Szlobodszkoj

	Szlobodszkoj (Слободской)
; Szlobodszkoj címere	; Szlobodszkoj zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kirovi terület
Járás	Szlobodszkoji
Irányítószám	613150
Körzethívószám	83362
	Népesség
Teljes népesség	32 793 fő (2018. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	Szlobodszkoj Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″Koordináták: é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″
	Szlobodszkoj Pozíció a Kirovi terület térképén
	Szlobodszkoj weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szlobodszkoj témájú médiaállományokat.

Szlobodszkoj (oroszul: Слободской) város Oroszország Kirovi területén, a Szlobodszkoji járás székhelye.

Lakossága: 33 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Kirovi terület központi részén, Kirov területi székhelytől 35 km-re északkeletre, a Vjatka jobb partján, a Szpirovka folyó torkolatánál fekszik. A Kirovot körülvevő elővárosok egyike, az agglomeráció része. Vasútállomása a Kotlasz–Kirov vasútvonal Girszovo állomásától (Kirovtól északkeletre) kiinduló szárnyvonal végpontja. A városon át vezet a Kirov–Belaja Holunyica közötti P-166 (R-166) jelű közút.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1505-ből származik A 16. században négy toronnyal megerősített palánkfal vette körül. 1780-ban a Felső-Vjatka medencéjében kialakított ujezd székhelye lett. Abban az időben öt épület kivételével kizárólag faházakból állt. A 18. század végétől a Szibériából Arhangelszkbe vezető kereskedelmi útvonal fontos városa, a bőr- és szőrme kézművesség központja volt. Az iparág alapanyagát korlátlan mennyiségben biztosították a környező hatalmas erdőségek. 1897-ben a városban többek között gyufagyár, négy bőrgyár és kilenc báránybundakészítő üzem működött, termékeik egy részét exportálták. Híresek voltak szamovárkészítő mesterei is. 1929-ben lett a járás székhelye.

Gazdasága[szerkesztés]

A szovjet korszakban megmaradt a báránybunda és a szőrmeipara központja. Nevezetes gyárában (Belka) tömegével készültek bundák, prémgallérok, prémsapkák. Később kialakult a műszörme ruházati termékek gyártása is. Az ipar további fontos ágazata volt a lenfeldolgozó- és az építőanyagipar. A város Vjatkán átívelő vasbetonhídja 1966-ban készült el.

A mai város[szerkesztés]

A főút az egykori szibériai útvonal mentén alakult ki, alacsony lakóépületeit néhol klasszicista homlokzat vagy oszlopos kapu díszíti. A régi városrész többségében 19–20. századi faházakból áll. Főterén fennmaradtak a kereskedői sorok és néhány régi kereskedői ház. Az egyházi építészet legrégibb épségben megmaradt alkotása a Blagovescsenszkij-templom (1784), valamivel későbbi a 66 m magas harangtorony (1823). A város nyugati szélén barokk temetői kapuzat látható (1770-es évek). A 16. század végén alapított Verhnye-Csepeckij-kolostor (Felső-csepcai-kolostor) épületegyüttesének csak néhány maradványa őrződött meg. Az ipari negyed lakótömbjeit általában négyemeletes panelházak alkotják.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)

Források[szerkesztés]

Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 334. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)

[d84f748bde80dac87e899490e943a9ac5d33eca8-1] 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)

[1]

[2]