Ugrás a tartalomhoz

Szitka luc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szitka luc
Quinault Lake Spruce, a faj harmadik legnagyobb képviselője
Quinault Lake Spruce, a faj harmadik legnagyobb képviselője
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Mill.
Fajcsoport: Casicta
Faj: P. sitchensis
Tudományos név
Picea sitchensis
(Bong.) Carr.
Szinonimák
  • Abies falcata Raf.
  • Abies menziesii (Douglas ex D.Don) Lindl. [Illegitimate]
  • Abies merkiana Fisch. ex Parl.
  • Abies sitchensis (Bong.) Lindl. & Gordon
  • Abies trigona Raf.
  • Picea falcata (Raf.) J.V.Suringar
  • Picea grandis Gordon [Illegitimate]
  • Picea menziesii (Douglas ex D.Don) Carrière
  • Picea menziesii var. crispa (Antoine) Carrière
  • Picea sitchensis f. speciosa Beissn.
  • Pinus menziesii Douglas ex D.Don
  • Pinus menziesii var. crispa Antoine
  • Pinus sitchensis Bong.
  • Sequoia rafinesquei Carrière
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szitka luc témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szitka luc témájú médiaállományokat és Szitka luc témájú kategóriát.

A szitka luc (Picea sitchensis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.

Neve és rendszertana

[szerkesztés]

A nevét az alaszkai Sitka városról, illetve közösségről kapta. A DNS-vizsgálatok azt mutatták,[1][2] hogy a szitka lucnál, csak az oregoni luc (Picea breweriana) bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A szitka luc előfordulási területe Észak-Amerika nyugati partvidékén van, északon az alaszkai Kenai-félszigettől, délre Észak-Kaliforniáig, azaz a Fort Bragg nevű városig (Griffin & Critchfield 1972). A mérsékelt övi esőerdők egyik jellegzetes fája; a tengertől sohasem távolodik túl messzire, kivételt képez Oregon, ahol a folyók mentén akár 80 kilométerre is behatol.

Megjelenése

[szerkesztés]

A szóban forgó lucfenyő, Földünk egyik legnagyobb fája.[3] A fenyők között az ötödik helyen van, az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), az tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens), a déli kaurifenyő (Agathis australis) és az óriás tuja (Thuja plicata) után.[4] Néhány hivatalosan megmért példány elérte a 91 méteres magasságot.[5]

A kérge vékony és pikkelyszerű; 5-20 centiméteres darabokban hámlik. A fiatal példány lombkoronája széles és kúp alakú, az idősebbnél - 20-40 méter - hengeresebbé válik. A fiatal hajtások nagyon világos barnák, majdnem fehéresek. A tűlevele merev és éles; 15-25 milliméter hosszú és oldalra lapított. Sötét kékeszöld 2-3 sornyi gázcserenyílással.

A toboza 6-10 centiméter hosszú; zárva 2, míg nyitva 3 centiméter széles.[6] Karcsú henger alakú. A tobozpikkelyek 15-20 milliméter hosszúak. A fiatal toboz vöröses, 5-7 hónap után világos barnává válik. A fekete magok 3 milliméteresek, 7-9 milliméteres szárnyakkal.

Mivel nagyon nedves talajokban nő, a gyökerei nem hatolnak mélyre és nemigen ágaznak el; főleg oldalnövésűek.[7] Habár nedves területeken él, a vékony kérge és sekély növésű gyökere miatt, a tűz nagy kárt tehet benne.[7]

Egyes példányokra daganatok nőnek, azonban ezek nem károsak az egészségére.[8]

A legnagyobb példányai

[szerkesztés]
  • Carmanah Giant - a Carmanah Walbran Provincial Parkban él és a 96 méteres magasságával a legmagasabb fa Kanadában.
  • Queets Spruce - a legterebélyesebb fa a világon, tömege 337 köbméter faanyagot tartalmaz, 75,6 méter magas és 4,55 méter átmérőjű az átlagos méretű ember mellmagasságának tájékán; az Olympic Nemzeti Parkban található, 26 kilométerre a Csendes-óceántól.
  • Quinault Lake Spruce - 58,2 méteres magasságával, 298 köbméter faanyagával és 5,39 méter átmérőjével a világ harmadik legnagyobb szitka luca; ez is az Olympic Nemzeti Parkban található, de 39 kilométerre a Csendes-óceántól.

Felhasználása

[szerkesztés]

A fa anyagát sok mindenre hasznosítják, például a faiparban, papírkészítésben, zongorák és egyéb hangszerek készítésében,[9] a második világháború előtt a repülőgyártásban.[10] A fiatal hajtásokból lucízű sört és szirupot lehet készíteni.[11][12] Az őslakosok a gyökereiből kosarakat fontak.[13]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Ran, J.-H., Wei, X.-X. & Wang, X.-Q. 2006. Molecular phylogeny and biogeography of Picea (Pinaceae): Implications for phylogeographical studies using cytoplasmic haplotypes. Molecular Phylogenetics and Evolution|Mol Phylogenet Evol. 41(2): 405–19.
  2. Sigurgeirsson, A. & Szmidt, A.E. 1993. Phylogenetic and biogeographic implications of chloroplast DNA variation in Picea. Nordic Journal of Botany 13(3): 233–246.
  3. Rushforth, Keith. Bäume, 2nd (german nyelven), Bern: Hallwag AG [1980] (1986). ISBN 3-444-70130-6 
  4. Agathis australis. Conifers. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  5. Tallest Sitka Spruce. Landmark Trees. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  6. Picea sitchensis. Oregon State University. [2016. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  7. a b Index of Species Information: Picea sitchensis. Fire Effects Information System. U.S. Forest Service. (Hozzáférés: 2015. július 3.)
  8. Sedam, Michael T.. The Olympic Peninsula: The Grace & Grandeur. Voyageur Press, 109. o. (2002). ISBN 978-0896584587 
  9. Sitkagran - utbredelse, egenskaper og anvendelse (Sitka spruce - propagation, properties and uses) Archiválva 2011. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben by Kjell Vadla, Norwegian Forest and Landscape Institute.
  10. (1975) „Development and application of woven graphite products for aerospacestructures”. DOI:10.2514/6.1975-774. 
  11. Picea sitchensis: "Sitka Spruce, Tideland Spruce". Collections. San Francisco Botanical Garden. [2016. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
  12. Alaska State Tree: Sitka Spruce. Alaskan Nature. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
  13. Kallenbach, Elizabeth: Tlingit Spruce Root Baskets. University of Oregon, Museum of Natural and Cultural History. [2016. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 29.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea sitchensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]