Szlovákiai opálbányák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szlovákiai opálbányák
Novo upravený vchod štôlne Jozef..jpg
Elhelyezkedése
Szlovákiai opálbányák (Szlovákia)
Szlovákiai opálbányák
Szlovákiai opálbányák
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 54′ 14″, k. h. 21° 27′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 54′ 14″, k. h. 21° 27′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovákiai opálbányák témájú médiaállományokat.

A szlovákiai opálbányák a legrégebbi ismert opálbányák a világon és Európában egyedülállóak. A szlovákiai Vörösvágás településtől nem messze találhatók. A bányaművek a nyilvánosság számára látogathatóak, de a kitermelés továbbra is folyik.[1]

Fekvésük[szerkesztés]

A térség Kelet-Szlovákiában, a Szalánci-hegységben, Vörösvágás mellett helyezkedik el. A szlovákiai opálbányák térségét a nemesopál védett lelőhelyi területe[2] szabja meg Červenica I néven, amely 10 987 778,00 m²-nek felel meg. A „Červenica” védnevű bányatelek[3] a Červenica I nevű védett lelőhelyi területen található – területe 998 332,41 m².

A bányatelkek[szerkesztés]

Az alábbi bányatelkeket adták 1823-ban bérbe magánvállalkozók számára:

  • Predbaňa, Libanka, Stráne, Stredná és Nižná Bučina, Libanka – 329335 m²
  • Simonka, Simonka – Laz – 51400 m²
  • Dubník – 45662 m²
  • Čolo – 6177 m²
  • Lúčina – 4003 m²
  • Paseky – 3960 m²
  • Kunderov – 3600 m²
  • Remety – 7200 m²

Történetük[szerkesztés]

Az első írásos bejegyzés Vörösvágásról az opállal kapcsolatban 1409-ből származik. A bányák világszerte már a 16. végétől ismertek voltak. A legnagyobb kinyert opált Harlekín-nek nevezték el, tömege 594 g, 1775-ben találták és értékét 700000 holland guldenre becsülték. Napjainkban a Bécsi Természettudományi Múzeumban található. A szlovákiai opálbányák a mexikói és ausztrál lelőhelyek 19. századi felfedezéséig az egyetlen opálbányának számított a világon. A Libanka és a többi bányatelken a háború utáni recesszió és a rossz gazdasági eredmények következtében 1922-ben befejezték a termelést.

Az opálbányák neves személyiségei voltak: Vécsey József gróf (a kassai közigazgatás elnöke), Anton Schwarz, Johann Möhling akik a kutatómunkák térképeit alkották a Libankán és a környező bányatelkeken, Leopold Anton Ruprecht, Szentiványi Márk és megbízottja Neumánny Peter, akik az első bérlők között voltak, Rumpler József bányabérlő, Fejérváry Gábor bérlő 1830–1845 között. Az opálbányák a leghíresebb korszakukat akkor élték, amikor Samuel Johann Nepomuk Goldschmidt családja bérelte a területet.

A legrégibb fennmaradt fénykép a József tárnáról (az opálbányák fénykorából)

A környék opálbányáinak történetét Štefan Budkovič szlovák történész, muzeológus írta meg A szlovák nemes opál története a Dubnyikból című könyvében (1922-ig bezárólag). Az opálbányák aranykorára a Vörösvágás mellett található József táró rekonstruált bejárata emlékeztet.

Jelenkor[szerkesztés]

1989 után többen is szerették volna kihasználni a térséget kereskedelmi célokra, mind a kitermelésben, mind a turizmusban is. 2010. május 19-én eperjesi székhellyel megalakult az Opálové bane Libanka s.r.o. társaság, amely 2012-ben elnyerte a bányászati jogokat a nemes opál kitermelésére, és már az év októberében elkezdődött a Vilmos meddőhányón a felületi bányászat Mónika név alatt. Történt ez 90 évvel a francia Bittner-Belangenay cég által megszüntetett bányászatot követően.

Eperjes kerületi múzeumában megnyílt a szlovákiai opálok állandó kiállítása a bányák történelméről és jelenéről. Az opálbányát 2016. június 1-től a József tárón keresztül megnyitották a nyilvánosság számára, ahol a tanösvényt egész évben működtetik.

2016. október 11-én az iparjogvédelmi hivatal regisztrálta a szlovákiai opál földrajzi jelzésének tanúsítványát. 2016. november 10-én 1061 regisztrációs szám alatt regisztrálták a „Szlovákiai opál” földrajzi jelzését a World Intellectual Property Organizationnál (WIPO) .[4]

Látogathatóság[szerkesztés]

A bányaművek folyosóinak teljes hossza kb. 24 km 17 szinten, amelyekből ötöt víz árasztott el. Az elárasztott szinteken professzionális technikai búvárkodás[5] is lehetséges. Jelenleg a bányaművekből 1,2 km látogatható[halott link], a látogatás kb. 45-60 percig tart.[6] A látogatóknak lehetőségük nyílik az opálminták, különféle ásványok, bányászatban használatos világítótestek, csillék és 100 évvel ezelőtti, bányászok által használt eszközök megtekintésére.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.opalovebane.com/?lang=hu
  2. http://www.hbu.sk/sk/Chranene-loziskove-uzemia/Kosice.alej
  3. http://www.hbu.sk/sk/Dobyvacie-priestory/Kosice.alej
  4. Zemepisné označenia výrobkov  : Slovenský opál. Vestník Úradu priemyselného vlastníctva SR (Banská Bystrica: ÚPV SR), 2016-11-02, roč. 2016, čís. 11, s. 251 – 253. Dostupné online [cit. 2017-01-09]. ISSN 2453-7551.
  5. https://www.opalovebane.com/?lang=hu
  6. https://www.opalovebane.com/belepo-a-opal-banyak/?lang=hu[halott link]