Szerkesztő:Kprutkov/Cikk piszkozat 2
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
| Larissza | |
 | |
| A Larissza a Voyager–2 felvételén | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Harold J. Reitsema, William B. Hubbard, Larry A. Lebofsky és David J. Tholen |
| Felfedezés ideje | 1981. május 24. |
| Névadó | Larissza |
| Alternatív név | Neptunusz VII |
| Ideiglenes név | S/1989 N 2, S/1981 N 1 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 1989. augusztus 18. |
| Fél nagytengely | 73 548,26 km |
| Pálya excentricitása | 0,001393 ± 0 |
| Orbitális periódus | 0,55465332 ± 0 nap |
| Inklináció |
|
| Anyabolygó | Neptunusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Méret | 216 × 204 × 168 km (± ~10 km)[1][2] |
| Átlagos sugár | 97 ± 5,4 km[3] |
| Térfogat | ~3,5·106 km³ |
| Tömeg | ~4,2·1018 kg (becsült)[Jegyzet 1] |
| Átlagos sűrűség | ~1,2 g/cm³ (becsült)[5] |
| Felszíni gravitáció | ~0,03 m/s2[Jegyzet 2] |
| Szökési sebesség | ~0,076 km/s[Jegyzet 3] |
| Forgási periódus | kötött |
| Tengelyferdeség | zérus |
| Albedó | 0,09[1][5] |
| Felszíni hőmérséklet | ~51 K átlagos (becsült) |
| Látszólagos fényesség | 21,5[5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Larissza, vagy más néven a Neptunusz VII a Neptunusz ötödik holdja. Nevét Larissza nimfáról, a görög mitológia egyik alakjáról, Poszeidón (Neptunus) egyik szeretőjéről kapta (aki a Görögország Thesszália régiójában található Lárisza város névadója is.)
Felfedezése[szerkesztés]
A Larisszát első alkalommal Harold J. Reitsema, William B. Hubbard, Larry A. Lebofsky és David J. Tholen fedezte fel. 1981. május 24-én két szomszédos földi obszervatórium egyidejűleg detektálta egy katalogizálatlan csillag fényének 8,1 másodperces elsötétedését.[6] A kutatók ennek a véletlenül megfigyelt eseménynek az elemzése alapján következtettek a Neptunusz harmadik holdjának létezésére. A felfedezést 1981. május 29-én jelentették be, az égitest az S/1981 N 1 ideiglenes nevet kapta.[7]
A holdat másodjára a Voyager–2 találta meg 1989-ben a Neptunusz melletti elhaladása során.[8] Megállapításra került, hogy az egyedüli objektum a keringési pályáján, és 1989. augusztus 2-án az S/1989 N 2 ideiglenes nevet kapta.[9] Stephen P. Synnott a bejelentéskor „5 nap alatt készült 10 felvételről” beszélt, aminek alapján a tényleges újrafelfedezés valamikor július 28. előtt történhetett. A hold 1991. szeptember 16-án kapta meg a végleges nevét.[10]
Fizikai tulajdonságai[szerkesztés]
A Larissza a Neptunusz negyedik legnagyobb holdja, alakja szabálytalan (nem gömbszerű), felszíne pedig erősen kráterezettnek tűnik, amelyen nincs jele semmilyen geológiai módosulásnak. A Larissza, a Triton pályáján belül keringő többi holdhoz hasonlóan valószínűleg egy törmelék égitest, ami feltehetően a Neptunusz eredeti holdjainak maradványaiból állt össze. Az eredeti holdakat a Triton perturbáló hatása aprózhatta fel, amely kezdetben (a befogása után) egy erősen excentrikus pályán keringhetett.[11]
A Larissza majdnem körpályán kering. A pálya sugara kisebb a Neptunusz szinkron pályájának sugaránál, ezért az árapály erők miatt lassan, spirális pályán közeledik a bolygó felé, végül a légkörébe csapódik, vagy a saját Roche-határának átlépése után törmelékgyűrűvé eshet szét.
Kutatása[szerkesztés]
A Larissza közelébe csak a Voyager–2 jutott el. A szondának sikerült olyan fényképeket készítenie, amelyeken kivehető a hold kráterekkel szabdalt felszíne.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A tömegre vonatkozó becslés a feltételezett 1,2 g/cm³ átlagos sűrűségen és a Philip J. Stooke által publikált[4] részletes alakmodellből kapott 3,5 ·106 km³-es térfogaton alapul.
- ↑ A felszíni gravitáció a Gm/r2 összefüggés alapján számolt érték, ahol m a tömeg, G a gravitációs állandó és r a sugár.
- ↑ A felszíni gravitáció a √2Gm/r összefüggés alapján számolt érték, ahol m a tömeg, G a gravitációs állandó és r a sugár.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Larissa (moon) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Karkoschka, Erich (2003). „Sizes, shapes, and albedos of the inner satellites of Neptune”. Icarus 162 (2), 400–407. o. DOI:10.1016/S0019-1035(03)00002-2.
- ↑ Williams, Dr. David R.: Neptunian Satellite Fact Sheet. NASA (National Space Science Data Center), 2008. január 22. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
- ↑ (2019) „The seventh inner moon of Neptune”. Nature 566 (7744), 350–353. o. DOI:10.1038/s41586-019-0909-9.
- ↑ Stooke, Philip J. (1994). „The surfaces of Larissa and Proteus”. Earth, Moon, and Planets 65 (1), 31–54. o. DOI:10.1007/BF00572198.
- ↑ a b c Planetary Satellite Physical Parameters. JPL (Solar System Dynamics), 2010. október 18. (Hozzáférés: 2011. október 11.)
- ↑ (1982) „Occultation by a Possible Third Satellite of Neptune”. Science 215 (4530), 289–291. o. DOI:10.1126/science.215.4530.289. PMID 17784355.
- ↑ Marsden, Brian G. (1981. május 29.). „S/1981 N 1”. IAU Circular 3608. (Hozzáférés: 2011. október 26.)
- ↑ (1989) „Voyager 2 at Neptune: Imaging Science Results”. Science 246 (4936), 1422–1449. o. DOI:10.1126/science.246.4936.1422. PMID 17755997. [on page 1435]
- ↑ Marsden, Brian G. (1989. augusztus 2.). „Satellites of Neptune”. IAU Circular 4824. (Hozzáférés: 2011. október 26.)
- ↑ Marsden, Brian G. (1991. szeptember 16.). „Satellites of Saturn and Neptune”. IAU Circular 5347. (Hozzáférés: 2011. október 26.)
- ↑ (1992. október 1.) „A dynamical history of the inner Neptunian satellites”. Icarus 99 (2), 390–401. o. DOI:10.1016/0019-1035(92)90155-Z.
További információk[szerkesztés]
- A Larissza adatlapja a NASA's Solar System Exploration oldalain (angolul).