Szojuz–3
| Szojuz–3 | |||||
| Szojuz-program | |||||
.jpg) | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Hívójel | Argon (Аргон) | ||||
| Személyzet | Georgij Tyimofejevics Beregovoj | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta (11А511) | ||||
| NSSDC ID | 1968-094A | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1968. október 26. 08:34:18 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonur, LC1 | ||||
| Keringések száma | 65 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1968. október 30. 07:25:03 UTC | ||||
| helye | Karagandi | ||||
| Időtartam | 3 nap 22 óra 50 perc 45 mp | ||||
| Az űrhajó tömege | 6575 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályamagasság | |||||
| Föld körül | 183 / 205 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,7° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,3 perc | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–3 témájú médiaállományokat. | |||||
Szojuz–3 (7K-OK) (orosz: Союз 3) szovjet, háromszemélyes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az első, emberrel végrehajtott űrrandevú aktív kísérleti tagja.
Küldetés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fő feladata az átépített űrhajó ismételt automatikus műszaki próbája, illetve a Szojuz–2 űrhajóval végrehajtandó űrrandevú technikai eszközeinek és módszereinek kipróbálása, gyakorlása. Mérni a közeledés paramétereit, fényképezni a folyamatot.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1968. október 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,37 perces, 57,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 185 kilométer, apogeuma 216 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6575 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.
A 17. fordulatától kölcsönös közeledési és távolodási manővereket hajtott végre az egy nappal előbb indított Szojuz–2 űrhajóval. Automatikus üzemmódban – földi ellenőrző/irányítás mellett – ugyanazt a programot kellett végrehajtaniuk, mint a Koszmosz–186/Koszmosz–188 esetében. A Szojuz–3 automatikus vezérléssel 200 méterig megközelítette az ember nélkül közlekedő Szojuz–2-t. A további manővereket (az űrhajó helyzetének beállítását, a hajtóművek be- és kikapcsolását, egyéb műveleteket) Beregovoj kézi vezérléssel hajtotta végre. Három sikertelen csatlakozási kísérletet végzett. Egy méteres közelség után dokkolási/szétválási feladatot üzemanyag – manőverek következtében felhasznált – hiányában nem hajtottak végre. A sikertelen összekapcsolást Beregovoj kiképzésében találták meg (a kapott kép mást mutatott a kabinban, mint ami a valóságban volt). Összesen 3 napot, 22 órát, 50 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben.
A sikertelen űrrandevú után a két űrhajó 565 kilométerre eltávolodott egymástól. A Szojuz–2 október 28-án simán leszállt a kijelölt körzetbe. A Szojuz–3 önálló kutatási programot hajtott végre. Terv szerint térképészeti és meteorológiai megfigyeléseket végzett. Megfigyelte a csillagokat, a Földet, a bolygókat, a hótakarót, a szürkületi horizontot, tájfunokat és ciklonokat. Orvosbiológiai mérések végzett. A munkarend megegyezett a földi életvitellel. Beregovoj aludt, majd ébredés után, napirend szerint 25 percet tornázott. Első alkalommal fordult elő, hogy az űrhajós munkáját televízión keresztül láthatóvá tették.
A Szojuz űrhajók szolgálatát véglegesen alkalmasnak minősítették, a további programok rohamos léptekben kibontakozhattak.
Október 30-án a 65. fordulatot követően földi távvezérléssel bekapcsolták a fékező hajtóműveket. A leszállóegység belépett a légkörbe, majd – hagyományos ejtőernyős fékezéssel – simán földet ért Karaganditól 70 kilométerre északnyugatra.
Személyzet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Georgij Beregovoj űrhajós pilóta
Tartalék személyzet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Vlagyimir Alekszandrovics Satalov űrhajós pilóta.
Mentő személyzet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Borisz Valentyinovics Volinov űrhajós pilóta
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Szojuz–3". spacefacts.de. 2013. október 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. február 22..
- "Szojuz–3". svengrahn.pp.se. Hozzáférés: 2013. február 22..
- "Szojuz–3". astronautix.com. Hozzáférés: 2013. február 22..
- "Szojuz–3". kursknet.ru. 2011. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. február 22..
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
