Szilva-farkincásboglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szilva-farkincásboglárka
Fixsenia.pruni.2335.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae)
Alcsalád: Tűzlepkék (Lycaeninae)
Nemzetség: Farkincás-rokonúak (Eumaeini)
Nem: Satyrium
L., 1758
Faj: Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni)
Szinonimák
  • szilvafalepke
  • Papilio pruni
  • Papilio prorsa
  • Fixsenia pruni
Alfajok
  • S. p. dujianensis
  • S. p. gansuensis
  • S. p. jezoensis
  • S. p. pruni
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szilva-farkincásboglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilva-farkincásboglárka témájú médiaállományokat és Szilva-farkincásboglárka témájú kategóriát.

A szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe sorolt boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a farkincás-rokonúak (Eumaeini) nemzetség egyik faja. Egyes források[1][2][3] szilvafalepkének nevezik. A Magyar Természettudományi Múzeum nyilvántartásában[4] egyszerűen „szilva-farkincás” néven szerepel.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiai faj; Anglia déli és Spanyolország északi részétől a Csendes-óceán partvidékéig megtalálható. A Japán-szigeteken négy rokonfaj:

helyettesíti.

Magyarországon általában ritka; csak ritkán tömeges. A Kárpát-medencében főleg annak déli részén él; észak felé jelentően megritkul.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

A két nem meglehetősen hasonló, de a hím első szárnyán nincs világos folt.

Szárnyának fesztávolsága 26–30 mm; a szárny fonákja bronzfényű barna. Felül mindkét ivar szárnya barna, a halvány narancsszínű szegélyfoltsor főként a hátsó szárny anális részén látható jól. Az első szárny fonákjának fehér harántvonalát belül rendkívül finom, kékesfekete harántvonalak szegélyezik. A külső szögletben a szegélyfoltsor jól látható. A hátsó szárny fonákján a szegélyfoltsor igen erős, a belső ívfoltok kerek pettyek, a narancsszínű szalag az egész szárnyon végigfut. A felszíni narancssárga foltok mérete változhat.

A hím első szárnyának felső szegélye 15–17 mm hosszú; rajta kerek, sötét illatfolt fejlődött ki. A hátsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött nincs narancssárga folt. A nőstény mindkét szár­nyának szegélyterét narancssárga foltok díszítik, belső és külső peremü­kön fekete pontokkal, amelyek mérete a belső szöglet felé nő.

A zöld hernyó hátoldalán sötét csík fut végig, és azt két oldalról barna bibircsek szegélyezik.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Egy nemzedéke repül májustól július végéig. Ligetes, bokros helyeken, fölhagyott szőlők­ben és gyümölcsösökben, erdőszéleken él. Kis területen mozognak, és azt nem hagyják el. Hím sokkal több van, mint nőstény, és a hímek őrzik területüket.

Az imágók szívesen szívogat­nak a fagyal (Ligustrum spp.) és a bodza (Sambucus spp.) virágán. A legtöbbet akkor láthatjuk, amikor a fagyal virágzik. Délután általában leveleken sütkéreznek, ritkábban kerülnek szem elé.

A nőstények petéiket egyesével helyezik kökény (Prunus spinosa), besztercei szilva (Pru­nus domestica) vagy kék ringló (Prunus insititia) virágrügyes ágaira. A her­nyók ezeken a növényeken táplálkoznak.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

Nagy ritkán egy-egy nőstény szárnyának fonákján a fehér csík és a szegélytér narancssárga szalagja közötti tér fehér — Satyrium pruni f. albofasciata

Hasonló fajok[szerkesztés]

A hátsó szárny fonákjának élénk és széles szegélytéri szalagja, valamint a foltokat díszítő fekete pontok alapján könnyen meghatározható. Faunaterületünkön nincs hasonló faj.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lepkék
  2. nappali_lepke_atlasz. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 11.)
  3. Nappali lepke atlasz
  4. Bálint Zsolt, Gubányi András és Pitter Gábor: Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 11.)

Források[szerkesztés]