Szerkesztő:Petra.G09/próbalap
Tokió - Narita Nemzetközi Repülőtér[szerkesztés]
| Narita Nemzetközi Repülőtér | ||||||||||
| 成田国際空港 Narita Kokusai Kūkō | ||||||||||
| IATA: NRT ICAO: RJAA | ||||||||||
| Adatok | ||||||||||
| Elhelyezkedés | Narita Japán | |||||||||
| Kiszolgált város | Tokyo Greater Area | |||||||||
| Üzemeltető | Narita International Airport Corporation (NAA) | |||||||||
| Légi csomópont | All Nippon Airways, Japan Airlines, Jetstar Japan, Nippon Cargo Airlines, Peach, Spring Airlines Japan, Vanilla Air | |||||||||
| Tszf. magasság | 41 m | |||||||||
| Utasforgalom | 42,601,130 (2018) | |||||||||
| Gépmozgás | 255,003 db (2018) | |||||||||
| Futópályák | ||||||||||
| ||||||||||
| A Narita Nemzetközi Repülőtér weboldala | ||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||||||||
A Narita Nemzetközi Repülőtér (成田国際空港 Narita Kokusai Kūkō) – más néven Tokió Narita Repülőtér, melynek korábbi és eredeti neve New Tokyo International Airport (Új Tokiói Nemzetközi Repülőtér, 新東京国際空港 Shin Tōkyō Kokusai Kūkō) – nevéből adódóan egy nemzetközi reptér, mely 1978-ban jött létre.
A Tokió városát kiszolgáló két jelentősebb repülőtér közül a Narita Nemzetközi Repülőtér körülbelül 35,4 milliós utasforgalmat bonyolított le 2013-ban. A tokiói állomástól hozzávetőlegesen 58 km-re található a reptér, mely Narita és Sibajama város határán húzódik.
A repülőtér két kifutópályával és három utasterminállal rendelkezik. A földi személyszállítási lehetőségek a következők: helyi és helyközi vonatok, buszok, taxi és limuzin, valamint helikopter transzferjárat a szomszédos Roppongi-ba.
A repülőtér az ország nemzetközi személyforgalmának mintegy 50%-át, a nemzetközi légi árufuvarozás 60%-át kezeli.
2016-ban a Narita Nemzetközi Repülőtér volt a második legforgalmasabb repülőtér Japánban a Haneda Repülőtér után, és a 10 legforgalmasabb légi teherszállító központ között szerepelt.
A 4000 méter hosszú, fő felszállópályája a japán repterek leghosszabb kifutója, melyet a Kansai Nemzetközi Repülőtér kifutópályája követ.
A repülőtér a fő nemzetközi csomópontja a Japan Airlines, All Nippon Airways és a Nippon Cargo Airlinesnak.
Története[szerkesztés]
Építése[szerkesztés]
A Narita reptér megnyitása előtt a tokiói Haneda nemzetközi repülőtér volt Japán fő nemzetközi reptere. A Tokiói-öböl mellett lévő Haneda, ami a sűrűn lakott lakóövezet és iparterület mellett található, kapacitási- és hangproblémákkal került szembe a 1960-as évek elején, amikor a sugárhajtású repülőgépek kezdtek népszerűvé válni. 1963-ban a Japán Közlekedési Minisztérium egy tanulmányt adott ki alternatív repülőtér helyszíneket illetően, és 1965-ben ki is választott egy tervet, mely alapján egy öt felszállópályás repülőtér épült volna Tomiszatóban. Ez később 5 kilométerre északkeletre tolódott Szanrizuka és Sibajama városai felé, ahol a Császári Udvar birtoka található. Ez a fejlesztési tervezet 1966-ban vált nyilvánossá.
A kormány szerint a telek érdeme a terület jóindulatú kihasználása volt. A helyi lakosok nem lettek értesítve a terv megkezdéséről, a hírekből szereztek róla tudomást. Ez hatalmas felháborodást keltett a helyiekben, ami évekig fennállt. Habár a japán kormánynak a törvény szerint joga volt birtokolni a területet, ez a jog ritkán került előtérbe, mert előnyben részesítették a területi viták megegyezés alapján történő rendezését.
Az 1960-as nagymértékű diákfelkelések Tokióban bizonyítják, hogy abban az időben a szocialista mozgalomnak viszonylag nagy hatalma volt még Japánban. Sokan az „új balban”, mint Csukaku-ha, ellenezte a Narita reptér építését, azzal érvelve, hogy az új repülőtér célja a kapitalizmus népszerűsítése, és hogy az Egyesült Államok katonai légi erejének további létesítményeket biztosítson a háború idején a Szovjetunió ellen. Ezek az egyének a konzervatívabb helyi gazdákkal kívántak szövetséget kötni, akik egyszerűen nem akarták a földjüket a repülőtérre áldozni.
1966 környékén helyi lakosok, aktivista diákok és baloldali politikai pártok fogtak össze, és alapították meg a Szanrizuka-Sibajama Egyesület a Reptér Ellen (japánul: (三里塚芝山連合空港反対同盟; Sanrizuka-Shibayama Rengo Kūkō Hantai Dōmei) nevű felkelési csoportot. Ez 1983-ig állt fenn, majd a Szanrizuka Küzdelem (三里塚闘争; Sanrizuka TōSō) néven történő ellenállásba fordult. Hasonló stratégiák már születtek korábban, a háború utáni korszakban, a Tacsikava Légibázis és más amerikai hadi létesítmények terjeszkedése ellen is. 1966 nyarán az Egyesület hivatalos óvásokat küldött Narita polgármesterének, Csiba prefektúra kormányzójának és kormányzóhelyettesének, és a Liberális Demokrata Párt prefektúrai osztályának. 1967 novemberében, amikor a Közlekedési Minisztérium elkezdte a reptér paramétereit felmérni, az Egyesület tagjai útzárlatokat állítottak. A Zengakuren radikális diákegyesület ekkor helyi iskolásokat küldött a naritai lakosok segítésére. Három rendőr esett áldozatul az aktivistáknak (ja:東峰十字路事件).
A Takenaka Vállalat építette az első terminált, ami 1972-ben készült el. Az első kifutópálya épülése ezek után még néhány évbe telt az Egyesülettel és szimpatizánsaival való folyamatos viták miatt, mert az ellenzők hatalmas tornyokat állítottak a területen, hogy akadályozzák a munkálatokat. 1977-ben a kormány végül sikeresen lerombolta ezeket a tornyokat, de egy aktivista és egy rendőr életét vesztette (ja:東山事件; ja:芝山町長宅前臨時派出所襲撃事件).
A kifutópálya elkészült, és a repülőtér tervei szerint 1978. március 30-án megnyitott volna, azonban március 26-án ellenállók egy csoportja tört be az irányítótoronyba, és miután 500.000 dolláros kárt okoztak, a reptér megnyitása május 20-ára csúszott.
A reptér magasfokú biztonsági rendszerrel nyitotta meg kapuit. A légtér áttetsző fémkerítéssel volt körbe véve, valamint őrtornyok álltak, ahonnan rohamrendőrök ügyeltek a rendre. 14.000 biztonsági rendőrrel állt szemben 6.000 ellenálló a reptér megnyitóján. Egy japán hírközlő ekkor úgy jellemezte: „Narita most olyan, mint a Tan Son Nhat nemzetközi repülőtér a vietnámi háború idején.” A megnyitó napján az ellenállók kövekkel és gyújtóbombákkal támadták a rendőrséget, amire a rendőrök vízágyúkkal reagáltak. Tokió másik felén ellenállók egy különálló csoportja beismerte, hogy elvágták a légiforgalom áramellátását Tokorozavában, amely néhány órára lekapcsolta a légiforgalom nagyrészét Tokió területén. A japán országgyűlés meghozta az ’Óvintézkedés Az Új Tokiói Nemzetközi Repülőtér Biztonságának Megőrzése Érdekében’ nevű különleges rendeletet, amely az új reptérrel kapcsolatban erőszakos és kényszerítő indítékkal épült és használt épületeket tiltotta főként.
A Naritában történt összetűzések jelentős szerepet játszottak a Kanszai Nemzetközi Repülőtér épülésében, Ószakában, a tenger közelében ahelyett, hogy ismét sűrűn lakott területet céloztak volna meg.
Japán nemzetközi zászlóvivője, a Japan Airlines, a fő nemzetközi csomópontját Hanedából Naritába költöztette, valamint a Northwest Airlines és a Pan American World Airways is áthelyezték ázsiai regionális csomópontjukat Hanedából Narita városába. A Pan Am a csendes-óceáni részlegét, beleértve a Narita csomópontot, a United Airlines-hoz helyezte át 1986 februárjában. Japán belföldi szállítója, az All Nippon Airways, 1986-ban kezdte meg a rendszeres nemzetközi járatait Naritából Guamba.
Biztonság[szerkesztés]
Az építés nagyhangú történetének és az rengeteg erőszakos fellépésnek köszönhetően 1978-tól 2015-ig a Narita repülőtér volt az egyetlen Japánban, ahol az utasoknak személyiigazolványt kellett felmutatniuk belépéskor. 2012-ben merült fel először az ellenőrzések mellőzése. Mivel a reptér befolyása növekedett, a reptérellenes fellépések is alábbhagytak, és a Haneda Repülőtér újra beiktatta a nemzetközi járatait, Csiba kormányzója, Morita Kenszaku által összehívott tanács végül úgy döntött, megszüntetik ezt az ellenőrzést. A Csiba prefektúrai rendőrség ezt ellenezte, mondván, hogy ez szükséges a terroristák és más erőszaktevők kiszűrése érdekében.
Az NAA ezután 2013-ban két hónapig más módot próbált ki a fenyegető erők felismerésére. Robbanó érzékelőket, kamerákat és kutyákat is bevetettek. 2015 márciusában az NAA bejelentette, hogy az igazolványok elkérését beszüntetik, és más biztonsági óvintézkedéseket fognak alkalmazni, amik azon hónap végétől lépnének érvénybe.
A Narita Repülőtér volt az első Japánban, amely használatba helyezte az átvizsgáló fémkapukat. 2010 márciusában a Belügyminisztérium próbaidőt jelentett be Naritában július 5-től szeptember 10-ig. Öt új gépet teszteltek az 1-es terminál déli szárnyánál lévő ellenőrzőponton. Az alanyok mind vállalkozó szellemű japán polgárok voltak, valamint üzemidőn kívül reptéri személyzeti tagok.
Terjeszkedés és fejlesztések[szerkesztés]
Az Új Tokió Nemzetközi Reptérnek öt kifutópályát terveztek eredetileg, de az 1965-ös megmozdulások miatt a tervezett öt háromra csökkent. Kettő egymással párhuzamos északnyugat-délkeleti irányban, 4.000 méter hosszan, és egy ezeket keresztező északkelet-délnyugati fekvésű kifutópálya, ami 3.200 méter hosszú. A reptér 1978 megnyitásakor a párhuzamos pályák egyike volt csak kész (16R/34L, másnéven az "A” kifutópálya), a másik kettő építését késleltették a reptér körüli feszült helyzet rontásának elkerülése végett. Tervezték a Narita Sinkanszen megépítését is, hogy össze tudják kötni a repteret Tokió központjával, de sajnos ez a terv is visszavonásra került, mert nem volt elég hely hozzá.
Az erősödő japán jen 1986-ra megingatta a külföldi kereskedelmet és az országból való utazást, ezzel még nyilvánvalóbbá téve a kapacitáshiányt Naritában. Ennek ellenére nyolc család még mindig körülbelül 21 hektárnyi földet birtokolt olyan területeken, amelyek szükségesek lettek volna a reptér bővítéséhez. Habár a japán kormány kényszeríthette volna a földek eladását, ezt nem tette „a további erőszak elkerülése érdekében.” Annak ellenére, hogy a reptér 13 millió utasra volt tervezve, 1991-ben 22 millió főt számlált.
A Terminál 2 és a B kifutópálya[szerkesztés]
1986. november 26-án a repülőtéri hatóság elkezdett a 2. fázison dolgozni; egy új terminálon és új kifotópályán, északra a fő kifutótól. Az olyan összetűzések elkerülése végett, ami az első fázist érintette, a Közlekedési Miniszter 1991-ben megígérte, hogy a bővítéssel ezúttal szó sem lesz föld eltulajdonításáról. A környékbeli területek lakosai pedig házfelújításokkal és hangszigeteléssel lettek kárpótolva a hangos zajok miatt.
A kettes terminál 1992. december 4-én nyitotta meg kapuit, építése 1,36 milliárd dollárba került. Az új terminál körülbelül másfélszer nagyobb volt, mint az előző terminál, de a torlódásgátló fejlesztései késleltetve lettek, mert a régebbi terminál lezárására és felújítására volt szükség. Ezen felül a taxis utak a terminál és a kifutó között túl hosszúak voltak, és az út akár 30 percbe is belekerült.
A „B” kifutópálya (16L/34R) 2002. április 17-én nyitott meg a Koreában és Japánban rendezett világkupa idején. Azonban a kifutó a maga 2.180 méteres hosszúságával (a tervezett 2.500 méter helyett), túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy a Boeing 747 típusú amerikai teherszállítókat fogadni tudják. A kifutópálya rendes működését akadályozta továbbá az a háromemeletes betonépület, amit 1966-ban a taxik útjába építettek az Egyesület tagjai, ezzel a taxik útját jobban a kifutópálya felé irányítva. Ez a repülőgépek számának korlátozásához vezetetett a kifutópályán, mivel lehetetlenség volt egy gépnek biztonságosan kanyarodni a taxiknak épített úton, ha egy másik repülő közben a kifutópályán tartózkodott. A „B” kifutópálya korlátozásai különösen a FedEx Express Flight 80 2009-ben történt lezuhanása után váltak nyilvánvalóvá, amit az „A” kifutópálya lezárása, és a nehéz repülőgépek más repülőterekre terelése követett.
2009. október 22-én a kifutópálya észak felé lett bővítve 2.500 méter hosszan, ami további húszezer járatot tett lehetővé évente. 2008-ban a Japán Legfelsőbb Bíróság benyújtotta a reptéri hatóságok kérvényét arra vonatkozóan, hogy tulajdonjogot szerezhessenek az Egyesület által birtokolt területekre vonatkozóan, hogy a taxis utat szabaddá tegyék a biztonságosabb közlekedés érdekében. A betonépület 2011 augusztusáig állt fenn, amikor is bírósági parancsra a reptéri hatóságok lerombolták az épületet. Ötszáz rendőr volt jelen, hogy ügyeljen a biztonságra, valamint harminc reptérellenes tüntető. 2011. október 20-ától kezdve a reptér engedélyt kapott az egyidejű fel- és leszállások bonyolítására az „A” és „B” kifutókon. Az engedély ezzel az évi 220 ezer felszálló járat számát 235 ezerre, az óránként induló járatok számát pedig 32-ról 46-ra növelte meg. A párhuzamos kifutópályák két és fél kilométerre vannak egymástól.
A „B” kifutópálya 3.500 méteresre való további bővítését hivatalosan is fontolóra vették, azonban ez tizenöt tüntető birtokát jelentené, akik közül csak egy jelezte a szándékát arra, hogy eladja 2015 májusára.
A repülőtér tervei közt szerepel egy harmadik, „C” kifutópálya is, ami 3.200 méter hosszan nyúlna a déli részen, az utas terminálok túloldalán. Habár az építkezésekhez szükséges területek nagy része már reptéri tulajdon, pár kisebb rész még mindig reptér ellen tüntetők tulajdonában van, valamint a Terminál 1 déli szárnya környékén lévő kisebb területek jelenleg repülőgépek parkoltatására vannak fenntartva. A kifutópálya használata újabb zajcsökkentési tárgyalásokat vonna maga után a repülőtér közelében lévő délnyugati és északkeleti községekkel, olyanokkal, mint Jachimata, ami közvetlenül a kifutóról déli irányba induló járatok alatt lenne így. Ezek miatt a problémák miatt a „C” kifutópálya terve határozatlan időre fel lett függesztve.
Alacsony-költségvetésű szállító terminál[szerkesztés]
A hármas terminál, mint alacsony-költségvetésű szállító terminál, 2015. április 8-án nyílt meg a 2-es termináltól északra, ahol egy raktárépület volt. A terminál kapacitása 50.000 járat évente. Az új terminál az alacsony költségvetés megtartása érdekében az utasok nem hidak, hanem rámpák segítségével juthatnak az utastérbe. A Taiszei Vállalat 11,2 millió jent kapott az új terminál építésére 2013 januárjában. A reptér tervezett egy alacsony költségvetésű előteret is a terminál északi részére, ami még öt parkolóhelyet biztosított Airbus A320 és hasonló típusú légi járművek számára.
Szállítási fejlesztések[szerkesztés]
.jpg)
Megépülése óta a Narita reptér sok kritikát kapott Tokió központjától való távolsága miatt, mert a leggyorsabb vonattal is egy óra út volt, autóval pedig még ennél is több a forgalmi dugók miatt. Narita távolsága a nyugat Tokióban és Kanagava prefektúrában élő embereknek és vállalatok még ennél is nagyobb gond, mindkettő sokkal közelebb van a Tokiói Nemzetközi Repülőtérhez (Haneda Repülőtér).
A nyolcvanas évek vége környékén a Narita Reptér vasútállomása elég messze volt a termináltól, ezzel az utasoknak egyórás hosszú sétákat vagy felesleges buszozást (ami plusz költség volt és esetleges biztonsági ellenőrzés) okozva. Közlekedési miniszter, Isihara Sintaró, aki később Tokió kormányzója lett, szorgalmazta, hogy a JR East és a Keiszei Electric Railway közvetlenül a reptér termináljaihoz csatlakoztassák útvonalaikat, és megnyitott egy földalatti megállóhelyet a Sinkanszen számára is Közvetlen vonatjáratok a Terminál 1 felé 1991. március 19-én indultak, és a régi Narita Reptér Állomás helyett Higasi-Narita Megállóra lett átnevezve.
A Narita Gyorsvonal 2010. július 17-én nyílt meg, ezzel 20 perccel csökkentve az utazási időt. A vonal új Skyliner gyorsvonatai 160 kilométer per órás maximum sebességgel a tokiói Nippori Állomás és a Narita Repülőtér Terminál 2-3 megállója között közlekednek, 36 perc alatt jutnak el egyik végpontból a másikba, ami világszintű összehasonlításban a legkiemelkedőbb teljesítmény a reptereket tekintve. Az új gyorsvonat vonalán, az Észak Csibai Úton, szintén építési munkálatok folynak, ahogy a Narita Gyorsfolyosón is. A Wangan Gyorsjárat kiépítése szintén jelentősen csökkentette az utazási időt Kanagavába azzal, hogy keresztülmegy Tokión.
A japán kormány számos más helyi infrastrukturális fejlesztésbe is beruházott a repülőtér közelében élők követeléseinek kielégítésére. Ezek közül a legnagyobb a Sibajama Vasút, ami egy a Keiszei Fővonalat a Narita Reptértől közvetlenül keletre fekvő területet összekötő rövid vasútvonal. Ez a vonal 2002-ben nyílt meg az kormány és az NAA támogatásával, miután sibajamai lakosok kitartóan követelőztek. Közvetlen vasúti kapcsolatot biztosít Sibajamából Narita és Csiba városába, valamint Tokió központi részébe. Másik ilyen projekt a Légiforgalmi Múzeum Sibajama városban, ami látványosságként szolgál turisták és diákcsoportok számára.
Privatizáció[szerkesztés]
2003-ban hozták meg a Narita Nemzetközi Repülőtér Vállalati Törvényt (成田国際空港株式会社法) a reptér privatizációjának érdekében. Ennek a változásnak a részeként 2004. április 1-jén az Új Tokió Nemzetközi Repülőtér hivatalosan is átnevezésre került Narita Nemzetközi Repülőtérre, mert a megnyitása óta is már sokszor így emlegették. A reptér a kormány fennhatósága alól átkerült az újonnan alakult Narita International Airport Corporation (NAA) alá.
Bővítési tervek[szerkesztés]
Az NAA 2018-ban bejelentette a repülőtér jelentős bővítését. A bővítés egy „C kifutópályát” foglal magába, ami a tervezetek szerint 2028-ra lesz kész. Az új kifutópálya 300.000-ről 460.000-re növelné az évi járatkapacitást. A „B” kifutópálya is bővítve lesz, valamint a reptér a nyitvatartási ideje is megváltozik, így hajnali 5 órától éjjel fél egyig lesz nyitva.
Terminálok[szerkesztés]
A Narita Repér három terminállal rendelkezik. Az első olyan repterek között volt a világon, akik a három fő légitársaság-szövetség köré hangolták termináljaikat. A SkyTeam fuvarozók számára az 1-es terminál északi szárnya van fenntartva, a déli szárnya Star Alliance számára, és a Oneworld a 2-es terminált használja.
Terminál 1[szerkesztés]
Az 1-es terminál három fő részből áll: északi szárny (11-24-es kapu), középső blokk (26-47-es kapu), déli szárny (51-58-as kapu).
A becsekkolás a 4. emeleten, míg az ellenőrzések és az indulások a 3. emeleten folynak. A megérkezett utasokat a második emeleten ellenőrzik át, majd ezt követően az első emeleten vehetik át a csomagjaikat.
A legtöbb étterem és bolt a középső blokk negyedik emeletén található. A déli szárnyban foglalja el helyét a Narita Namikaszénak nevezett duty-free, mely az egyik legnagyobb márkás duty-free butikközpont Japánban.
A Japan Airlines ezt a terminált használja a Delta Air Lines, Aeroflot, Air France, KLM, Aeromexico, Korean Air és más SkyTeam fuvarozók mellett. 2016 óta az Aircalin, Hawaiian Airlines, Jin Air, és az Etihad Airwaysnak az északi szárny van fenntartva.
A déli szárny és szatellit-terminálja 2006 júniusában nyitott meg a Star Alliance fuvarozók számára. Ma már az Air Busan, MIAT, Uzbekistan Airways is ezt a blokkot használja.
Terminál 2[szerkesztés]
A 2-es terminál fő épülete és szatellit-terminálja egy shuttle rendszer által van összekötve, melyet az Otis Elevator cég készített. Ez volt az első ilyen személyszállító Japánban. 2013. szeptember 27-én megkezdődött egy új sétány a főépület és a szatellit épület között, így a transzferrendszer megszűnt. Ez a terminál képes nagyobb repülőgépeket, mint például A380-as (Emirates), vagy Boeing 747,-8-as gépeket fogadni.
Itt található Japán legnagyobb duty-free butikja, a Narita 5th Avenue.
A belföldi járatok esetében a főépületben három kapu (65, 66, 67) kapcsolódik mind a fő indulási, mind a különálló belföldi becsekkolási lehetőséghez. Azoknak az utasoknak, akiknek át kell szálniuk a belföldi és a nemzetközi járatok között, ki kell lépniük a kapuk területéről, és be kell jelentkezniük a következő járatukra.
Ezt a terminált a Oneworld mellett még a British Airways, a China Airlines, China Eastern Airlines, Air India, Fiji Airways, Air Macau, Air Niugini, Eastar Jet, Emirates, Pakistan International Airlines, Philippine Airlines és a Scoot légitársaságok is használják.
_20150914-2.JPG)
Terminál 3[szerkesztés]
A 3-as terminál fapados járatok számára nyílt meg 2015 április 8-án, amely a kettes termináltól északi irányban helyezkedik el. Az új terminál számos költségcsökkentő intézkedéssel járt, mint például matricák használata LED-es irányjelzők helyett, illetve utashidak helyett utaslépcsőt kezdtek alkalmazni, aminek célja a légitársaságok és utasaik számára a költségek csökkentése. Ezzel a módszerrel a nemzetközi járatok ára mintegy 40%-kal, a belföldi járatok 15%-kal csökkennének.
A terminálhoz tartozik egy 24 órás élelmiszerbolt is, amely a legnagyobb élelmiszerbolt a japán repterek körében.
A Jetstar Japan, a Vanilla Air, és másik három fapados cég használja ezt a terminált.
Járatok[szerkesztés]
| Légitársaság | Azonosító |
|---|---|
| Aeroflot Russian Airlines | SU/AFL |
| Aeromexico | AM/AMX |
| AIR BUSAN | BX/ABL |
| Aircalin | SB/ACI |
| Air Canada | AC/ACA |
| Air China | CA/CCA |
| Air France | AF/AFR |
| Air India | AI/AIC |
| Air Japan | NQ/AJX |
| AIR MACAU | NX/AMU |
| Air New Zealand | NZ/ANZ |
| Air Niugini | PX/ANG |
| Air Seoul | RS/ASV |
| Air Tahiti Nui | TN/THT |
| Alitalia | AZ/AZA |
| American Airlines | AA/AAL |
| Asiana Airlines | OZ/AAR |
| Aurora Airlines | HZ/SHU |
| Bangkok Airways | PG/BKP |
| British Airways | BA/BAW |
| Cathay Pacific Airway | CX/CPA |
| CEBU PACIFIC AIR | 5J/CEB |
| China Airlines | CI/CAL |
| China Eastern Airlines | MU/CES |
| China Southern Airlines | CZ/CSN |
| Delta Air Lines | DL/DAL |
| EASTAR JET | ZE/ESR |
| EGYPTAIR | MS / MSR |
| Emirates | EK/UAE |
| Ethiopian Airlines | ET/ETH |
| Etihad Airways | EY/ETD |
| EVA Air | BR/EVA |
| FIJI Airways | FJ/FJI |
| Finnair | AY/FIN |
| Firefly | FY/FFM |
| Garuda Indonesia | GA/GIA |
| Hainan Airlines | HU/CHH |
| Hawaiian Airlines | HA/HAL |
| HK Express | UO/HKE |
| Hong Kong Airlines | HX/CRK |
| IBERIA | IB/IBE |
| IBEX Airlines | FW/IBX |
| Indonesia AirAsia X | XT/IDX |
| Japan Airlines | JL/JAL |
| Jeju Air | 7C/JJA |
| Jet Airways | 9W/JAI |
| Jetstar Japan | GK/JJP |
| Jetstar Airways | JQ/JST |
| Jin Air | LJ/JNA |
| KLM - Royal Dutch Airlines | KL/KLM |
| Korean Air | KE/KAL |
| LATAM Airlines | LA / LAN |
| LATAM Airlines | JJ/TAM |
| LOT Polish Airlines | LO/LOT |
| Lufthansa German Airlines | LH/DLH |
| Malaysia Airlines | MH/MAS |
| Mandarin Airlines | AE/MDA |
| MIAT Mongolian Airlines | OM/MGL |
| Noc Scoot | XW/NCT |
| Pakistan International Airlines | PK/PIA |
| Peach | MM/APJ |
| Philippine Airlines | PR/PAL |
| Qantas Airways | QF/QFA |
| Qatar Airways | QR/QTR |
| Royal Brunei Airlines | BI/RBA |
| S7 Airlines | S7/SBI |
| Scandinavian Airlines System | SK/SAS |
| Scoot | TR/TGW |
| Shandong Airlines | SC/CDG |
| Shenzhen Airlines | ZH/CSZ |
| Sichuan Airlines | 3U/CSC |
| Singapore Airlines | SQ/SIA |
| South African Airways | SA/SAA |
| Spring Japan | IJ/SJO |
| SriLankan Airlines | UL/ALK |
| Swiss International Air Lines | LX/SWR |
| Thai AirAsia X | XJ/TAX |
| Thai Airways International | TG/THA |
| Tigerair Taiwan | IT/TTW |
| Turkish Airlines | TK/THY |
| t'way air | TW/TWB |
| United Airlines | UA/UAL |
| Vanilla Air | JW/VNL |
| Vietnam Airlines | VN/HVN |
| Virgin Australia | VA/VAU |
| Xiamen Airlines | MF/CXA |
| YAKUTIA | R3/SYL |
| Légitársaság | Azonosító |
|---|---|
| Aero Logic | 3S/BOX |
| Air Bridge Cairo Airlines | RU/ABW |
| Air China Cargo | CA/CAO |
| Air Hong Kong | LD/AHK |
| Atlas Air, Inc. | 5Y/GTI |
| Cargolux | CV/CLX |
| Federal Express | FX/FDX |
| Lufthansa Cargo | LH/GEC |
| Nippon Cargo Airlines | KZ/NCA |
| Polar Air Cargo | PO/PAC |
| United Parcel Service | 5X/UPS |
Transzfer lehetőségek[szerkesztés]
Vasút[szerkesztés]
A reptérnek két vasúthálózata van reptéri expresszvonatokkal, illetve ingázó vonatokkal melyek különböző útvonalakon futnak Tokióba és azon túl. Két vasutas cég juttat el a reptérre: East Japan Railway Company, és a Keisei Electric Railway. A repülőtérre és az onnan közlekedő vonatok megáll mindegyik terminálnál.
JR vonatok
A reptértől Szobu városán keresztül a tokiói megállóig halad a Narita expressz vonat. A vonatok egyik csoportja Tokió körül az óramutató járásával megegyező irányban haladnak a Sónan-Sindzsuku vonalon, megállva a következő helyeken: Sibuja, Sindzsuku, Ikebukuro, Omija és/vagy Takao. A vonatok másik csoportja a déli irányból halad Sinagava, Jokohama, Ofuna felé a Jokoszuka-vonalon keresztül.
A vonatok normál esetben megállás nélkül haladnak a reptértől Tokióig, vagy fordítva, de a csúcsidőben megállnak Naritánál, Szakuránál, Jocukaidónál, és Csibánál. Nappal, megállás nélkül 55 percbe telik a vonatnak eljutnia a reptérről Tokióba. A Narita Nemzetközi Repülőtérről egyetlen odaút a fővárosba mindössze ¥3,020 (ejtsd: jen) (körülbelül 7500 Forint), amíg egy hosszabb utazás ára ¥4,620 (kb. 11500Ft).
A gyorsforgalmi vonat a külvárosi JR szolgáltatás a repülőtérre. Ugyanazt az útvonalat követi a Tokiói Pályaudvarig, de 15 megálló esik útba, így 80 percig tart az expressznek az útvonal 55 perc helyett. A pályaudvartól a legtöbb vonat a Jokoszuka-vonalon halad Ofunába, Jokoszukába, és Kurihamába a Kanagava prefektúrában. A fővárosig ezen az útvonalon a jegyár ¥1,320 (kb. 3300Ft).
Keiszei vonatok
A cég két hálózattal szolgál az utazóknak a Narita Reptér és Tokió belvárosa között. A legújabb Keisei Narita Airport Line egy majdnem egyenes útvonalon halad Csiba prefektúra északi részén, míg a régebbi vonal áthalad Naritán, Szakurán és Funabasin. A vasútvonalak összetalálkoznak a Keiszei-Takaszago állomásnál, Tokió északkeleti részén, majd egy közös úton haladnak tovább a Nippori és a Keiszei Ueno megállóig. Mindkét hely a Jamanote-vonal észekkeleti részén helyezkedik el, amely körbefut Tokión.
Keiszei számtalan vonatot üzemeltet a reptér és a fővéros között: a Skyliner a leggyorsabb vonat a repülőtér és a Jamanote-vonal között. 36 perc Nipporiig, és 41 perc Keisei Uenoig. A tokiói állomás akár 50 perc alatt is elérhető.
Morningliner és az Eveningliner vonatok reggelente Tokió felé, majd este a fővárostól távol közlekednek. Megáll Keiszei Narita, Keiszei Sakura, Jacsijodai, Keisei Funabasi és Aoto állomásoknál.
Access Express külvárosi vonatok keresztülfutnak a Narita Sky Access-vonalon. A legtöbb ilyen vonat a Haneda reptérre halad a Toei Aszakusza-vonal és a Keikju-vonal mentén délután 5 óra előtt, ezután pedig Nipporiba és Keisei Uenoba megy.
A Limited Express külvárosi vonatok a Keisei Main-vonal mentén haladnak végig. Ezek a leglassabb, de legolcsóbb vonatok Narita és közép-Tokió között. Nipporit 70-75 perc alatt éri el, Keisei Uenot pedig 75-80 perc alatt.
Minden ülés lefoglalható az expressz "Liner"-en, viszont a külvárosi vonatoknál nem lehet helyfoglalást végezni.
Busz
A normális buszjáratokkal 55 perc alatt elérhetővé válik a Tokyo City Air Terminal, amely egy reptéri transzferes buszterminál. Lassabbak mint a vonatok a közlekedési dugók miatt.
Éjszakai buszok Kiotóba és Oszakába is járnak.
Taxi
A reptérről taxival is el lehet jutni Tokióba, Kavaszakiba, Jokohamába, Jokoszukába, és Miurába is.
Narita International Airport Taxi Council Members által működik.
Transzfer a Haneda reptérre/től
A Haneda Nemzetközi Repülőtér vonattal, vagy busszal tekintve körülbelül 1,5 - 2 órányira helyezkedik el a Narita Nemzetközi Repülőtértől. A Keisei Electric Railway közvetlen járatokat indít Narita és Haneda között, amelyek 101 perc alatt teszik meg az útvonalat.
Érdekességek, látnivalók[szerkesztés]
.jpg)
Narico egy applikáció, amely a világon a legelső, hanggal rendelkező reptéri útmutató, angol verzióban elérhető. iOS-re és Androidra is letölthető. A mikrofonon keresztül bemondjuk az úticélunkat (például "Sushit akarok enni", vagy "Sört akarok venni"), az app megkeresi a számunkra elérhető üzleteket a reptéren belül. [1]
Az NRT_Airport Navi app szintén egy okostelefon-alkalmazás, melyet akkor használhatunk, ha eltévedtünk a reptéren, vagy csak járatokról keresünk információkat, frissítéseket.
Kabuki Experience Gallery & Shop[2]
A Kabuki Gate egy kabuki galéria és bolt, aminek célja a hagyományos kabuki előadóművészetének bemutatása. A Terminál 1 harmadik emeletén található.
NAA Art Gallery[3]
Egy művészeti galéria a központi épületben (Terminál 1). A művészet széles skáláját jeleníti meg: festmények, fotográfiák, illusztrációk, hímzések láthatók a galériában. Mind utasok, és nem utasok számára is nyitott a galéria.
nine hours Narita Airport[4]
A reptér rendelkezik egy kapszula hotellal, ahol a megfáradt utasok aludhatnak egy jót, és zuhanyzást is igénybe vehetnek. A hotelba be kell jelentkezni, 24 órás recepcióval rendelkezik.
Narita Sakura no Yama[5]
Egy park, ami a kifutópályák északi végén helyezkedik el.
Narita Airport and Community Historical Museum[6]
A múzeum azzal a céllal jött lére, hogy továbbadja a jövő generációinak a reptér és a helyi régió közötti történelmet. Az "A" kifutópálya déli részén helyezkedik el.
Naritasan Shinshoji Temple
A Naritaszan Sinsódzsi templom több, mint 1000 éves történelemmel rendelkezik. Egy évben körülbelül 1 millió ember látogat el ide.[7]
Tokyo Disney Resort
Autóval körülbelül 1 órányira helyezkedik el a reptértől a tokiói Disneyland, ami 1983 április 15-én nyitotta meg kapuit.
.jpg)
.jpg)
Balesetek és incidensek[szerkesztés]
- 1979.11.23.: A JAL DC-10-40 utasszállító repülőgépet egy 25 éves férfi utas próbálta eltéríteni, röviddel az Oszakából való felszállás után. Műanyag kést és palacknyitót használt, követelte, hogy a Szovjetunióba vigyék. A járatot a Narita Reptér (NRT) felé fordították tankolásra. A gépeltérítőt a tankolás befejezése előtt elnyomták.[8]
- 1980: Paul McCartneyt letartóztatták kannabisz birtoklása miatt a reptéren. Kilenc napra börtönbe zárták, majd deportálták. Az országból 10 évre kitiltották.
- 1985.06.22.: Egy Vancouver Nemzetközi Repülőtérről származott bőrönd felrobbant, amíg szállították az Air India Flight 301-re, ezzel megölve két bőröndkezelő dolgozót. 50 perccel később egy szintén Vancouverből származó bőrönd robbant fel, immár a Air India Flight 182 járatán, mely a repülőgép összes utazójának életébe került.
- Az 1980-as évek végén a két épített acéltorony (30,8 méter és 62,3 méter), melyek megakadályozták a fő kifutópálya északi irányú megközelítését, 1990 januárjában a Chiba kerületi bíróság elrendelte a lebontásukat; Japán Legfelsőbb Bírósága 1993-ban hagyta jóvá ezt az ítéletet.
- 1987: A Csuhaku-ha, egy radikális szervezet öt cég irodáján hajtott végre egy egyidejű éjszakai bombázást, melyek részt vettek a Narita Reptér második fázisának kiterjesztésében.
- 1997: A United Airlines 826-os járata súlyos turbulenciába keveredett, miután elhagyta Naritát Honolulu felé. Az utasok sérülései miatt a repülőgép kényszerleszállást hajtott végre állt Naritában. Egy nő a járaton meghalt a sérülései miatt.
- 2003.01.27.: Egy Boeing 767-es gép landolás után túlhaladt a kifutópályán.
- 2004. július 13.: Bobby Fischer letartóztatásra került a Narita repülőtéren, mert érvénytelen amerikai útlevelet használt, mialatt próbált a Japán Légitársasággal repülni Manilára. Egy évvel később elhagyta Japánt, miután megszerezte Izlandon menedékjogát.
- 2009.03.23.: FedEx Express Flight 80, egy repülőgép Kína Guangzhou Baiyun Nemzetközi Repteréről ütközött a 16R/34L kifutópályán landolás közben. A pilóta és a másodpilóta életüket vesztették.
- 2019.02.01.: Kicsúszott az Inidából érkezett JAL Japán Légitársaság Boeing 787-es személyszállítója Tokióban, helyi idő szerint reggel 7-kor. A gép már leszállt, ám a gurulóút eljegesedése miatt kicsúszott és egyik kereke a saras földbe süllyedt. A balesetben szerencsére senki sem sérült meg, de az utasok csak két óra veszteglés után tudtak kiszállni a gépből.
Fő források[szerkesztés]
- https://www.naa.jp/en/airport/network.html
- https://en.wikipedia.org/wiki/Narita_International_Airport
- https://aviation-safety.net/database/record.php?id=19791123-2
- ↑ 10 things to do at Narita Airport (angol nyelven). Time Out Tokyo. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Kabuki Experience Gallery & Shop| NARITA INTERNATIONAL AIRPORT OFFICIAL WEBSITE. www.narita-airport.jp. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ NAA Art Gallery (angol nyelven). NARITA INTERNATIONAL AIRPORT OFFICIAL WEBSITE. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Capsule Hotel (angol nyelven). NARITA INTERNATIONAL AIRPORT OFFICIAL WEBSITE. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Enjoy at the Airport (angol nyelven). NARITA INTERNATIONAL AIRPORT OFFICIAL WEBSITE. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Enjoy at the Airport (angol nyelven). NARITA INTERNATIONAL AIRPORT OFFICIAL WEBSITE. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ 7 things to do near Narita Airport area (For transit or layover), Tokyo | | Japan Wonder Travel Blog (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Ranter, Harro: ASN Aircraft accident McDonnell Douglas DC-10-40 registration unknown Tokyo-Narita Airport (NRT). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2019. április 10.)