Szikrakamra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szikrakamra, Berkley

A szikrakamra elektromosan töltött részecskék kimutatására szolgáló részecskedetektor. Leginkább 1930 és 1960 között használták.

Müon képe a Columbia Egyetem szikrakamrájában

A szikrakamra egy hélium vagy neon gázzal (vagy ezek keverékével) töltött üvegbúra alatti fémlemezekből áll. Ha egy töltött részecske áthalad a dobozon, akkor ionizálja a gázt, és a fémlapok között elektromos kisülés keletkezik, ha megfelelő feszültséget kapcsolnak rájuk. Az elektromos impulzus helyét meghatározva megállapítható a részecske elhaladási helye. Több ilyen fémlapot egymás mögé helyezve a részecske térbeli pályája is meghatározható.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gulyás, Honyek, Markovits, Szalóki, Tomcsányi, Varga: Fizika 11 (2003), ISBN 963 16 2761 6