Szerkesztő:Raczrobert/Wessobrunni ima

őű A Wessobrunni Ima, vagy más néven Wessobrunni teremtésköltemény (Wessobrunner Schöpfungsgedicht) az egyik legkorábbi német pontosabban ófenémet költemény. Továbbá ez a legrégebbi ismert keresztény tartalmú és egyben német nyelvű, összefüggő szöveg.

A nevét a régi, bajorországi apátságról, Wessobrunnról kapta, ahol sokáig őrizték egyetlen példányát, egy latin nyelvű pergament-kéziratot a 9. századból. Ez ma a Bajor Állami Könyvtárban található (jelzése: Clm 22053, III). A 65v/66r jelzésű lapon, latin szövegek között található az ófelnémet költemény.

A két része, 1. teremtéshimnusz kilenc alliteráló hosszúsorban és 2. tulajdonképpeni imádás szabad prózában, együtt alkotja az imát bölcsességért és erőért, hogy sikerüljön elkerülni a bűnt. Már ez a két részes felépítés sejteti az ősi germán varázslatok felépítését (lásd Merseburg ráolvasások pl.): az első részben egy mítikus, de konkrét eset kerül említésre (ezen költemény esetében a Teremtő ajándéka az embernek), amely esemény alapján az új kérés is kéretik teljesülni.

A kilenc soros teremtésköltemény nyomatékos hangsúlyával eredetileg függetlenebb lehetett. Tartalmazza egy teremtéstörténet elejét, amelyben az eredeti mindenre kiterjedő nem-lét (föld, ég, fa és hegy, nap, hold és tenger) áll a háttérben és Isten létezése mindezek előtt. A költemény nyelvezete még erősen emlékeztet a ógermán szóbeli epika stílusára, az alliterációt használja beveztésnek, amelyet óangol és ószász forrásokból ismerünk pl. (manno miltisto, dat gafregin ih - kegyelmes úr, akit kérdezek én (persze a magyarban nem alliterál, csak az érthetőség végett lett kiemelve)). Ez a stílus ugyanakkor a magyarban sem ismeretlen, a Halotti beszédben olvasható: "ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, halálnak haláláal holsz." A Wessobrunni költemény fogalmazása, hogy mi minden nem létezett a kezdetekkor, hasonlítanak a "Völuspá" elejére ebben a tekintetben. Az az elképzelés viszont, hogy már a teremtés előtt is létezett egy transzendens Isten, aki végül a világot a semmiből teremtette, genuin keresztény gondolat (creatio ex nihilo).

A keletkezés időpontja nagyjából 790 lehet, vagy attól valamivel később, a meglévő kéziratot 814-ben írták. A sorok írója és költője ismeretlen. Szintén ismeretlen a keletkezés eredeti helye, mert nem Wessobrunnból származik. Szóba jöhetnek különböző bajor püspökségek, talán Augsburg vagy Regensburg. Egyértelműen feltűnik a "csillagrúna", amely a ga- szótag rövidítéseként szerepel a kéziratben és még egy másik, szintén 9. századi bajor kéziratban is megtaláható (London, British Library, Arundel MS. 393).

A szöveg két fő fejezetét nagyobb vörös Iniciáléval kezdték (f. 65v, 2, 8, 11 sorok). A közvetlen a sorok fölött taláható pontok a hansúlyt jelölik ill. a verssor vagy félsor végét.

A cím Unzial-betűtípus, a szöveg többi része karoling minuszkula.

A germanisták túlnyomó része szerint, a Wessobrunni ima egy angolszász misszionárius utasítására készült, hogy a pogány szászokat felkészítse a megkeresztelkedésre.