Szobonya Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szobonya Zoltán
Szobonya zoltan.jpg
Született 1909. november 7.
Jánoshalma
Elhunyt 1958. szeptember 29. (48 évesen)
Kecskemét
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász
Iskolái Debreceni Egyetem
Halál oka akasztás

Dr. Szobonya Zoltán (Jánoshalma, 1909. november 7.Kecskemét, 1958. szeptember 29.) magyar ügyvéd, az 1956-os forradalom mártírja. A jánoshalmi és mélykúti forradalmat vezette, a polgári demokráciáért küzdött, de politikai ellenfeleit is megvédte. 1958. szeptember 29-én Kecskeméten kivégezték. 1989-ben rehabilitálták és a 301-es parcellában családja újratemette.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, a középnemesi származású búzafalvi Szobonya Pál banktisztviselőként került Jánoshalmára, édesanyja a falu közéletében jelentős szerepet játszó és közmegbecsülésnek örvendő Zámbó család Ilona nevű lánya. Általános iskoláit helyben, gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson végezte, majd 1933-ban a Debreceni Egyetemen szerzett jogi diplomát. Doktori címét 1938-ban kapta meg. 1942-ben megnősült, felesége Rumpf Katalin, akitől 3 lánygyermeke született. Csilla 1951-ben, Emőke 1953-ban és Tünde 1954-ben.

1933 és 1940 között közigazgatási gyakornokként dolgozott Jánoshalmán, majd alispáni titkárként Zomborban. 1942-ben Bajára helyezték szolgabírónak. Innen vonult be katonának. Tartalékos főhadnagyként került szovjethadifogságba. Két és fél év után, 1947-ben került haza, és Jánoshalmán járási főjegyzőként dolgozott 1949-ig.

Ügyvédjelöltként, azután került dr. Dénes Dániel jánoshalmi ügyvédi irodájába, miután az iskolák államosítása elleni nyílt szavazata miatt az állami szolgálatból ki kellett lépnie és nyugdíjazták. Családjával ekkor már Mélykúton lakott, s így mindkét község bajba jutott embereit képviselte ügyes-bajos dolgaikban. 1950-es években intézte a „kulákoknak” kikiáltott családok ügyeit, sok ember az ő segítségével szerezte meg a nyugdíjhoz való jogát, s ilyen ügyekért még honoráriumot sem fogadott el, sőt az illetékbélyegtől kezdve a perköltséget is saját zsebéből fedezte. Munkásságának és egyéniségének köszönhetően hamarosan köztiszteletben és nagy megbecsülésben volt része a falu lakói körében. Egy 1955-ös ÁVH-s jegyzőkönyv szerint: „Dr. Szobonya Zoltán Jánoshalmán, de főleg Mélykúton a kulákok védőszentje.”

1952 júniusában átlátszó indokkal letartóztatták („nagyobb súlyú malacot vett a törvény szerinti megengedettnél”), de az igazi indok a politikai, erkölcsi alapállása volt. Rendőri felügyelet alá helyezték, kitelepítették Mélykútról, s új lakhelyül Dunavecsét jelölték meg. 1953 nyarán a Nagy Imre-féle amnesztiával szabadult, s tért vissza családjához. Tovább folytatta ügyvédjelölti munkáját a jánoshalmi ügyvédi irodában. 1956 tavaszán felkeresték, adatait felvették, hogy üldöztetéséért rehabilitálják. Erre már az 1956-os forradalom miatt nem került sor.

A forradalomban betöltött szerepe[szerkesztés]

Szobonya emlektabla Jh.jpg

A forradalmi események Jánoshalmán október 26-án kezdődtek. Az addig Jánoshalmára eljutott hírek alapján megindult a készülődés egyik oldalról a forradalom véghezvitelére, másik oldalról annak megakadályozására. Így dr. Szobonya Zoltán számára a forradalom letartóztatással kezdődött. A tanácsházán megalakult pártállami „válságstáb” – Földi János párttitkár, Kövi Ernő rendőrparancsnok, Szabó András a fegyveres pénzügyi szakasz vezetője és mások – őrizetbe vétette a forradalom várható vezetőit: dr. Szobonya Zoltánt és Agócs Ferencet a volt községi bírót és a laktanyában fogdába zárták őket. A hír hallatán azonban az emberek az utcára vonultak, és kiszabadították a letartóztatottakat.

A jánoshalmi forradalmi megmozdulásoknak egyik szervezője, majd valóban vezetője lett. A Forradalmi Bizottság titkáraként a forradalom első napjaitól kezdve valódi többpárti demokrácia megteremtésén dolgozott. Közreműködésével ez meg is valósult, lehetővé téve az addigi elnyomó, kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja működését is, Kövi Ernő vezetésével, helyiséget is kijelölve számára. Újjászervezték a közigazgatást, megszervezte az új forradalmi tanács megválasztását.

A Forradalmi Bizottság határozatot hozott:

  • a Tsz-ek fennmaradásának szükségességéről önkéntes alapon, de hatálytalanított a nyári tagosítást
  • a Begyűjtési Hivatal feloszlatásáról
  • új ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági bizottságok szervezéséről, hogy a község életét zökkenőmentessé tegyék
  • a honvédség csatlakozása után pedig a rend biztosítására kis létszámú nemzetőrség felállításáról
  • a budapestieknek élelmiszer szállításáról

A Forradalmi Bizottság követeléseit 19 pontban fogalmazták meg. Felvették a kapcsolatot a környező községekkel, s segítséget nyújtottak az ottani forradalmi bizottságok megalakulásában, kapcsolatot tartott a kiskunhalasi és bajai forradalmi bizottságokkal. Számára a legfőbb érték az emberi élet volt: mindenkit visszafogott az önbíráskodástól és a személyes bosszútól. Neki köszönhetően Jánoshalmán, a 26-án leadott egy riasztólövésen kívül semmilyen erőszakos cselekmény nem volt, mindvégig rend, élet- és vagyonbiztonság volt.

Az ő kiállásának és igaz hazafiságra buzdító beszédeinek, megnyilvánulásainak nagy szerepe volt abban, hogy a községben működő tüzéralakulat Forradalmi Katonai Tanácsa – akikkel szoros kapcsolata volt – november 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadásának hírére katonai előkészületeket tett. Dr. Szobonya Zoltán azonban az éjszakát Mélykúton töltötte, s 4-én délelőtt kilenc óra tájban érkezett át Jánoshalmára. A községben ekkor még az új forradalmi testületek kezében volt az irányítás, dr. Szobonya Zoltánnak is jelentették a katonai előkészületeket, amelyekkel ő egyetértett. Készek voltak a szülőföld fegyveres védelmére, de mikor látták, hogy nem bontakozik ki az országos általános védelmi harc, ők sem áldoztak emberéletet. Délután öt órakor elrendelték a leszerelést, csak járőrözést folytattak. Amikor novemberben a szovjet csapatok végül elérték Jánoshalmát, egyedül maradt a tanácsházán és „fogadta” a vezetőket. A parancsnok akkor még köszönetet mondott neki a rendért és nyugalomért, de ez nem volt enyhítő körülmény későbbi perben.

1957 februárjában letartóztatták, „A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezés és vezetésének büntette” vádjával. A legsúlyosabb tette, hogy a jánoshalmi Forradalmi Bizottság titkáraként a szovjet csapatok elleni katonai előkészületeket irányította, noha dr. Szobonya Zoltán csak a polgári, civil életet szervezte, de természetesen kapcsolatot tartott a tüzérlaktanya parancsnokával, a rend megőrzése érdekében. A koncepciós per vádja arra a feltételezésre épült, hogy ha jöttek volna a szovjet csapatok, akkor lőttek volna. A biró a tárgyaláson megjegyezte: "Itt hajlíthatatlan életelvekkel állunk szemben".

Mivel vádlóival politikai kompromisszumot nem volt hajlandó kötni, az ítélet kötél általi halál volt, amit - a benyujtott kegyelmi kérvény ellenére - 1958. szeptember 29-én a kecskeméti börtönben végre is hajtottak. Kivégzésekor utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért és Jánoshalma népéért!”

Rehabilitálása[szerkesztés]

1989. szeptember 29-én a család dr. Szobonya Zoltán földi maradványait Kecskemétről felhozatta Budapestre és a 301. parcellában, a hősök temetőjében méltóképpen eltemette. Családja 1991. október 24-én az Országházban a köztársasági elnöktől posztumusz kitüntetését vette át. 1992. október 23-án szülővárosában, Jánoshalmán az egykori Szabad Május tér vette fel a mártír, dr. Szobonya Zoltán nevét. 1993. szeptember 29-e óta emléktábla hirdeti vértanúságát a kecskeméti börtön falán. Október 23-án Jánoshalmán és 2004. október 23-án Mélykúton szintén emléktáblát avattak tiszteletére. Jánoshalma díszpolgára, Mélykúton pedig megkapta a „Mélykút községért” díjat.

Források[szerkesztés]