Szerkesztő:Freddie/Beatles
| The Beatles | |
 | |
| A Beatles 1964-ben Fent:Lennon és McCartney Lent: Harrison és Starr | |
| Információk | |
| Eredet | Liverpool, Egyesült Királyság |
| Aktív évek | 1960–1970 |
| Műfaj | Rock, pop |
| Kiadó | Parlophone, Capitol, Swan Vee-Jay, United Artists, Apple |
| Tagok | |
| John Lennon Paul McCartney George Harrison Ringo Starr | |
| Korábbi tagok | |
| Pete Best Stuart Sutcliffe Jimmy Nicol (helyettes) | |
| A The Beatles weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Beatles volt a rockzene legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, akik 2004 végéig világszerte több mint 1,3 milliárd lemezt adtak el – többet, mint bárki más. A művészetek bármely ágát is nézzük, kevesen voltak, akik népszerűségükhöz, kritikai elismertségükhöz és széleskörű kulturális hatásukhoz mérhetőek.
A Beatles tagjai John Lennon (ritmusgitár, zongora), Paul McCartney (basszusgitár, zongora), George Harrison (szólógitár) és Ringo Starr (dob) voltak; mindannyian az angliai Liverpoolban születtek. A zenekar elsődleges dalszerzői Lennon és McCartney voltak. Karrierjük során kiadott lemezeik többségének a producere George Martin volt. Menedzserük 1967-ben bekövetkezett haláláig Brian Epstein volt.
A Beatles több eladási rekordot is felállított és több mint ötven Top 40-es kislemezük jelent meg. Az első brit zenekar volt, mely folyamatos népszerűségre tett szert az USA-ban, nem kevesebb, mint 27 1. helyezett dalt jegyezve csak Nagy-Britanniában és az USA-ban; ennek köszönhetően a Beatles a 20. század legsikeresebb zenekara lett. Az EMI 1985-ös becslései szerint addigra már több mint egymilliárd lemezt adtak el világszerte. „Yesterday” című daluk a modern kori zenetörténet legtöbbször feldolgozott dala (több mint 3000 változata létezik).
Legkorábbi szerzeményeik rock and roll és R&B-gyökerű popdalok, néha balladák voltak. Az évek során zeneszerzőkként és előadókként is egyre összetettebbé váltak. Rengeteg stílust kipróbáltak, többször egybeolvasztottak néhányat. Dalaik sikerének középpontjában a melódia állt. A számtalan stílus ellenére dalaik védjegye az ének és a vokál minősége volt. A pop és rock mellett folk, country, rockabilly, blues, soul, doo-wop és sok más is vegyült zenéjükbe. Több új zenei irányzatnak voltak az úttörői, ezek közé tartozik a pszichedelia („Strawberry Fields Forever”) és a hard rock („Helter Skelter”, „Revolution”). Szintén először használtak dalaikban komolyzenei megoldásokat, nagyzenekari hangszereket, vagy éppen egy egész nagyzenekart.
1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó és ájuldozó lányok tömegei követték őket; a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta. Ez 1964 elejére átterjedt Észak-Amerikára és az együttes hamarosan világszerte népszerű lett. Öt év alatt korai sikereik kétségtelenül egyszerű zenéjét (mint a „She Loves You” és az „I Want to Hold Your Hand”) művészi, igényes dalokká fejlesztették (mint a Revolver, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band és az Abbey Road albumok számai). Ők írták a dalaikat, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli minőséget ért el – mindezekkel hosszútávú befolyást gyakoroltak a popzenére. Filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte és mintegy szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának, nyilvánosan kutatva a keleti miszticizmust, a tudatmódosító szereket és a forradalmi politikát.
Az együttes 1970-ben oszlott fel.
1957-1962 Megalakulás, Hamburg és az Egyesült Királysági népszerűség[szerkesztés]
1957 márciusában, a tizenhat éves John Lennon, néhány barátjával megalakította első skiffle zenekarát a Quarry Bank iskolában. Rövid ideig Blackjacksnek hívták magukat, nem sokkal később Quarrymenre változtatták nevüket, miután megtudták, hogy egy helyi elismert együttes szintén ezt a nevet használja. Paul McCartney ritmusgitárosként csatlakozott a zenekarhoz, miután júliusban látta őket egy koncerten és megismerkedett Lennonnal. 1958 februárjában McCartney felkereste egy fiatalabb barátját George Harrisont, hogy csatlakozzon a zenekarhoz. Paul és George hamarosan összebarátkoztak és jól megismerték egymást hála az iskolába tartó buszozásoknak. Harrison játéka lenyűgözte Lennont, azonban vonakodott Harrison életkora miatt (ekkor 15 éves volt), később mégis csatlakozott az együtteshez szólógitárosként legfőképp Paul ragaszkodása miatt. 1959 januárjára Lennon Quarry Bank-i iskolatársai elhagyták a zenekart és a Liverpool College Art-ban folytatták tanulmányaikat. A három gitáros Johnny and the Moondogs ként hirdették magukat és rock and rollt játszottak, amikor találtak egy dobost. Nem sokkal később John is az Art Collage hallgatója lett, itt ismerkedett meg egy hallgatótársával Stuart Sutcliffe-fel, aki nem sokkal azelőtt eladta egy festményét és basszusgitárt vett belőle, 1960 januárjában csatlakozott a zenekarhoz. Az ő ötletére változtatták meg a nevüket Beatals-re, hogy így tisztelegjenek Buddy Holly and the Crickets előtt. Egész május alatt ezt a nevet használták, majd Silver Beetlesre cserélték, ezt követően egy Skóciai turnéra indultak, ahol háttérzenekarként játszottak a Liverpooli Johnny Gentle mögött. Kora júliusra megváltoztatták a nevüket Silver Beatlesre majd augusztus közepén Beatles-re cserélték.
Az együttesnek ekkor még mindig nem volt dobosa, a zenekar nem hivatalos menedzsere Allan Williams, megszervezett nekik egy koncert körutat a németországi Hamburgba, ezért augusztus közepén meghallgatták Pete Bestet majd felvették a zenekarba. Best a The Black Jacks együttesben játszott az édesanyja klubjában, ahol a Beatles már többször is fellépet. Négy nappal később az együttes Besttel elindult Hamburgba, majd leszerződtek a klubb tulajdonos Bruno Koschmiderrel. A Beatles történész Mark Lewisohn a következőket írta: "Augusztus 17 szürkületében érkeztek meg Hamburgba, akkor amikor a vörös-lámpás negyed kezdett életre kelni...villogó neonlámpák hirdettek különböző szórakozási lehetőségeket, mialatt kirakatban ülő hiányos öltözékű nők, ajánlottak üzleti ajánlatokat." Koschmider a körletben több sztriptíz klubbot is átalakíttatott, zenei koncerthelyekké, kezdetben a zenekart az Indra Clubba helyezte el. Miután több panasz érkezett az Indra klubbot bezárták és a zenekart a Kaiserkellerbe költöztették. Amikor Koschmider megtudta, hogy a zenekar fellépett a rivális Top Ten Clubban és ezzel megszegték a szerződésüket, egy hónapnyi felmondási időt adott nekik és feljelentette Harrisont, aki hazudott a német hatóságoknak az életkoráról, hogy tartózkodási engedélyt kaphasson. Harrisont késő novemberében a hatóságok deportálták. Egy héttel később a szálláshelyükön tűz ütött ki amellyel McCartneyt és Bestet vádolták meg, a két zenekartagot letartóztatták és kitoloncolták. Kora decemberben Lennon is visszatért Liverpoolba, Stu Sutcliff egészen késő februárig Hamburgban tartózkodott a menyasszonyával Astrid Kirchherr-rel, aki az első fél-profi képeket készítette a zenekarról. A következő két évben a zenekar többször ideiglenesen tartózkodott Hamburgban, ezek alatt Preludint használtak rekreációs célból, és az okból, hogy az éjszakai fellépéseiken is legyen energiájuk. 1961-ben a második Hamburgi tartózkodásuk alatt, Kirchherr levágta Sutcliff haját "exi" (egzisztencialista) stílusban, később a többi Beatle is hasonló frizurát vágatott. Amikor Sutcliff úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart és visszatér művészeti tanulmányaihoz Németországban, McCartney vette át a pozícióját. 1962-ben Bert Kaepfert producer leszerződtette az akkor már négy tagból álló zenekart és Tony Sheridan háttérzenekaraként alkalmazta őket több felvételen. "Tony Sherdian & the Beat Brothers" kislemezét a My Bonnie-t 1961 júniusában vették fel, majd négy hónappal később rá adták ki, a lemez a 32. helyezést érte a Musikmarkt listáján.
Az együttes második hamburgi turnéját követően egyre nagyobb népszerűségre tett szert Liverpoolban, különösen Merseysideban, a növekvő Merseybeat vagy Beat mozgalomnak köszönhetően. Azonban kezdtek belefáradni, az egy klubban lévő, egymást követő, napról napra történő monoton koncertezésbe. Novemberben az egyik Cavern Clubban történő fellépésük során, megismerkedtek Brian Epsteinnel aki a helyi lemezbolt vezetője, valamint a zenei rovatvezetője volt. Később így emlékezett vissza: Azonnal bele szerettem abba amit hallottam. Frissek és őszinték voltak, emellett meg volt bennük az a jelenlét amire gondoltam...elsőrangú volt. AZ elkövetkező pár hónapban Epstein segített a zenekarnak, majd 1962 januárjában a menedzserükké vált. Téltől tavaszig azon dolgozott, hogy a zenekart felszabadítsa a Bert Kaempfert Productionsnél aláírt szerződés kötelezettségek alól. Egy februári meghallgatáson a Decca elutasította a zenekart, azzal az indokkal, hogy a Gitáros zenekarok kifutóban vannak, Mr. Epstein. Sikerült elérnie, hogy a szerződésben leírtakat semmisnek tekintsék, egy hónap eleji utolsó hamburgi felvételért cserébe. Áprilisi vissza tértjüket Németországba tragédia köszöntötte, ugyanis amikor Kirchherr-el találkoztak a reptéren megtudták, hogy Sutcliff érkezésük előtti napon elhunyt, valószínűleg agyvérzés által. Az azt követő hónapban George Martin aláírt a Beatlesel egy szerződést az Emi Parlophone kiadójánál.
Az együttes első felvételi érája George Martin irányítása alatt, 1962 június 6-án a londoni Abbey Road stúdióban foglalt helyet. Martin azonnal panasszal fordult Epsteinhez, Best gyenge dobolása miatt, azt javasolta, hogy helyette inkább egy hivatásos dobost alkalmazzanak. (?) Best kirúgását követően a zenekar augusztus közepén talált a helyére egy másik dobost, Ringo Start, aki azért szállt ki a Rory Storm and the Hurricanesből, hogy velük zenélhessen. 1962 szeptember 4.én a zenekar Starr-ral kiegészítve a második EMI felvételük során felvették a Love Me Do címú dalt, azonban Martin Starr dobolásával sem volt megelégedve, ezért a következő felvételekre leszerződtetett egy hivatásos dobost Andy White-ot akivel felvették a Love Me Do-t, Please, Please Me-t és a P.S I Love You-t. Martin először, Starr Love Me Do verzióját választotta az első kislemeznek, majd később megváltoztatta döntését és mégis a White félénél maradt, ami Starr csörgődobon játszott. Október elején jelentették meg a lemezt, ami a 17. helyen debütált a Record Retailer listáján. Az első televíziós debütálásukra a hónap végén került sor, egy élő fellépéssel a regionális hírműsorban a Peoples and Places-ben. Egy késő novemberi felvétel során a Please Please Me-t rögzítették, amiről Martin a következőt jósolta: Most készítettétek el az első helyezett albumotokat! (?)
1962 decemberében a zenekar, az ötödik és egyben utolsó koncertkörútját adta Hamburgban. 1963-ban az együttes mind a négy tagja megegyezett abban, hogy a nagylemezen mindegyikük fog énekelni, Starrt is beleértve, habár ő korlátozott vokális tartományban tudott énekelni. Lennon és McCartney létre hoztak egy közös dalszerzői partnerséget, ahogy a zenekar sikere egyre jobban nőtt, a páros úgy nyomta el Harrison szóló énekesi szerepét. Epstein annak érdekében, hogy maximalizálja a Beatles kereskedelmi potenciálját, arra ösztönözte őket, hogy a fellépéseiket profibban kezeljék. Lennon így emlékezett vissza a mondani valójára: Nézzétek, ha igazán beszeretnétek kerülni ezekbe a nagy koncerttermekbe, akkor abba kell, hagynotok a színpadon való étkezést, káromkodást és dohányzást. Lennon a következőket mondta: Mi az előtt mind a színpadon mind a mindennapokban úgy öltözködtünk ahogy akartunk. Ő azt mondta nekünk, hogy a farmer nem különösképpen elegáns és a saját megjelenésünké faraghatnánk az elegáns öltözködést. De igazából ránk hagyta, hogy a saját értékrendünket képviseljük. (na ezt bogozd ki b...)
1963-1966[szerkesztés]
Please Please Me és a With The Beatles[szerkesztés]
Martin eredetileg a zenekar első nagylemezét a Cavern Clubban akarta rögzíteni élőlemezként, de nem volt elégedett az épület akusztikájával, ezért az albumot az Abbey Road-i stúdióban vették fel. Összesen tíz dalt rögzítettek a Please Please Me nagylemezhez, a dalokat a két addigi kislemez, négy dala egészítette ki. A Love Me Do kedvezőtlen fogadtatása után a Please Please Me-t már jóval nagyobb elismerés fogadta. Az album 1963 januárjában jelent meg, az összes nemzetközi slágerlistán első helyezést ért el, kivéve a Record Retailer listáján ahol a második lett. Arra visszatekintve, hogy a zenekar, milyen rohamtempóban adta ki a Please Please Me-t, Stephen Thomas Erlewine az Allmusic írója a következőket nyilatkozta: Évtizedekkel a megjelenés után, a lemez még mindig frissnek hangzik, épp az intenzív eredete miatt. Lennon said little thought went into composition at the time; he and McCartney were "just writing songs à la Everly Brothers, à la Buddy Holly, pop songs with no more thought of them than that—to create a sound. And the words were almost irrelevant".
1963 márciusában az album megkezdte azt a sorozatot, amely a Beatles albumait kísérte, 1970-ig a zenekar 12 albumából 11 első helyezést ért el az Egyesült Királyságban. Az együttes harmadik kislemeze a From Me to You, áprilisban jelent meg, a lemez szintén listavezető lett, megkezdve egy olyan sorozatot, aminek eredménye 17 listavezető dal lett az egyesült királyságban, abból a 18 kislemezből amelyet kiadtak, a következő hat évben. Augusztusban megjelent a zenekar negyedik kislemeze a She Loves You, az album megdöntötte a leggyorsabb eladási rekordot, több mint háromnegyed millió példány kelt el, alig négy hét alatt. Ez volt az első album ami átlépte az egy milliós eladást és egészen 1978-ig a legnagyobb példányszámban elkelt album maradt, amíg Paul McCartney post-beatles zenekara a Wings Mull of Kintyre kislemeze meg nem döntötte azt. A népszerűségüknek köszönhetően, a sajtó egyre nagyobb figyelmet fordított rájuk, amelyre a Beatles szemtelenül és komikusan reagált, visszautasítva azokat az elvárásokat amelyek a pop zenészeket jellemezte, ezzel még nagyobb figyelmet szereztek maguknak.
A zenekar három alkalommal turnézott az egyesült királyságban az év első felében: egy négy hetes koncertkörutat adtak, amelyet Februárban kezdtek, a Beatles első nemzetközi turnéját megelőzve, három hetes koncert sorozatot adtak Márciusban és Május-Júniusban. Ahogy a zenekar népszerűsége nőtt, egy egyre nagyobb őrjöngő rajongó tábor kezdett kialakulni körülöttük. Az együttest, kicsapongó lelkesedéssel és sikoltozással fogadták, a sajtó a jelenséget Beatlemániának nevezte. Although not billed as tour leaders, they overshadowed American acts Tommy Roe and Chris Montez during the February engagements and assumed top billing "by audience demand" wrote Lewisohn, something no British act had previously accomplished while touring with artists from the US.
Október végén a zenekar egy ötnapos turnét tartott svédországban, ez volt az első külföldi koncertkörútjuk 1962 decembere óta, amikor is az utolsó koncertjüket adták hamburgban. Amikor december 31-én visszatértek az egyesült királyságba, több száz őrjöngő ember köszöntötte őket heves esőzés közepette a londoni Heatheow reptéren, írta Lewisohn. Körülbelül ötven-száz, újságíró és fotós fogadta szintén őket, ebbe bele értve a BBC képviselőit is. A következő nap megkezdték negyedik Nagy Britanniai turnéjukat, ez hat hétig tartott. November kezdetén az őrjöngő közönség ellen, a rendőrség locsolóágyút vezetett be, hogy lecsillapítsák őket a Plymouthi koncert előtt.
A Please Please Me 30 héten át tartotta listavezetőségét a Record Retailer-en, a helyezést a következő albumuk a With The Beatles vette át, aminek a kiadását az EMI addig húzta, amíg a Please Please Me eladásiszámai nem csökkentek. November végén, az EMI megjelenítette a With The Beatles nagylemezt amire a felvételek alatt már 270.000 előrendelés volt, az album megjelenését követő első hetén több mint félmillió példány kelt el. 21 héten keresztül listavezető album volt és 40 héten át tartózkodott a sláger listákon. A felvételek júliusban és októberben voltak, az album felvételeihez sokkal jobban kihasználták a stúdió lehetőségeit, mint az előző albumnál. Erlewine described the LP as "a sequel of the highest order—one that betters the original". A szokásos gyakorlattal ellentétben az EMI az albumot a közelgő I Want to Hold Your Hand kislemez előtt adta ki, a nagylemez nem tartalmazta a dalait, annak érdekében, hogy maximalizálják a kislemez eladását. A With The Beatles a The Times újság figyelmét is felkeltette, a zenei kritikus William Mann azt javasolta, hogy Lennon és McCartney legyen 1963 kiemelkedő angol zeneszerzői. (?) Az újság megjelenített egy cikk sorozatot amelyben Mann részletesen elemezte a dalokat, tiszteletet kölcsönözve neki. A With The Beatles, a második album volt a Britt slágerlisták történetében, amely több mint egy millió példányt adott el, ezt a számot azelőtt csak az 1958-as Sound Pacific érte el. A lemezborító szövegét írva, a zenekar sajtóreferense Tonny Barrow Fabulous Four nak nevezte a zenekart, amit a sajt Fab Four ként vett át.
Britt invázió[szerkesztés]
Az EMI amerikai leányvállalata a Capitol Records, több mint egy éven át akadályozta a Beatles kiadványok megjelenését, kezdetben csak kevés példányt adtak ki a három addig megjelenő kislemezükből. Egyidejűleg ezzel tárgyalásokat folytattak két amerikai független kiadóval a Vee Jay és a Swan records-al, azonban jogi kérdések akadtak a jogdíjakkal és kiadói jogokkal kapcsolatban, amelyek megakadályozták a sikeres marketinget az Egyesült Államokban. Miután Epstein 40000 dollárt költött egy marketing kampányra, valamint biztosította Carrol James Dj támogatását, aki először játszotta le az együttes dalait rádióban az egyesült államokban 1963 decemberében, ezzel megindítva a zenéjük terjedését az országban, az együttes egyre sikeresebb lett a slágerlistákon.* Ez a kereslet növekedését okozta az albumaik iránt, ezért a Capitols roham tempóban adta ki az I Want to Hold Your Hand kislemezt a hónap végén. 1963 december 26 án a korábban már megjelenő kislemez, több mint egy millió példányban kelt el, ezáltal az első helyre került az USA slágerlistáján január közepén.
1964 február 7én a zenekar elhagyta az egyesült királyságot, a heathrow-i reptéren becslések szerint több mit 4000 sikoltozó rajong kísérte a zenekar felszállását. A new yorki-i J.F.K reptérre való leszállást követően az együttest nagyjából egy 3000 fős lármázó rajongótábor köszöntötte. Két nappal később adták első tengerentúli televíziós fellépésüket, az Ed Sullivan Show-ban. Hozzávetőlegesen 73 millióan láttak a műsort, több mint 23 millió háztartásban, ami az egyesült államok népességének a 34 százaléka volt. According to the Nielsen rating service, it was "the largest audience that had ever been recorded for an American television program", wrote biographer Jonathan Gould. Másnap reggel a Beatles negatív közvéleményre ébredt az Egyesült államokban, de egy nappal később az első amerikai koncertjük látva, a beatlemania kinőtte a Washington coliseum épületét. (?) Visszatérve new yorkba az együttest ismételten egy erős köszöntés övezte a két Carnegie Hall-i koncert alatt. A zenekar ezután floridába repült ahol újra megjelentek az ed sullivan showban, ismét 70 millió néző előtt. Majd február 22 én visszatértek az egyesül királyságba.
