Szmrecsányi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szmrecsányi Miklós
Életrajzi adatok
Született1854. január 19.
Daróc
Elhunyt1936. május 31. (82 évesen)
Eger
Ismeretes mint
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Szmrecsányi Miklós témájú médiaállományokat.

Szmrecsányi Szmrecsányi Miklós József Vince Károly (Sárosdaróc, 1854. január 19.Eger,[1] 1936. május 31.) művészettörténeti író, jogi doktor, miniszteri tanácsos. Szmrecsányi Pál szepesi, majd váradi püspök és Szmrecsányi Lajos egri érsek öccse.[2][3]

Élete[szerkesztés]

Az ősrégi nemesi származású szmrecsányi Szmrecsányi család sarja. Atyja, Szmrecsányi Ödön (18121887),[4] anyja, báró berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Mária (18191888) asszony volt.[5] A gimnáziumot Eperjesen, egyetemi jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1878-ban avatták doktorrá. Törvényszéki gyakorlata mellett művészeti tanulmányokat folytatott és 1888-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárává választották meg. Az európai nevezetesebb képtárakat, művészi iskolákat behatóan tanulmányozta és folytonos érintkezésben állott a művészet irányt adó tényezőivel. Ez utazásairól évenkint tanulmányokat írt, melyek nyomtatásban is megjelentek. Nyilvánosságra jutott emlékiratai a művészetnek erélyesebb állami támogatása érdekében befolyással voltak a képzőművészetek újabb nagyarányú fejlesztésére. Az ezredéves országos kiállítás alkalmából annak a fontos kérdésnek megoldására törekedett, hogy a hazai művészet legfőbb szükséglete, egy állandó, kellően világított és elegendően tágas műcsarnok létesüljön. A külföldi legjobb minták tanulmányozása alapján kidolgozott programja a képzőművészeti társulat által elfogadtatván, a kormány és a törvényhozás biztosította annak megvalósítását. Wlassics miniszter javaslatára 1895 elején osztálytanácsossá nevezték ki és a művészeti osztály vezetője lett. 1899. január 4-én nyugalomba lépett, mely alkalomból miniszteri tanácsosi címet kapott.

Cikkei a Magyar Szalonban (XI. 1889. A művészet pártolása), a Budapesti Szemlében (101. k. 1900. Szent orsolya legendája a történetben és művészetben), a Magyar Iparművészetben (1900. Az országos m. iparművészeti múzeum vásárlásai az 1900. évi párisi világkiállításból), a Művészetben (1906. Történeti művészet a halászbástyán).

Fontosabb műve[szerkesztés]

  • Eger művészetéről (Budapest, 1937)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Heves vármegye ujjáépitése Trianon után. Szerk. Békássy Jenő. Bp., Hungária Hírlapnyomda Rt., 1931.
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub