Szerkesztő:The L/Opisthocoelicaudia
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: késő kréta | ||||||||||||||||||||||
 Az Opisthocoelicaudia csontvázának rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Opisthocoelicaudia témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Opisthocoelicaudia témájú médiaállományokat. |
Az Opisthocoelicaudia (jelentése 'hátulsó üreges farok') egy titanosauria dinoszaurusznem a késő krétából. Fosszíliáit Mongólia maastrichti rétegében találták. Eddig egyetlen példány jól konzerválódott, részleges maradványai ismertek, csak a fej és a nyak hiányzik. A nem egyetlen faja az Opisthocoelicaudia skarzynskii.
Anatómia[szerkesztés]
Az Opisthocoelicaudia, akárcsak a többi sauropoda, nagytestű, négy lábon járó, hosszú nyakú, növényevő dinoszaurusz volt. Azonban nagy mérete ellenére sem tartozott a leghatalmasabb sauropodák közé. Gregory S. Paul 1997-ben a majdnem teljes csontváz alapján 11,3 méter hosszúra és 8,4 tonna tömegűre becsülte. Egy későbbi tanulmány G. C. Packardtól és társaitól 2009-ben 13 tonnában állapította meg a faj tömegét.
A koponya és a nyak csontjai nem maradtak fenn. A farok rövidnek számít (35 csigolyából áll), hasonlóan mint a rokon Alamosaurus esetében. A gerincoszlop egyenes vonalú volt. Amíg a hagyományos rekonstrukciók nagyjából vízszintes gerinccel ábrázolják az állatot, addig Daniela Schwarz és kollégái úgy gondolták, hogy a gerinc hátrafelé lejtett. A lapocka így 55-60°-t zárt be a vízszintessel és meredekebb gerincvonalat képezett, mint azt azelőtt gondolták, ezért a fajnak magasabb válla lehetett.
Osztályozás[szerkesztés]
Felfedezés[szerkesztés]
Ősökológia[szerkesztés]
Ősbiológia[szerkesztés]
A farok szerepe[szerkesztés]
Borsuk-Bialynicka úgy gyanította, hogy az Opisthocoelicaudia farka egyfajta harmadik lábként szolgált, mikor az állat a hátsó lábaira ágaskodott fel, hogy elérje a felsőbb faágakat. Érvelése szerint a hátul homorú farokcsigolyáknak köszönhetően a faj farka rugalmasabb volt, mint más sauropodák esetében. Más jellegzetességek, melyek a medencecsontokon találhatóak (a megvastagodott szélű acetabulum) is ezt az elméletet támasztották alá. Egy fiatalabb tanulmány más jellemzők alapján arra jutott, hogy az erősen megrövidült farok ezen testrész védelmi szerepének bizonyítéka a fajnál, és más saltasauridáknál.