Sztanovoj-hegylánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sztanovoj-hegyvidék szócikkből átirányítva)
Sztanovoj-hegylánc
A Sztanovoj-hegylánc elhelyezkedése
A Sztanovoj-hegylánc elhelyezkedése

Hely  Oroszország ázsiai része
Legmagasabb pont 2412 m
Elhelyezkedése
Sztanovoj-hegylánc (Oroszország)
Sztanovoj-hegylánc
Sztanovoj-hegylánc
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 20′, k. h. 126° 00′Koordináták: é. sz. 56° 20′, k. h. 126° 00′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztanovoj-hegylánc témájú médiaállományokat.

A Sztanovoj-hegylánc (vagy Sztanovoj-hegység; oroszul: Станово́й хребе́т, kínaiul: 外兴安岭) – hegység Oroszországban, Szibéria déli részén. Nagyobb része a Bajkál-Sztanovoj-hegyvidék (vagy Észak-Bajkálontúl), kisebbik keleti része az orosz Távol-Kelet hegyvidékéhez tartozik.

Nevének jelentése[szerkesztés]

A 20. század elejéig a Jeges-tenger és a Csendes-óceán vízválasztóját hordozó hegységek egész rendszerét nevezték Sztanovoj-hegységnek. Ez a mai Dzsugdzsur-hegységet, a Kolima-felföldet és az északkeleti Csukcs-félszigetet is magába foglalta, és mintegy 4000 km hosszú hegységrendszert jelentett. Ezért is nevezték a 17. század óta oroszul Sztanovojnak, melynek kb. jelentése: 'fő-, alap(vető)'.

Elhelyezkedése, jellemzői[szerkesztés]

Nyugaton az Oljokma völgyétől kelet felé a Zeja, illetve a Maja forrásvidékéig terjed. Északabbra az Aldan-felföld terül el, északkeleten folytatása a Dzsugdzsur-hegység. Közigazgatási szempontból zömmel Jakutföld és az Amuri terület határán helyezkedik el, keleten a Habarovszki határterületre is átnyúlik.

Két (helyenként három) párhuzamosan futó, nyugat–keleti irányú hegylánc alkotja. Egyes részei vízválasztóul szolgálnak a Jeges-tenger és a Csendes-óceán között. Hossza kb. 700 km, szélessége 100-180 km. Csúcsai nyugaton 1500-1800 m-re, keleten 2000-2100 m-ig is emelkednek; legmagasabb pontja 2412 m.

Legfőképpen a földtörténeti őskorból származó magmás és metamorf kőzetekből épül fel. Domborzata erősen tagolt, a hegyvonulatokat széles völgyek választják el, de a keleti részeket meredek, sziklás hegyoldalak és keskeny folyóvölgyek jellemzik. A lejtőket általában hegyi tajga, 1200 m-nél följebb egyre inkább csak bozót vagy hegyi tundra növényzet fedi. A magasabbra nyúló, lapos vagy lekerekített tetőket kőtengerek borítják.

Éghajlata mérsékelt övi zord és szélsőségesen kontinentális.

Források[szerkesztés]