Ugrás a tartalomhoz

Szilás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Szilás
Részlet Michael Václav Halbax: Szent Pál és Szilás a börtönben c. festményéből (1700 körül)
Részlet Michael Václav Halbax: Szent Pál és Szilás a börtönben c. festményéből (1700 körül)
Születése
1. század
Róma
Halála
Kr. u. 65-100 Makedónia
Makedónia
Tisztelete
Tisztelik
Ünnepnapja
JelképeiElszakadt láncok
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Szilás témájú médiaállományokat.

Szilás vagy Szilvánusz / / ˈsaɪləs / ; görögül : Σίλας/Σιλουανός; kb. 1. század) az ókeresztény közösség vezető tagja volt, aki az Újszövetség szerint elkísérte Pál apostolt második missziós útján.[1]

Név és etimológiák

[szerkesztés]

Szilásról hagyományosan feltételezik, hogy ugyanaz a személy, mint az a Szilvánusz, aki említve van négy páli levélben. Pár Szentírás fordítás, beleértve a NIV-et Szilásnak hívja őt a levelekben is. Pál, Szilás és Timóteus fel vannak sorolva, mint társszerzők, a két tesszalonikaiaknak írt újszövetségi levélben, bár a szerzőség kiléte vitatott. A második korintusi levél megemlíti Szilást, hogy Pállal és Timóteussal hidette az igét Korintusban, és Péter első levele mint hűséges testvért írja le Szilást.

Van némi nézeteltérés a nevének eredeti vagy „helyes” alakját illetően: a „Szilás”, „Szilvánusz”, „Szeila” és „Saul” neveket akkoriban úgy tűnik, hogy a különböző nyelveken ugyanazon név egyenértékű változataiként kezelték, és nem világos, hogy melyik a „Szilás” eredeti neve, és melyik egy fordítás vagy egyenértékű becenév, illetve hogy egyes hivatkozások különböző, egyenértékű nevű személyekre vonatkoznak-e. Az apostolok cselekedeteiben következetesen „Szilásnak” nevezik, de Pál és Péter első levelében ( 5,12 ) mindig a római Szilvánusz nevet (ami azt jelenti, hogy „az erdőből való)” használja; lehetséges, hogy a „Szilvánusz” az eredeti „Szilás” latinosított változata,[2] vagy hogy a „Szilász” a „Szilvánusz” görög becenevének felel meg. [2] Szilást ezért gyakran azonosítják a Hetvenekből való Szilvánusszal. Joseph Fitzmyer katolikus teológus továbbá rámutat, hogy a Szilás az arámi Seila ( שְׁאִילָא ), a héber Saul egy változata, amelyet Palmüra feliratai tanúsítanak.[3]

Bibliai elbeszélés

[szerkesztés]

Szilást először az ApCsel 15,22-ben említik, ahol őt és Júdás Barszabbást (akit gyakran „Júdásként” is ismernek) a gyülekezeti vének kiválasztották, hogy a jeruzsálemi zsinat után Pállal és Barnabással együtt visszatérjenek Antiókhiába. Szilást és Júdást a testvérek vezetőiként, prófétákként és bátorító szónokokként említik. Pál Szilást választotta ki, hogy elkísérje őt második küldetésén, miután Pál és Barnabás összevesztek egy Márk részvételével kapcsolatos vita miatt. A második küldetés során őt és Pált rövid időre bebörtönözték Filippiben, ahol Isten egy földrengéssel elszakította láncaikat és kitárta a börtön ajtaját. Szilást ezért a művészetben néha elszakadt láncokat tartva ábrázolják.[4]

Az apostolok cselekedetei 16–18. fejezetei szerint Szilás és Timóteus Pállal együtt utaztak Filippiből Tesszalonikába, ahol a zsinagógákban ellenségesen bántak velük. A zaklatók követték a triót Béreáig, fenyegetve Pál biztonságát, és arra kényszerítve Pált, hogy elváljon Szilástól és Timóteustól. Pál Athénba utazott, Szilás és Timóteus pedig később csatlakozott hozzá Korintusban.[5]

Ezek az események Kr. u. 50 körülre datálhatók: az utalás Az apostolok cselekedetei 18,12-ben található, a Gallio prokonzulra való utalás segít meghatározni ezt a dátumot (vö. Gallio felirata). [6] Az ApCsel 18,6–7 szerint Pál az ellenségeskedés miatt abbahagyta a korintusi zsinagóga látogatását; Szilást ezt követően nem említi az ApCsel elbeszélése.

A thesszalonikaiakhoz írt első és második levelek köszöntésében szerepel, és a a korinthosziakhoz írt második levelében 1,19-ben is utalnak rá. Ez várható is, hiszen olvashatunk arról, hogy részt vett Pál missziójában, amikor ezeket a városokat meglátogatták. Péter első levelének 5,12 végén is megjelenik, valószínűleg ő az írnok. Péter „hűséges testvérként” ajánlja Szilást.

A Silvanus tanításai egy apokrif szöveg a Nag Hammádi Könyvtárból,[7] amelyet Szilásnak tulajdonítanak.[8]

Miszticizmus

[szerkesztés]

Anna Katalin Emmerich látomásaiban beszámol arról, hogy Szilás eredeti neve Szela volt, és hogy ő volt az egyik a három „titkos tanítvány” közül Hermásszal együtt, akik később elkísérték Jézust a Három Királyok Ur közeli hazájába, majd onnan Héliopoliszba, és akiknek a szüleik a Három Királyok karavánjával érkeztek. [9]

Tisztelete

[szerkesztés]

Szent Szilást az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház és az Egyesült Államok Episzkopális Egyházának szentnaptárában kisebb ünnepként[10] ünneplik Január 26.-án Timóteussal és Titusszal együtt, valamint külön július 13-án a Római katolikus egyház és február 10-én a Lutheránus Egyház–Missouri Zsinat. Szent Szilást a keleti ortodox egyház is tiszteli július 30-án Szilvánusz, Kreszcensz, Epenetosz és Andronikosz apostolokkal együtt, valamint január 4-én, ahol az összes apostollal együtt tisztelik.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ApCsel 15,40. szentiras.hu. (Hozzáférés: 2025. december 25.)
  2. a b James D. G. Dunn: The Cambridge Companion to St Paul. 2003–10–16. ISBN 978-0-521-78694-2 Hozzáférés: 2025. december 25.  
  3. Joseph A. Fitzmyer: The Acts of the Apostles a new translation with introduction and commentary. Internet Archive. 1998. ISBN 978-0-385-49020-7 Hozzáférés: 2025. december 25.  564.old
  4. ApCsel 16,16-40. szentiras.hu. (Hozzáférés: 2025. december 25.)
  5. ApCsel 18,5. szentiras.hu. (Hozzáférés: 2025. december 25.)
  6. Frank Leslie Cross – Elizabeth A. Livingstone: The Oxford Dictionary of the Christian Church. 2005. ISBN 978-0-19-280290-3 Hozzáférés: 2025. december 25.  
  7. The Teachings of Silvanus -- The Nag Hammadi Library. www.gnosis.org. (Hozzáférés: 2025. december 25.)
  8. The Teachings of Silvanus -- The Nag Hammadi Library. www.gnosis.org. (Hozzáférés: 2025. december 25.)
  9. Emmerich, Anne Catherine.szerk.: Brentano: vol. 3, The Life of Jesus Christ and Biblical Revelations. Rockford, IL: Tan, 492. o. (1914. február 18.). Hozzáférés ideje: 2022. október 24. 
  10. Church Publishing: Holy Women, Holy Men: Celebrating the Saints. 2010. ISBN 978-0-89869-637-0 Hozzáférés: 2025. december 25.  
  11. The Holy Disciples from the Seventy: Silas, Sylvanus (Siluanos), Crescentius, Epenetos and Andronikos. www.holytrinityorthodox.com. (Hozzáférés: 2025. december 25.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Silas című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]