Szerkesztő:Jzana/Szonja, Szonja
| Carlos Gardel Sonja, Sonja | |
| Megjelent | 1922 |
| Stílus | Tangó |
| Hossz | 3:12 |
| Szerző | Pártos Jenő Fritz Löhner (Beda) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szonyja, Szonyja, orosz ballada Pártos Jenő 1922-ben kiadott Op. 98. számú kottája, és annak megannyi feldolgozása. A tangó virágkorában az egész világon ismertté vált. Az esetleges orosz változatáról nincs információ. A Сонья (Szonyja) név a Zsófia egyik változata.
Alkotók[szerkesztés]
- zene Pártos Jenő
- A Pártos Jenő által kiadott kotta a refrénnel kezdődik, különféle ütőhangszerek vezetik be (triangulum, dob, stb.)
- zene Carlos Cappenberg
- német szöveg Pártos Jenő
- cseh szöveg Fritz Löhner (Beda)
Előadók[szerkesztés]
Sven-Olof Sandberg, Stockholm 1905-1974 szövegíró és előadó, Carl Woitschach zenekar
Pierre d'Allick szövegíró (Bukarest)
Oskari Olavi Ilmen (finn) 1915-1972 előadó, Helismaa Reino Vihtori szövegével[1]
Dalszövegek[szerkesztés]
Magyar verzió[szerkesztés]
A dalnak nincs ismert magyar változata. Két fontos része: a gyilkosságra vonatkozó rész és a refrén:
- Kettesben találtam őket, ajkával az ajkán
- Forrón ölelte vállát
- Bordái közé szúrtam késemet
- Mélyen, míg meg nem halt.
- Refrén
- Szonyja, Szonyja, fekete hajadat
- Csókolom álmomban ezerszer és ezerszer
- Felejteni nem tudom, mint
- A Volga csodás virágait.
Német szöveg[szerkesztés]
Eugen Pártos
Fordítási problémák miatt Pártos Jenőt (mivel Eugene néven ismerték) összetévesztették Pártos Ödön hegedűművésszel.
Endlos, endlos dehnen sich die Steppen,
Vom ew'gen Schnee Sibiriens bedeckt.
Die Felsen ragen wie der Hölle Treppen.
Kein Sonnenstrahl ein Blumenauge weckt.
Die Hütte deckt der Schnee bis an die Fenster;
Und drinnen hockt ein Mann in Sträflingstracht.
Die fieberheißen Augen seh'n Gespenster;
Und dumpf klingt seine Stimme durch die Nacht:
Refrén:
Sonja! Sonja! Deine schwarzen Haare
Küßt' ich im Traum' viel' tausendmal.
Kann dich nie vergessen, wunderbare
Blume aus dem Wolgatal.
Sonja! Sonja! Jahre geh'n um Jahre;
Und kein Ende nimmt die bitt're Qual.
Höre’meine Stimme rufen, höre meinen Fluch,
Eh' mich deckt Sibiriens Leichentuch!
Einstmals sind wir Mann und Frau gewesen.
Ich liebte dich wie nichts auf dieser Welt.
Ich konnt' ja nicht in deinen Augen lesen,
Daß sich dein Herz dem Ander'n zugesellt.
Ich fand Euch Zwei, die Lippen auf den Lippen,
Um seinen Hals die heißgeliebte Hand
Da stieß ich ihm das Messer in die Rippen
Und schwieg, bis man als Mörder mich verbannt'.
Sonja! Sonja! Deine schwarzen Haare ...
Wo du bist und was aus dir geworden,
Davon dringt keine Kunde zu mir her.
Nur wilde Wölfe und Kosakenhorden
Durchqueren dieses starre, weiße Meer.
Doch wenn auch längst mein
Bild für dich entschwunden
Und dir ein neues Glück auf Erden blüht,
Ich komm', ich komm' in mitternächt'gen Stunden
Zu dir im Traum’ und singe dir mein Lied:
Sonja! Sonja! Deine schwarzen Haare
Küßt' ich im Traum' viel' tausendmal.
Kann dich nie vergessen, wunderbare
Blume aus dem Wolgatal.
Sonja! Sonja! Jahre geh'n um Jahre;
Und kein Ende nimmt die bitt're Qual.
Höre’meine Stimme rufen, höre meinen Fluch,
Eh' mich deckt Sibiriens Leichentuch!
Cseh szöveg[szerkesztés]
Soňa
Fritz Löhner (Beda),
német neve: Friedrich Löhner, cseh neve Bedřich, ebből származik a Beda becenév
A Beda nevet az argentinok tévedésből Pártos Jenőhöz írták, mint Veda
Nekonečné sibiřské jsou pláně,
kam oko hlédne věčný leží sníh,
a kolem holé, nebetyčné stráně
své štíty bílé halí v oblacích.
A v chatě jež až k oknu v sněhu skrytá,
muž v trestaneckém šatě sedí sám,
již léta strádá, beznaděj jím zmítá,
teď stesk svůj hvězdám žalu-je a tmám.
Ref.:Soňo, Soňo, jediná ty moje,
vlas tvůj černý čelo jako sníh,
záhadné ty teskné oči tvoje
líbám v nocích bezesných.
Život můj se ku konci již chýlí,
naděje ve spásu nekynou,
Soňo, slyš hlas nešťastného, prokletí mé slyš,
černé země než mne skryje tíž.
Ved' jsem tě co ženu od oltáře,
mé štěstí, Soňo, bylo závratné,
však číst jsem nedoved' z tvé bledé tváře,
že jinému již patří srdce tvé.
Když na rtech jeho ústa tvá se chvěla
a šíji tvou on líbal bělostnou,
já v šílenství svých smyslů zbaven zcela
jsem v srdce jeho vnořil dýku svou.
Ref.: ....
Nezvím, Soňo, nikdy jsi li šťastnou,
neb bolest zda též poznalas' a žal,
jen vlci táhnou kol když světla zhasnou
a kozák zbloudiv sem hned prchá v dál.
Nechť obraz můj již zmizel z duše tobě
a štěstí nového ti vzešel květ,
já ve tvých snech se zjevím v noční době
a píseň svoji tobě budu pět.
Ref.: ....
Spanyol szöveg[szerkesztés]
Szöveg: Ignacio Corsini, előadó: Carlos Gardel
La inmensa extensión de las estepas
cubiertas por la blanca nieve está
y son de este presidio las murallas
tan altas que ni el sol se ve alumbrar.
Las celdas por la nieve están cubiertas
y dentro de una celda un hombre está
sus ojos afiebrados son fantasmas
y canta una canción que hace llorar:
"Sonia, Sonia,
tus cabellos negros en sueńos mil veces besé yo,
nunca yo podré olvidarte
tú del Volga eres una flor.
Sonia, Sonia,
mi existencia muere
encerrada aquí en esta prisión
y antes que la nieve me aprisione el corazón
al cielo pediré por ti perdón.
ˇSonia, Sonia, tus labios de otros labios eran lecho;
a un hombre vi que el cuello te cińó;
entonces un puńal se hundió en su pecho
y el juez tan sólo a mí me condenó!
Sonia, Sonia
tus cabellos negros en sueńos mil veces besé yo,
nunca yo podré olvidarte
tú del Volga eres una flor.
Sonia, Sonia,
mi existencia muere
encerrada aquí en esta prisión
y antes que la nieve me aprisione el corazón
al cielo pediré por ti perdón."
Szerb szöveg[szerkesztés]
Szöveg: Sava Vukosavljev, előadó: Predrag Cune Gojković
U beskrajnost pružila se stepa,
Od snega sibirskog prekrivena.
K'o stubovi pakleni štrče brda,
Željni snega i sunašca draga...
...I u kućici koju pritis'o je sneg,
Sedi k'o sužanj jedan čovek bled,
I u groznici gleda avet strašnu,
Muklo zvuči mu glas kroz noć tamnu...
Sonja, Sonja, tvoju crnu kosu,
Bezbroj puta u snu ljubio sam ja...
Zaboravit' te ne mogu cvete,
Iz Volginih dolina...
Sonja, k'o voda prolazi vreme,
Beskonačna je ljubav moja,
Čuj mi vapaj i uzdahe,
Plač mi srca mog,
Sibirski sneg dok me prekri svog.
Nekad mi smo bili muž i žena,
Ja voleo sam te k'o Boga svog,
Ni sanjao nisam da si mi neverna,
Niti znadoh za dragana tvog...
Jednog dana videh da ga ljubiš,
I ruka tvoja grlila ga tad,
Prob'o sam ga tad ja posred grudi,
K'o ubicu vezaše me ljudi...
Sonja, Sonja, tvoju crnu kosu,
Bezbroj puta u snu ljubio sam ja...
Zaboravit' te ne mogu cvete,
Iz Volginih dolina...
Sonja, k'o voda prolazi vreme,
Beskonačna je ljubav moja,
Čuj mi vapaj i uzdahe,
Plač mi srca mog,
Sibirski sneg dok me prekri svog.
Források[szerkesztés]
A Wikipédia Friedrich Löhnerről
Carlos Gardel diszkográfia és mégegy változata
Carlos Cappenberg, mint zeneszerző (valójában feldolgozta és hangszerelte a dalt)
A romániában kiadott kotta (Egy internetes árverésen volt látható; azóta eltávolították. A kotta fedőlajának felirata: Sonja baladă rusă, cuvinte de Pierre d'Allick, Muzica de Eugen Pártos Edita M Lentzer)
- ↑ Tikkanen, Oren: The New World Finn August 1999 "Moon Madness". koti.mbnet.fi, 2007. (Hozzáférés: 2011. április 4.) A finnek 1927et ismernek a dal forrásaként
