Szerkesztő:Vedtam
Bokeh[szerkesztés]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A fotográfiában használt bokeh kifejezés az a jelenség, amely során, a mélységélességen kívüli fénypontok, homályos, elmosott peremű körök formájában jelentkeznek. Fotósok körében kevésbé használatos, azonban annál gyakoriabban előforduló jelenség, amivel nap mint nap szembesülünk.
Története[szerkesztés]
A kifejezés a Japán boke (暈け vagy ボケ) szóból származik, jelentése „homály”, „köd” vagy boke-aji (ボケ味) „elmosódottság”. Az angolul bokeh-nak ejtett kifejezés, 1997-ben került használatba, Mike Jonhston, a Photo Techniques akkori szerkesztőjének indíttatása nyomán. Ösztönözte a szó helyes kiejtését, ami fokokozatosan átvette a korábbi boke (1996) variáns helyét. A bokeh szakkifejezés 1998-tól jelentkezett a fotográfiával foglalkozó könyvekben.
Leírás[szerkesztés]
A bokeh a mélységélességen kívül eső fénypontok leképzésével kapcsolatos, amelyek nem a képsíkban, hanem a kép életlen hátterében illetve előterében szemlélhetőek meg. A különböző objektívek gyújtótávolsága, és rekesze közti különbségek, nagymértékben befolyásolják a bokeh minőségét. Míg egyesek kellemes mások kevésbé kellemes vagy egyenesen zavaró bokeh-t eredményeznek. A tökéletes lencsék ezeket a képsíkon kívüli fényeket, éles szélű körök formájában jelenítik meg. Az ideális bokeh azonban homályos, elmosott peremű, és Gauss[1] intenzitás-eloszlású körök formájában jelenik meg. A bokeh tulajdonságait a különböző szférikus aberrációk[2] befolyásolják.
Szép bokeh eléréséhez több módszert is alkalmazhatunk. Legfontosabb tényező a fókusz vagy gyújtótávolság. Ajánlott tehát alap vagy teleobjektív használata. Ehhez társul a rekesznyilás (blende). Minél tágabb a rekesz, annál kisebb az élességtartomány és annál jobban elmosódik a háttér. Egy további fontos tényező, hogy a háttér lehetőleg távol legyen a témától. Így az kikerül az élességtartományból, és homályossá válik.
Lásd Még[szerkesztés]