Szerkesztővita:Orion 8/Napfogy

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


 Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet.


áttenni a napfogyhoz


Figyelem! A jelenség megfigyeléséhez ugyanazok a biztonsági előírások érvényesek, mint egy napfogyatkozás esetén! Részletesebben olvashat ezekről lejjebb.▼


Megfigyelés[szerkesztés]

Az átvonulás megfigyelésekor a napkorongot kell nézni. Ez viszont károsíthatja a szemet, ezért különös gonddal kell figyelnünk az ezzel kapcsolatos óvintézkedések betartására. A káros hatás három tényezőből ered: a nap látható fénye, az infravörös sugárzása (egyszerűbben szólva a melege) és az ultraibolya sugárzása. A szem, a szemlencse mindhárom fénytartományt ugyanúgy fókuszálja.

Ha a napot szabad szemmel figyeljük, akkor a szemlencse által fókuszált fény tartósan a retinára, annak a sárgafolt nevű érzékeny és fontos pontjára vetül. Ezek a sejtek az ilyen erős fényt és hőt hosszabb ideig nem képesek károsodás nélkül elviselni. Gondoljunk arra, amikor egy domború lencsével a nap fényét összegyűjtve egy darabka papírt is meg tudunk gyújtani. Ezért ha a napot szabad szemmel nézzük, ne tegyük azt folyamatosan, legalább 5-10 másodpercenként tartsunk egy percnyi szünetet. A retinában nincsenek fájdalomérzékelő idegvégződések, ezért a károsodásra nem figyelmeztet fájdalom. A retina tartós károsodásának az eredménye az, hogy onnantól a látómező közepén állandóan egy fekete foltot fogunk látni.

A napot szabad szemmel hosszú ideig nézni nem bátorság, hanem önkárosítás. Petőfi Sándorról feljegyezték, hogy miután az 1842. július 8-i napfogyatkozást szabad szemmel nézte végig, az egyik szemére sosem látott többé tökéletesen.[1][2]

Azt gondolnánk, hogy ilyenkor a napszemüveg segít elkerülni a károsodást, pedig ez nem igaz. A napszemüveg a napba nézéskor ártalmasabb, mint ha a szemüveget levesszük. A szemüveg nélkül ugyanis a pupilla automatikusan összeszűkül, csökkentve a szembe jutó fény mennyiségét, bár a biztonsághoz ez sem elég. A napszemüveg viszont a látható fény egy részét elnyeli, a szemet kevésbé erős fény éri, emiatt a pupilla nem húzódik össze annyira. Így a szembe zavartalanul árad a nap ultraibolya (UV) fénysugárzása, amelyet ugyan nem érzékelünk, ám az a retinát huzamosabb idő alatt súlyosan károsítja. A napszemüvegekről általban azt állítják, hogy azok kiszűrik az ultraibolya-tartományú fényt, de ez csak a hétköznapi, szórt fényre értendő, a nap koncentrált fényének erejét már nem csökkentik hatékonyan.

Ugyanez a baj minden más olyan módszerrel, amelyek csak a nap fényerejét csökkentik. A kormozott üveg, a feketére színeződött film, a floppy lemez, CD és más, leleményesen összeszedett eszközök megszűrik a látható fényt, de a tág pupillán át nagyjából változatlan mennyiségben átengedik az ultraibolya fényt és a sejteket felforrósító infravörös fényt, és a szemünk észrevétlenül, de akár életre szólóan is megsérülhet.

Melyek a jó megoldások? Számos ilyen közül választhatunk. Az egyik lehetőség valamilyen szűrő használata, olyan szűrőé, amely a nem látható fénytartományt is nagy hatékonysággal elnyeli vagy visszaveri. Amatőrcsillagász-egyesületek mindig tudnak olyan helyeket sorolni, ahol az általuk is használt szűrőfóliák beszerezhetők. Nem kerülnek sokba, érdemes rászánni annyit, hogy láthassunk egy érdekes kozmikus eseményt, ugyanakkor a szemünk épségét sem kockázatjuk.

Az 1999. augusztusi napfogyatkozás idejéről még sokaknak meglehet az akkor beszerzett szűrő vagy szemüveg. Azok ehhez a megfigyeléshez is ugyanúgy használhatók, bár nincs tapasztalat arról, hogy a fóliák tizenhárom év után is biztonságos UV-szűrést nyújtanak-e. Olyan üzletekben, ahol UV-szűrő réteggel ellátott napszemüvegeket árulnak, lehet olyan eszköz, amellyel másodpercek alatt megmérhető a szűrőfólia elnyelőképessége is, érdemes próbát tenni ilyen helyekkel.

Szóba szokott kerülni a hegesztéshez használt védőmaszkok nagyon sötét üvege. Ezek között a legalább 12-es DIN-számú[3] UV-szűrésű üvegek már megfelelőek, mint ahogy az is beválik, ha két ilyen üveget teszünk egymás mögé (Két 90%-os szűrésű üveg együtt már 99%-os szűrést eredményez.) A cikk forráshivatkozásai között (a lap alján) egy árlista is elérhető.

Ezek a szűrők a nap szabad szemmel történő figyelésére vannak méretezve. De felszerelhetünk egy szűrőt a távcső "elejére", azaz az objektív vagy a tükör elé is, ügyelve arra, hogy ne eshessen le. Ám a távcső nagy átmérőjű objektívje sokkal több fényt gyűjt össze, mint amennyi a távcső nélkül a szembe jut, ezért a távcső elé sokkal erősebb szűrő kell. A legjobb, ha több szűrőt is egymásra teszünk, amíg a nap képe nem válik csak egy kényelmesen nézhető koronggá. Nem szabad a távcső felénk eső végére, az okulár mögé, vagy a távcsőbe tenni a szűrőt, mert az az összegyűjtött fénytől megolvad, meggyullad, elpattan.

Soha nem szabad megfelelő szűrő nélküli távcsővel a napba nézni! A sokszorosára koncentrált erősségű fény másodpercek alatt is vakságot okozhat. Különösen óvjuk ettől a távcső körül kíváncsiskodó gyerekeket is!

Egy nagyon egyszerű, biztonságos módszer, ha a napra irányozott távcső mögé valamilyen távolságra egy fehér lapot tartunk. Azon ugyanis meg fog jelenni a nap részletgazdag, kivetített képe, amely veszélytelenül (szabad szemmel), ráadásul egyszerre akár több ember által is figyelhető. Javítja a kép minőségét, ha a távcső köré valamilyen árnyékvető lapot is szerelünk. Ezt a megoldást viszi tökélyre a Bűvös Doboz naptávcső nevű leleményes szerkezet, erről a lap alján látható hivatkozások egyike részletes leírást ad.

Kitűnően beválhat egy ősrégi találmány is, a sötétkamra (camera obscura). Ez lehet egy hosszúkás doboz is, amelynek a végén áttetsző papírra vetül a kép, és azt hátulról nézzük; vagy lehetünk mi magunk is a sötétkamrában, vagyis egy elsötétített helyiségben, ahová egy kis lyukon át beengedett fény az útjába tett felületre vetíti a nap képét. Igaz, hogy a nap korongja így kisebb lesz, mint ha távcsővel vagy lencsével erősítenénk meg a nagyítást, viszont a kép élesebb, és lényegében semmilyen eszközt nem igényel.

Nem indokolatlan a kérdés arról, hogy a szemüvegesek több veszélynek vannak-e kitéve. Nos, a homorú lencsés ("mínuszos") szemüveget hordó rövidlátók esetében egyáltalán nincs ok aggodalomra. A domború lencsés, a távollátók által hordott szemüvegek enyhén "előfókuszálják" a szemhez érkező fényt, amely a szaruhártyát és a szivárványhártyát elvileg kis többletterhelésnek teszi ki, de ez csak akkor számítana, ha szabad szemmel tartósan néznénk a napba, ami viszont mindenkire veszélyes, ahogy erről már szó volt, a megfelelő napszűrő viszont a szemüvegeseknek is teljes védelmet ad.

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Cikksorozat a napfogyatkozásról (astro.u-szeged.hu)
  2. ↑ " ... a napnak fénye tellyességgel el vesze." (Paksa Balázs)
  3. ↑ Nem szabad összekevernünk a filmek fényérzékenységét megadó DIN-számokkal!




klubok

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztővita:Orion_8/Napfogy&oldid=12536941”