Szerkesztő:Pataky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Pataky István

Ki is volt Pataki István, akiről a Pataky István Szakközépiskola, a Pataki Művelődési Központ a nevét kapta? 1914. szeptember 21-én Kőbányán született és itt nevelkedett. A negyedik polgári elvégzése után vésnöktanoncnak ment. Tizenhat éves korában szervezték be az ifjúmunkás mozgalomba. 1933-tól a Nemesfémipari Munkások Szakszervezete Ifjúsági csoportjának tagja. 1934-ben beiratkozott a Technológia esti tanfolyamának esztergályos szakára. 1944-ben a csepeli Weiss Manfréd gyárba került műszerészként. Aktívan részt vett az ellenállási mozgalomban. Fegyvereket gyűjtött, röplapokat terjesztett. 1944 novemberének végén letartóztatták és a Margit körúti fogházba hurcolták. 1944 karácsonyán végezték ki Sopronkőhidán.

[Kép:http://files.blogter.hu/user_files/20147/pataki.jpg]

Pataki István búcsúlevele: "Sopronkőhida, 1944. december 21.

Kedveseim! Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok. Halálraítéltek. Utolsó gondolatom Ti voltatok. Margitkám, tőled külön búcsút veszek. Húgom vagy, de egy kicsit mindig példaképem is voltál. Erős egyéniség vagy és ne törj meg most sem. Haladj megkezdett utadon és összeszorított fogakkal, küzdj, verekedj életed céljáért, mert érdemes. Most is azt mondom, hogy érdemes volt. Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam Neked, de most bocsáss meg nekem, gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre. Tőletek kaptam a legtöbbet. Köszönöm, hogy úgy szerettetek és féltettetek. Emmike, kishúgom, gondolj majd az életben arra, hogy volt egy bátyád, aki Téged nagyon szeretett, és aki meghalt egy eszméért, mert érdemes volt érte meghalni. Lacikám, igyekezz enyhíteni a többieknek azt a fájdalmát, amit halálommal okoztam. Apám! Öreg fiú. Tudom, hogy nagyon szerettél, és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, akikért érdemes élni és dolgozni. Tedd meg értük ezután is, és dolgozz értük, szeressétek egymást, mert az életnek tartalmat csak a szeretet ad. Bocsássatok meg nekem, hogy bölcselkedem, de higgyétek el, így érzem, jólesik nekem ezt veletek utoljára közölni, és így azt érzem, hogy köztetek vagyok és beszélgetünk. Mindenkitől búcsút veszek, hisz név szerint nem tudnék mindenkit felsorolni. Drága Anyám, Apám és Húgaim, forró szeretettel ölel benneteket Pista" Pataky vita 2008. április 28., 10:39 (CEST)