Szongáriai cselőpók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Szongáriai cselőpók
LycosaSingoriensisAndChildren.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok
Család: Farkaspókfélék (Lycosidae)
Nem: Lycosa
Faj: L. singoriensis
Tudományos név
Lycosa singoriensis
(Laxmann, 1770)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szongáriai cselőpók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szongáriai cselőpók témájú médiaállományokat és Szongáriai cselőpók témájú kategóriát.

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona.

Elterjedése[szerkesztés]

Elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Az Alföld homokos, szikes vidékein él függőleges lyukakban. Eredete a sztyeppékre – Dzsungária, egy Altaj környéki, félsivatagi klímával rendelkező terület – vezet; másik elnevezése, az orosz tarantula is erre utal.

Megjelenése[szerkesztés]

Akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha jóval kisebb mint egy átlagos madárpók.

Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágója színe világos- vagy sötét barna, alsó és felső része fekete.

Életmódja[szerkesztés]

Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat).

Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kicsinyeit első vedlésükig az utótestén hordozza.

Marása[szerkesztés]

A szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen. A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében cardioton, a szívműködést szabályozó vegyület is található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Cselőpók egy kertben Dunakeszin
A cselőpók feje nagyításban
Cselőpók peterakás előtt. A peték lerakása után a potroh mérete drasztikusan lecsökkent.

Források[szerkesztés]