Szerkesztő:Kultkl1/próbalap1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Marrakesh vagy Marrakech (/məˈrækɛʃ/ vagy /ˌmærəˈkɛʃ/;[2] Berber: Meṛṛakec; Arabic: مراكش‎) jelentős város az Afrika észak-nyugati részén fekvő Marokkóban. Az ország negyedik legnagyobb városa Casablanca, Rabat és Fes után; a közép-délnyugati Marrakesh-Tensift-El Haouz régió fővárosa. A hófedte Atlasz-hegység lábaitól északra fekszik, közúton Tangiertől 580 km-re délnyugatra, Rabattól 327 km-re délnyugatra, Casablanca-tól 239 km-re délre és Agadirtól 246 km-re északkeletre.

Marrakesh talán a legfontosabb Marokkó négy egykori birodalmi városa közül. A régiót berber földművesek lakták a neolitikumtól kezdve, de a tényleges várost 1062-ben alapította Abu Bakr ibn Umar törzsfőnök, Yusuf ibn Tashfin almorávid király unokatestvére. A 12. században, az almorávidák számos medreszét (iszlám iskola) és mecsetet építettek, melyek az andalúz építeszet nyomait viselik. A város vörös falainak - melyet Ali ibn Yusuf építtetett 1122 és 1123 között - és több más ebben a periódusban vörös homokkőből épült épületnek köszönhetően lett a város beceneve "Vörös Város" vagy "Ochre Város". Marrákes rohamosan növekedett és hamarosan Maghreb és a szub-szaharai Afrika kultúrális, vallási és kereskedelmi központjává vált. A Jemaa el-Fnaa máig Afrika legforgalmasabb tere.

A város egy időszakban hanyatlásnak indult, és Fes felülmúlta azt, de a korai 16. században ismét Marrákes lett a birodalom fővárosa. A város visszanyerte elsőbbségét a gazdag Szádi dinasztia szultánjainak Abu Abdallah al-Qaim-nak és Ahmad al-Mansur-nak az uralkodása alatt, akik a várost olyan pazar palotákkal gazdagították, mint az El Badi Palace (1578) és helyreállíttattak számos romos műemléket. A 17. század kezdetén a város népszerűvé vált a szufi zarándokok körében, mivel Marokkó hét védőszentje itt lett eltemetve. 1912-ben Marokkóban megalakult a Francia Protektorátus és T'hami El Glaoui lett Marrákes pasája, aki ezt a pozícióját megis tartotta szinte a protektorátus teljes időtartama alatt, amíg a pozíció meg nem szűnt Marokkó függetlensége és a Monarchia visszállítása által 1956-ban. 2009-ben Marrákes polgármestere Fatima Zahra Mansouri lett, aki a második női polgármester Marokkóban.

Mint sok más marokkói város, Marrákes is egy árusokkal és standjaikkal teli régi medinából és az azt határoló modern városrészekből áll; ezek közül a legkiemelkedőbb Gueliz. Napjainkban Marrákes Afrika egyik legforgalmasabb városa, amely jelentős gazdasági központként és turisztikai célpontként működik. A jelenlegi marokkói vezetés erősen támogatja a turizmust, a cél annak megduplázása és 20 millió látogatóra szert tenni 2020-ig. A gazdasági hanyatlás ellenére az ingatlan és hotel beruházások Marrákesben drámaian megnőttek a 21. században. A város különösen népszerű a franciák körében, számos francia híresség rendelkezik itt ingatlannal.

Marrákesben található Marokkó legnagyobb tradicionális berber piaca, közel 18 bazárral, melyek áruk széles skáláját kínálják a tradícionális berber szőnyegektől a modern elektronikai cikkekig. A lakosság számottevő hányada kézművességgel foglalkozik, akik termékeiket főként a turistáknak árulják.

Marrákest a Ménara Nemzetközi Repülőtér és a Marrákes nemzetközi vasútállomás szolgálja ki, mely a várost Casablanca-val és Észak-Marokkóval köti össze. Számos egyetem és iskola található Marrákesben, köztük a Cadi Ayyad Egyetem, valamint több futball klub, köztük a Najm de Marrakech, KAC Marrakech, Mouloudia de Marrakech és a Chez Ali Club de Marrakech. A Marrakesh Street Circuit ad otthont a Túraautó-világbajnokságnak, valamint az Auto GP és a FIA Formula 2 versenyeknek.

Etimológia[szerkesztés]

A név pontos jelentése vitatott.[1] A Marrákes név valószínűleg a berber (Amazigh) mur (f) akush-ból származik, melynek jelentése "Isten Földje". [2] Susan Searight történész szerint a város neve először egy 11. századi kéziratban jelent meg a Fezben található Qarawiyyin könyvtárban, ahol a neve jelentése "Kush fiainak országa" volt. [3]

A mur szó [4] a berber nyelvben a tamurt nőnemű változata. Ugyanez a "mur' jelenik meg Mauretaniaban, az ókori Észak-Afrikai királyságban, bár a kapcsolat ellentmondásos, mivel ez a szó valószínűleg az ókori görög μαύρος mavros szóból ered, melynek jelentése "fekete". [1]

A szó angolul "Marrakesh",[5][6] bár a francia "Marrakech" is széleskörben használatos.[2] A szó helyesen leírva Mṛṛakc a berber latin abc szerint, Marraquech spanyolul,[5][6] és "Mer-reksh" marokkói arabul.[4]

A középkortól egészen a 20. század elejéig Marokkót az angol és európai irodalomban "Marrákesi Királyság" néven ismerték, mivel a királyság fővárosa leggyakrabban ez a város volt.[7][8] Marokkó neve a mai napig "Marrákes" perzsa és urdu nyelveken, úgy mint több dél-ázsiai nyelven is. Marokkó több európai neve (Marruecos, Marrocos, Maroc, Marokko, stb.) egyenesen a berber Murakush szóból származik. A város maga pedig korábban egyszerűen "Marokkó Város" volt a külföldi utazók körében. A város és az ország neve a Fezi Szerződés után megváltozott, amikor Marokkó Francia Gyarmat lett, de a régi változat széleskörben használatban maradt körülbelül Mohammed Ben Aarafa uralkodásáig (1953-1955). [9] Az utóbbi epizód visszaállította az országot a függetlenség útjára, amikor is Marokkó hivatalosan al-Mamlaka al-Maġribiyya(المملكة المغرب)("Magreb Királyság") lett, nevében nem utalva Marrákesre.

Marrákes több becenéven is ismert, mint "Vörös Város", az "Ahhát Város" és "A sivatag lánya".

Földrajz és éghajlat[szerkesztés]

Az Atlasz-hegységet télen hó és jég borítja

Közúton Marrákes Tangeről 580 km-re délnyugatra, Marokkó fővárosától, Rabattól 327 km-re délnyugatra, Casablancától 239 km-re délnyugatra, Beni Mellaltól 196 km-re délnyugatra, Essaouiratól 177 km-re keletre , és Agadirtól 246 km-re észek-keletre fekszik. A város a régi városközponttól északra terjeszkedett, erre találhatók a Daoudiate, Diour El Massakine, Yamama, Sidi Abbad, Sakar és Malizia városrészek, nyugatra Massima, délnyugatra pedig Hay Annahda és Berradi. A városból dél felé tartó P2017-es úton olyan jelentősebb falvak fekszenek, mint Douar Lahna, Touggana, Lagouassem, és Lahebichate, az út a sivatagon keresztül Tahnaout városához, az Atlasz lábához vezet. Az Atlasz-hegység átlagos magassága 3,000 méter alatti; a hegység főként jurai mészkőből áll. A hegylánc az Atlanti Óceán partja mentén fut, majd Algéria felé kanyarodik mielőtt véget érne Tunéziában. Az Ourika folyó völgye 30 km-re délre található Marrákestől.

Marrákes 130,000 hektárnyi zöldterületével és több mint 180,000 pálmájával a Pálmaházában egy gazdag oázis. A város kertjeiben, mint az Agdal-kert vagy a Menara-kert egész évben terem a narancs, füge, gránátalma és olajbogyó. Ezekben a kertekben a hazai növények mellett pédául óriásbambusz , jukka, papirusz, pálmák, banánfa, ciprus, filodendron, rózsabokrok, tűlevelűek és számos kaktuszfajta található, melyeket az évszázadok során importált az ország.

Marrákesben félszáraz klíma dominál enyhe, nyirkos téllel és forró, száraz nyárral. Az átlagos hőmérséklet télen 12, nyáron 32-45C körüli. A viszonylag nedves tél és száraz nyár a mediterrán éghajlati mintákat tükrözi. Mivel a várost kevesebb eső éri, mint ami a mediterrán éghajlatra jellemző, ezért inkább a félszáraz klímába sorolható. 1961 és 1990 között az éves átlagos csapadékmennyiség 281.3 mm volt.

éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év


Demográfia[szerkesztés]

A 2004-es népszámlálás szerint Marrákes lakossága 843,575 fő volt (1994-ben 676,800 fő); a háztartások száma 2004-ben 173,603 (1994-ben 125,849). [10]

Gazdaság[szerkesztés]

Sofitel Hotel, April 2013

Marrákes létfontosságú eleme Marokkó gazdaságának és kultúrájának. Az autópálya fejlesztésének Casablanca és Agadir felé, és a város repterének megnyitása a turizmus drámai megugrásához vezettek. Évente 2 millió turista keresi fel Marrákest. VI. Mohammed Király tervei szerint 2020-ra évente 20 millió turista fogja látogatni Marokkót, ezzel megduplázva a turisták számát 2012-höz képest. A turizmus húzóágazat a gyenge gazdasági helyzetben lévő országban. [11] A város a franciák körében nagyon népszerű, számos francia híresség rendelkezik itt ingatlannal, többek között divat guruk, mint Yves St Laurent és Jean-Paul Gaultier. Az 1990-es években még kevés külföldi élt a városban, de az ingatlanberuházások drámaian megugrottak az utóbbi 15 évben. 2005-ig több mint 3,000 külföldi vásárolt ingatlanokat a városban, akiket a kultúra és a viszonylag olcsó ingatlanárak csábítottak Marrákesbe. [12] A turizmus robbanásszerű növekedése ellenére a városlakók nagy része szegény; 2010-ben közel 20,000 háztartás nem rendelkezett vezetékes vízzel és árammal. [13] Számos vállalkozás szembesül hatalmas anyagi problémákkal a városban. [13]

A 2007-ben kezdődött nagy gazdasági világválság ellenére az ingatlanberuházások száma jelentősen növekedett mind a turizmusban, mind szociális szektorban. A fejlesztések fő területe a turizmus, hotelek és szabadidőközpontok - golfpályák és wellness komplexumok - voltak amelyekbe 10.9 miliárd dirhamot fektettek (US$1.28 billion) 2011-ben. [14][15]. A szállodaipar rohamos fejlődésnek indult az utóbbi években. Csak 2012-ben 19 új hotel tervezte megnyitni kapuit, ezt a robbanásszerű növekedést gyakran hasonlítják Dubaiéhoz. [11] A Royal Ranches Marrakech, a Gulf Finance House egyik vezető projektje Marokkóban egy 380 hektáros komplexum, mely jelenleg Marrákes egy külvárosában kivitelezés alatt áll, ez lesz a világ egyik első öt csillagos lovas szállodája. [16]. Ez az övezet a tervek szerint jelentősen hozzájárul majd a lokális és nemzeti gazdasághoz, munkahelyeket teremtve és látogatók ezreit csábítva az országba. 2012 áprilisára ez 45%-ban készült el. [17]

A VI. Mohammed Sugárút, korábban Avenue de France Marrákes legfontosabb közlekedési útvonala. Ezen a sugárúton található Afrika legnagyobb nightclubja, a Pacha Marrakech, valamint lakóparkok és luxushotelek sora. Ugyanitt található két nagy mozikomplexum, a Le Colisée à Gueliz és a Cinéma Rif, valamint az Al Mazar bevásárlóközpont.

A Gueliz kerület Marrákesben

A kereskedelem és kézművesség kiemelkedően fontos a helyi turizmus-központú gazdaságnak. Marrákesben 18 bazár van, munkád adva több, mint 40,000 embernek, köztük fazekasoknak, fém-, bőr és más kézműveseknek. A bazárok áruk széles skáláját kínálják a műanyag papucsoktól a palesztín-stílusú indiai vagy kínai import sálakig. A helyi butikok nyugati stílusú ruhákat készítenek marokkói alapanyagokat felhasználva. [12] Marrákesben sok szupermarket található, mint a Marjane Acima, Asswak Salam és Carrefour és három bevásárlóközpont, az Al Mazar Mall, a Plaza Marrakech ás a Marjane Square.

Az ipari termelés a város Sidi Ghanem Al Massar kerületében folyik. Itt tartják a nemzetközi légiforgalmi expót, az AeroExpo Marrakech-t a Riad Art Expo-ban.

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Marrakesh City Hall

Marrákes a régió fővárosa, Marokkó jogi központja ahol a régió fő bíróságai - mint a Fellebbviteli Bíróság, a Kereskedelmi Bíróság, a Közigazgatási Bíróság, és az Elsőfokú Bíróság - találhatók.[18] Számos szervezetnek van a székhelye Marrákesben, köztük a régiós kormányzati közigazgatási hivatalnak, a Regionális Idegenforgalmi Tanácsnak, és a fenntarthatósági szervezeteknek, mint a Központi Autonóm Víz- és Áramellátónak és a Maroc Telecom-nak. [19]

2009 június 12.-én az akkor 33 éves jogász Fatima-Zahra Mansourit választották meg a város első női polgármesterének. [20] [21] Mansouri became the second woman in the history of Morocco to obtain a mayoral position, after Asma Chaabi, mayor of Essaouira.[20] The Secretary General of her Authenticity and Modernity Party (PAM), Mohamed Cheikh Biadillah, stated that "her election reflects the image of a modern Morocco."[20]

A kinevezése körüli viták eredményeképpen egy hónappal a választás után átmenetileg elvesztette rangját. A bíróság úgy találta, hogy néhány szavazat a hivatalos határidő előtt lett benyújtva valamint néhány cédula megsemmisült. [22] Pártja egy 48 órás sztrájkot szervezett a a demokráciaellenes folyamatokkal szembeni tiltakozásképpen."[22] 2011 július 7.-én Mansouri benyújtotta lemondását, de másnapra megváltoztatta döntését.[23]

A 2011 novemberi választások óta Marrákesben most először az Igazság és Fejlődés Pártja kormányoz, amely az országot is vezeti. Az iszlámot és iszlám demokráciát támogató párt öt helyet szerzett, az RNI (Nemzeti Független Gyűlés) egyet és a PAM hármat.[24]

Látnivalók[szerkesztés]

Jemaa el-Fnaa[szerkesztés]

Sablon:Infobox World Heritage Site

A Jemaa el-Fnaa Afrika egyik legismertebb tere, a városi élet és kereskedelem központja. Világhírű térként jellemzik, metafórikus városi ikonként, mely híd a múlt és jelen között, egy hely, ahol a marokkói tradiciók és korszerűség találkoznak. [25] 1985 óta az UNESCO Világörökség része. [26] A tér neve nagyjából annyit jelent, mint a gonosztevők találkozóhelye.[27] A Jemaa el-Fnaa Marrákes nagy részével egyszerre lett felújítva, falait Abu Yaqub Yusuf és részben Yaqub al-Mansur bővítette ki 1147-1158 között. A környező mecset, palota, kórház, a felvonulási tér és a kertek is át lettek alakítva és a Kasbah-ot megerősítették. A város sorsához hasonlóan a Jemaa el-Fnaa is a hanyatlás és megújulás időszakain ment keresztül.[28]

A történelem során a Jemaa el-Fnaa adott helyet a lefejezéseknek azon uralkodók alatt, akik erejüket a nép megfélemlítésén keresztül tartották fenn. A tér vonzotta a környező sivatag és hegyek lakosait, akik kereskedni jöttek ide. Kereskedők, kígyóbűvölők, az Atlasz-hegység Chleuh törzsének táncosai, és zenészek érkeztek ide, akik dudán, tamburán és afrikai dobon játszottak. [27].

Ma a tér különböző szociális és etnikai hátterű embereket és turistákat vonz a világ minden részéről. Kígyóbűvölők, akrobaták, bűvészek, zenészek, gyógynövény eladók, majom-idomárok, mesemondók, fogászok, zsebtolvajok töltik meg élettel. [26][29]

Bazárok[szerkesztés]

Sablon:Double image Marrákesben van a legnagyobb tradicionális berber piac Marokkóban és a városképet sokan ezekkel a bazárokkal azonosítják. Eredetileg Marrákes bazárai a különböző áruféleségek szerint lettek felosztva, mint bőr, szőnyegek, fém és fazekasáru. Ezek a szekciók többé-kevésbé ma is megtalálhatók, de már jelentős átfedésekkel. Sok árus árul szőnyegeket, tradicionális muzulmán ruhákat, bőr táskákat és lámpákat.[30] Az alkudozás még mindig fontos része a bazárban történő vásárlásnak.[31]


Az egyik legnagyobb bazár a Semmarine Bazár, ahol minden megtalálható a díszes papucsoktól a bőr puffokig, ékszerekig és kaftánokig. [32] Az Ableuh Bazár ahol a standok fűszereket, citromot, chilipaprikát,olivabogyót és mentát, a marokkói konyha és tea kedvelt alapanyagát kínálják. Hasonlóan a Kchacha Bazárban főként szárított gyümölcsöt és magokat, többek között datolyát, fügét, mogyorót, kesudiót és barackot árulnak. [33] A Rahba Qedimaban az árusok kézzel font kosarakat, természetes parfümöket, kötött sapkákat, sálakat, pólókat, Ramadam teát és aligátor és iguana bőröket kínálnak.

A Criee Berbiere - északkeletre ettől a piactól híres a sötét berber szőnyegeiről. [32] A Siyyaghin Bazár ékszereiről híres, a közeli Smata Bazár pedig a papucsok és bőrövek széles választéka által tett szert hírnevére. A Cherratine Bazár bőrdíszműre specializálódott, a Belaarif Bazárban pedig modern fogyasztási cikkeket találunk.[31] A Haddadine Bazár a fém termékek és lámpák eladóhelye.{sfn|Christiani|2009|p=52}}

AZ Ensemble Artisanal egy állami tulajdonban lévő kézműves vállalat, nagy bőrdíszműves, textil és szőnyegkínálattal. [34]

Városfalak és hidak[szerkesztés]

Bab Agnaou

Marrákes bástyáit és védőfalait - amelyek 19 km hosszan futnak a város medinája körül - az Álmorávidok építették a 12. században. A falak különleges narancs-vörös agyagból és mészkőből épültek - innen ered a "vörös város" név - és 5.8 méter magasan, 20 kapuval és 200 toronnyal ölelik körbe a medinát . A Bab Agnaou a 12. században épült az Almohad Dinasztia alatt. A berber Agnaou név, mint Gnaoua a szub-szaharai eredetű népcsoportra utal (Akal-n-iguinawen - a feketék földje). A kapu neve Bab al Kohl (a "kohl" szó jelentése "fekete") vagy Bab al Qsar (palota-kapu) néhány forrásban. Sarokkövei virágokkal díszítettek. Ezt a díszítést három panel keretezi a Korán idézeteivel Magrebi nyelven Kufic betűkkel, melyeket Andalúziában is használtak. A Bab Aghmat a zsidó és muszlim temetőktől keletre található, Ali ibn Yusuf sírja mellett. A Bab Berrima szilárd tornyai a Badi Palota mellett emelkednek.[35] A Bab er Robb (jelentése "Az Úr kapuja") a város déli kijárata, a Bab Agnaou közelében. Az 1100-as években épült, ezen keresztül lehet eljutni a hegyek között fekvő Amizmizhez vezető utakra és Asniba. A Bab el Khémis a medina észak-keleti sarkában a város egyik fő kapuja és egy mesterséges forrást rejt magában.[36]

Kertek[szerkesztés]

Medina walls of Marrakesh
Agdal Gardens

A Menara-kertek a város nyugati részén fekszenek, az Atlasz-hegység kapujában. 1130 körül épültek az almohád Abd al-Mu'min uralkodása alatt. A menara név a pavilonból ered, melynek kis zöld piramis alakú teteje (menzeh) van. A pavilon a 16. század során épült a Saadi dinasztia alatt és 1869-ben Abderrahmane of Morocco szultán újíttatta fel, aki itt töltötte a nyarakat. [37] A pavilont és a közeli mesterséges tavat gyümölcsösök és olivaültetvények veszik körül. A tavat azért építették, hogy a környező kerteket és gyümölcsösöket öntözze egy bonyolult földalatti qanat nevű csatornahálózatot használva. A medencét egy régi hidraulikus rendszer látja el vízzel, ami a vizet a 30 km-re fekvő hegyekből vezeti a kertekbe. A kertben található egy kis amfiteátrum és a szimmetrikus medence, ahol filmeket is forgatnak. A tavakban aranyhalak úsznak.


{{Több kép}}: nincs elég kép

A Majorelle kert a Yacoub el Mansour Sugárúton egykor Jacques Majorelle festő otthona volt. Később a híres dizájner Yves Saint Laurent vette meg és újította fel a területet, amelyen egy sírkő emlékezik meg róla. Itt található az Iszlám Művészet Múzeuma egy sötét kék épületben. A kert 1947 óta áll nyitva a látogatók előtt, és mind az öt kontinensről származó növényeket tartalmaz, mint kaktuszokat, pálmákat és bambuszokat.

Az Agdal Kert a medinától délre szintén a 12. században épült. Ez egy királyi gyümölcsöskert vályog falakkal körülvéve. Területe 400 hektár, a kertekben citrus, barack, gránátalma, oliva és ciprus terem. Moulay Hassan szultán háreme a Dar al Baida pavilonban élt, mely szintén ebben a kertben található.[38] A kert hírnevét növeli a medence, amibe a szultán belefulladt a történetek szerint.[39]

A Koutoubia Kert a Koutoubia Mecset mögött fekszik narancs és pálmafáival, gyakran látogatják gólyák. [38] A több, mint 100 éves oliva- és narancsfákban valamint virágokban gazdag Mamounia Kert nevét Moulay Mamoun hercegről kapta.[40]

Paloták és riadok[szerkesztés]

A város történelmi gazdagsága paloták, kúriák és pazar rezidenciák formájában ölt testet. A legfontosabb paloták az El Badi Palota, a Királyi Palota és a Bahia Palota. A riadok (marokkói magánpaloták) gyakoriak Marrákesben, melyek magas fallal körülvett római stílusú villák nagy nyitott központi udvarral. Ennek a konstrukciónak köszönhetően a hőmérséklet bent alacsony marad. A medinán belül említésre méltó épületek a Riad Argana, Riad Obry, Riad Enija, Riad el Mezouar, Riad Frans Ankone, Dar Moussaine, Riad Lotus, Riad Elixir, Riad les Bougainvilliers, Riad Dar Foundouk, Dar Marzotto, Dar Darma, és a Riad Pinco Pallino. A medinán kívül pedig a Ksar Char Bagh, Amanjena, Villa Maha, Dar Ahlam, Dar Alhind és a Dar Tayda.[41]

El Badi Palota[szerkesztés]

Az El Badi Palota a Kasbah keleti oldalát szegélyezi. Ahmad al-Mansur Szaadi szultán építtette a portugálok elleni győzelme után Battle of the Three Kings 1578-ben. [35] A pazar palota negyed évszázadon keresztül épült portugál és afrikai arany és cukor eladások bevételeiből. Ezeknek köszönhetően hozathattak Carrare márványt Olaszországból és más alapanyagokat Franciaországból, Spanyolországból és Indiából. [35]. A palota az Alhambra Oroszlános Udvarának nagyobb változata.[42] Bár a palotának mára már csak a külső falai maradtak meg, ez szolgál az éves Marrakech Folklór Fesztival és más események helyszínéül.[43]

Királyi Palota[szerkesztés]

A Királyi Palota, más néven Dar el-Makhzen a Badi Palota mellett található. A palotát az almohádok építették a 12. században a kaszbájuk területén [42], ezt alakították át részben a Száádiak a 16. században és az Alaouit-ok a 17. században.[43] A palota a marokkói király tulajdonában volt[44], aki a legtehetségesebb művészeket alkalmazta az építkezéshez.[45][46] A palota nem látogatható, Dominique du Beldi francia üzletember tulajdonában van. [43][45] Szobái tágasak, marokkóhoz képest szokatlanül magas boltozazzal és zellij-jel (bonyolult geometrikus zománccal bevont terrakotta csempékkel).[47]

Bahia Palota[szerkesztés]

Back courtyard of the Bahia Palace

A Bahia Palota kiterjedt kertjeivel a 19. században épült Si Ahmed ben Musa (Bou-Ahmed) nagyvezér által. Bou Ahmed itt élt négy feleségével, 24 ágyasával és számos gyermekével.[48]. Nevének jelentése "ragyogó", idejének legpazarabb palotájának tervezték, az iszlám és marokkói építészet lényeges elemeivel. Bou-Ahmed különös figyelmet fordított a privát szféra megőrzésére, amikor a palotát építtette, és olyan építészeti megoldásokat alkalmazott mint például a dupla ajtók amik megakadályozták, hogy a mellette elhaladók megpillanthassák az épület belsejét.[48] A palota felépítése hét évig tartott, száz művészt foglalkoztatva Fezből, akik a fafaragásokat és a zellijt készítették.[49] A palota egy két hold (8,000m2) területű kerttel rendelkezik, szobái az udvarra nyílnak. A palota Marokkó legszebb palotájaként híresült el és kivívta gazdag polgárai irigységét. Bou-Ahmed 1900-ban bekövetkezett halála után Abdel Aziz szultán foglalta el a palotát.[48]

Mecsetek[szerkesztés]

Koutoubia Mecset[szerkesztés]

Minaret of the Koutoubia Mosque

A Koutoubia Mecset a legnagyobb mecset a városban, a medina délnyugati részén. Almohad Caliph Yaqub al-Mansur (1184-1199) uralkodása alatt készült el, és több épületet is megihletett, mint a Giralda Sevillában és a Hassan Torony Rabatban. A mecset vörös kőtéglákból épült, 80 méter hosszú és 60 méter széles. A minaretet azért építették hozzá, hogy megakadályozza, hogy a felső tornyokból belássanak a király háremébe. A 77 méter magas Umayyad-stílusú minaret homokkőből épült. Eredetileg marrákesi rózsaszín vakolat borította, de az 1990-es években szakértők úgy döntöttek, hogy eltávolítják ezt, hogy felfedjék az eredeti kőműves munkát. A minaret tornya felfelé csökkenő méretű aranyozott réz gömbökkel díszített, ami jellemzően marokkói stílusjegy. [50]

Ben Youssef Mecset[szerkesztés]

A medinában álló Ben Youssef Mecset zöld cserepes tetejével és minaretjével Marrákes legrégebbi mecsete. Eredetileg a 12. században épült Ali ibn Yusuf almorávid szultán által Yusuf ibn Ali al-Sanhaji tiszteletére. [51] Építésekor ez volt a város legnagyobb mecsete, de mára eredeti méretének csak a fele. Az 1560-as években Abdallah al-Ghalib szaadi szultán újjáépítette, miután az eredeti romba dőlt. Egy nagy könyvtárral rendelkező medreszét is építtetett a mecset mellé. Ezek a idővel leomlottak és csak a mecset maradt ép.[52]

Az elsüllyedt két emeletes almorávid pavilont, a Koubba Ba’adiyn-t 1948-ban tárták fel a mecset területén. A marokkói építészetre jellemzően a boltívei csipkések az első emeleten, míg a második emeleten lévők patkó alakúak turbán motívummal díszítve.A pavilon kupoláját egy bástya keretezi, boltívekkel és hét-ágú csillagokkal dekorálva.


Mouassine Mecset[szerkesztés]

A Mouassine Mecset (vagy Al Ashraf Mecset) a 14. században épült a Marinid Dinasztia alatt az almohádok által népszerűsített stílusban. [53] A mecset a Mouassine komplexum része, ami könyvtárból, hammamból, medreszéből és a Mouassine Szőkőkútból áll. Ez, a mecset északi részén, ey kis téren álló tripla-íves szaadi eredetű szökőkút a legnagyobb és legfontosabb a városban.

Síremlékek[szerkesztés]

Saadi sírok[szerkesztés]

Saadian Tombs

A Saadi sírok a 16. században épültek, hogy számos saadi uralkodó mauzóleumaként szolgáljanak. A franciák fedezték fel újra 1917-ben légi fotók segítségével. A mauzóleumben a saadi dinasztia közel hatvan tagja van eltemetve. Itt megtalálható Ahmad al-Mansur saadi szultán és családjának sírja; al-Mansur édesanyját a dinasztia temetkezési helyen temette el 1590-ben miután kibővítette az eredeti négyzetes struktúrát. A síremlék a Kasba Almohád mecsetének déli fala mellett fekszik, egy temetőben melyben Mohammad több leszármazottja is nyugszik. Saját, gazdagon dekorált sírja a granadai Nasrid mauzóleum mintájára készült. Az épület három szobából áll, a legismertebbnek a tizenkét pilléren álló tetőterében fekszik al-Mansur fiának sírja. A szoba az iszlám építészetre jellemző virágmotívumokkal, kalligráfiával, zellijjel, és márvánnyal díszített, a sírkő finoman megmunkált cédrusfa és stukkó. Az épületen kívül egy kert terül el katonák és szolgák sírjaival.

A hét szent sírja[szerkesztés]

Marokkó hét védőszentjének a síremléke a medinában található. Ehhez zarándokolnak el a hívők az egyhetes ziara zarándoklat során. A tradíció szerint a szentek csak alszanak és egy napon majd felébrednek, hogy folytassák jócselekedeteiket. A sírokhoz való zarándoklat a Hadzsi egy alternatívája azok a nyugat-marokkói emberek számára, akik nem tudnak Arábiába utazni a fáradtságos és költéges utazás miatt. A hívek a sírok körbejárásával lelkileg megtisztulnak. Ez a rituálé péntekenként történik a következő felszentelt sorrendben: Sidi Yusuf ibn Ali Sanhaji, Sidi al-Qadi Iyyad al-Yahsubi, Sidi Bel Abbas, Sidi Mohamed ibn Sulayman al-Jazouli, Sidi Abdellaziz Tabba'a, Sidi Abdellah al-Ghazwani, és végül, Sidi Abderrahman al-Suhayli. A sírok között a legfontosabb Sidi Bel Abbas-é.

Mellah[szerkesztés]

A régi Zsidó Negyed (Mellah) a medina kasbah részén terül el, a Place des Ferblantiers-től keletre. 1558-ban alapították a saadiak azon a helyen, ahol korábban a szultán istállói álltak. A korai időszakban a zsidó közösség főként a város bankáraiból, ékszerészeiből, fémműveseiből, szabóiból és cukorkereskedőiből állt. A 16. századig a Mellahnak saját kútjai, kertei, zsinagógái és piacai voltak. A franciák 1912-es megérkezéséig a zsidók nem rendelkezhettek ingatlannal a Mellah-on kívül, mindennemű növekedés csak a kerület falain belül volt lehetséges; keskeny sikátorokat, apró boltokat és magas lakóépületeket eredményezve. Mára a Mellahot Hay Essalam-nak és főként lakóövezet egy kisebb terülteten történelmi határain belül, lakói majdnem mind muzulmán vallásúak. Az Mellahban álló Alzama Zsinagóga a központi tér körül épült. Az itteni zsidó temető a legnagyobb Marokkóban. Fehér fejfáival és homokkő sírjaival a Medinában fekszik közel a Mellahhoz.

Hotelek[szerkesztés]

Hotel Marrakech

Afrika egyik fő turisztikai célpontjaként Marrákes több mint 400 hotellel rendelkezik. A Mamounia Hotel egy ötcsillagos szálloda, amelyben keverednek a marokkói és art deco stílusjegyek. 1925-ben építette Henri Prost és A. Marchis, és a város legelőkelőbb hoteleként tartják számon. [54][55]. Több nemzetközi híresség is megszállt itt, mint Winston Churchill, Károly Herceg és Mick Jagger.[55] Churchill előszeretettel pihent és festett a hotel kertjében.[56] A saját kaszinóval rendelkező 231 szobás hotelt 1986-ban és 2007-ben is felújította Jacques Garcia francia tervező.[56] További neves szállodák az Eden Andalou Hotel, a Hotel Marrakech, a Sofitel Marrakech, a Palm Plaza Hotel & Spa, a Royal Mirage Hotel, a Piscina del Hotel, ás a Palmeraie Golf Palace. 2012 márciusában az Accor megnyitotta első Pullman hotelét Marrákesben, a Pullman Marrakech Palmeraie Resort & Spa-t, amely 252 szobájával, 16 lakosztályával, hat éttermével és 535 m2-es tárgyalójával egy 17 hektáros oliva ligetben fekszik.[57]

Kultúra[szerkesztés]

Múzeumok[szerkesztés]

Marrákes-Múzeum[szerkesztés]

{{Több kép}}: nincs elég kép

A Marrákes-Múzeumnak a 19. században Mehdi Menebhi által épített Dar Menebhi Palota ad otthont. A palotát az Omar Benjelloun Alapítvány újította fel és alakította múzeummá 1997-ben.[58] Az épület maga a klasszikus andalúz építészet példája, szökőkúttal a központi kertben, hagyományos ülőhelyekkel, hammammal, bonyolult csempézettel és faragásokkal.[59] A múzeumban a modern és hagyományos marrokói művészet elemei, történelmi könyvek és érmek láthatóak marokkói zsidó, berber és arab kézművesektől.[60][61]

Dar Si Said Múzeum[szerkesztés]

A Bahia Palotától északra található Dar Si Said Múzeum Marrokói Művészetek Múzeumaként is ismert. A ház a Bahia Palotával egyszerre épült, ez volt a városi háza Grand Vizier testvérének Sidi Said-nak. Abdel Aziz szultán irigyelte a palotát és Vizier halála utána kifosztotta.[48] A múzeum gyűjteményét marokkó egyik legértékesebbjeként tartják számon, a Magas-Atlaszból, Anti-Atlaszból és a messzi délről származó ékszereivel, szőnyegekkel Haouz-ból és a Magas-Atlaszból; taroudannt-i olajlámpásokkal; safi-i kék edényekkel, tamgroute-i zöld edényekkel; és marrákesi bőrdíszművel. [48]

Az Iszlám Művészet Múzeuma[szerkesztés]

Az Iszlám Művészet Múzeumának (Musée d'Art Islamique) egy kék épület ad otthont a Marjorelle Kertekben. A privát múzeumot Yves Saint Laurent és Pierre Bergé alapította Jacques Majorelle [42] otthonában, aki itt tartotta fenn stúdióját. A kis kiállítótermekben iszlám műtárgyakat és díszeket - mint Irke edényeket, színes tálakat, ékszereket és antik ajtókat mutatnak be. [62][63]

Zene, színház és tánc[szerkesztés]

Marrákessel általában két zenei stílust azonosítanak, a andalúz klasszikus befolyású úddal kísért berber zenét; és a blues-ra emlékeztető Gnaoua-t. Kézzel készített hangszereken játsszák, kas kasztanyettán, ribabon (három húros bendzsón), és deffen (kézi dob). A gnaoua zene ritmusától a hallgatóság transzba esik; a stílus Marrákesben és Essaouiraban alakult ki a rabszolgaságból való szabadulás rituáléjaként. Az utóbbi időben több női zenekar is népszerűvé vált. [64]

Az előadóművészet legnevesebb intézményei a Théâtre Royal de Marrakesh, a Francia Intézet és a Dar Chérifa. A tunéziai Charles Boccara által épített Théâtre Royal színpadán arab és francia nyelvű színházi darabokat játszanak. [65] Különösen éjszaka több nagyobb társulat is szórakoztatja a turistákat a főtéren és az utcákon.

Iparművészet[szerkesztés]

Locally made hats

The arts and crafts of Marrakesh have had a wide and enduring impact on Moroccan handicrafts to the present day. Riad décor is widely used in carpets and textiles, ceramics, woodwork, metal work and zelij. Carpets and textiles are weaved, sewn or embroidered, sometimes used for upholstering. Moroccan women who practice craftsmanship are known as Maalems (expert craftspeople) and make such fine products as Berber carpets and shawls made of sabra (cactus silk).[64] Ceramics are in monochrome Berber-style only, a limited tradition depicting bold forms and decorations.[64]

Wood crafts are generally made of cedar, including the riad doors and palace ceilings. Orange wood is used for making ladles known as harira (lentil soup ladles). Thuya craft products are made of caramel coloured thuya, a conifer indigenous to Morocco. Since this species is almost extinct, these trees are being replanted and promoted by the artists' cooperative Femmes de Marrakech.[64]

Metalwork made in Marrakesh includes brass lamps, iron lanterns, candle holders made from recycled sardine tins, and engraved brass teapots and tea trays used in the traditional serving of tea. Contemporary art includes sculpture and figurative paintings. Blue veiled Tuareg figurines and calligraphy paintings are also popular.[64]

Fesztiválok[szerkesztés]

Festivals, both national and Islamic, are celebrated in Marrakesh and throughout the country, and some of them are observed as national holidays.[66] Cultural festivals of note held in Marrakesh include the National Folklore Festival, the Marrakech Festival of Popular Arts (in which a variety of famous Moroccan musicians and artists participate), and the Berber Festival.[66][67] The International Film Festival of Marrakech, which aspires to be the North African version of the Cannes Film Festival, was established in 2001.[68] The festival, which showcases over 100 films from around the world annually, has attracted Hollywood stars such as Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, Susan Sarandon, Jeremy Irons, Roman Polanski and many European, Arabic and Indian film stars.[68] The Marrakech Bienniale was established in 2004 by Vanessa Branson as a cultural festival in various disciplines, including visual arts, cinema, video, literature, performing arts, and architecture.[69]

Konyhaművészet[szerkesztés]

Sablon:Double image Surrounded by lemon, orange, and olive groves, the city's culinary characteristics are rich and heavily spiced but not hot, using various preparations of Ras el hanout (which means "Head of the shop"), a blend of dozens of spices which include ash berries, chilli, cinnamon, grains of paradise, monk’s pepper, nutmeg, and turmeric.[70] A specialty of the city and the symbol of its cuisine is tanjia marrakshia a local tajine prepared with beef meat, spices and "smen" and slow-cooked in a traditional oven in hot ashes.[71] Tajines can be prepared with chicken, lamb, beef or fish, adding fruits, olives and preserved lemon, vegetables and spices, including cumin, peppers, saffron, turmeric, and ras el hanout. The meal is prepared in a tajine pot and slow-cooked with steam. Another version of tajine includes vegetables and chickpeas seasoned with flower petals.[72] Tajines may also be basted with "smen" moroccan ghee that has a flavour similar to blue cheese.[73]

Shrimp, chicken and lemon-filled briouats are another traditional specialty of Marrakesh. Rice is cooked with saffron, raisins, spices, and almonds, while couscous may have added vegetables. A pastilla is a filo-wrapped pie stuffed with minced chicken or pigeon that has been prepared with almonds, cinnamon, spices and sugar.[74] Harira soup in Marrakesh typically includes lamb with a blend of chickpeas, lentils, vermicelli, and tomato paste, seasoned with coriander, spices and parsley. Kefta (mince meat), liver in crépinette, merguez and tripe stew are commonly sold at the stalls of Jemaa el-Fnaa.[75]

The desserts of Marrakesh include chebakia (sesame spice cookies usually prepared and served during Ramadan), tartlets of filo dough with dried fruit, or cheesecake with dates.[76]

The Moroccan tea culture is practiced in Marrakesh; green tea with mint is served with sugar from a curved teapot spout into small glasses.[77] Another popular non-alcoholic drink is orange juice.[78] Under the Almoravids, alcohol consumption was common;[79] historically, hundreds of Jews produced and sold alcohol in the city.[80] In the present day, alcohol is sold in some hotel bars and restaurants.[81]

  1. ↑ a b Shillington 2005, 948. o.
  2. ↑ a b Nanjira 2010, 208. o.
  3. ↑ Searight 1999, 378. o.
  4. ↑ a b Egginton & Pitz 2010, 11. o.
  5. ↑ a b Bosworth 1989, 588. o.
  6. ↑ a b Cornell 1998, 15. o.
  7. ↑ Bosworth 1989, 593. o.
  8. ↑ Gottreich 2007, 10. o.
  9. ↑ Morocco Country Study Guide. International Business Publications, 23. o. (2006. április 1.). ISBN 978-0-7397-1514-7. Hozzáférés ideje: 2013. június 29. 
  10. ↑ Recensement général de la population et de l'habitat de 2004. Haut-commissariat au Plan, Lavieeco.com. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
  11. ↑ a b Duncan, Fiona: The best Marrakesh hotels. The Telegraph. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  12. ↑ a b Marrakech is the new Costa del Sol: for a host of Western celebrities, Marrakech in Morocco has become the place to be seen at and increasingly, to live in. Where celebrities go, the lesser folk are bound to follow. The result is that Morocco's economy and its culture is changing--but for the better or for the worse?. African Business via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2005. március 1. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  13. ↑ a b Fatima Zahra Mansouri, première dame de Marrakech (french nyelven). Jeune Afrique, 2010. január 25. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  14. ↑ La reprise de la croissance du secteur immobilier à Marrakech (french nyelven). Regiepresse.co, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
  15. ↑ „Marrakech, Morocco Sees Hotel Boom”, Huffington Post, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2012. október 17.) 
  16. ↑ Royal Ranches Marrakech' closes land sale with Equine Management Services. Mena Report via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2008. október 2. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  17. ↑ Bahrain : Royal Ranches Marrakech inks MoU with BMCE.(Memorandum of Understanding )(Banque Marocaine de Commerce Exteriur). Mena Report via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2012. április 13. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  18. ↑ L'Organisation Judicaire (french nyelven). Le Ministère de la Justice. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
  19. ↑ Adresses Utiles (french nyelven). Chambre de Commerce, D'Industrie et des Services de Marrakech. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
  20. ↑ a b c Morocco's Marrakech elects first woman mayor. Al Arabiya (Saudi Arabia) via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2009. június 21. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  21. ↑ Biography of Fatima Zahra MANSOURI. African Success. (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  22. ↑ a b Morocco mayor's unseating prompts strike calls. Al Arabiya (Saudi Arabia) via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2009. július 14. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  23. ↑ فاطمة الزهراء المنصوري تستقيل من عمودية مراكش (arabic nyelven). Hespress.com. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
  24. ↑ „Législatives 2011 – Marrakech: Grosse défaite pour les partis de la Koutla”, L'Economiste, 2011. november 28. (Hozzáférés: 2012. október 23.) (french nyelvű) 
  25. ↑ Pons, Crang & Travlou 2009, 39. o.
  26. ↑ a b Harrison 2012, 144. o.
  27. ↑ a b Barrows 2004, 76-78. o.
  28. ↑ UNESCO World Heritage Convention. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
  29. ↑ Here Publishing. Out. Here Publishing, 73–75. o. (2003. március 1.). Hozzáférés ideje: 2012. október 16. 
  30. ↑ Sullivan 2006, 148. o.
  31. ↑ a b Christiani 2009, 51. o.
  32. ↑ a b Christiani 2009, 50. o.
  33. ↑ Christiani 2009, 49. o.
  34. ↑ Jacobs 2013, 153. o.
  35. ↑ a b c Searight 1999, 402. o.
  36. ↑ Gottreich 2007, 106. o.
  37. ↑ Febvre 1988, 1401. o.
  38. ↑ a b Christiani & 2009 101. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „FOOTNOTEChristiani2009101” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  39. ↑ Sullivan 2006, 145. o.
  40. ↑ Sullivan 2006, 146. o.
  41. ↑ Listri & Rey 2005, 3. o.
  42. ↑ a b c Bloom & Blair 2009, 466. o.
  43. ↑ a b c Searight 1999, 403. o.
  44. ↑ Aldosar 2007, 1253. o.
  45. ↑ a b Listri & Rey 2005, 72. o.
  46. ↑ New York Magazine. New York Media, LLC, 33. o. (1986. március 24.). Hozzáférés ideje: 2012. október 20. 
  47. ↑ Listri & Rey 2005, 72,75. o.
  48. ↑ a b c d e VorheesEdsall 2005, 288. o.
  49. ↑ Searight 1999, 404. o.
  50. ↑ Koutoubia Mosque, Marrakesh. Sacred Destinations. (Hozzáférés: 2012. október 5.)
  51. ↑ Searight 1999, 399. o.
  52. ↑ Rogerson 2000, 100. o.
  53. ↑ Rogerson & Lavington 2004, 106. o.
  54. ↑ Layton 2011, 104. o.
  55. ↑ a b Sullivan 2006, 45. o.
  56. ↑ a b Venison 2005, 214. o.
  57. ↑ Hudson, Christopher: Accor opens first Pullman hotel in Marrakech. Hotelier Middle East via HighBeam Research Sablon:Subscription required, 2012. március 20. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  58. ↑ Mayhew & Dodd 2003, 341. o.
  59. ↑ Vorhees & Edsall 2005, 286. o.
  60. ↑ Sullivan 2006, 144. o.
  61. ↑ Musée de Marrakech: Fondation Omar Benjelloun (french nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  62. ↑ Sullivan 2006, 143. o.
  63. ↑ Museum Of Islamic Art. Hg2 Marrakech. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  64. ↑ a b c d e Bing 2011, 154-156. o.
  65. ↑ Christiani 2009, 134. o.
  66. ↑ a b Aldosar 2007, 1245. o.
  67. ↑ Bing 2011, 25. o.
  68. ↑ a b Humphrys 2010.
  69. ↑ History. Marrakech Biennale. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
  70. ↑ Radan, Silvia. „A journey through Marrakech cuisine”, 'Khaleej Times , 2013. április 13. (Hozzáférés: 2013. június 1.) 
  71. ↑ Hal 2002, 16, 29. o.
  72. ↑ Caldicott & Caldicott 2001, 153. o.
  73. ↑ Mallos 2006, 253. o.
  74. ↑ Sullivan 2006, 13. o.
  75. ↑ Koehler 2012, 32. o.
  76. ↑ „Marrakech magic”, The Telegraph , 2013. március 19. (Hozzáférés: 2013. június 1.) 
  77. ↑ Humphrys 2010, 114. o.
  78. ↑ Davies 2009, 62. o.
  79. ↑ Ring, Salkin & Boda 1996, 468. o.
  80. ↑ Gottreich 2007, 164. o.
  81. ↑ Sullivan 2006, 71. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Kultkl1/próbalap1&oldid=19401849”