Szpírosz Kiprianú
| Szpírosz Kiprianú | |
 | |
| A Ciprusi Köztársaság 2. elnöke | |
| Hivatali idő 1977. szeptember 3. – 1988. február 28. | |
| Előd | III. Makáriosz |
| Utód | Jórgosz Vaszilíu |
| A Ciprusi Képviselőház 3. elnöke | |
| Hivatali idő 1976. június – 1979. | |
| Előd | Tásszosz Papadópulosz |
| Utód | Alekosz Mihalídisz |
| A Ciprusi Képviselőház 8. elnöke | |
| Hivatali idő 1996 – 2000 | |
| Előd | Alexisz Galanosz |
| Utód | Dimítrisz Hrisztófiasz |
| Született | 1932. október 28. Limassol, Ciprus |
| Elhunyt | 2002. március 12.(69 évesen) Nicosia, Ciprus |
| Párt | DIKO |
| Házastársa | Mimi Kyprianou (1956–2002) |
| Gyermekei | Markos Kyprianou |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | |
| Halál oka | rák |
| Vallás | ortodox keresztény |
| Díjak |
|
 | |
| Szpírosz Kiprianú aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szpírosz Kiprianú témájú médiaállományokat. | |
Szpírosz Kiprianú (görögül: Σπύρος Κυπριανού, 1932. október 28. – 2002. március 12.) ciprusi politikus, a Ciprusi Köztársaság második elnöke.
Pályája kezdetétől a függetlenség kikiáltásáig
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kiprianú közgazdaságtant és jogot tanult Londonban, ahol megalapította a Ciprusi Diákok Angliai Nemzeti Unióját, amelynek első elnöke lett. Mindössze 20 éves volt, amikor 1952-ben III. Makáriosz érsek titkárává nevezték ki Londonban, majd 1954-ben a ciprusi kérdés Egyesült Királyság beli felkarolására létrehozott szervezet vezetője lett. A szervezet a ciprusi függetlenségért folytatott küzdelem 1955-ös fokozódásával egyre aktívabb tevékenységet végzett. Emiatt Kiprianúnak 1956 júniusában el kellett hagynia az Egyesült Királyságot. Görögországba ment, ahol folytatta a Ciprus függetlenségéért folytatott diplomácia harcot.
1956 augusztusa és 1957 márciusa között New Yorkban képviselte a ciprusi közösséget, míg végül visszatérhetett Londonba és folytathatta munkáját egészen a Ciprus függetlenségét garantáló zürichi és londoni megállapodás aláírásáig. 1959 márciusában végül Makáriosszal együtt hazatért Ciprusra.
A görög ciprióta közösséget képviselve részt vett a hatalom átadásáról és az új államberendezkedésről rendezett Athéni Konferencián, ahol Ciprus, Görögország és Törökország képviselői egyeztettek.
A függetlenségtől Ciprus megszállásáig
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A ciprusi függetlenség 1960. augusztusi kikiáltása után az új köztársasági elnök, Makáriosz először igazságügyi, majd pár nappal később külügyminiszterré nevezte ki. Ebben a minőségében képviselte Ciprust az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése, az Európa Tanács és más államok előtt. 1964 szeptemberében Moszkvában ő írta alá a Ciprusnak nyújtott szovjet katonai támogatásról szóló megállapodást.
Miután konfliktusba keveredett a görög katonai rezsimmel 1972. május 5-én lemondott hivataláról. Visszavonulása után jogászként dolgozott. A görögországi katonai hatalomátvétel és a Ciprus elleni török agresszió után 1974. augusztus 1-jén Athénba utazott. Itt kapcsolatot létesített a katona junta bukása utáni vezetéssel, illetve rendszeresen utazott Londonba, hogy közvetítsen az ott rekedt Makáriosz elnök felé. 1974 szeptemberében ő vezette az ENSZ közgyűlésen a ciprusi delegációt és 1975 februárjában tagja volt a Biztonsági Tanács előtt megjelenő delegációnak is.
Választási győzelem, házelnöki és elnöki periódus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1976. május 12-én bejelentette a Demokrata Párt megalapítását,[2] ami az 1976. szeptember 21-i választásokon 21 helyet szerzett meg a 35 fős képviselőházban.[3] Kiprianút a képviselőház elnökévé választották.
Makáriosz 1977. augusztus 3-án bekövetkezett halála után Kiprianú – mint a ház elnöke – az alkotmány rendelkezései szerint ideiglenesen átvette a megüresedett elnöki hivatalt. Szeptember 3-án ellenszavazat nélkül megválasztották a Ciprusi Köztársaság elnökének.[4]
Két alkalommal is újraválasztották: először 1978. február 28-án, majd 1983. február 13-án.[4] Az 1988-as elnökválasztáson azonban Jórgosz Vaszilíuval szemben alulmaradt. A politikától nem vonult vissza, az 1996-os parlamenti választásokat követően ismét a képviselőház elnöke lett.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kiprianú 2002-ben hunyt el rákos megbetegedés következtében.
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Felegése Mimi Kipriánú 2021. november 22-én hunyt el 89 éves korában.[5] Házasságukból két gyermek született. Egyikük, Márkosz szintén politikai pályára lépett: 2004 és 2008 között az Európai Bizottság tagjaként dolgozott, majd 2008-ban az ország külügyminisztere lett.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Απεβίωσε ο πρώην πρόεδρος της Κυπριακής Δημοκρατίας Σπύρος Κυπριανού". 2002. március 13. Hozzáférés: 2019. július 29..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Slomp
- ↑ ParlGov, Cy, 1976.
- 1 2 Encyclopædia Britannica
- ↑ Former first lady Mimi Kyprianou dies at 89 Archiválva 2021. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Spyros Kyprianou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Slomp: Hans Slomp (2011). Europe, A Political Profile: An American Companion to European Politics (angol nyelven). ABC-CLIO. 690. o. ISBN 978-0-313-39182-8. Hozzáférés: 2019. április 8..
- ↑ ParlGov, Cy, 1976.: "Election 1976" (angol nyelven). ParlGov.org. 2019. április 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 14..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Encyclopædia Britannica: "Spyros Kyprianou". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés: 2019. április 14..