Szerzőijog-ellenesség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A svéd kalózpárt által létrehozott szerzőijog-ellenes kezdeményezés, a Kopimi logója

A szerzőijog-ellenesség (angol eredeti: anti-copyright) az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások oltalmára vonatkozó jogszabályok (összefoglaló néven a szerzői jog) teljes vagy részleges elutasítása.

A szerzői jog tulajdonjog, azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos) tulajdonként, vagyontárgyként rendelkezhet a saját alkotásával („mű”), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, például a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni. A szerzői jogi szabályozás célja (például a Magyarországon hatályos – módosított – 1999. évi LXXVI. törvény[1] bevezetése szerint „meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében”. Ezen érvelés lényege, hogy a szerzői jogi védelem ösztönzi újabb alkotások megszületését azzal, hogy a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig.[2]

A szerzőijog-ellenes mozgalmak fő érvelése, hogy a szerzői jogi védelem sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem járult hozzá a társadalom fejlődéséhez, vagy újabb alkotások elkészüléséhez. Egyes szerzőijog-ellenes csoportok gazdasági és kulturális alapon támadják a szerzői jog intézményét. Mások, elsősorban az internetes és webes technológiák területén, úgy érvelnek, hogy a modern információs technológiai vívmányok meghaladják a szerzői jogi korlátokat és utóbbiakat a jelenlegi technológia biztosította lehetőségekhez kellene igazítani.

A szerzői jogok elleni érvek[szerkesztés]

Gazdasági érvek[szerkesztés]

A védelem gyengíti a kreativitásra való hajlandóságot[szerkesztés]

„A szerzői jog királyi kiváltságból formális, és végül széles körben használt törvénnyé alakulása elméletben hozzájárulna a zeneszerző kiadásból származó bevételeinek növekedéséhez. A mennyiségi összehasonlításunk bizonyítékai szerint, melyben Beethoven szerzői jogi rendszer nélküli bevételeit hasonlítottuk össze Robert Schumann jövedelmével, melyet a szinte teljesen általános európai jogi védelem mellett szerzett a legjobb esetben is kérdéses azon elmélet jogosultsága, hogy a szerzői jogok alapvetően megváltoztatták a zeneszerzők vagyoni helyzetét. A Giuseppe Verdi munkásságával kapcsolatos minőségi elemzésekből levonható, hogy Verdi – aki az első jelentős zeneszerző volt, aki élvezhette az új olasz szerzői jogok védelmi rendszerét, és lehetősége volt ezekre alapozva maximális haszonra szert tenni – esetében a szerzői jogok jelentős változást jelentettek. Számára a szerzői jogi rendszer teljes kiaknázásán alapuló magasabb díjazás érezhetően csökkentette a zeneszerzési erőfeszítéseit.[3]

Nem fogyatkozó erőforrás[szerkesztés]

Az egyik érvrendszer szerint a szerzői jogi rendszer létjogosultsága semmis, mivel – eltérően a fizikai tulajdontól – a szellemi tulajdon nem véges, így annak „tulajdonként” való kezelése – véleményük szerint – az állam által kreált fikció. Eszerint a szerzői jogok megsértése, a lopástól eltérően nem fosztja meg az áldozatot az eredeti tulajdonától, és emiatt a szerzői jog megsértésének üldözése az állam általi agresszió.[4]

Történelmi összehasonlítás[szerkesztés]

Nehézségekbe ütközik még annak bizonyítása is, hogy a szerzői jogok gazdaságilag akár a szerzők többségének hasznot eredményeznek. Höffner összehasonlította a 19. századi Egyesült Királyságbeli és Németországban élő szerzőket, ahol a német szerzők esetében nem létezett még szerzői jogi védelem és azt találta, hogy Németországban több könyvet írtak és olvastak, valamint a német szerzők nagyobb bevételre tettek szerint mint az Egyesült Királyságbeli kortársaik.[5]

Az információtechnológiával kapcsolatos érvek[szerkesztés]

Web 2.0[szerkesztés]

A Piratbyrån egyik alapítója, Rasmus Fleischer szerint a szerzői jogok egyszerűen képtelenek voltak lépést tartani az Internet létrejöttével és emiatt elavultak. Érvelése szerint az Internet, és különösen az – interaktivitást és felhasználó megosztásokat előtérbe helyező – Web 2.0 magának a „másolás” fogalmának a bizonytalanságát is felveti.

Fleischer központi érve az, hogy a szerzői jogi védelem az Internettel kapcsolatban elavult, és hogy betartatásának költségei irreálisak és emiatt az erre alapuló üzleti modelleknek figyelembe kellene vennie a darknet hatást (zárt terjesztésű, kontrollálhatatlan alhálózatok).[6]

Kulturális érvek[szerkesztés]

A tudás szabadsága[szerkesztés]

Szerző és kreativitás[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
  2. World Intellectual Property Organisation: Understanding Copyright and Related Rights (PDF) pp. 6–7. WIPO. [2012. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  3. Scherer, F.M. (2004), Quarter Notes and Bank Notes. The Economics of Music Composition in the Eighteenth and Nineteenth Centuries, Princeton University Press
  4. Kinsella, Stephan Against Intellectual Property (2008) Ludwig von Mises Institute.
  5. Eckhard Höffner: Copyright and structure of authors’ earnings. [2013. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 11.)
  6. Fleischer, Rasmus: The Future of Copyright. CATO Unbound, 2008. June

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anti-copyright című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]