Szerkesztő:Rodrigo/munka

A bába szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt és újszülöttét ápoló nő, napjainkban kórházi szülésznő. Hasonló foglalkozás napjainkban a szülészorvos, a dúla, amely a szülés érzelmi feldolgozását segíti, illetve a védőnő, aki a kismama egészségét figyeli és gondozza. A bábának néha volt segédje, akit compónak, vagy fürösztőnek is hívtak.

A legelső 1515-ös kiadású bábáknak szóló könyv egy illusztrációja, melyen egy szülőszéken szülő nőt ábrázoltak.

Hivatalos bábatáska tartalma Ausztriából, az 1950-es évekből

A magyar bábaság története

A magyar "bába" első említése Könyves Kálmán király egy 1111-ben kelt oklevelében található. A szláv nyelvből átvéve négy jelentése van, mégpedig: vénasszony, nagyanya, boszorkány, szülésznõ. 1552-ben jelent meg az első működést szabályozó rendelet, mely szerint aki továbbra is bábaként kívánt dolgozni, annak a fõhatóságok elõtt esküt kellett tennie. Az 1700-as évektől jelentek meg olyan orvosok, akik egyúttal “szülésmesterek” is voltak. Ők a városokban praktizáltak, és csak a problémás szüléseknél vettek részt. Ekkoriban jelent meg a szülőszék is. Előtte a nők gyakran a földön vagy az istállóban változatos testhelyzetben szültek, hisz az ágy tisztítása sok munkával járt.

1745-ben Torkus Justus János pozsonyi városi fõorvos javaslata alapján már oszágosan érvényes szabályzat utasította a bábákat, hogy működésük megkezdése elõtt tisztiorvos jelenlétében tegyenek vizsgát. Ennek alapján Mária Terézia magyar királynő 1748-ban rendeletileg minden bábát vizsgatételre kötelezett. 1766-ban jelent meg Weszprémi István debreceni tiszti főorvos Bába Mesterségre Tanító Könyve, ami az első magyar nyelvű bábakönyv.

Bábák képzettség szerint:

Okleveles bábák: ez volt a legkisebb létszámú, elméletben és gyakorlatban is képzett csoport. Tagjai főleg a polgárság körébõl kerültek ki. Német nyelvtudásuk az ismeretek elsajátításánál előnyös volt. Külföldi, főleg a bécsi és a prágai egyetemeken vizsgáztak őket.

Cédulás bábák: a késõbbiekben az úgynevezett másodrendû képzésű bábák csoportját alkották: õk már többen voltak. Oktatásuk kizárólag gyakorlatban történt, mégpedig úgy, hogy a vármegye tiszti fõorvosa a megyei bábákhoz küldte õket 1-10 napos "tanfolyam"-ra.

Paraszt- vagy kontár bábák: õk voltak legtöbben: sok tapasztalattal, de kevés elméleti tudással rendelkeztek. A legtöbb panasz velük kapcsolatos volt, a sok halálos kimenetelű szülés miatt. A boszorkányperek vádlottjai főleg az közülük kerültek ki. A nép körében a - sokszor ártalmasnak számító - szülés körüli rítusok elõnyt élveztek a tudással szemben.

Elvárás volt, hogy a bába szülés után legalább egy hétig járjon még az anyához, akár naponta kétszer is. A bábák besegítettek a mosásban, de ez a későbbiekben visszaszorult.

1794-ben Rácz Sámuel a magyar nyelvű orvosi oktatás úttörője, sebészet-szülészet tanár A borbélyi tanítások könyvében a szülés levezetéséhez javasolt eszközöket és tárgyakat összefoglalta. Ekkoriban már léteztek "bábatáskák", illetve komolyabb szülészeti műszerdobozok is.

A bábaság összetett feladat volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a szerepe. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte. A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek az oltás beadásában.

Az 1950-es évektől Magyarországon kötelező vált a kórházi, szülőotthoni szülés. Az 1990-es évektől ismét megjelent azOtthon szülés gyakorlata.

Források

• Magyar Néprajzi lexikon bába, szülésznő, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982
• bába, Pallas Nagy lexikona
• Dr. Werling Józsefné Forrai Márta: A magyarországi bábaképzés főbb állomásai
• Borbély Judit: A bábaság története Magyarországon a 18. század végétől a 20. század közepéig
• Maróy Ditta: Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Rodrigo/munka témájú médiaállományokat.

• Ágh T. (szerk.): Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.
• Bába-Kalauz 1908.
• Buda József: Az anyaság és bábaság története. POTE, Egészségügyi Fõiskolai Kar, Pécs, 1996.
• Csetneki J.: A szülésznőképzés múltja, jelene és jövője. Kézirat (szakdolgozat), Budapest, 1995.
• Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon. In: Orvostörténeti Közlemények, 1970.
• Gyáni Gábor: A bábától az orvosnőig. In: História, 1984/6.
• Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. Pest, 1854.
• Reismann A.: Magyar Bábakönyv - A bábai hivatás gyakorlásáról. Magyar Állami Királyi Nyomda, Budapest, 1933.
• Schott, H.: A medicina krónikája. Officina Nova Könyv- és Lapkiadó Kft., Budapest, 1993.
• Surányi S. - Porcsin I.: Bábák, szülésznők - egy nagy múltú "mesterség". Orvosi Hetilap, 1994/135.
• Szállási Á.: A magyar szülészet és bábaügy I. István királytól Semmelweiss Ignácig. Debreceni OTE Női Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982.
• Tauffer Vilmos: A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban. Pallas Rt., Budapest, 1891.
• Vértes László: A magyar szülészet története a XX. század elsõ felében. Debreceni OTE Nõi Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982.
• Weszprémi István: Bába mesterségre tanító könyv. Debrecen, 1766.