Ugrás a tartalomhoz

Lehoczky család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szerkesztő:Lehoczky József Miklós/Lehoczky család szócikkből átirányítva)
A Lehoczky család "kisrákói" címere

Nemes és báró Lehotai[1] Lehoczky család, régi írásmóddal: Lehotzky, Turóc vármegyének egyik legrégebbi törzsökös családja, Magyarország legrégebbi nemesi családainak egyike, melynek története visszanyúlik az Árpád-korba.

A család története[szerkesztés]

Lehoczky András a magyarországi családtan megteremtője így írja az 1798-ban, Pozsonyban megjelent latin nyelvű Stemmatographiában: "A Lehotzkyaknak a Turóc vármegyében lévő Znió váránál tett (éberségéért) őrködési szolgálataikért, IV. Béla király előkelőséget, nemességet, és egy darut adományozott, az éberség jelvényét, melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott. Itt és Bisztricskán a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork már 1280. és 1324. években birtokoltak."[2]

A "Királylehotai" Lehoczky címer

Lehotzky András ezt I. Ferdinánd magyar király 1563. évi nemességmegerősítő és címerújító adománylevelének a szövege alapján írta. A "Znió váránál (éberség) őrködés", az ország határának őrzését jelenti, és a Királylehota felett lévő Wachtár erőd őrségére utal. Mivel a Lehoczkyak ősei, a Hank család, és a tőlük leszármazó többi családok ősei is, a mai Magyarfalu (Uhorská Ves) közelében lévő Várta nevű helyen; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrségben; valamint a mai Királylehota feletti Wachtár magaslaton álló helyőrségből védték a határt, már az első magyar királyok korától, és a későbbi időben is, a liptói várak megépülte után is, amíg a 13. század végén Turóc és Liptó vármegyék nem váltak ketté.[3]

Lehoczky András a Stemmatographiában szintén írja még: "A Lehoczkyak ősi nemzetségét Bohémiában (Csehországban) mondja Pessina, MARS MORAVICUS címzés alatt ajánlott munkájának a végén. A Hank familia történetét megírta Horváth. J.C. Hung. 1785 Pozsony, Lehoczky Dániel híres jogtanácsos élete című munkájában.[4]

(Pessina 17. századi jezsuita cseh történetíró Mars Moravicus című munkájában írta meg a Morva őrgrófság történetét.)

A már IV. Béla magyar király kora előtt is Turócban és Liptóban birtokló Hank familiából származtak a Lehoczky, Prónay, Pongrácz, Szentiványi, Pottornyai, Szmrecsányi, Nádasdi Baán családok. Ez kitűnik a Prónayak őse, Rechk comes és rokonsága levéltárból, valamint a Pongrácz és Szentiványi levéltárból, valamint Királylehota 1361. évi adományleveléből és a Szepesi Káptalani Lista bejegyzéseiből. [5]

IV. Béla király a ma élő Lehoczkyak egyenesági ősének, Csernyiknek, 1244. november 22-én adományozta Terra Rakouch (Rákóc Földje), vagyis Kisrákó birtokot, Turóc vármegyében. Mivel fiatal kora óta szolgálta, mint (nunc) hírvivő, és kitartott mellette a muhi csata utáni nehéz napokban is. [6]

Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere

Csernyik testvére, Lork (Kozma fia Lauren comes) 1284-ben kapta IV. László királytól Kisbisztricska (Jahodnyk) birtokot, (ma Turócszentmárton része), mely akkoriban felért északon a Vágig és Szklabinyáig, keleten Béla-Ocskó-Lehotáig, különösképpen, mert Lork felvásárolt birtokokat "jobbágyfiúktól" ("filii iobbagioni" =vármegyei nemesek fiaitól.)[7] Lork ága 1413-ban kihalt. Birtokai a koronára visszaszálltak, majd 1436-ban a Neczpáli II. László kapta királyi adományba, így került Jahodnyk (Kis-Bisztricska) birtoka a Blatnicai uradalomhoz.)[8]

Beke fia János, 1324-ben kapta I. Károly magyar királytól, Dancs mester, zólyomi főispánnak tett familiárisi szolgálataiért Turócbesztercét (Villa Bisticha), a mai Bisztricskát, mert anyai unokatestvéreivel megvédték Csák Máté ellenében a Zólyomi várat I. Károly király számára. Ezt a birtokot 1349-ben a Turóci konvent előtt Beke fia János (Bisztereci János) átíratta anyai unokatestvéreire, a Senicei (Selmeci) Tholtokra, mert fegyvertársai voltak, és ezt a birtokadományt ők is kiérdemelték. [9]

1361. június 24-én I. Lajos magyar király örökös használatra, minden ott lévő jövedelmével, és minden ott lévő felszereléssel, adományba adta (Egid De Ganh) Hank nembéli Egyednek és fiainak, Barnabásnak, Miklósnak és Kristinnek, és az összes örököseiknek, örök időre, az ő királyi vadászterületeit, a későbbi Királylehotát, melynek határa a Vág folyótól a liptói megyehatárig, valamint Királyhavastól, a Vág forrásától a Boca patakig terjedő hatalmas terület volt. Ezt 1390-ben Zsigmond király is megerősítette, Egyed minden örököse számára, örök időre (Perpetuum Perpetue).

Csernyik unokájának Kisrákói Pálnak utódai örökölték a területet, a szomszédok rendszeresen megsértették a jogaikat, területeket foglaltak el. Ezért 1552-ben I. Ferdinánd király ismét megerősítette a birtokban családot, a mai Lehoczkyakat, és újra odaadományozta, visszaállítva a jogos régi határokat.[10]

1511-1512-ben Kisrákói Lehotai Lehoczky Máté visszavásárolta a család számára a Senicei (Selmeci) Tholtoktól Bisztricskai negyedrészeiket, 200-200 aranyforint örök áron. Ez időtől az ő ága birtokolt Bisztricskán és Kisrákón is, de ők is birtokoltak a Királylehotai közbirtokossági hitbizományban is. Nagyrákón I. András ága birtokolt, akárcsak a Rakovszkyak és a Beniczkyek.[11]

Királylehota 29,5 ezer hektáros birtokát osztatlanul bírta a család minden tagja közbirtokossági hitbizományban. A birtokot egy választott családi igazgató és négy választott ülnök irányította. A családtagok öröklési jogát a Családi Protokollkönyvben vezették. [12]

1563-ban I. Ferdinánd magyar király megerősítette a család ősi törzsökös nemességét, és címerújításként, a Kisrákó birtokra utaló rák hátán álló darut adományozta, mintha azt már IV. Béla adományozta volna. [13]

A család az ország számos vármegyéjébe szétágazott. Elsősorban Turóc vármegyének volt vezető családja, de legnagyobb birtoka Liptó vármegyében Királylehota volt. Az évszázadok alatt, házasságok révén, Felső Magyarország jelentős és előkelő családjaival sokszoros rokoni kapcsolatba került.

A Felső magyarországi vármegyék vezető tisztségviselői közt voltak mindig a család tagjai. Elsősorban jogi pályán szerepeltek, de hadat is állítottak ha kellett. Mint például feljegyezték 1663-ban, hogy Bisztricskán a Thomkák és Lehoczkyak, közösen, nagy számú hadat állítottak.[14]

A katonai pályán Lehoczky Márton tábornok volt a legsikeresebb, Magyarország visszafoglalásakor, a törökök elleni harcokban, Buda, Esztergom és Szeged visszafoglalása során tábornokságig emelkedett, majd a franciák elleni háborúban táborszernagy lett. Generalfeldmachtmeister Szászország és Bajorország generálisa, a volt II. Forgách huszárregiment, a volt Kollonits-, és a volt Blankensteini huszárregimentek valóságos ezredese. 1705-ben bárói rangot kapott. Párbajban hunyt el.[15]

Címerek[szerkesztés]

A "Kisrákói" címer, melyet IV. Béla király címeradományának tartanak: A Pajzson Kék mezőben fél lábon álló daru, mely jobb lábában egy kövecset tart,-. alatta ezüst mezőben, vízirányosan egy vörös rák. Címertakarók, kék- arany, és vörös- ezüst, a pajzs fölött ezüst sisak, melynek ötágú koronájában a pajzsbéli daru áll (Ez I. Ferdinánd király 1563. évi "címerújító" címeradománya.)

A "Királylehotai" címer: A sisakdísz ötágú koronájában, nyakán átlőtt, széttárt szárnyak közt ágaskodó szarvas, az alatta lévő pajzson: zöld alapzaton, kék mezőben álló, nyilazó vitéz, feje felett, két oldalt hold és csillag. A hold és csillag is az" éberség jelvénye", ugyanúgy ahogy " kisrákói címerben" a daru is. A nyilazó vitéz, a szépen megfestett címerképeken jól látszik, hogy körvonalában ugyanaz, mint a fél lábon álló daru (Ez volt a szokásjog alapján használt ősi címer)

Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere, mely Pest vármegye levéltárában található: négyfelé osztott pajzs; - az első és a negyedik mezőben a kisrákói címer: a rák hátán álló daru;- a második, vörös mezőben arany, kettősfarkú oroszlán karmaiban arany napot és csillagot tart; míg a harmadik mezőben zöld hármas-halmon, vörös háttéralapon fekete sasszárny előtt fehér kettős-kereszt. Sisakdísz a pajzs fölött kettő látható: az első sisak koronájában páncélos vitéz áll két kezében török lófarkas zászlókat lenget; a másik sisak koronájából egy páncélos kar nyúlik ki, kezében török kardot (jatagánt) fog s vele a lenti, vízszintes irányból felfelé suhint.

Neves családtagok[szerkesztés]

Alispánok és országgyűlési követek[szerkesztés]

  • Lehotzky Bálint 1560-ban volt Turóc vármegye alispánja. [16]
  • Lehotzky András, Ugocsa- vármegye jegyzője, Ugocsa vármegyének országgyűlési követe volt Kováts Andrással együtt 1681-ben. [17]
  • Lehotzky György Turóc vármegye alispánja 1696-98 majd ismét 1705. években. [18]
  • Lehotzky Ádám Turóc vármegye országgyűlési követe volt Benitzky Tamással együtt 1729. [19]
  • Lehotzky Dániel Békés vármegye ülnöke (Assesor et S. Comitis Caus. Cur. Director) Békés vármegye követe volt Glosz Mátyás alispánnal együtt 1751-ben. [20]
  • Lehotzky Antal Turóc vármegye jegyzője Turóc vármegye országgyűlési követe volt Justh György alispánnal együtt 1792-ben.[21]
  • Lehotzky András Pozsony vármegye országgyűlési követe, Olgyai Gáspár megyei ülnökkel együtt jelölve, Farkas János alispánnal közösen 1792-ben. [22]
  • Lehoczky Imre császári és királyi tanácsos 1849. előtt Turóc vármegye alispánja, 1852. után a Turóc vármegyei cs. kir. törvényszék elnöke.[23]
  • Lehoczky Imre Liptó vármegye alispánja 1705-1709 között
  • Lehoczky Péter Liptó vármegye alispánja 1832-ben
  • Lehoczky Károly Liptó vármegye alispánja volt 1838-1843 között, majd ismét 1849-ig.[24]

Az Osztrák Magyar Monarchia idején:

  • Lehoczky Vilmos Turóc vármegye Szucsányi kerület országgyűlési képviselője 1893-tól, a képviselőház egyik jegyzője, az igazságügyi bizottság tagja: Lehoczky Vilmos

Több királyi ítélőtáblai bíró, és számos császári és királyi tanácsos és császári és királyi kamarás került ki a családból.

Királyi ítélőtáblai és kúriai bírák[szerkesztés]

  • Lehoczky András (1741-1813) jogász és geneológus, a Stemmatographia írója.[25]
  • Lehoczky Kálmán (1838–1907) valóságos belső titkos tanácsos, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke.[26][27]
  • Lehoczky Károly (1881-1965) kúriai joggal felruházott királyi ítélőtáblai tanácselnök, a szegedi királyi ítélőtábla polgári perek tanácsának elnöke.[28]
  • Lehoczky Oszkár kúriai, majd legfelsőbb bírósági bíró. A Kisrákói és Alsórásztóki ágból származott, s részágazata vele kihalt.

További nevesebb közszereplők[szerkesztés]

  • Lehoczky Dániel, a Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak inspektora, aki a bocai aranybányászat miatt elszegényedett.[29] Fia volt:
  • Lehoczky Dániel, jogtanácsos, híres ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte sok magyar nemesi család számára a jogos birtokaikat a jövevény külföldiek kezéből. Leghíresebb pere volt, melyben a Tisza család birtokait visszaperelte a Modenai Herceg kezéből. Békés vármegye országgyűlési követe az 1751. évi országgyűlésen. (Lásd fentebb országgyűlési követeknél)[30]. Fia volt az említett Lehoczky András.

Híres volt még a két világháború között:

  • Lehotzky Pál, Felsőházi tag, a Luxusáruházak vezérigazgatója.(Ki Kicsoda Könyvekben) - A kommunisták meggyilkolták az 1950-es években.

A 20. és 21. század ismert Lehoczky, Lehotzky és Lehoczki nevű személyek mind ebből a családból származnak[forrás?] (Lehoczki írásmóddal a Soltvadkerti Hartai ágazat írja a nevét. Szlovákiában ma: Lehotsky és Lehocky anyakönyvezéssel írják a család nevét.). A család neve "királyilag védett magyar név" volt. Ma is a Belügyminisztérium védelme alatt áll a család neve.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az előnevet még használták így is:" Lehotkai", vagy "Kisrákói és Bisztricskai",- továbbá: így is írták a nevet: "Királylehotai Lehoczky", vagy "Királylehotai Kisrákói Lehotzky", vagy "Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky"
  2. Helyesen 1284;
  3. Vitek 2008 Peter Vítek - František Bizub: Rod Lehotský z Kráľovej Lehoty (1230-2008) 2008. - ISBN 978-80-970027-9-4 (szlovák nyelven) Vítek és Bizub a Biccsei Állami Levéltárban található Királylehotai Lehoczky Levéltár anyagát dolgozta fel.) A liptói őrhelyekről: 7. oldal.
  4. Lehotzky 1798 Lehotzky András: Stemmatographia II. kötet 126. oldal. Lehoczky fejezet (1. jegyzet folytatása): Latinul írt eredeti szöveg: "Lehoczkyonorum genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo MARS MORAVICUS in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth in Bibllioth. J.C. Hung. 1785. Posonii in vita Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris"
  5. Prónay 1299
  6. Horváth 1902 ; Horváth 2 ; Beniczky 1244
  7. Šikura 1944 ; Horváth 2
  8. Borsa Iván: Neczpáli Justh levéltár 115, 116. bejegyzés és 121- bejegyzés 1439. június 1. adomány örök jogon.
  9. Horváth 1902 ; Horváth 2
  10. Vitek 2008
  11. Nagy Iván Nagy Iván Magyarország családai Selmeczi Tholt fejezet: Tizenegyedik Kötet 166. oldal 8-13. sorok, 3. és 4. bekezdés.
  12. Vitek 2008 Vitek és Bizub: Rod Lehotský z Kráľovej Lehoty, 2008. ISBN 978-80-970027-9-4 - Királylehotai családi közbirtokosság: 20-21. oldal: Főcím: Komposesorát rodového spoločenstva.
  13. Szluha 2005 ; Nagy Iván 1563. decemberében címeradomány I. Imre fiai János, Lénárd és unokatestvérük, Márton részére a még év végéig uralkodó I. Ferdinánd királytól és a már az év szeptember 28-án megkoronázott Miksa királytól, ősi törzsökös nemességük megerősítése mellett, a hagyomány szerint IV. Béla által szóban adományozott fél lábon álló daru alá, a család "Kisrákói" előnevére célzólag még egy rák adatott. Ugyanez a daru adományoztatott már azon év júniusában a rokon eredetű Prónayaknak is, de ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. Mindkét család az új címert 1583-ban hirdette ki Turóc, illetve Liptó vármegyékben - Szluha Márton: Liptó vármegye nemes családai. (Lehoczky család) Heraldika Kiadó, Budapest, 2000. ISBN: 963-85645-2-0 . az 1563. és 1583. évi adatot Szluha Márton személyesen közölte a Radix Fórumon 2012. körül. A címerújítást Nagy Iván: Magyarország családai- Hetedik Kötet 77. oldal: Lehoczky fejezetében is említi: 80. oldali III. Leszármazási Táblán I. Imre fiainál, Jánosnál és Lénárdnál beírva a táblába. Lap legtetején.
  14. Šikura 1944 Ján Šikura: Miestopisné dejiny za Turca - Túróc megye helytörténete- 1244. Szlovák Tud. Akakadémia. - Bisztricska fejezet 99-100 oldal, utolsó előtti bekezdés utolsó kettő sora
  15. Lehotzky 1798 A katonai pályán Lehoczky Márton tábornok volt a legsikeresebb, a franciák elleni háborúban Táborszernagy lett, Szászország és Bajorország generálisa, 1705-ben bárói rangot kapott. Lehotzky András Stemmatographia II. Kötet 126. oldal Lehotzky fejezet.
  16. Lehotzky 1798 Lehotzky Bálint 1560-ban volt Turóc vármegye alispánja. Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Thurotzienses Vice-Comites: 414. oldal, második sor.
  17. Lehotzky 1798 Lehotzky András, Ugocsa- vármegye jegyzője, Ugocsa vármegyének országgyűlési követe volt Kováts Andrással együtt 1681-ben. Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Ugotsenses Deputati: 415. oldal: 4. sor.
  18. Lehotzky 1798 Lehotzky György Turóc vármegye alispánja 1696-98 majd ismét 1705. években. Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Thurotzienses Vice-Comites: 415. oldal: 3. és 4. sor.
  19. Lehotzky 1798 Lehotzky Ádám Turóc vármegye országgyűlési követe volt Benitzky Tamással együtt 1729. - Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Thurotzienses Deputati: 414. oldal 9. sor.
  20. Lehotzky 1798 Lehoczky Dániel Békés vármegye ülnöke, Békés vármegyének országgyűlési követe volt Glosz Mátyással együtt 1751-ben. Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Békesienses Deputati 189. oldal első bekezdés 6. sor.
  21. Lehotzky 1798 Lehotzky Antal Turóc vármegye jegyzője Turóc vármegye országgyűlési követe volt Justh György alispánnal együtt 1792-ben. - Lehotzky András Stemmatographia I. Kötet Thurotzienses Deputati: 414. oldal utolsó sor.
  22. Lehotzky 1798 Lehoczky András: Stemmatographia I. Kötet Posonienses Deputati: 202. oldal utolsó sor.
  23. Nagy Iván  Lehotzky Imre császári és királyi tanácsos, 1849 előtt Turóc vármegye alispánja volt, 1852 után a Turóc vármegyei cs. kir. törvényszék elnöke. -Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest: Ráth Mór 1857-1868. Hetedik Kötet 83. oldal 2. sor - Lehotzky fejezet.
  24. Nagy Iván Lehoczky Károly Liptó vármegye alispánja volt 1849-ig; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest: Ráth Mór 1857-1868. Hetedik Kötet 84. oldal 6. sor- Lehotzky fejezet.
  25. Nagy Iván Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. Hetedik Kötet, 77. oldaltól Lehoczky fejezet: 82. oldal 3. bekezdés.
  26. A csőd és váltóügyek szakértője. Feleségül vette Semmelweis Ignác orvos lányát. 1895. június 5-én András, Kálmán és Ágost fiai királyi engedélyt kaptak, hogy régi nemességük, régi családnevük és régi előnevük megtartása mellett felvehessék nevük mellé a Semmelweis nevet is, és nevüket ezentúl Lehoczky-Semmelweisnek írhassák.
  27. Kempelen Kempelen Béla: Magyar nemes családok 6. kötet: Lehoczky, Lehoczky-Semmelweis.
  28. Született: Hegybánya, 1881. Meghalt: Szeged, 1965. július 28. (Ki kicsoda könyvekben) Felesége családja révén rokonságba került több hercegi és európai uralkodóházzal. Felesége volt Kisbarcai Lakárdi Szrogh Katalin. Az ő anyja Füleky Izabella, nagyanyja Klucsovszky Lujza, dédnagyanyja Fülekyné Guthy Ilona, akinek unokaöccse volt Guthy Ferenc törvényszéki elnök, aki feleségének húga volt Kazinczy Ottilia, Lónyay Gáborné, fiuk gróf Lónyay Ödön. Unokájuk Lónyay Elemér herceg feleségül vette Stefánia főhercegnőt, II. Lipót belga király lányát, Rudolf trónörökös özvegyét. Így lett 1917-ben osztrák birodalmi herceg. Stefánia főhercegnő a Szász-Coburg Gothai Wettin, szász választófejedelmi család tagja volt.
  29. Nagy Iván Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. Hetedik Kötet 77. oldaltól Lehoczky fejezet: 82. oldal 3. bekezdés.
  30. Nagy Iván Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. Hetedik Kötet 77. oldaltól Lehoczky fejezet: 82. oldal 3. bekezdés.
Forráshivatkozás-hiba: a <references> címkében definiált <ref> címkének nincs név attribútuma.

Források és kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

A család bővebb történetéhez kapcsolódó internetes elérések[szerkesztés]