Szilágyi Dezső (politikus, 1897–1967)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilágyi Dezső
Született 1897. december 23.
Budapest
Elhunyt 1967. január 25. (69 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar nagykövet Lengyelországban (1960. április – 1963. szeptember)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Szilágyi Dezső (Budapest, 1897. december 23.[1] – Budapest, 1967. január 25.)[2][3] diplomata, politikus.

Élete[szerkesztés]

Szilágyi János cipészmester és Auer Sarolta (1872–1949)[4] gyermekeként született. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után 1909-ben szabóinasnak állt. Miután 1914-ben megszerezte segédlevelét, belépett a szabóipari munkások szakszervezetébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A Galilei Kör előadásait hallgatta, ahol Szabó Ervin tolmácsolásában megismerkedett a szocialista eszmékkel, ami miatt 1916-ban rendőri felügyelet alá helyezték. A zaklatások elől Ausztriába költözött. Bécsből hazatérve az angyalföldi munkások között vett részt a politikai vitákban és az 1918 januárjában tartott sztrájkban, ahol annexió nélküli békét és választójogot követeltek. Megalakulásának napjától tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s megalapítója az első, terézvárosi szervezetének. 1919 februárjában a Népszava kiadóhivatalánál történt lövöldözés miatt – mint a VI. kerületi pártszervezet elnökét - több kommunista vezetővel együtt letartóztatták, s gyűjtőfogházba vitték. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, március 21-én szabadult. Tagja lett a budapesti Ötszázak Tanácsának és a Magyarországi Szocialista Párt sajtóterjesztési osztályának munkatársaként dolgozott. 1919. május elején önként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, amelynek politikai biztosaként részt vett a júniusig tartó Északi hadjáratban. 1920-ban hamis papírokkal Csehszlovákiába, majd Bécsbe emigrált. Küldöttként részt vett 1921. június 22-én a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán. Bécsből kommunista folyóiratokat és röplapokat juttatott a magyar fővárosba. 1923-tól Moszkvában élt, és csatlakozott a Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. Az 1930-as években párttitkárként működött és elvégezte a középiskolát, illetve a pártfőiskolát. A szovjet könnyűipar különböző területein dolgozott vezető beosztásokban. 1938 és 1945 között többször letartóztatták hamis vádakkal és munkatáborba is került. 1955-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta, s ugyanazon évben visszatért Magyarországra és tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának. Két évvel később az MSZMP Központi Bizottság Külügyi Osztályának vezetőjévé választották. 1957 decemberétől egy éven át a Magyar Partizánszövetség elnöke volt. Az MSZMP VII. kongresszusán bekerült a Központi Bizottságba. 1960-ban kinevezték a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetévé. 1963-ban betegsége miatt nyugdíjaztatását kérte. 1966 decemberétől a Központi Ellenőrző Bizottság tagja lett.

Nyughelye a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában található.

Házastársa Szabó Mária volt, akivel 1919. május 10-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[5]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Házasságkötési bejegyzése szerint született: 1894. dec. 23., Kunszentmárton
  2. Elhunyt Szilágyi Dezső”, Népszabadság, 1967. január 27., 7. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. január 13.) 
  3. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 259/1967. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
  4. Szilágyi Dezsőné halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 454/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
  5. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1713/1919. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 13.)

Források[szerkesztés]