Szkütale
A szkütale ókori mechanikus kriptográfiai eszköz, valószínűleg már az i. e. VII. században is használták hellén városállamokban, elkészítéséről az első feljegyzés Apollóniosz Rhodiosztól származik. A rendszer egy, a nyílt szöveget tartalmazó szalagból és egy megfelelő átmérőjű hengerből vagy adott élű hasábból áll, ami a feloldó algoritmusként funkcionál.
Kódolás[szerkesztés]
Mint sok másik titkosírásban, itt sem használatos a központozás. A bőrszíjat a hengerre csavarták, majd hosszában, több sorban elkezdték írni a szöveget. Ezután bőrövként vagy írott felét máshogy álcázva juttatták el a dekódolóhoz.
Titkosítandó szöveg:
"Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan!"
(Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)
Nyílt szöveg:
Babelilazénopknéiysltdéaipljéatsn
Dekódolás[szerkesztés]
A dekódolónak ugyanolyan hengerre volt szüksége az egyszerű fejtéshez. Rátekerte a bőrszíjat, ekkor feltűnt az összefüggő szöveg.
\B\e\l\é\p\é\s\d\i\j\t\
\a\l\a\n\k\i\l\e\p\e\s\
\b\i\z\o\n\y\t\a\l\a\n\
Hasonló rendszert használt később Julius Caesar is.
Források[szerkesztés]
- Kelly, Thomas (1998. július 1.). „The Myth of the Skytale”. Cryptologia 22, 244–260. o. DOI:10.1080/0161-119891886902.
- Collard, Brigitte: Les Langages Secrets Dans l'Antiquité Gréco-Romaine (francia nyelven). Universite Catholique de Louvain, 2004 (angolul: Secret Languages in Graeco-Roman Antiquity)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Scytale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.