Szerkesztő:Wezox/Japán filmművészet

A Japán mozi (日本映画 Nihon éga, vagy ahogy belföldön ismert 邦画 hóga, "japán film") több mint száz éves történelemmel rendelkezik. Japán rendelkezik az egyik legrégebbi és legnagyobb filmiparral a világon; a 2010-es állás szerint a negyedik legnagyobb volt a játékfilmek előállítása szempontjából. 2011-ben Japán 411 játékfilmet készített, mely a jegyirodák bevételének 54.9%-át jelentette, azaz A Japán mozi (日本映画 Nihon éga, vagy ahogy belföldön ismert 邦画 hóga, "japán film") több mint száz éves történelemmel rendelkezik. Japán rendelkezik az egyik legrégebbi és legnagyobb filmiparral a világon; a 2010-es állás szerint a negyedik legnagyobb volt a játékfilmek előállítása szempontjából. 2011-ben Japán 411 játékfilmet készített, mely a jegyirodák bevételének 54.9%-át jelentette, amely 2.338 milliárd dollárral egyenértékű. 1897 óta készítenek Japánban filmeket, mikor is az első külföldi operatőr megérkezett. A Sight & Sound -ban mely egy lista a legjobb Ázsiában készített filmekről, a japán munkák a legjobb 12-ből 8 helyet foglalnak el a Tokyo Story (1953)-as első helyezettel az élen. Japán négyszer nyerte el a legjobb idegennyelvű filmnek szóló Oscar-díjat, többször mint bármely más ázsiai ország.

Történelem

Néma korszak

Orocsi (Futagava Buntaró)

Roningai (Makino Maszahiro)

A kinetoszkópot először kereskedelmileg Thomas Edison mutatta be az Amerikai Egyesült Államokban 1894-ben, japánba pedig 1896 novemberében jutott el. A Vitascope (régi típusú némafilmvetítő gép) és a Lumière fivérek Kinematográfja japánba 1897 elején jutott el, egy Kacutaro Inabata nevű üzletember által. Egy Lumière operatőr voltak az első, akik japánban forgatott filmet. A mozgó kép, viszont nem számított teljesen újdonságnak a japánok számára mivel gazdag filmművészet előtti eszközeik hagyománya miatt, mint például a gentó és a laterna magica (bűvös lámpás). Az első sikeres japán film a kései 1897-ben került napvilágra, Tokióban.

1898-ban néhány szellemes filmet készítettek, mint például a Siró Asano rövidfilmek, a Bake Dzsizo és a Sinin no Szoszei. Az első dokumentumfilm a Gésa no teodori rövidfilm 1899 júniusában készült. Cunekicsi Sibata készített néhány korai filmet, köztük a Momidzsigari-t 1899-ben, melyben két híres színész adott elő egy jól ismert kabuki színdarabot. A korai filmekre hatással volt a tradicionális színház, mint például a kabuki és a bunraku.

A 20-adik század hajnalán a mozik japánban bensiket azaz mesemondókat fogadott, akik a vetítővászon mellett ülve narrálták a néma filmeket. Ők voltak a leszármazottjaik a kabuki dzsórurik, a kódan mesemondók, a vásári kikiáltók és más alternatív szóbeli mesemondóknak. A bensit zene is kísérhette, mint a néma filmeket a „nyugat mozijában”. A hang megjelenése a korai 30-as években a benshik fokozatos eltűnését eredményezte.

1908-ban, Makino Sózó-t tekintették a Japán filmrendezés előharcosának, befolyásos karrierjét a Honnódzsi gasszen-nel (本能寺合戦) kezdte, melyet Jokota Sókai-nak gyártott. Sózó felvette Onoe Macunoszuke, korábbi kabuki színészt, hogy szerepeljen produkcióiban. Onoe Japán elsőszámú filmsztárjává vált több mint 1000 filmben való szereplésével, ezek leginkább rövidfilmek voltak 1909 és 1926 között. A páros úttörőként vezette be a dzsidaigeki stílust. Okada Tokihiko egy népszerű romantikus vezéregyénisége volt ugyanezen kornan.

Az első női japán előadó aki hivatásos szereplőként jelent meg filmvásznon a táncos és színésznő Takagi Tokuko volt, aki négy rövidfilmben szerepelt, az amerikai székhelyű Thanhouser Company-nél 1911 és 1914 között.

Az értelmiség körében, a japán mozi kritikusai növekedtek az 1910-es években és végül egy új mozgalommá alakultak mely átformálta a japán filmet. A film kritika korai film magazinokkal kezdődött mint például a Kacudó sasin (1909-től) és egy teljes hosszúságú könyv melyet Gonda Jaszunoszuke írt 1914-ben, de számos korai film kritikus arra arra fókuszált, hogy az olyan stúdiók mint a Nikkatsu és a Tenkatsu munkáit becsmérelje azon indokból kiindulva, hogy túl színháziasak (mivel a kabuki és a sinpa-ból haszált elemeket, mint például az onnagata) és mert nem alkalmazták a filmtechnika lehetőségeit a történet elmesélésére hanem inkább a bensikre támaszkodtak. Később a "Tiszta Film Mozgalom"-nak nevezett írókból és magazinokból (mint például a Kinema Record) álló közösség szólalt fel ezen filmtechnikák tágabb körű használatáért. Némely kritikus mint Kaerijama Norimasza saját ötleteit alkalmazva rendezett filmeket mint például a The Glow of Life (1918). Párhuzamos erőfeszítések folytak máshol a filmiparban. Inoue Maszao az 1917-es The Captain's Daughter című filmjében elkezdett olyan technikákat használni melyek a néma filmek korában még teljesen ismeretlenek voltak, mint például a premier plán. A Tiszta Film Mozgalom volt a központja a gendaigeki és a forgatókönyv írás fejlődésének. Új stúdiók alakultak 1920 környékén mint a Shochiku és a Taikatsu támogatták a reformot. Taikatsu-nál Thomas Kurihara rendezett filmeket melyeket a novellista Tanizaki Dzsunicsiró írt aki erős támogatója volt a film reformnak. Még Nikkatsu is gyártott reform filmeket a rendező Tanaka Eizó által. Az 1920-as évek közepére a színésznők leváltották az onnagata-kat (női szerepet játszó férfiak) és a filmek egyre több eszközt használtak az úttörő Inoue-t követve. A legtöbbet tárgyalt némafilmek japánból Mizogucsi Kendzsi művei, kinek későbbi munkái (mint például a Szaikaku Icsidai Onna) még mindig nagy tekintélynek örvendenek.

A japán filmek az 1920-as évek közepe fele tettek szert népszerűségre a külföldi filmekkel szemben, részben a filmsztárok népszerűségének valamint egy új stílusú dzsidaigeki megjelenésének köszönhetően. Rendezők, mint például Itó Daiszuke és Makino Maszahiro olyan szamuráj filmeket készítettek mint például a Csúdzsi tabi nikki és a Roningai lázadó antihősökkel a főszerepben, gyors vágású harcjelenetekkel melyek egyaránt voltak kritikailag elismertek és kereskedelmileg sikeresek. Néhány sztár, mint például, Bandó Cumaszaburó, Arasi Kandzsúró, Kataoka Csiezó, Irie Takako és Icsikava Utaemon a Makino Fim Productions által inspirálódott és megalakították saját független produkciós cégüket ahol olyan rendezők fejlesztették képességeiket mint Inagaki Hirosi, Itami Manszaku és Jamanaka Szadao. A rendező, Kinugasza Teinoszuke létrehozott egy produkciós céget, hogy elkészítse a kísérleti mesterművet a Kurutta Ippédzsi-t főszerepben Inoue Maszao-val 1926-ban. Sok cég ezek közül míg a némafilmek korában sikeresen helytállt a nagy stúdiókkal szemben mint például a Nikkatsu, Shochiku, Teikine és a Toa Studios, a hang megjelenésével és az arra való költséges átállás miatt nem tudtak fennmaradni.

A baloldali politikai mozgalmak és a szakszervezetek felemelkedésével az 1920-as évek végén keletkeztek az úgynevezett "tendencia filmek", baloldali tendenciákkal, kiemelkedő példákkal Mizogucsi Kendzsi, Itó Daiszuke, Szuzuki Sigejosi és Ucsida Tomu által. Kontrasztként ezekkel a kereskedelmileg gyártott 35 mm-es filmekkel szemben a  Japán Marxista Proletár Film Szövetség (Prokino) függetlenül készített külön filmeket kisebb mérőkkel (mint például 9,5 mm és 16 mm) radikálisabb szándékokkal. A tendencia filmek szigorú cenzúrázástól szenvedtek az 1930-as évek fele közeledve, s ennek következtében több Prokino tagot letartóztattak, mozgalmat eredményesen elnyomtak. Ezen lépések a kormány részéről mély hatást gyakoroltak a politikai elégedetlenség kimutatására az 1930-as évek mozijában. Néhány film ezen korszakból: Szakanaja Honda, Dzsicuroku Csúsingura, Horaiszan, Jamata no Orocsi, Maborosi no hikari, Kurutta Ippédzsi, Dzsudzsiro, Kurama Tengu: Kjófu Dzsidai és Szódzsóbó.

A The Captain's Daughter egy későbbi verziója volt az egyike a legelső hangosfilmeknek. A Mina Talkie System-et használta. A japán filmipar később két csoportra vált szét, az egyik megőrizte a Mina Talkie System-et, míg a másik az Iisutofyon Talkie System-et kezdte el használni, hogy elkészítse Tojo Masaki filmjeit.

Az 1923-as nagy kantói földrengés, a II. világháború alatti Tokiói bombázás, az idő múlásának természetes hatásainak következtében és Japán páratartalmának valamint a gyúlékony és instabil nitrofilm eredményeként Japánban nagy igény támadt a túlélő filmek iránt ebben az időszakban.

1930-as évek

Jamanaka Szadaó mozi plakátja 1937-ben a Ninjó kami fúszen-re

A Nyugattal ellentétben Japánban még az 1930-as években is gyártottak némafilmeket. Néhány Japán hanggal ellátott rövidfilm készült a 20-as 30-as években, de Japán első játékfilm hosszúságú hangosfilmje a Fudzsivara Josie no furuszato (1930) volt, mely a Mina Talkie System-et használta. A jelentősebb hangosfilmek közé tartozik ebből a korszakból például Narusze Mikio-tól a Cuma Jo Bara No Joni (1935), mely az első Japán film volt ami filmszínházi kiadást kapott Amerikában. Ozu Jaszudzsiró-tól a Tókjó no Jado a neorealizmus műfajának előfutárának tekinthető. Ide tartozik még Mizogucsi Kendzsi-től a Gion no simai (1936), a Naniva eredzsí (1936) és a Zangiku monogatari (1939); valamint Jamanaka Sadao-tól a Nindzsó Kami Fúszen (1937).

Az 1930-as években látható növekedés jelentkezett a kormány filmiparba való bekapcsolódásának terén amit a Film Törvény 1939-es bevezetése is jól szimbolizál, mely nagyobb hatáskört biztosított az államnak a filmipar felett. A kormány ösztönözte a filmek egy bizonyos formáját, mint például propagandafilmek gyártását, valamint támogatta a dokumentumfilmeket (bunka eiga azaz "kultúra filmeknek" is nevezték ezeket) melyek fontos közlendővel rendelkeztek. Ilyen filmeket készített többek között Kamei Fumio. A realizmus volt támogatottabb. Filmelméleti kutatók mint például Imamura Taihei a dokumentumfilmeket pártolta, míg egyes rendezők, mint Simizu Hirosi és Taszaka Tomotaka fantasztikus filmeket készítettek erőteljes realisztikus stílusban.

1940-es évek

A második világháború és a gyenge gazdaság miatt a munkanélküliség gyorsan terjedt Japánban, és ennek következtében a filmipar is szenvedett.

Ebben az időszakban, mikor Japán a birodalmát növelte, a japán kormány a mozit mint lehetőséget látta a propaganda egyik eszközének, hogy a dicsőségét és legyőzhetetlenségét mutassa a Japán Birodalomnak. Ennek következtében sok film ebből a korszakból hazafias és katonai témákat ábrázol. 1942-ben Jamamoto Kadzsiró Hawai Mare oki kaiszen című filmje a Pearl Harbor-i csatát ábrázolja. A filmben speciális effektek segítségével készült, s  Cuburaja Eidzsi rendezte. Pearl Harbor egy miniatűr modelljét is elkészítették valamint használták a filmhez.

Kuroszava Akira debütáló filmje a Szugata Szansiro volt 1943-ban. Az első közös munka Kuroszava és a színész Mifune Tosiró között a Joidore Tensi 1948-as és a Nora Inu 1949-es film kerete között történt meg. Ozu Jaszudzsiró rendezte a kritikailag és kereskedelmileg sikeres Bansun-t 1949-ben.

A Mainicsi film díj 1946-ban lett megalapítva.

A második világháború vége a szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka általi megszállást jelentette japánban. Ezt követően Japán egy évtizednyi amerikai filmnek lett kitéve mely a háború idején tiltva volt a kormány által.

1950-es évek

Tokiói Történet (Ozu Jaszudzsiró, 1953)

Ugecu (Mizogucsi Kendzsi, 1953)

Godzilla (Honda Isiró, 1954)

1990-es évek

Kitano Takesi

A gazdasági recesszió következtében Japánban a mozik száma fokozatosan csökkenni kezdett az 1960-as évektől kezdve. Az 1990-es évektől ez a folyamat megfordult, s a Multiplex bemutatása is ekkor történt meg Japánban.

2000-es évek

A Japánban bemutatott filmek száma fokozatosan növekedett, s 2006-ban már 821 filmet adtak ki. Azon filmek amik Japán televíziós sorozatokon alapultak, különösen nagy népszerűségnek örvendtek ebben az időszakban. Az anime filmek ekkorra már a filmgyártás 60%-át tették ki. Az 1990-es és 2000-es éveket nevezték a "Japán mozi második aranykorának", az animék óriási népszerűségének köszönhetően, mind Japánban és a tengerentúlon.

Bár nem kereskedelmi siker, a Rirí Susu no Szubete melyet Ivai Sundzsi rendezett, a 2001-es berlini, jokohamai és a sanghaji filmfesztiválon nagy megbecsülésnek örvendett. Kitano Takesi megjelent a Battle Royaleban, valamint rendezőként és színészként közreműködött a Dolls-ban és a Zatóicsi-ben. Több horror film is kereskedelmi siker lett, mint például a Kairo, a Sötét Víz, a Jogen, vagy például az A harag sorozat, vagy a Nem fogadott hívás. 2004-ben, a Godzilla: A végső harc, melyet  Kitamura Rjúhej rendezett, megjelenésével a Godzilla 50. évfordulóját volt hivatott ünnepelni. 2005-ben, a filmrendező Suzuki Seidzsun elkészítette az 56. filmjét,az Operetta tanuki gotent. Koreeda Hirokazu több filmfesztivál díjat nyert világszerte két filmjével, a Distance-el és az Anyátlanokkal. A női filmrendező Kavasze Naomi a Mogari no mori nevezetű filmjével megnyerte a Nagydíjat a Cannse-i film fesztiválon 2007-ben. Jamada Jodzsi az Otoko va Curai jo sorozat rendezője egy trilógiát készített elismert revizionista szamuráj filmekből. Az első a 2002-benmegjelent  Az alkonyat harcosa, melyet a Rejtett penge 2004-ben majd a Szerelem és becsület követett 2006-ban.

Mijazaki Hajao

Anime tekintetében Mijazaki Hajao 2001-ben rendezte a Chihiro Szellemországbant megdöntve minden korábbi jegy eladási rekordot, s számtalan díjat nyerve vele. Ezt követte A vándorló palota és Ponyo a tengerparti sziklán 2004 és 2008-ban. 2004-ben Osii Mamoru nyilvánosság elé tárta a Páncélba zárt szellem 2-őt mely világszerte kritikai dicséretben részesült. A 2008-as Égenjárók című munkája hasonló pozitív nemzetközi fogadtatást kapott. Kon Szatosi szintén közzétett 3 szerényebb de ennek ellenére nagyon sikeres filmet. Ezek a Szennen Dzsojú, a Tokiói keresztapák valamint a Paprika. Ótomo Kacuhiro közzétette a Steamboy-t, az első animációs projektjét az 1995-ös Emlékek rövidfilm válogatása óta 2004-ben. A Studio 4°C közreműködésével az amerikai rendező Michael Arias megjelentette a Tekkon Kinkreet-et 2008-ban, s nemzetközi elismerést kapott. Több évnyi főképp visszafogottabb élőszereplős film rendezése után Anno Hideaki megalakította saját produkciós stúdióját és visszatért a még mindig népszerű Evangelion jogbérletét a Rebuild of Evangelion tetralógiával egy új film sorozat mely egy alternatív újrafeldolgozását nyújtja az eredeti történetnek.

2000 februárjában alakult meg a Japán Filmbizottság Promóciós Tanácsa. 2001 november 16-án a Japán Alapítvány a Művészetek Támogatásának törvényét a Képviselőház felé benyújtotta. Ezen törvények célja az volt, hogy támogassák a médiával kapcsolatos művészeteket például a filmes tájak terén, és kikötötte, hogy az államnak - mind nemzeti mint területi szinten - segítséget kell nyújtania a film média megőrzésének érdekében. A törvények november 30-án átmentek, és december 7-én hatályba léptek. 2003-ban a Kulturális Ügyek Ügynökségének összejövetelénél 12 rendelkezés lett benyújtva írott formában, hogy a nyilvános készítésű filmek is támogatásban részesüljenek valamint bemutassák őket a Modern Művészetek Nemtzei Múzeumának Film Központjában.

2010-es évek

Négy film kapott eddig nemzetközi elismerést azáltal, hogy kiválasztották őket, hogy nagyobb fesztiválokon versenyezzenek: Vakamacu Kódzsi-tól a Pillangó volt versenyben az Arany Medvéért a 60. Berlini Nemzetközi filmfesztiválon, és megnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst medvét, Kitano Takesi-től az Outrage volt versenyben az Arany Pálmáért a 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon, Szono Sion-tól Himizu volt versenyben az Arany Oroszlánért, a 68. Velencei Nemzetközi filmfesztiválon.

2011-ben, Miike Takasi Hara-Kiri: Egy Szamuráj Halálavolt versenyben az Arany Pálmáért a 2012-es Cannes-i Filmfesztiválon, az első 3D-s film melyet levetítettek a Cannes-i versenyen. A film társproducere a Brit független producer: Jeremy Thomas, aki sikeresen vitte nemzetközi vászonra az alábbi japán filmeket: Osima Nagisza-tól a Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence! és a Tabu, Kitano Takesi-től a Fivér valamint Miike Takasi-tól a 13 Asszaszin.

Műfajok

Szamurájt és ronint játszó színészek a Kiotói Eigamura filmstúdióban

Japán filmműfajok műfajai többek közt:

• Dzsidaigeki: időszakos darabok, melyek az Edo-korban (1603-1868), vagy korábban játszódnak.
  • Szamuráj mozi, a dzsidaigeki alműfaja, csambaraként is ismert (hangutánzó szó mely leírja milyen hangja van, mikor kardok csapnak össze).
• Horror: horror filmek, mint például a Kör
• Tokuszacu
  • Kaidzsú: szörny filmek, mint a Godzilla
• Rózsaszín filmek: erotikus , pornográf filmek.
• Jakuza filmek: filmek Jakuza gengszterekről.
• Gendai-geki: a "dzsidaigeki" ellentéte, filmek melyek a jelen korban játszódnak.
  
• Somin-geki: valósághű filmek átlagos dolgozó emberekről
• Anime: Animáció. Az Anime a "Japán animáció"-ra utal.
  • Mecha
• Sci-fi
  • Cyberpunk

Bevétel

Év	Bruttó (a milliárdokat jenben értendők)	Hazai részesedés	Jegyeladás (millió)	Forrás(ok)
2009	206	57%	169
2010	221	54%	174
2011	181	55%	144.73
2012	195.2	65.7%	155.16
2013	194	60.6%	156
2014	207	58%	161
2015	217.119	55.4%	166.63

Lásd még

• A világ mozijai
  
• A film története
  
• A japán Filmakadémia díja
  
• Japán színészek listája
  
• Japán színésznők listája
  
• Japán filmrendezők listája
  
• Japán filmek listája
  • műfajok:
    • Dzsidaigeki
    • Szamuráj mozi
    • Ninja
    • Tokuszacu
• Japán nyelvű filmek listája
  
• Japán filmstúdiók listája
  
• Nuberu bagu (Japán új hullám)
• Lista a Japán beadványokról a Legjobb Idegen Nyelvű Film Oscar-Díj kategóriára
  
• Televízió Japánban
• Szinkron Japánban

Bibliográfia

Cite book

Title

Nippon Modern: Japanese Cinema of the 1920s and 1930s

Last name

Wada-Marciano

First name

Mitsuyo

Publisher

University of Hawaii Press

Year of publication

2008

ISBN

978-0-8248-3240-7

Külső hivatkozások

[[Kategória:Japán filmművészet]]