Legyen annyi elég, hogy Budapesten születtem 1956. március 12-én. Születésem pontosabb helye a magyar főváros XIII. kerülete, de az a kórház ahol ez történt velem már nem működik. Kár érte, bár miattam nem tettek ki rá márványtáblát.
Felcseperedésem helyszíne a VI. kerület. Ennek a helynek szelleme van. Innen számtalan ma már világhírű ember indult világhódító útjára (pl. Wigner Jenő, Arthur Koestler). Természetesen a hazai hírességekről (pl. Fábry Sándor) sem feledkezhetem meg. Ő tudniillik - lassan 50 éve - szétrombolta a homokváramat a Lövölde téren, ami akkor nagyon rosszul esett, hiszen még ma is emlékszem rá, de már nem haraggal. Én azonban nem tartozom a hírességek közé. Végül is nem bánom.
Azt, hogy nem híresedtem el, feltehetően előnytelen külsőmnek köszönhettem és főleg annak, hogy nehezen értettem meg a világot. Talán még ma sem értem. Az olyanokra mint én mondták a tapintatos tanító nénik a szülőknek, hogy "későn érő típus". Így aztán nem maradt más, mint szemlélni a világot, rácsodálkozni és élvezni azt a pompázatos sokszínűséget, amit soha nem lehet megunni.
Azt az "apró titkot" is el kell áruljam, hogy én nem lettem igazán "pesti srác", hiába születtem a forradalom évében. A családom gyökerei "külhonba" nyúlnak, hiszen négy nagyszülőm közül három a jelenlegi országhatárokon kívül született.
Édesapám családja viski, ami magyarázza szerkesztői névválasztásomat is. Édesanyám, bár Budapesten született, de az ő édesanyja gyergyószárhegyi. A teljesség kedvéért: anyai nagyapám monori. Az indulás, a családi hagyományok határozzák meg gondolkodásomat és világképemet, ebből következően azokat a témákat, amelyekben szerkesztek.
Ígérem, hogy fogok többet is írni, de most nincs kedvem.
.svg)
