Szerkesztő:Kriszta67/Mean Old Man

	Jerry Lee Lewis; Mean Old Man
	stúdióalbum
Megjelent	2010. szeptember 7.
Stílus	rock, country, honky-tonk, rock and roll
Hossz	31:14
Kiadó	Verve Records
Producer	Jim Keltner & Steve Bing
	Kritikák
	Allmusic [1];
	Jerry Lee Lewis-kronológia
	Sablon • Wikidata • Segítség

	; Kriszta67/Mean Old Man
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lemezről[szerkesztés]

Forrás: http://quart.hu/cikk.php?id=5616

Jó volt akkor, és jó most is - Jerry Lee Lewis albuma A- Az ősrockandroll nagy fehér bölényei közül már négy éve is csak Jerry Lee Lewis volt életben, úgyhogy 2006-os lemezének minden túlzás nélkül adhatta a Last Man Standing címet. "Jó lemez, mert nem a kedvesen éneklő, szimpatikus öregúrről szól, hanem a galaktikusan tehetséges vademberről, akit nem hülyéskedésből becéznek Killernek" - írtuk a sztárvendégekkel gazdagon felszerelt műről akkor. Az immár 75 éves Lewis első ránézésre most ugyanezt a lemezt csinálta meg még egyszer: a legutóbb elsütött vendégek közül újra itt van három Rolling Stones-tag, itt van Ringo Starr, itt van John Fogerty (ismét egy saját, Creendence Clerwater-es számával), Robbie Robertson a Bandből, a country-legenda Willie Nelson és Merle Haggard. Valamint Kid Rock. Meghallgatva hamar kiderül azonban, hogy egyáltalán nem szimpla utánlövésről van szó: a tizennyolc dal között összesen két olyan van, amit klasszikus rockandrollnak lehet nevezni (a Lewis repertoárjában rég szereplő Rockin' My Life Away Kid Rockkal és Slashsel, illetve a Chuck Berry-féle Roll Over Beethoven, amit egykor a Beatles is rengeteget játszott, úgyhogy Ringo dobol benne), a többi countrys rockabilly, countrys gospel meg countrys country. A négy évvel ezelőtti albumnak is nagyon jó hangulata volt, de ez a lemez kimondottan laza. A hangzásban nincs semmi bombaszt, semmi korszerűsködés, semmi erőltetett (a producer - az ezúttal is finanszírozó ingatlanvállalkozó, Steve Bing mellett - az amerikai stúdiódobolás keresztapja, Jim Keltner volt). Dob, basszus, elektromos gitár, steel gitár, zongora, heló. Néha egy kis szájharmonika. A dalok közt most egyáltalán nincs olyan váratlan (és történetfilozófiai elgondolkodásra ihlető) feldolgozás, mint a Last Man Standingen a Led Zeppelin-féle Rock And Roll volt: a legtöbb szám évtizedek óta ott van Lewis műsorán (ilyen a Fogerty szerzette Bad Moon Rising is), amelyik meg nem (így a Dead Flowers és a Sweet Virginia a Rolling Stonestól), az is olyan, mintha. Minden részlet el van találva. Igazán nem vagyok egy gitárszóló-bubus, de itt többször is felkaptam a fejem, hogy tyű, ez azért oda lett téve. A legtöbb szám három perc sincs, szóval a gitárosoknak egy-két sornyi időben kell kifejezniük magukat, a fődíjat Eric "Isten" Clapton kapja a You Can Have Her című rockabillyben bemutatott kis magánszámáért. A dalok közt sok olyan van, ami nem klasszikus popduettként - egy versszakot én éneklek, egyet te, aztán a refrént együtt - van kitalálva, ez is emeli a hallgathatósági faktort: az elmúlt harminc év minden bizonnyal legjobb amerikai folkénekesnője, Gillian Welch két dalban szerepel, gyakorlatilag háttérvokalistaként, ami olyan, mint a mennyországban zenét hallgatni. Hasonló szerepet játszik Mick Jagger is a Dead Flowersben. A fennséges Mavis Staples a Will The Circle Be Unbrokent emeli magasra, míg a minden szempontból óriási Solomon Burke a déli templomok hagyományának megfelelően kontrázza és díszíti Lewis sorait a Railroad To Heavenben (amit Lewis azzal vezet be, hogy milyen régóta énekli a dalt, és amilyen jó volt régen, olyan jó most is). De a sima duettek is jól működnek: Sheryl Crowtól igazán nem vártam sokat, de a hülyéskedés szélén táncoló You Are My Sunshine-ban kiválóan domborít. Hogy Jerry Lee Lewis fénykorában milyen egészen szürreálisan jó énekes volt, annak járjon mindenki utána a YouTube-on meg a lemezboltokban. Ez a 75 éves hang nyilván nem az a hang már, de ettől előadóként nem lett kevésbé szórakoztató és átütő. Ez egy öreg ember jókedvű és megrázó fordulatokkal telepakolt lemeze, egyáltalán nem műemléknek kell hallgatni, hanem mert kurva jó. Adná magát, hogy az öreg ember bölcsességét is megemlítsem, de Jerry Lee Lewis 75 évesen sem lett bölcs: naív és aggresszív, amilyen mindig is volt, nem csinál úgy, mintha a korral megnyugvás és megértés járna. A Sunday Morning Coming Downt sem az adódó rezignációval, sokkal inkább nem múló csodálkozással énekli. Nincs párja az öregnek a mindenségben.

Dallista[szerkesztés]

#	Cím	Szerzők	Közreműködik	Hossz
1.	Mean Old Man	Kris Kristofferson	Ronnie Wood	2:47
2.	Rockin' My Life Away	Mack Vickery	Kid Rock, Slash
3.	Dead Flowers	Mick Jagger, Keith Richards	Mick Jagger
4.	Middle Age Crazy	Sonny Throckmorton	Tim McGraw, Jon Brion
5.	You Can Have Her	Bill Cook	Eric Clapton, James Burton
6.	You Are My Sunshine	Jimmie Davis, Charles Mitchell	Sheryl Crow, Jon Brion
7.	Hold You In My Heart		Shelby Lynne
8.	Swinging Doors		Merle Haggard
9.	Roll Over Beethoven	Chuck Berry	Ringo Starr, John Mayer, Jon Brion
10.	Sweet Virginia	Mick Jagger, Keith Richards	Keith Richards
11.	Railroad to Heaven		Solomon Burke
12.	Bad Moon Rising	John Fogerty	John Fogerty
13.	Please Release Me		Gillian Welch
14.	Whiskey River	Johnny Bush, Paul Stroud	Willie Nelson
15.	I Really Don't Want To Know		Gillian Welch
16.	Sunday Morning Coming Down
17.	Will The Circle Be Unbroken		Mavis Staples, Robbie Robertson, Nils Lofgren
18.	Miss The Mississippi and You