Szerkesztő:Venom1026/próbalap
A Japán kard markolatának összetétele, összeillesztése az alaprészek összerakásából (tosogu)[1] és a díszítések felhelyezéséből áll, ami a pengét (katana) veszi körül mikor viselik, vagy tárolják. A kosirae (koshirae (拵え)) az a díszítésekre vonatkozik a japán kardokon, (például katana) amik akkor vannak a kardon, amikor a tulajdonosa viseli. Amíg a siraszaja (shirasaya) egy sima díszítetlen, igazából felszereletlen összeállítás, ami csak egy egyszeri hüvelyre és markolatra korlátozódik, amikor a kardot tárolják, illetve raktározzák.
Components[szerkesztés]
- Fucsi (Fuchi (縁)):A fucsi a markolat nyakrésze a cuka (tsuka) és a cuba (tsuba) között.
- Habaki (鎺):A habaki egy ék alakú fém-gallér, ami meggátolja, hogy a kard kiessen a szajából (|saya) és összetartja a többi alkatrészt lent, a hamacsira (ha-machi) és a munemacsira (mune-machi) van erősítve, amiket a nakago (nakago) előz meg.
- Kaesizuno (Kaeshizuno (返し角)) - kampó alakú alkatrész, amit arra használnak, hogy a szayát az övhöz szorítsa miközben előhúzzák a kardot.
- Kasira (Kashira (頭)):A kashira tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén.
- Kógaj (Kōgai (笄)):A kógaj egy tüske, ami a haj elrendezésének cipelésében segít, néha Katana-Koshirae részeként egy másik zsebben.
- Koigucsi (Koiguchi (鯉口)):A koigucsi a szaja szája, amit hagyományosan bivaly szarvból készítenek.
- Kodzsiri (Kojiri (鐺)):A kodzsiri a szaja alján található erősebb illesztés, ami védi azt, szintén bivaly szarvból készült.
- Kozuka (小柄):A kozuka A kozuka az egy díszítő fogyantyú a kogatana számára, egy hasznos kis kés, ami belefér a szaján található zsebbe.
- Kurikata Kuri-kata (栗形):A kurikata az egy fogantyú a szaja oldalán, ami a szageo hozzácsatolására szolgál.
- Mekugi (目釘):A mekugi egy kicsi szeg, ami a cukát a nagakohoz segít jobban hozzáilleszteni.
- Menuki (目貫):A menuki az egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt található, mondhatni a markolatban benne). A feladata hogy a mekugit elrejtse, illetve azért található a cuka alatt, hogy jobb fogást biztosítson a markolaton, ne legyen kényelmetlen a használójának.
- Mekugiana (Mekugi-ana (目釘穴)):Mekugianának hívjuk a mekuginak csinált lyukakat, amik a cukában és a nakagoban vannak.
- Szageo (Sageo (下げ緒)):A szageo egy zsinór/kötél, amivel a szaját az övhöz erősítik, amikor viselik.
- Samehada (Same-hada (鮫肌)): Rája bőr minta.
- Samekava (Same-kawa (鮫皮)): Rája vagy cápabőr csomagolás a cukán (markolat).
- Szaja (Saya (鞘)):A szaja az egy fa hüvely a kard számára, amit hagyományosan lakkozott fából készítenek.
- Szeppa (Seppa (切羽)):A szeppa az egy alátét ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál hogy rögzítse ez pedig lehet díszes, vagy sima is.
- Sitodome (Shitodome (鵐目)) A kurigatán található kis dísz, ami a modern változatokban gyakran aranyozott fémből készül.
- Cuba (Tsuba (鍔 vagy 鐔)):Kard markolatvédő.
- Cuka (Tsuka (柄)):A cuka az maga a kard markolata, ami fából készül és samegawaba van csomagolva.
- Cukamaki (Tsuka-maki (柄巻)): A cuka csomagolás művészetének a pontos megnevezése, ami tartalmazza a legelterjedtebb hineri maki és katate makit (harci csomagolás).
- Cukaito (Tsuka-ito (柄糸)):A cukaito az, ami a cukát betakarja, hagyományosan selyemből készült, de manapság leginkább pamutból, és bőrből készítik.
- Varibasi (Wari-bashi (割箸)) - fém evőpálcikák, ami a szajában levő zsebbe lehet tenni.
Siraszaja[szerkesztés]
A siraszaja (白鞘), "fehér hüvely",[2] egy egyszerű japán fa kardtartó állvány,amely tartalmazza magát a szaját is (hüvely) és a cukát (markolat), hagyományosan nurizaja (nurizaya) fából készítik, ami a tárolásban segített, amikor épp nem használták a kardot. Külsőleg teljesen jellegtelenek voltak, de néha a kard adatai szajagaki (sayagaki), megjelentek rajta. Ennek a különleges burkolatnak az oka, hogy a hétköznapokban látott kosirae felszerelés ártott a pengének, tönkre tette a fát és elősegítette a korróziót. Ezeket a felszereléseket nem tényleges harcra szánták, a keresztvas és megfelelő markolat híján nem jutottak ki csatatérre. Habár hasonlítottak a rejtett burkolatoknak, mint amilyen a sikomizue (shikomizue). Továbbá régen rengeteg kardot így adtak el, míg mai másolataik már csak dekoratív replikák és csak kevésnek van használható pengéje.
Az ilyen burkolatok nem valódi harcra lettek tervezve, mind a cuba hiánya és a megfelelő markolatkötözés miatt a csatatérre nem is igazán juthattak ki. Viszont vannak olyan hihetetlenül egyszerű „rejtő” burkolatok, mint a sikomizue. Rengeteg kard nyúlik vissza a japán történelem során ebben a formában, a modern idők mentén levő reprodukciókkal, miközben a legtöbb tisztán csak dekorációnak van használva, és a tényleges funkciókat betöltő kardok száma kevés.
Siraszaja kép galéria[szerkesztés]
-
Tipikus siraszaja szajagakival (tulajdonságok és értékelések feljegyezve a siraszajára). -
Naginata siraszaja. -
Tantó siraszaja. -
Vakizasi (Wakizashi) siraszajával burkolva. -
Jari (Yari) siraszaja.
Kosirae[szerkesztés]
A kosirae szó a is a kosirareru (koshiraeru, 拵える) igéből származik, ami manapság már nincs használatban. Leginkább a "cukuru" (tsukuru) szót használják, ami két jelentéssel is bír „kreálni, gyártani”. Még pontosabb szó rá a tószó (tōsō, 刀装), ami maga ez a kard és annak alkatrészeit tároló polcot, tósógu (tōsōgu, 刀装具) jelenti és a "kanagu" ami a fémből készült részekre utal. A gaisó (Gaisō, 外装) a külső burkolata szemben a tósinnal (tōshin, 刀身) a kardnak a „testével”.
Az Edo-korszakban több szabályt is bevezettek: Egy kosiraet mindig markolattal balra kell kihelyezni, ami a békeidőre utal, ugyanis így körülményesebb előhúzni. Viszont háborús időszakban markolatnak jobbra, mivel így azt könnyebb előhúzni a hüvelyéből.
A koshiraenak nem csak gyakorlati haszna volt, hanem esztétikai célokat is szolgált, valamint gyakran használták családi címerek (mon) azonosítására.
Kosirae típusok[szerkesztés]
Tacsi[szerkesztés]
A tacsi stílusú kosirae az elsődleges stílusa a tacsi burkolatának, ahol a kardpengével lefele van rögzítve két ponton asi (ashi), az övhöz kapcsolva.[3] A markolat általában ívesebb, mint a penge a kalasszikus tacsinak nagyobb az íve a hegyétől a markolatig, a markolatot kettő faék (mekugi) veszi körül, ellentétben a rövidebb pengékkel, amit csak egy, például az ucsigatana (uchigatana) és a katana. A tacsi stílusú kosiraet pedig megelőzte az ucsigatana (katana) stílusú kosirae.
Ucsigatana (katana)[szerkesztés]
Az ucsigatana stílusú kosirae a leggyakrabban használt kosirae, amit leginkább a szamuráj karddal társítanak össze. Ilyen módokon a kardokat pengével fölfelé viselik a tacsival ellenkezőleg, amit pengével lefele viselnek.
Handacsi (fél tacsi)[szerkesztés]
A handacsi (han-dachi) kosirae a katana stílusban használták, de tartalmazott néhány tacsi alkatrészt is mint például a kabutogane (kabuto-gane) a kasira (kashira) helyett.
Aikucsi[szerkesztés]
Az aikucsi (aikuchi, 合口 ()) ("meeting mouth/opening") a kisebb japán kardokra nihontó (nihontō (日本刀)) jellemző burkolat, amin a markolat és hüvely közt nem jelenik meg a keresztvas.[4] Eredetileg a kosigatanákon használtak, a vakizasi elődein, hogy magukhoz közel viselhessék. [5][6] A Kamakura időszaktól inkább már a felső-osztályra volt jellemző a tantókhoz (''tantō'').
Alexander Takeucsi (Takeuchi) szerint, az Észak Alabamai Egyetem Szociológiai tanszékéről, aikuchi a kosirae egyik formája, amit a tanto készítésnél használtak. A szó eredete a következő: Az „aikucsi” kard névjegyzéke a következő: a Japán ai az az angolban az ige „ing” végződéses alakjának felel meg, ami közös pontot jelent. Japánul a kucsi az egy főnév, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy száj. Ugyanazon elv érvényesül a koigucsiban("koi-guchi"). Szóval az aikucsi az kezdetben egy japán kardmarkolat készítési stílus volt, amiben a fucsi (fuchi) találkozik a koigucsival.
Sikomizue[szerkesztés]
A sikomizue (shikomizue, 仕込み杖, "előkészített cukornád") vagy dzsotó (jotō, 杖刀, "hosszú markolatú kard") [7] az egy sétabotba rejtett tőr. Arról lett híres hogy Zaitoicsi (Zaitoichi) kardforgatómester használta (kitalált fiktív karakter).
A sikomizue az egy burkolásfajta neve, ahol a kard pengéjét egy cukornád-szerű burkolatba cue (tsue) teszik, ezzel elrejtve magát a kardot. Ezek a burkolatok nem összekeverendők a siraszajával (白鞘, "fehér hüvely"), ami egy egyszerű faburkolat, díszítés nélkül, a rövid leírásokat leszámítva.
Néhány sikomizuebe rejtettek mecubusit (metsubushi), láncot, horgot, és más hasznos tárgyat. A sikomizuet bárhova magaddal lehetett vinni anélkül, hogy bármiféle gyanút keltett volna az emberekben, ezért is volt a sinobik (shinobi) számára tökéletes felszerelés..
Kaiken[szerkesztés]
A kaiken egy 8-10 hüvelyk hosszú, egy vagy kétélű tőr, díszítő elem nélküli csupasz burkolatban, eredetileg a szamuráj társadalmi réteg tagjai viselték [8] . Nagyon hasznos volt önvédelem szempontjából, épületen belül főleg, ahol a katana a hosszú pengéje miatt, illetve a vakizasi a középhosszú pengéje miatt nehezen használható. A nők a kimonojuk zsebében, vagy az ujjában hordták maguknál, [9] önvédelem, vagy öngyilkosság céljából, amit a nyaki ütőér elvágásával kiviteleztek.[10][11]
Koshirae gallery[szerkesztés]
-
Tantó (Tantō) aikucsi (aikuchi) stílusú kosirae burkolatban. -
Sikomizue (shikomizue) kosirae. -
Tacsi és tacsi kosirae. -
Kvaiken (Kwaiken) tantó. -
Vakizasi kosirae. -
Tantó kosirae.
A kosirae részei[szerkesztés]
Saya[szerkesztés]
Szaja (鞘) az egy japán kifejezés, ami kifejezetten egy kard vagy kés hüvelyére vonatkozik. A szaját normális esetben olyan fából állítják elő, aminek nagyon kicsi a súlya, egy külső lakk réteggel bevonva. Mivel a fa nagyon gyenge felépítésű, ezért óvatosan kell kihúzni a kardot, rosszul kihúzva a kard átvághatja a fát, ezáltal levághatja egy vagy több ujját a használójának. A helyes kihúzása és visszahelyezése a kardnak, vagy pengének inkább a mune-val való érintkezést jelenti, mint a hüvellyel. A szajának van egy fogantyúja kurigata (栗形) az oldalán, a fonott zsinórok (szageo), hozzácsatolására szolgál, amin akár található sitodome (shitodome) a kurigatának a díszítése, épp úgy, mint egy záró sapka kodzsiri (小尻), ami fémből készül. Hagyományosan a koigucsi (koiguchi) és a kodzsiri bivaly szarvból készül.
-
Katana szaja. -
Naginata szaja. -
Tantó szaja. -
Wakizasi szaja.
A szaja részekre osztva:
- Szageo
A szageo (下緒 vagy 下げ緒) az egy zsinór, ami selyemből, pamutból, vagy bőrből készült, amivel a kurigatanán (栗形) levő lyukon keresztül megy a szajához. Számos különböző módszer van a szageo szövéséhez és a szajához kötéséhez a jó megjelenés érdekében. Egyes Iaidó (Iaidō) iskolákban a szageot a hakamához (hakama) kötik gyakorláskor.[12]
-
-
Összeillő (daisho) szageo szett(daisho). -
- Kurikata
A kurikata (Kuri-kata) az egy fogantyú, ami a japán kard hüvelyéhez kapcsolódik. A szageo (zsinór) ami biztosítja a szaját és a kardot, amit az övhöz kötnek a kurikatán található lyukon keresztül.
- Kodzsiri
A kodzsiri az a hüvelyen található záró sapka, egy erősebb illesztés, ami védelmet biztosít.
- Kogatana és kozuka
A kogatana egy hasznos kis kés, ami elfér a hüvelyen található zsebben, a kozuka az pedig egy díszítő fogantyú/markolat a kogatana számára.
- kógai
A kógai (kōgai) a haj hozzácsiptetését/ hozzáillesztését segíti, és a saya-án található zsebbe illik.
-
Tantó kosirae kógaial a zsebében. -
-
-
-
- Umabari
Az umabari a kogatana kés egyik fajtája, szintén a szaján található zsebben tárolható.
Cuka[szerkesztés]
A cuka az a japán kard markolata.
-
Két cuka, a katana (felső), a vakizasi (alsó) daiso összeillő szettben. -
Katana cuka. -
Tacsi cuka. -
Wakizasi cuka. -
Ez a cuka egy darabban előállított, tehát nincs különálló, egyedi fucsi, kasira és menukija.
_tachi_tsuka.jpg)
A cuka részei:
- Menuki
A menuki az egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt található, az anyagban benne), a markolaton való fogórészbe teljesen illeszkedik, a kényelmesebb használathoz..
-
-
-
Cuka, menukival, álló libaformával, bambusszal. -
-
Lovas alakkal ábrázolt menuki.
- Samegava
A samegava rája bőr, amivel a markolatot burkolják be.
-
-
Cukán található samegava. -
Tantó cukán található samegava. -
-
.jpg){kind=small}
- Cukaito
A cukaito (Tsuka-ito) az, amivel a cukát becsomagolják, hagyományosan selyemből, de manapság egyre gyakrabban pamutból, és néha bőrből készítik.
- Fucsi
A fucsi egy gallér, vagy foglalat ami a cuka ekejét befedi a Japán kardoknál. A kard markolattüskéje átmegy a cukán keresztül a fucsi elejébe.
-
Katana fucsi. -
Daiso pár a fucsiból. -
-
Fucsi sárkánnyal. -
Ülő oroszlán ábrázolás fucsin.
- Kasira
A Kashira egy tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a tsuka végén.
-
Katana kasira. -
Daiso kasira, vakizasi és katana. -
Kasira szamurájjal. -
Kasira rajta egy gém és nád ábrázolva. -
Cuba[szerkesztés]
A cuba (鍔, ’vagy 鐔’) általában kerek (esetenként négyzet alakú) keresztvas a markolat felett a japán fegyvereken, mint a katanán és különböző változatokon, példaul: tacsin, vakizasin, tantón, naginatán, stb. Hozzájárulnak a fegyver kiegyensúlyozottságához és a kezet védik. A tsuba elsősorban a kezet akadályozza meg, hogy a pengére csússzon, mintsem hogy az ellenfél pengéjétől védjen. Csudan no kamae (chudan no kamae) keresztvas a cuba és a penge íve által van meghatározva. . Átmérőre egy átlagos katana cuba 7,5–8 centiméter (3,0–3,1 in), vakizasi cuba 6,2–6,6 cm (2,4–2,6 in), és tantó cuba 4,5–6 cm (1,8–2,4 in).
A Muromachi (1333-1573) és Momoya korszakban (1573-1603) a cubának inkább a funkcióját tartották fontosnak, mintsem kinézetét, ezért erősebb fémekből készítették erősebb szerkezettel. Az Edo korszakban (1603-1868) béke volt Japánban, ezért a cuba inkább dísz lett, így kevésbé erős fémeket, például aranyat használtak hozzájuk.
A cubákat finoman díszítették, már gyűjtői darabok. A cubát általában kézműves dinasztiák készítették, akik csak erre specializálódtak. Általában gazdagon díszítették őket. Továbbá a finomabb darabokat családi ékszerként kezelték, generációról-generációra adva őket. Szamuráj múltú családoknál a család címere is szerepel a cubán. A cuba különböző fémekből és ötvözeteikből készülhetett, mint a vas, acél, réz vagy sakudó (shakudō). Egy párbajban a felek a cubánál rögzítve feszültek egymásnak, próbálva a másikat ellökni, hogy megfelelő pozíciót szerezzenek egy csapáshoz. Ezt a helyzetet cubazeriainak (csubazeriai, 鍔迫り合い) nevezik, ami a kendóban (kendo) is gyakori látvány.
A mai japánban a cubazeriai szó azt is jelenti, hogy keménynek lenni egy versenyben."
-
Katana cuba. -
Katana cuba. -
Lótusz virágos. -
Sakudo Cuba (Shakudo Tsuba) - Csidori (Chidori) a levegőben. -
Cuba őszi virágokkal. -
Majom és elefánt kötekedése cubán ábrázolva. -
Szitakötő ábrázolása cubán sibuicsiből (shibuichi).
Szeppa[szerkesztés]
A szeppa alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is.
-
Tantó cuba és két szeppa. -
Tantó cuba és két szeppa. -
Jari tantó cuba és két szeppa. -
Cuba és két szeppa. -
Vakizasi cuba és egy egszerű szeppa.
Habaki[szerkesztés]
A habaki (鎺) az egy ék alakú fém-gallér, ami bekeríti a Japán kardok alapját. Két célja van, az egyik, hogy a cubát a kardhoz szorítsa, helyhez kösse, a másik pedig hogy meggátolja a fegyver szajából (hüvely) való kiesését.
A habaki fontossága a kard kihúzásánál mutatkozik meg. A hüvely tetején hüvelykujjal nyomják meg a keresztvasat annyira, hogy a habakit felfedjék. Ez a folyamat a koigucsi no kirikata (koiguchi no kirikata, 鯉口の切り方). A pengét szabaddá téve nagyon gyorsan elő lehet húzni. Ez úgy ismert, mint koigucsi o kiru (koiguchi o kiru, 鯉口を切る), nukicuke (nukitsuke, 抜き付け) vagy tanka o kiru (啖呵を切る). Ez egy nagyon agresszív gesztus, ugyanis egy halálos vágás bevitele csak egy pillanat kérdése. Hasonló hatást kelt, mint egy kakas hátra húzása, egy sörétes felhúzása vagy a tolózár hátra húzása majd elengedése a lőfegyvereknél.
A tanka o kiru mára egy elterjedt kifejezés Japánban arra, hogy valaki „kész elkezdeni valamit” vagy „készen áll, hogy beszéljen”, különösen gyakori agresszív említésben.
A habaki normális viselés, használat esetén is a kardburkolatot belül felszaggathatja, azért, hogy az esetleges problémákat ebből adódóan elkerüljük célszerű egy alátétlemezt használni. A habakit célszerű eltávolítani és beolajozni vágás használata után, vagy néhány havonta legalább egyszer, amikor megköveteli.
-
Habaki aranyban. -
Először lett a kardra felhelyezve. -
Azután a cuba is felhelyezésre kerül. -
Daisó párok ezüst habakival.
See also[szerkesztés]
- List of National Treasures of Japan (crafts-swords)
- Tsuba in the Collection of Wolverhampton Art Gallery
References[szerkesztés]
- C. U. Guido Schiller: Koshirae: Nihon Token Gaiso The Mountings of Japanese Swords. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
További olvasmányok[szerkesztés]
- The Craft of the Japanese Sword, Leon and Hiroko Kapp, Yoshindo Yoshihara ; Kodansha International; ISBN 0-87011-798-X
- The Samurai Sword: A Handbook, John M. Yumoto ; Charles E. Tuttle Company; ISBN 0-8048-0509-1
- The Japanese Sword, Kanzan Sato ; Kodansha International; ISBN 0-87011-562-6
- Japanese Swords, Nobuo Ogasawara ; Hoikusha Publishing Co, Ltd. ISBN 4-586-54022-2
External links[szerkesztés]
- History of the Development of Koshirae
- Habaki - On Japanese Swords
- Nihonto Antiques - Step by step guide to tying a Sageo (photos).
- Usagiya Sword Shop - Step by step guide to tying a Sageo (photos).
- TakumiWarrior Sword Shop - Exploration of Japanese Tsuba Designs (photos).
Fordítás[szerkesztés]
- ↑ The New Generation of Japanese Swordsmiths, Authors Tamio Tsuchiko, Kenji Mishina, Publisher Kodansha International, 2002, P.191&P.191 ISBN 978-4-7700-2854-9
- ↑ In this context, "white" could be inferred as plain or undecorated.
- ↑ [1] Art of the samurai: Japanese arms and armor, 1156-1868, Authors Morihiro Ogawa, Kazutoshi Harada, Publisher Metropolitan Museum of Art, 2009, ISBN 1-58839-345-3, ISBN 978-1-58839-345-6 P.193
- ↑ [2] The Japanese sword,Kanzan Satō, Kodansha International, May 30, 1983 P.196
- ↑ [3] The Japanese sword,Kanzan Satō, Kodansha International, May 30, 1983 P.196
- ↑ [4] Samurai: The Weapons and Spirit of the Japanese Warrior, Clive Sinclaire, Globe Pequot, Nov 1, 2004 P.88
- ↑ Seishinkai Bujutsu: Concealed and Trick Weapons. (Hozzáférés: 2012. január 5.)
- ↑ [5] A Glossary of the Construction, Decoration and Use of Arms and Armor: In All Countries and in All Times, Author George Cameron Stone, Publisher Courier Dover Publications, 1999, ISBN 0-486-40726-8, ISBN 978-0-486-40726-5 P.405
- ↑ Samurai: The Weapons and Spirit of the Japanese Warrior, Clive Sinclaire, Globe Pequot, Nov 1, 2004 P.88
- ↑ The complete encyclopedia of arms & weapons: the most comprehensive reference work ever published on arms and armor, Claude Blair, Publisher Bonanza Books, 1986, ISBN 0-517-48776-4, ISBN 978-0-517-48776-1 P.306
- ↑ The sword book in Honchō gunkikō and The book of Samé, Kō hi sei gi of Inaba Tsūriō, Authors Hakuseki Arai, Tsūryū Inaba, Publisher C. E. Tuttle, 1963 P.42
- ↑ Leeds University Union Iaido Terminology. Leeds.ac.uk. (Hozzáférés: 2009. október 18.)[halott link]