Szerkesztő:Malatinszky/Kuba kora újkori történelme
Kuba kora újkori történelmének kezdete 1492. október 27-re tehető: ezen a napon fedezték fel a szigetet az európaiak, Kolumbusz Kristóf első expedíciójának tagjai, akik másnap partra is szálltak. Kuba spanyol meghódítására azonban csak az első partraszállás után tizennyolc évvel, 1510-ben került sor. Kuba ekkor lakott volt; a szigetet három indián kultúra (a taino, a siboney és a guanahatabey törzs) népesítette be. A spanyolok az őslakosokat leigázták és rabszolgamunkára kényszerítették. A kegyetlen bánásmód, az éhezés és az európaiak által behurcolt járványos betegségek hatására az indiánok katasztrofális ütemben pusztultak: lélekszámuk a 16. század első felében mintegy százezerről ötezerre olvadt.[1]
A 16. század során a gyarmatosítók számos várost alapítottak a szigeten. A kiirtott indiánok helyére afrikai rabszolgákat hoztak, akiknek munkaerejét a kezdeti aranykitermelés helyett mezőgazdasági tevékenységre (cukornád- és dohánytermesztésre valamint álattenyésztésre) fordították. Kuba, és azon belül is Havanna hamarosan a Karib-térség vezető gazdasági és politikai központja lett. Innen indult Mexikó és Florida meghódítása.
A 17. században Kuba gyarmati fejlődése tovább folytatódott. A 18. század második felében Havanna rövid időre angol uralom alá került, de 1789-re, a korai újkort záró francia forradalom kitörésének idejére a sziget újra teljes egészében spanyol fennhatóság alá került.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Aguirre 1966 79. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Ágh-Csák 2015: Ágh Attila – Csák Erika: Kuba: Dél-Amerika kapuja. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 2015. ISBN 978-963-09-8315-0
- ↑ Aguirre 1966: Sergio Aguirre: Historia de Cuba: Tomo I: 1492 - 1790. (spanyolul) Havanna: Editorial Nacional de Cuba. 1966.