5,74 m
  • Szárnyfelület: 44,36 nm
  • Üres tömeg: 8350 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 14 200 kg

Hajtómű[szerkesztés]

  • Hajtóművek száma: 2 db
  • Típusa: GE CT7-9B légcsavaros gázturbina
  • Felszálló teljesítmény: 2 x 1300 kW (1750 LE)

Repülési jellemzők[szerkesztés]

  • Gazdaságos utazósebesség: 430 km/h
  • Legnagyobb sebesség: 470 km/h
  • Hatótávolság: 1300 km
  • Legnagyobb repülési magasság: 7600 m
  • Felszállási úthossz: 930 m
  • Kigurulási úthossz: 640 m

Lásd még[szerkesztés]

Hasonló repülőgépek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]