Szojuz–3
| Szojuz–3 | |||||
.jpg) | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Soviet space program | ||||
| Hívójel | Argon (Аргон) | ||||
| Személyzet | Georgij Tyimofejevics Beregovoj | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta (11А511) | ||||
| NSSDC ID | 1968-094A | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start |
1968. október 26. 08:34:18 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonur, LC1 | ||||
| Keringések száma | 65 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje |
1968. október 30. 07:25:03 UTC | ||||
| helye | Karagandi | ||||
| Időtartam |
3 nap 22 óra 50 perc 45 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6575 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályamagasság | |||||
| Föld körül | 183 / 205 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,7° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,3 perc | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–3 témájú médiaállományokat. | |||||
Szojuz–3 (7K-OK) (orosz: Союз 3) szovjet, háromszemélyes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az első, emberrel végrehajtott űrrandevú aktív kísérleti tagja.
Küldetés[szerkesztés]
Fő feladata az átépített űrhajó ismételt automatikus műszaki próbája, illetve a Szojuz–2 űrhajóval végrehajtandó űrrandevú technikai eszközeinek és módszereinek kipróbálása, gyakorlása. Mérni a közeledés paramétereit, fényképezni a folyamatot.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1968. október 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.37 perces, 57.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 216 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6575 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.
A 17. fordulatától kölcsönös közeledési és távolodási manővereket hajtott végre az egy nappal később indított Szojuz–3 űrhajóval. Automatikus üzemmódban – földi ellenőrző/irányítás mellett – ugyan azt a programot kellett végrehajtaniuk, mint a Koszmosz–186/Koszmosz–188 esetében. A Szojuz–3 automatikus vezérléssel 200 méterig megközelítette az előző napon, ember nélkül fellőtt Szojuz –2-t. A további manővereket (az űrhajó helyzetének beállítását, a hajtóművek be- és kikapcsolását, egyéb műveleteket) Beregovoj kézi vezérléssel hajtotta végre. Három sikertelen csatlakozó kísérletet végzett. Egy méteres közelség után dokkolási/szétválási feladatot üzemanyag – manőverek következtében felhasznált –hiányában nem hajtották végre. A sikertelen összekapcsolást Beregovoj kiképzésében találták meg (a kapott kép mást mutatott a kabinban, mint ami a valóságban volt). Összesen 3 napot, 22 órát, 50 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben.
A sikertelen űrrandevú után a két űrhajó 565 kilométerre eltávolodott egymástól. A Szojuz –2 október 28-án simán leszállt a kijelölt körzetbe. A Szojuz–3 önálló kutatási programot hajtott végre. Terv szerint térképészeti és meteorológiai megfigyeléseket végzett. Megfigyelte a csillagokat, a Földet, a bolygókat, a hótakarót, a szürkületi horizontot, tájfunokat és ciklonokat. Orvosbiológiai mérések végzett. A munkarend megegyezett a földi életvitellel. Beregovoj aludt, majd ébredés után, napirend szerint 25 percet tornászott. Első alkalommal fordult elő, hogy az űrhajós munkáját televízión keresztül láthatóvá tették.
A Szojuz űrhajók szolgálatát véglegesen alkalmasnak minősítették, a további programok rohamos léptekben kibontakozhattak.
Október 30-án a 65. fordulatot követően földi távvezérléssel bekapcsolták a fékező hajtóműveket. A leszálló egység belépett a légkörbe, majd – hagyományos ejtőernyős fékezéssel – simán földet ért Karaganditól 70 kilométerre északnyugatra.
Személyzet[szerkesztés]
- Georgij Beregovoj űrhajós pilóta
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Vlagyimir Alekszandrovics Satalov űrhajós pilóta.
Mentő személyzet[szerkesztés]
- Borisz Valentyinovics Volinov űrhajós pilóta
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Szojuz–3. spacefacts.de. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
- Szojuz–3. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
- Szojuz–3. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
- Szojuz–3. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
