Szlobodszkoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szlobodszkoj (Слободской)
Slobodskoy view.jpg
Szlobodszkoj címere
Szlobodszkoj címere
Szlobodszkoj zászlaja
Szlobodszkoj zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKirovi terület
JárásSzlobodszkoji
Irányítószám 613150
Körzethívószám 83362
Népesség
Teljes népesség32 793 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Szlobodszkoj (Oroszország)
Szlobodszkoj
Szlobodszkoj
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″Koordináták: é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″
Szlobodszkoj (Kirovi terület)
Szlobodszkoj
Szlobodszkoj
Pozíció a Kirovi terület térképén
Szlobodszkoj weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlobodszkoj témájú médiaállományokat.

Szlobodszkoj (oroszul: Слободской) város Oroszország Kirovi területén, a Szlobodszkoji járás székhelye.

Lakossága: 33 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Kirovi terület központi részén, Kirov területi székhelytől 35 km-re északkeletre, a Vjatka jobb partján, a Szpirovka folyó torkolatánál fekszik. A Kirovot körülvevő elővárosok egyike, az agglomeráció része. Vasútállomása a Kotlasz–Kirov vasútvonal Girszovo állomásától (Kirovtól északkeletre) kiinduló szárnyvonal végpontja. A városon át vezet a Kirov–Belaja Holunyica közötti P-166 (R-166) jelű közút.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1505-ből származik A 16. században négy toronnyal megerősített palánkfal vette körül. 1780-ban a Felső-Vjatka medencéjében kialakított ujezd székhelye lett. Abban az időben öt épület kivételével kizárólag faházakból állt. A 18. század végétől a Szibériából Arhangelszkbe vezető kereskedelmi útvonal fontos városa, a bőr- és szőrme kézművesség központja volt. Az iparág alapanyagát korlátlan mennyiségben biztosították a környező hatalmas erdőségek. 1897-ben a városban többek között gyufagyár, négy bőrgyár és kilenc báránybundakészítő üzem működött, termékeik egy részét exportálták. Híresek voltak szamovárkészítő mesterei is. 1929-ben lett a járás székhelye.

Gazdasága[szerkesztés]

A szovjet korszakban megmaradt a báránybunda és a szőrmeipara központja. Nevezetes gyárában (Belka) tömegével készültek bundák, prémgallérok, prémsapkák. Később kialakult a műszörme ruházati termékek gyártása is. Az ipar további fontos ágazata volt a lenfeldolgozó- és az építőanyagipar. A város Vjatkán átívelő vasbetonhídja 1966-ban készült el.

A mai város[szerkesztés]

A főút az egykori szibériai útvonal mentén alakult ki, alacsony lakóépületeit néhol klasszicista homlokzat vagy oszlopos kapu díszíti. A régi városrész többségében 19–20. századi faházakból áll. Főterén fennmaradtak a kereskedői sorok és néhány régi kereskedői ház. Az egyházi építészet legrégibb épségben megmaradt alkotása a Blagovescsenszkij-templom (1784), valamivel későbbi a 66 m magas harangtorony (1823). A város nyugati szélén barokk temetői kapuzat látható (1770-es évek). A 16. század végén alapított Verhnye-Csepeckij-kolostor (Felső-csepcai-kolostor) épületegyüttesének csak néhány maradványa őrződött meg. Az ipari negyed lakótömbjeit általában négyemeletes panelházak alkotják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)

Források[szerkesztés]

  • Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
  • Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 334. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)