Szerkesztő:Kreamar/Fogyasztóvédelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ralph Nader, az Unsafe at any speed c. könyv szerzője

A fogyasztóvédelem joga sajátos jogterület, másodlagos jogág. Vegyes jogág, vagyis egyaránt tartalmaz közjogi és magánjogi elemeket.[1]

A fogyasztóvédelem kezdetei[szerkesztés]

Ralph Nader, korábbi sokszoros amerikai elnökjelölt, az amerikai fogyasztóvédelem atyja. Ő harcolta ki például, hogy az amerikai autókba kötelező legyen biztonsági övet szerelni. Nagyon sokan tisztelik közéleti küzdelmeiért, amelyek eredményeként ma amerikaiak millióit védik különféle szabályok a piaci szereplőknek és termékeiknek való kiszolgáltatottságtól. (Pedig egykor néhányan ellenségüknek tartották, a General Motors még prostituáltakat is felbérelt, hogy próbálják Nadert valahogy kompromittáló helyzetekbe dönteni, hogy az autóóriás megszabadulhasson a szabályozáspárti aktivistától. A prostituáltak nem voltak sikeresek, nagy per lett belőle.) [2]

A fogyasztóvédelem joga[szerkesztés]

„Fogyasztóvédelem A fogyasztók védelme érdekében az állam különböző jogágak területén megalkotott jogszabályokkal avatkozik a gazdasági folyamatokba. A polgári jog (szerződések joga, kártérítési jog), a közigazgatási jog és a büntetőjog mellett fogyasztóvédelmi szabályokat találhatunk a versenyjogi rendelkezések között is, amelyek érvényesítése a GVH, valamint az ún. magánjogi jogérvényesítés keretében - a sérelmet szenvedett fél keresete alapján induló polgári peres eljárásban - a bíróságok hatáskörébe tartozik.

A versenytörvény III. fejezete teremti meg a fogyasztók versenyjogi védelmének lehetőségét. Ennek keretében főszerepet a 8. §-ban szabályozott fogyasztó-megtévesztés, mint tipikus magatartási forma kap, de emellett tiltott magatartásként kerül szabályozásra a 10. §-ban a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása is. A versenytörvény e rendelkezésekkel (is) a piaci szereplők közötti verseny tisztaságát, valamint a versenyben a fogyasztói döntések szabadságát kívánja biztosítani és egyben védeni annak érdekében, hogy a piacon egyes versenytársak ne juthassanak tisztességtelen versenyelőnyhöz a fogyasztók megtévesztése révén.

A fogyasztók megtévesztése legtöbbször az erre alkalmas tájékoztatással valósul meg. Ennek egyik legelterjedtebb formája a reklám, de ebbe a körbe sorolható mindenfajta áruval, szolgáltatással kapcsolatos - vásárlást, igénybevételt megelőző - információközlés is, mint pl. a telefonos megkeresés, nyereményjátékra felhívás stb. Ilyen lehet a szerződéses ajánlat megküldése is, ha más információ a termékről nem áll rendelkezésre. A versenytörvény megköveteli, hogy a tájékoztatás mind részleteiben, mind egészében igaz és pontos legyen.

A versenytörvény a fogyasztókat megtévesztő magatartási formákat csak példálózva sorolja fel, a GVH más megtévesztő magatartás észlelése esetén is beavatkozhat a piaci folyamatokba.

A legtipikusabb eset, amikor az áru árára, lényeges tulajdonságára (pl. összetételére, használatára, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatására, kezelésére, eredetére, származási helyére, beszerzési forrására vagy módjára) vonatkozóan nyújt a vállalkozás hamis közlést. Ez megvalósulhat valótlan tény állításával vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, vagyis mindkét esetben aktív félrevezető magatartással.

A gazdasági élet szereplője ugyanakkor passzív módon is lehet megtévesztő, ha elhallgatja, hogy egy áru vagy szolgáltatás nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy az áruval vagy szolgáltatással szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli.

A fogyasztó döntését ezen kívül nagymértékben befolyásolhatják bizonyos körülmények, például hogy

milyen forgalmazási, illetve fizetési feltételekkel juthat az áruhoz;

részesül-e engedményben;

vásárlását ajándékkal jutalmazzák-e;

vagy egy vásárláshoz kötődő nyereményjátékban vannak-e valós nyerési esélyei.

A tisztességes versenyben ezekről a körülményekről a fogyasztónak pontos, világos és valós tájékoztatást kell kapnia.

Különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltése valós tartalom nélkül szintén tiltott és szankcionálandó. Tipikus példa erre az az eset, amikor a vállalkozó úgy tünteti fel az árleszállítást, mintha korábban ténylegesen magasabb árért árulta volna a termékét.

Az ésszerűen viselkedő fogyasztó egy adott áru vagy szolgáltatás kiválasztása során elsősorban az áru minőségét és árát veszi figyelembe. Ezeket a releváns, lényeges körülményeket elhomályosíthatják azonban olyan állítások, ígéretek, nyereményekkel való kecsegtetés, amelyek megnehezítik az áru vagy ajánlat valós megítélését. A megtévesztés szinte minden esetben azzal jár, hogy a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozzák, mivel ekkor a fogyasztó hiányos vagy téves információk birtokában hozza meg fogyasztói döntését. A versenytörvény itt külön kiemeli azt az esetkört, amikor a vállalkozás olyan üzleti módszert alkalmaz, amely megnehezíti az áru vagy ajánlat értékelését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.[3]

A fogyasztóvédelem fogalma és feladatai[szerkesztés]

„A piac két főszereplője a termelő (eladó) és a fogyasztó (vevő), akik között az erőviszonyok gyakran az eladó javára billennek. Az elégedett fogyasztó nélkülözhetetlen szereplője a piacgazdaságnak, ezért a fogyasztó védelemre, támogatásra szorul. A fogyasztóvédelem célja az egyensúly helyreállítása, a fogyasztó jogainak, érdekeinek képviselete, érvényre juttatása. Az Európai Unióban a fogyasztói érdekek védelme öt alapelvre épül:

a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme, a fogyasztók tájékoztatása és oktatása, a fogyasztói igények érvényesítése, a fogyasztók képviselete. Magyarországon a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény is ezekre az alapjogokra építve határozza meg a fogyasztói érdekek védelmének állami feladatait, alapintézményeit.

A fogyasztók egészségét, biztonságát a biztonságos termékek szolgálják, amelyeket a gyártók, valamint a forgalmazók kötelesek garantálni. Ezen belül kiemelten fontos az élelmiszerbiztonság, valamint a termékek biztonságosságát ellenőrző intézmények. A biztonságot szolgáló előírások a termék alapvető tulajdonságain kívül címkézést, árfeltüntetést, használati és kezelési útmutatókat, esetleg szabványosítást is előírnak.

A fogyasztók gazdasági érdekvédelmét több jogszabály is segíti. A modern vásárlási formák terjedésével vált fontossá, hogy az üzleten kívül kötött szerződések esetén lehetősége van a fogyasztónak 8 napon belül indoklás nélkül elállni a szerződéstől. Az internetes, telefonos vásárlások esetén a fogyasztói jogokat az úgynevezett távollévők között kötött szerződésekről szóló jogszabállyal védik. De jogszabály tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot (pl.: megtévesztő, agresszív eladói magatartást) és előírják a reklámozással kapcsolatos alapszabályokat is. A fogyasztói érdekeink átfogó védelmét a hitelezéssel kapcsolatban külön is szabályozták.

A fogyasztók tájékoztatása és oktatása hozzá kell, hogy járuljon az etikus gazdasági és társadalmi viselkedés terjedéséhez. A környezettudatosságot, fenntarthatóságot biztosító vállalati és fogyasztói magatartás formálását az állami és civil szervezetek egyaránt vállalják. Az állam az iskolai oktatás keretében is szervezi a fogyasztóvédelem megismerését.

A fogyasztói igényeink érvényesítését egyrészt közvetlenül, vásárlóként gyakoroljuk, másrészt támogatnak minket ebben a fogyasztóvédelem intézményei, jogszabályai. Egyszerűbb esetekben a panaszkezelés, a vásárlók könyvébe történő bejegyzés is elegendő, de rendelkezésünkre állhat az ügyfélszolgálat, a békéltető testület, és a polgári jogi eljárást megindító keresetlevél bírósághoz történő benyújtása is.

A fogyasztói érdekeink képviseletét közvetlenül is elláthatjuk, de jogi képviselő, vagy maga a fogyasztóvédelmi hatóság, fogyasztóvédelemmel foglalkozó egyesület, civil szervezet is képviselhet minket problémás fogyasztói ügyeinkben.[4]


A fogyasztó fogalma[szerkesztés]

„A versenytörvény fogyasztónak minôsíti a megrendelôt, a vevôt és a felhasználót. A jogalkalmazás során fogyasztónak minôsül az is, aki gazdasági tevékenységi körén kívül árut, illetve szolgáltatást vesz, rendel, használ, kap; továbbá az is, aki még nem került a termék birtokába vagy a szolgáltatást nem vette igénybe, de az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás címzettje. A fogyasztókat védô jogszabályok egy, a gazdasági életben körültekintô, megfelelően informált fogyasztót feltételeznek, aki a rendelkezésére álló információk birtokában képes ésszerû vásárlói döntést hozni. [5]

A szabványosítás és a fogyasztóvédelem[szerkesztés]

„A fogyasztó szabad választási lehetősége egy piacgazdaságú országban meghatározó alapelv a megjelenő áruk és szolgáltatások körében, így ennek műszaki oldalról történő - biztonsági szempontból indokolható - korlátozása csak hatályos, mindenki által megismerhető és az érintettek által is betartandó jogszabállyal történhet. Más, például kötelező szabvánnyal történő műszaki szabályozás nem kívánatos és kerülendő állami beavatkozásnak minősül. Az Európai Unió műszaki tartalmú jogi szabályozása abból az elvből indul ki, hogy a termékért a gyártó felel. Szabályozást csak a forgalomba hozatalra és azokra a termékekre, illetve termékcsoportokra hoz, amelyek az élet-, az egészség-, a környezet- és vagyonbiztonságot veszélyeztethetik. Az „egyedileg” nem szabályozott termékek biztonságosságát külön irányelv rögzíti, amelynek magyarországi harmonizált jogszabálya az 1997. évi CLV. fogyasztóvédelmi törvény[t 1]. A közösségi irányelvek, a műszaki követelmények megfogalmazásán túl, megfeleltetést írnak elő a gyártók és forgalmazók számára, illetve előírásokat tartalmaznak még a megfelelőség igazolásának módjára is.[6]

Története Magyarországon[szerkesztés]

A magyar fogyasztóvédelmi szabályozás modernizációja - jogharmonizáció az Európai Közösség szabályaival[szerkesztés]

„A magyar fogyasztóvédelmi jog modernizációjára alapvető ösztönzést gyakorolt az Európai Közösséggel 1991-ben megkötött és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodási amely Magyarország számára jogharmonizációs kötelezettséget írt elő. Az Európai Megállapodás 67. és 68. cikkei foglalták össze a jogközelítésre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. A 67. cikk kimondta, hogy a jogharmonizációt a lehető legteljesebb mértékben kell teljesíteni.
A 68. cikk a jogharmonizációs területek között felsorolta a termékfelelősségi és fogyasztóvédelmi szabályok közelítésének kötelezettségét is. [7]


Az Európai Unió a fogyasztóvédelem körébe tartozó magyar jogszabályok közösségi normáknak való megfelelését, illetve a közösségi színvonalú fogyasztóvédelem elérését kiemelten fontosnak tartja. Az átfogó és egységes hazai fogyasztóvédelmi szabályozás iránti igény a csatlakozás előkészítését célzó jogharmonizációs tevékenységgel egyidejűleg merült fel. Az Európai Bizottság által 1997-ben elkészített, a csatlakozni kívánó országok – köztük Magyarország – integrációs felkészültséget értékelő, úgynevezett országvélemény fogyasztóvédelemre vonatkozó része alapvető hiányosságként tüntette fel, hogy hazánkban nem volt átfogó fogyasztóvédelmi törvény. Erre is tekintettel még ugyanebben az évben megalkotásra került a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, melyet az Országgyűlés 1997. december 15-én fogadott el. A törvény meghatározza a fogyasztók:

  • egészségének és biztonságának védelméhez való joga érvényesítése céljából az egészséges és biztonságos áru és szolgáltatás alapvető kritériumait és a gyártói felelősséget ezek biztosításáért,
  • vagyoni érdekei biztosításához való joga érvényesítése céljából a fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó speciális rendelkezéseket,
  • megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz való joga érvényesítése céljából a fogyasztók tájékoztatására (a címkézés, a használati és kezelési útmutató, a megfelelőség-tanúsítás, az árfeltüntetés és a csomagolás kötelező szabályai), valamint a fogyasztói oktatásra vonatkozó alapvető rendelkezéseket,
  • gyors, hatékony és olcsó jogérvényesítéshez fűződő joga gyakorlása céljából a békéltető testületekre, az ügyfélszolgálatokra és a közérdekű keresetindításra vonatkozó rendelkezéseket,
  • érdekei képviseletéhez való jogának gyakorlásához szükséges fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel kapcsolatos alapvető szabályokat.

A fogyasztóvédelemről szóló törvény mellett több, más hazai jogszabály is tartalmaz fogyasztóvédelmi rendelkezést. Ezen jogszabályok vonatkoznak egyrészt a fogyasztók egészségének és biztonságának, másrészt gazdasági érdekeiknek a védelmére.

„A fogyasztóvédelem fontos állami feladat, amelyet jelenleg (2012) a Nemzetgazdasági Minisztérium irányít. Feladata, hogy kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjessze a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tegyen a megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire, intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében.

A fogyasztóvédelemnek a nemzetgazdaság valamennyi ágában érvényesülnie kell. A jogszabályokban foglaltak betartását elsősorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) ellenőrzi, amely feladatainak végrehajtását az egész országot lefedő területi felügyelőségeken keresztül biztosítja.

Az NVH ellenőrzése kiterjed a fogyasztóknak forgalmazott termékek minőségére, összetételére, csomagolására, megfelelőségi jelölésére, az értékesített áru mérésére, hatósági árára, vagy kötelezően megállapított árára, a fogyasztói panaszok intézésére, a szavatossági és jótállási igények intézésére, a termék forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása során az egyenlő bánásmód követelményére, a fogyasztók tájékoztatására és eljár a szabályok megsértése esetén. A fogyasztóvédelem egy-egy szakterületét további állami hatóságok végzik. Az országos intézmények munkáját a helyi önkormányzatok fogyasztóvédelmi tevékenysége egészíti ki.[8]

A 2013. évi Polgári Törvénykönyv fogyaszótvédelmmel kapcoslatos rendelkezései[szerkesztés]

„2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: ÚPtk.) Az ÚPtk, mint minden magánjogi kódex, az egymással szerződő felek közötti jogviszonyokat rögzíti. Mivel e körbe tartoznak a fogyasztó és a vállalkozás között megkötésre kerülő szerződések, így az ÚPtk. önkéntelenül is alapvető fogyasztóvédelmi előírásokat rögzít. Bizonyos rendelkezések pedig jelentősen megváltoztak az ÚPtk. előtti, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Ptk.) képest. (Mik ezek???) [9]

2020. évi LXVII. törvény A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról[szerkesztés]

Módosult a fogyasztóvédelmi törvény, az ellátási láncban szereplő gazdálkodó szervezetek is bekerültek a törvény hatálya alá.

A június 23-án megjelent Magyar Közlönyben kihirdették a fogyasztóvédelemről szóló (Fgytv.) 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló 2020. évi LXVII. törvényt.

A törvény értelmező részébe bekerült az ellátási lánc és a gazdálkodó szervezet meghatározása:

„y) ellátási lánc: az e törvény hatálya alá tartozó azon folyamatok összessége, amelyek szereplői közvetlen vagy közvetett hatással vannak a fogyasztóknak értékesítésre szánt termék előállítására, tárolására, forgalomba hozatalára és felhasználására,

z) gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bekezdés 6. pontjában meghatározott szervezet, ide nem értve azt a szervezetet, amelyet a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank felügyel.”

A törvénymódosítás értelmében a fogyasztóvédelmi hatóság tevékenységét a fenti szervezetek ellenőrzésére is kiterjesztették.

A törvénymódosítás rendelkezik arról is, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság az ellátási láncban szereplő gazdálkodó szervezet ellenőrzése során mire jogosult és miként kell eljárnia:

„47/B. § (1) A fogyasztóvédelmi hatóság az ellátási láncban szereplő gazdálkodó szervezet ellenőrzése során jogosult

a) az értékesítésre szánt áru tárolására vagy gyártására szolgáló helyiségbe, valamint létesítménybe, így különösen raktárba belépni; b) az eljárásához szükséges vizsgálatok elvégzése céljából térítésmentesen mintát venni.

(2) A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztók széles körének testi épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető helyzet, továbbá a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető veszélyeztetése fennállása esetén – az ügyész előzetes jóváhagyásával – az ellenőrzést a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is lefolytathatja.

(3) A fogyasztóvédelmi hatóság a (2) bekezdés szerinti ellenőrzés során:

a) az ellenőrzést az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva hajtja végre, b) figyelemmel van arra, hogy az az érintetten kívül más személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen, c) az ellenőrzést lehetőleg a napnak a nyolcadik és tizennyolcadik órája között hajtja végre, d) biztosítja, hogy az ellenőrzés során ne kerüljenek nyilvánosságra az érintett magánéletének az eljárással össze nem függő körülményei, illetve a személyes adatai, e) kerüli a szükségtelen károkozást, f) hatósági tanú közreműködését kéri.”

A törvény a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba.

[10]

Újabb törvényjavaslat[szerkesztés]

A törvényjavaslatot 2020. december 6-án nyújtották be. [11] A fogyasztóvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CXXXVI. törvény a Magyar Közlöny 2020. évi 275. számában jelent meg.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság[szerkesztés]

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (Rövidítve: NFH) 2016. december 31-ig a fogyasztóvédelem területén működő állami szerv volt Magyarországon. Jogutódja a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium volt. Hivatalos honlapja (http://www.nfh.hu/) megszűnt.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról szóló 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelettel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutódjaként létrejött a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH), valamint regionális kirendeltségei.

2011. január 1-jétől az addigi fogyasztóvédelmi hatóság a kormányhivatalok szervezetén belül működő területi felügyelőségekből, valamint a szakmai irányítást gyakorló, másodfokú hatóságként eljáró Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságból állt. Továbbá ezen időponttól a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság keretein belül fejtette ki tevékenységét az Európai Fogyasztói Központ is, amely más uniós államban vásárolt árukkal kapcsolatos problémák megoldásában nyújtott segítséget. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2016. december 31-i hatállyal megszűnt. Általános jogutódja a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint a másodfokú ügyekben országos illetékességgel a Pest Megyei Kormányhivatal jár el.[12]

A fogyasztóvédelmi hatóság kijelölése[szerkesztés]

„Fogyasztóvédelmi hatóságként a Kormány - a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörbe tartozó ügyek kivételével - közigazgatási hatósági ügyekben

  • a) a fővárosi és megyei kormányhivatalt (a továbbiakban: kormányhivatal),
  • b) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szervét (a továbbiakban: katasztrófavédelmi főigazgatóság),
  • c) a Pest Megyei Kormányhivatalt,
  • d) a Szerencsejáték Felügyeletet, valamint
  • e) a fogyasztóvédelemért felelős minisztert (a továbbiakban: miniszter) jelöli ki.

Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, a Kormány általános fogyasztóvédelmi hatóságként a kormányhivatalt jelöli ki.[13]

A fogyasztók megtévesztése (büntetőjog)[szerkesztés]

A büntetőjogi szabályozás az 1978. évi IV. törvényben jelent meg, mégpedig "A fogyasztó megtévesztése" különös részi tényállással.

„296/A. § (1) Aki az áru kelendőségének felkeltése érdekében nagy nyilvánosság előtt az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, illetve az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az áru lényeges tulajdonságának minősül az összetétele, használhatósága, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint a kezelése, eredete, az, hogy megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, a nemzeti szabványnak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, valamint az, ha az áru felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az áru lényeges tulajdonságának minősül az áru vásárlásához ígért nyerési lehetőség vagy más előnyös következmény is. [14]

A hatályos Btk. 417. §a rendelkezik a fogyasztók megtévesztése nevű vétségről.

„417. § (1) Aki szervezett termékbemutatón különleges árkedvezmény vagy árelőny meglétéről, vagy nyerési esélyről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az áru értékesítése érdekében nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt az áru egészségre vagy környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követik el.

(4) E § alkalmazásában

a) az áru lényeges tulajdonsága:

aa) az áru összetétele, műszaki jellemzői és az árunak az adott célra való alkalmassága,

ab) az áru eredete, származási helye,

ac) az áru tesztelése, ellenőrzöttsége vagy annak eredménye;

b) szervezett termékbemutató: termék forgalmazása céljából szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység.[15]

„A fogyasztó megtévesztése tényállásában a törvény új alapesetet vezet be. A jövőben büntetendő lesz annak a cselekménye is, aki szervezett termékbemutatón különleges árkedvezmény vagy árelőny meglétéről, vagy nyerési esélyről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Az utóbbi időkben elszaporodtak azok a zártkörűen szervezett termékbemutatók, amelyek a koruk, hiszékenységük vagy más okból különösen kiszolgáltatott fogyasztói rétegeket céloznak meg, és tisztességtelen eszközökkel előnytelen vásárlásokra veszik rá őket. A cselekmény előrehozott védelmet biztosít a csaláshoz képest, amikor a megtévesztő magatartás mellett a tényállásszerűséghez nem követeli meg eredmény bekövetkeztét. A két cselekmény elhatárolása során irányadó lehet az, hogy ha a csalás valamennyi tényállási eleme megvalósul és annak büntetési tétele súlyosabb, mint a fogyasztó megtévesztése bűncselekményé, akkor a csalás megállapítására kerülhet sor.

A törvény a (2) bekezdésben a hatályos tényálláshoz képest annyiban változtat, hogy az „áru kelendősége felkeltése érdekében” célzat helyett, annak elavultsága okán az „áru értékesítése érdekében” fordulatot vezeti be. A törvény a büntetendőség feltételeként a nagy nyilvánosság előtti elkövetés mellett – alternatív feltételként – a jelentős mennyiségű vagy értékű árura nézve történő elkövetést határozza meg.

A törvény új minősített esetet vezet be, a bűncselekmény súlyosabban fog minősülni, ha (2) bekezdésben meghatározott cselekményt az áru egészségre és a környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követik el, mivel ezek olyan tényezők, amelyek fokozottabban érinthetik a fogyasztók testi épségét, egészségét, ezért súlyosabban értékelendőek.

A törvény a tényálláshoz kapcsolódó értelmező rendelkezések között pontosítja, hogy a büntetőjogi védelem szempontjából mi tekintendő az áru lényeges tulajdonságának. A törvény a hatályos rendelkezésekkel megállapított áru lényeges tulajdonságai közül – az Fttv. 6. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott áru lényeges jellemzőiből kiindulva – csak azokat tartja fenn, amelyek a fogyasztót az ügyleti döntés meghozatalában erőteljesen motiválhatják és más bűncselekmények körében nem kerülnek értékelésre. A szervezet termékbemutató fogalmának meghatározásakor a törvény a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény üzleten kívüli kereskedés fogalmából indult ki. Az áru fogalma a fejezet végén elhelyezett értelmező rendelkezések között szerepel, mivel két tényállást is érint.[16]

A fogyasztók megtévesztése (versenyjog)[szerkesztés]

„A fogyasztók a gazdasági verseny kulcsszereplői. A vállalkozások a fogyasztók kegyeiért harcolva különböző eszközökhöz folyamodnak annak érdekében, hogy a vevôk a piacon fellelhető áruk és szolgáltatások közül az általuk kínáltakat részesítsék előnyben, a versenytörvény tiltja ugyanakkor számukra, hogy ennek érdekében tisztességtelen versenyeszközökkel éljenek. Ha a gyártó, forgalmazó vagy reklámozó vállalkozás a kínált árut vagy a nyújtott szolgáltatást a valóságosnál kedvezôbbnek tünteti fel a fogyasztók elôtt, elônyösebb helyzetbe kerül a piacon a tisztességes eszközöket használó versenytársaihoz képest, ami egyben a piaci viszonyok torzulását eredményezi. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos szabályozást a versenytörvény III. fejezete tartalmazza. Ez kimondja, hogy tilos a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a fogyasztók megtévesztése, illetve a fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozása. Hogy pontosan mit is jelent ez, errôl olvashat részletesen a késôbbiekben.

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása legtöbbször az erre alkalmas tájékoztatással valósul meg. Ennek egyik legelterjedtebb formája a reklám, de ebbe a körbe sorolható mindenfajta áruval, szolgáltatással kapcsolatos — vásárlást, igénybevételt megelôzô — információközlés is, mint pl. a telefonos megkeresés, nyereményjátékra felhívás stb.

Ilyen lehet a szerződéses ajánlat megküldése is, ha más információ a termékrôl nem áll rendelkezésre. A versenytörvény megköveteli, hogy a tájékoztatás mind részleteiben, mind egészében igaz és pontos legyen. [17]

Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikája[szerkesztés]

„Az Európai Unió az egységes uniós szintű fogyasztóvédelmi jogalkalmazás érdekében - a tagállami versenyhatóságokat összefogó Európai Versenyhálózat (ECN) mintájára - felállította az Európai Fogyasztóvédelmi Központok Hálózatát. A hálózat csak a fogyasztók megtévesztésével megvalósuló, - az integráció előrehaladtával megszaporodó - határon átnyúló jogsértések esetén lép működésbe. A hálózat munkájában az érintett magyar hatóságok között a Gazdasági Versenyhivatal a megtévesztő és az összehasonlító reklámokra vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzésével vesz részt.[18]

„A hatékony fogyasztóvédelmi politika biztosítja az egységes piac megfelelő és hatékony működését[1]. Célja, hogy garantálja a fogyasztók kereskedőkkel szembeni jogait, valamint fokozott védelmet nyújtson a kiszolgáltatott fogyasztók számára. A fogyasztóvédelmi szabályok révén javítani lehet a piaci eredményeket a teljes gazdaság számára. Méltányosabbá teszik a piacokat, és a fogyasztók jobb tájékoztatása mellett zöldebb és szociálisabb piaci eredményekhez vezethetnek. A tudatos fogyasztói magatartás kialakítása, valamint fogyasztók biztonságának és gazdasági érdekeinek hatékony védelme az uniós szakpolitika alapvető célkitűzésévé vált.[19]

A Az Európai Unió polgárai fogyasztókként kulcsszerepet játszanak az Unió határok nélküli belső piacán. A fogyasztók aktív részvétele nélkül nem lehet teljesen sikeres az egységes belső piac működése. A fogyasztóvédelem egységes megnyilvánulására az Európai Közösségek belső piacán azért van szükség, mert az egyes tagállamok eltérő szabályozása mellett nem érvényesül egyformán mindenütt az Unió által elvárt, a fogyasztói érdekek „magas szintű” védelme. Az Európai Unió polgárai részére biztosítani kell, hogy fogyasztói minőségükben eljárva az egységes európai piacon bármely tagállamban hozzájussanak a legbiztonságosabb árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint a legtisztességesebb tájékoztatáshoz. Az Európai Unió nagy gondot fordít a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági jólétének védelmére. Az Unió védi a fogyasztók tájékoztatáshoz és oktatáshoz való jogát, támogatja érdekvédelmi tevékenységüket, és ösztönzi érdekképviseleti szervezeteik létrehozását.

Európai uniós piac létrehozása a fogyasztók számára[szerkesztés]

A hatékony, integrált uniós gazdaság elősegítené a fogyasztók bizalmának megerősítését határokon átnyúló tranzakciók esetén is. De a külföldön történő vásárlás előtt a vásárlóknak biztosnak kell lenniük abban, hogy rendelkeznek a megfelelő információkkal, és tisztában vannak jogaikkal arra az esetre, ha a tranzakciókkal kapcsolatban problémák merülnének fel. Az Európai Unióban a szabályok biztosítják a fogyasztók megfelelő védelmét. Az EU jelenlegi fogyasztóvédelmi programja (2007-2013) a következő célkitűzéseket tartalmazza:

  • magas szintű védelem biztosítása a fogyasztók számára és
  • a védelmi szabályok hatékony végrehajtása.

A fogyasztók érdekeinek védelme[szerkesztés]

Az elmúlt évek során az uniós politika számos területen magas szintű biztonságot nyújtott a fogyasztók számára:

Ennek köszönhetően napjainkban már specifikus biztonsági előírások érvényesek a játékokra, egyéni védőfelszerelésekre, elektromos cikkekre, kozmetikumokra, gyógyszerekre, élelmiszerekre, öngyújtókra, gépekre és kedvtelési célú kishajókra. Az EU szigorú szabályokat alkalmaz a hibás termékek visszahívásával kapcsolatban, és évente több mint 2000 bejelentés érkezik az Unióhoz veszélyes vagy nem biztonságos termékekről. A leginkább érintett termékek a textíliák, divatcikkek és ruházat, valamint a játékok.

A fogyasztók tíz alapelve[szerkesztés]

Hiába biztosít az EU egységes belső piaca szabad hozzáférést az árukhoz és szolgáltatásokhoz 27 ország közel ötszázmillió fogyasztója számára, ha a fogyasztók bizalmatlanok más tagországok kereskedőivel vagy a webáruházakkal szemben. Ezért az EU arra törekszik, hogy fogyasztókat az EU egész területén védjék a fogyasztóvédelem alábbi alapelvei, függetlenül attól, melyik tagállamban történik a vásárlás:

  1. Bármit, bárhol vásárolhat
  2. Ha nem működik, visszaküldheti
  3. Az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre szigorú biztonsági előírások vonatkoznak
  4. Joga van tudni, mit eszik
  5. A szerződéseknek tisztességes feltételeket kell biztosítaniuk a fogyasztók számára
  6. A fogyasztóknak lehetőségük van arra, hogy meggondolják magukat
  7. Meg kell könnyíteni az árak összehasonlítását
  8. A fogyasztót nem szabad félrevezetni
  9. Üdülés idején is biztosítva van a fogyasztók védelme
  10. Hatékony eszközök állnak rendelkezésre a határokon átnyúló viták rendezésére

Ezek az elvek olyan minimális fogyasztóvédelmi jogokat képviselnek, amelyeket valamennyi uniós országnak garantálnia kell. Az egyes tagállamok természetesen ennél szigorúbb, a fogyasztónak kedvező szabályokat is bevezethetnek.


Magas szintű védelem[szerkesztés]

A pénzügyi szolgáltatások és az elektronikus kereskedelem térhódítására válaszul a Bizottság irányelveket javasolt a helyes internetes kereskedelmi módszerekkel és szabályokkal, valamint a fogyasztói hitelek és a készpénzkímélő fizetési eszközök valamennyi szempontjával kapcsolatban. A fogyasztók érdekeit már beleillesztették a kulcsfontosságú közszolgáltatások liberalizálásával (pl. közlekedés, elektromos energia és gázszolgáltatás, távközlés, postai szolgáltatások) kapcsolatos jogszabályokba. Ezek a jogszabályok minden fogyasztó számára biztosítani fogják, hogy elérhető árakon színvonalas szolgáltatásokhoz jussanak.

Fogyasztóvédelmi stratégia[szerkesztés]

A 2007-2013 közötti időszakra szóló fogyasztóvédelmi stratégia három fő célkitűzést fogalmaztak meg:

Az európai fogyasztók pozíciójának erősítése. Ez nemcsak a polgárok számára előnyös, de a versenyre is jelentős serkentő hatást gyakorol. Az erős pozíciójú fogyasztók valódi választékot, pontos információkat, piaci átláthatóságot igényelnek, és jellemzőjük a bizalom, ami a hatékony védelemből és a szilárd jogrendszerből következik. A fogyasztók jóléte a jól működő piacok központi eleme. Ezért a stratégia célul tűzi ki az európai fogyasztók jólétének növelését az árak, a választék, a minőség, a sokféleség, a megfizethetőség és a biztonságosság tekintetében. A harmadik célkitűzés a 2007-2013 közötti időszakban a fogyasztók hatékony védelme olyan súlyos kockázatokkal és fenyegetésekkel szemben, amelyekkel egyénként nem tudnának megbirkózni. Az e fenyegetések elleni magas szintű védelem a fogyasztói bizalom alapvetően fontos része. Az EU célja, hogy a stratégia megvalósítása révén 2013-ra elérje, hogy a belső piac integráltabb és hatékonyabb legyen, különösen a kiskereskedelmi dimenzióban. A fogyasztóvédelem valamennyi tagállamban egyformán magas színvonala alapján a fogyasztók egyaránt nagy fokú bizalommal lesznek a termékek, a kereskedők, a technológiák és a kiskereskedelmi piacokon használt értékesítési módszerek iránt az egész EU-ban. A stratégia sikeres megvalósításával a fogyasztói piacok versenyképesek, nyitottak, átláthatóak és tisztességesek, míg az áruk és szolgáltatások biztonságosak lesznek. A fogyasztók megfizethető áron vehetik igénybe az alapvető szolgáltatásokat, miközben a kereskedők, de főleg a kis- és középvállalkozók könnyen és egyszerűen juthatnak piacra és végezhetnek értékesítést az EU-ban mindenütt.

A fenti célok elérése érdekében a közösségi fogyasztóügyi politika a következő, elsődlegesnek tartott területekre koncentrál:

  • A fogyasztói piacok és a nemzeti fogyasztóügyi politikák nagyobb figyelemmel kísérése
  • Jobb fogyasztóvédelmi szabályozás
  • Jobb jogalkalmazás és jogorvoslat
  • Jobban tájékozott és felvilágosított fogyasztók
  • A fogyasztónak közösségi szakpolitikák és a jogi szabályozás középpontjába helyezése

Közösségi cselekvési program[szerkesztés]

A fogyaszóvédelmi politika 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi kereteit a közösségi cselekvési program rögzíti, amely két célkitűzésre épül:

  • a fogyasztóvédelem magasabb szintjének biztosítása, főleg pontosabb adatok, jobb konzultáció és a fogyasztói érdekek jobb képviselete révén
  • a fogyasztóvédelmi szabályok eredményesebb alkalmazásának biztosítása, különösen a jogalkalmazói együttműködés, a tájékoztatás, az oktatás és a jogérvényesítés révén

A cselekvési program továbbá cselekvéseket és eszközöket is megnevez, amelyek igénybevételével a fenti célkitűzéseket meg kell valósítani. A cselekvési program célja, hogy támogassa a tagállamok fogyasztóvédelmi intézkedéseit, valamint, hogy hozzájáruljon a fogyasztók egészségének, biztonságának és érdekeinek védelméhez. A program hangsúlyozza a fogyasztók oktatásának és a saját érdekvédelmük megszervezésének fontosságátis.

A hétéves időszakra a cselekvési program 156,8 millió eurót irányoz elő.

A szabályok alkalmazása[szerkesztés]

Az uniós országok polgárai jogorvoslatban részesülhetnek abban az esetben, ha az uniós jogszabályok végrehajtása nem megfelelő. Ez a tagállamok szorosabb együttműködését igényli. A peres eljárások költségesek és hosszadalmasak – különösen, ha azokat egy másik országban kell lefolytatni. A peren kívüli megállapodásokat elősegítendő, az Európai Bizottság kidolgozta a vitarendezési eljárások alacsony költséggel járó, sőt költségmentes alternatíváit is. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat , mint például a megtévesztő reklám és az agresszív értékesítési módszerek (pl. zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás) alkalmazása tilos az Európai Unió összes tagállamában. A fogyasztók bizalmatlanok a határokon átnyúló vásárlással kapcsolatban, mivel nem biztosak jogaikban, és tartanak az esetlegesen előforduló csalásoktól. Az új uniós szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a fogyasztókat ugyanolyan szabályok védjék az agresszív kereskedelmi gyakorlatok és a tisztességtelen eszközöket használó kereskedők ellen akkor is, ha a sarki vegyesboltban, és akkor is ha az interneten, külföldi eladótól vásárolnak. A jogviták eldöntése és az eljárási szabályok kidolgozása a Bizottság irányelveire és ajánlásaira figyelemmel a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Európai Bizottság ajánlására a fogyasztói jogviták esetén a bírósági eljárások egyszerűsödtek, lehetővé váltak a bíróságon kívüli eljárások, továbbá az ingyenes vagy kedvezményes jogi tanácsadás igénybevétele is.

Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata (EFK-hálózat vagy ECC-Net)[szerkesztés]

Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata (EFK-hálózat) a következő célkitűzések elérésére törekszik a fogyasztókkal kapcsolatban:

annak lehetővé tételét célzó tájékoztatás, hogy a fogyasztók a jogaik és kötelességeik teljes ismeretében vásárolhassanak termékeket és szolgáltatásokat a belső piacon; a fogyasztóktól és más felektől érkező közvetlen kérdések megválaszolása; panasz esetén a fogyasztók segítése és támogatása a kereskedőkkel való kapcsolattartásuk során; szükség esetén a fogyasztók segítése egy-egy jogvita során. Minden tagállam rendelkezik egy, az EFK-hálózathoz tartozó nemzeti kapcsolattartási ponttal. Az Európai Gazdasági Térséghez tartozó Izland és Norvégia ugyancsak rendelkezik egy-egy nemzeti kapcsolattartási ponttal. Működés Az EFK költségvetését a fogyasztóvédelmi politika európai cselekvési programja alapján irányozzák elő. A program egyik célkitűzése, hogy támogassa a fogyasztóvédelmi tájékoztatásra, tanácsadásra és jogorvoslati lehetőségekre irányuló, tagállamok közötti együttműködést. Más hálózatokkal való együttműködés Az EFK-hálózat együttműködik más európai hálózatokkal, mégpedig a FIN-NET (pénzügyek), a SOLVIT hálózattal (belső piac) és a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózattal.

Európai Fogyasztói Központ Magyarország[szerkesztés]

Az Európai Fogyasztói Központok Hálózatához Magyarországon egy 2005-ben alapított 'Európai Fogyasztói Központ Magyarország tartozik. [20] A Központ eredetileg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozott. [21] 2018 óta a felügyeleti szerv az Innovációs és Technológiai Minisztérium.

Uniós fogyasztóvédelmi program 2014-2020 között[szerkesztés]

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról szóló javaslatát 2011 novemberében nyújtotta be, 197 millió eurós költségvetéssel. A programot 2013 végéig kellett jóváhagynia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. [22]

Az EU fogyasztóvédelmi politikáját támogató fogyasztóvédelmi program elsődleges célkitűzése, hogy a polgárokat az egységes piac középpontjába állítsa, és lehetőséget teremtsen számukra az eredményes és aktív piaci részvételre. Ennek érdekében az alábbi területeken vázol fel intézkedéseket:

  • a termékbiztonság növelése hatékony piacfelügyelettel;
  • a fogyasztók tájékozottságának, ismereteinek javítása és az őket megillető jogok tudatosítása;
  • a fogyasztói jogok megszilárdítása a hatékony jogorvoslat, különösen az alternatív vitarendezés által;
  • a határokon átnyúló jogérvényesítés megerősítése.

[23]

Vonatkozó jogszabályok[szerkesztés]

Magyarország[szerkesztés]

  • 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról[24](Hatályon kívül helyezte: 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 9. §. Hatálytalan: 2017. I. 1-től.)[25]
  • 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről
  • 2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
  • 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről
  • 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól
  • 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól
  • 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról
  • 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról
  • 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
  • 2020. évi LXVII. törvény A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról
  • 2020. évi CXXXVI. törvény A fogyasztóvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról

Európai Unió[szerkesztés]

  • Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)
  • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve (2006. december 12.) a megtévesztő és összehasonlító reklámról
  • AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1926/2006/EK HATÁROZATA (2006. december 18.) a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról [26]
  • A Bizottság határozata (2006. december 22.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kölcsönös jogsegély vonatkozásában való végrehajtásáról
  • AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 254/2014/EU RENDELETE (2014. február 26.) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves fogyasztóvédelmi programról és az 1926/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről [27]
  • Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről EGT-vonatkozású szöveg a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról
  • A fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet
  • Az Európai Parlament és a Tanács 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) [Alkalmazandó: 2020. január 17-től.]

Források[szerkesztés]

Európai Közösség[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sárközy Tamás https://vik.wiki/images/4/4f/Vallalatijog_jegyzet_sarkozy.pdf
  2. http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/tag/fogyasztovedelem/
  3. https://www.gvh.hu/archiv/versenytorveny/fogyasztovedelem/2175_hu_fogyasztovedelem.html
  4. https://penziranytu.hu/archivalt-pop-torzsanyag/konyv/az-en-penzem/iii-akik-gazdalkodnak-szereplok-gazdasagban/az-allam/16-fogyaszto-es-versenyvedelem-mo/1-fogyasztovedelem-fog
  5. https://www.gvh.hu/data/cms1021672/GVH_vkk_kiadvanyok_fogyasztoi_m.pdf
  6. Fauvirttól átmásolt szöveg
  7. Dr. Fazekas Judit - Dr. Sós Gabriella: A fogyasztóvédelmi jogharmonizáció 10 éve. 1. rész. Külgazdaság, 48. évfolyam, 2004. évi 5. szám JOGI MELLÉKLET
  8. https://penziranytu.hu/archivalt-pop-torzsanyag/konyv/az-en-penzem/iii-akik-gazdalkodnak-szereplok-gazdasagban/az-allam/16-fogyaszto-es-versenyvedelem-mo/2-fontosabb-intezmenye
  9. http://www.feosz.hu/upload/Osszefoglalo%20UPTk.pdf
  10. https://adozona.hu/altalanos/Modositottak_a_fogyasztovedelmi_torvenyt_UEHKYV
  11. https://www.parlament.hu/irom41/13479/13479-0008.pdf
  12. http://www.origo.hu/gazdasag/20170102-mar-nincs-nemzeti-fogyasztovedelmi-hatosag.html
  13. 387/2016. Korm. rendelet 1.§ és 2. §
  14. Btk. 296/A. § (1) - (3) bek.
  15. Btk. 417. § (1) - (4) bek.
  16. https://buntetojog.info/kulonos-resz/btk-417-%C2%A7-fogyasztok-megtevesztese/
  17. https://www.gvh.hu/data/cms1021672/GVH_vkk_kiadvanyok_fogyasztoi_m.pdf
  18. https://www.gvh.hu/jogi_hatter/eu_piacra_iranyado_szabalyozas/europai_unios_fogyasztovedelem
  19. https://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_2.2.1.pdf
  20. https://www.magyarefk.hu/hu/
  21. https://web.archive.org/web/20170622232439/http://www.fogyasztovedelem.kormany.hu/node/4301
  22. valószínűleg közbern megtörtént.
  23. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52019DC0490&from=DA A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi program félidős értékeléséről
  24. 2007. VIII. 31-i időállapot: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700225.KOR&timeshift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT
  25. http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=A0700225.KOR
  26. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32006D1926&from=EN
  27. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32014R0254&from=HU

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzés[szerkesztés]

Ennek az allapnak a léte nem akadályoz abban másokat, hogy a témájáról írhassanak. Fennállása alatt bármikor bárki zavartalanul kezdhet azonos vagy hasonló című szócikket illetve a véleményét, észrevételeit addig is kifejtheti az allap vitalapján.

Amennyiben bárki jelzi a szerkesztési szándékát az allap vitalapján, kérésére az allap haladéktalanul átkerül a fő névtérbe, hogy azután a szövegét szerkeszthesse. [[Kategória:Európai Unió]]
Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „t” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="t"/>