Szerkesztő:Fehér Zoltán/Macskák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Macskafélék[szerkesztés]

Infobox info icon.svg
Macskafélék
Tigris (Panthera tigris), a ma élő legnagyobb macskaféle
Tigris (Panthera tigris),
a ma élő legnagyobb macskaféle
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Waldheim, 1817
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Macskafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Macskafélék témájú médiaállományokat.

A macskafélék (Felidae) családjába az olyan ragadozókat (Carnivora) soroljuk, melyek kutyaféléktől, a medvéktől és az összes többi ragadozó állatottól elkülönülten fejlődtek. Körülbelül 40 fajuk létezik szerte a világban, ahol Ausztrália (ide később az ember telepítette be őket) és Antarktika kivételével minden kontinensen és a legtöbb szigeten jelen vannak. Csodás alkalmazkodóképességük és vadásztechnikáik lehetővé tették azt, hogy minden élőhelyen kiválóan boldoguljanak, a trópusi esőerdőktől egészen a kopár sivatagokig is. Kinézetük is egyedi lehet: vannak kistermetű, fáramászó, karcsú vadászok, ugyanakkor hatalmas, izomtól duzzadó fajaik is léteznek.

Az első macskák az eocén időszak erdeiben vadásztak apró, cickányszerű emlősökre, melyek már a dinoszauruszok korában is jelen voltak. Az ilyen macskafélék még nem rendelkeztek olyan kifinomult érzékszervekkel mint a ma élők, ezért fürge állattal nem tudtak megbirkózni. Ekkori legnagyobb fajuk sem volt nagyobb egy mai házimacskánál és fán élő állat lehetett. Nagyon hasonlított a menyétekre, a macskák valószínűsíthető őseire, viszont a mongúzokkal is párhuzamot mutathatott. E két család egyes fejlett tagjai már annyira eltértek az említett állatoktól, hogy egy új család alakulhatott ki. A macskák egyre csak fejlődtek és hatalmas méretekre tettek szert, míg végül legnagyobb fajaik is meghódították a bolygót, ilyenek az oroszlánok és a kardfogú tigrisek is. Az ember rájött csodálatos képességeik titkára és alkalmazta őket a kártevők ellen. Így alakult ki 10 000 évvel ezelőtt az első házimacska, mely az afrikai vadmacska leszármazottja. Mára már külön fajnak is tekinthetjük, ugyanis nagyon sok mindenben már teljesen eltér ősétől, a vadmacskától.

A macskák evolúciója[szerkesztés]

Minden macskaféle egyetlen faj leszármazottja, mely az oligocén időszakban élt 25 millió évvel ezelőtt. Ekkor az elsivatagosodás következtében kevés volt a zsákmányállat. Ahhoz, hogy egy ragadozó ilyen körülmények között vadászni tudjon különleges érzékekre volt szüksége. Mivel a zsákmányállatok mérete nőtt, a macskáknak alkalmazkodni kellett, így egyre nagyobbak és erősebbek lettek. Persze megmaradtak a kisméretű macskák is, ezek egy galambnál nagyobb állatot nem voltak képesek elkapni, így evolúciós sikereik nem voltak olyan nagyok mint méteres rokonaiknak. A legújabb DNS vizsgálatoknak köszönhetően kiderül, hogy a legősibb, ma is létező nemzetségük a Panthera, vagyis az oroszlánok, leopárdok és tigrisek, és a legkésőbb kifejlődött a Felis, ahova a vadmacska és a házimacska is tartozik. A vizsgálat az is kiderítette, hogy mindezek őse egy Proailurus nevű ősállat leszármazottja, mely még nem volt teljesen macska. Ezt bizonyítja, hogy minden egyes macskafaj, akár oroszlán, akár egy szobacica nagyon hasonlítanak egymásra, testfelépítésben is és viselkedésben is, csak méretük és kinézetük különbözteti meg őket. Fejlődésük során a macskáknak több, zsákutcának nevezett, kihalásra ítéltetett fajuk is volt például a kardfogú macskafélék, melyek talán az oroszlánokkal állnak a legközelebbi rokonságban, ezek az állatok falkában vadásztak és hatalmas, akár 30 centiméter hosszú szemfogaik is lehettek. Az evolúció szempontjából nagyon fontosnak bizonyulnak ugyanis több évmillió éven keresztül ők voltak a csúcsragadozók a Földön. Első fajaik úgy 10 millió éve fejlődtek ki és sajnálatos módon, az utolsó jégkorszak végén haltak ki. A tény sajnos az, hogy a ma élő nagymacskák is így haladnak és néhány száz év múlva könnyedén ki is halhatnak.

A macskák kinézete[szerkesztés]

Hópárduc (Uncia uncia)

A macskafélék testformája és kinézete nagyon hasonló, ám mégis sok mindenben eltér. Mindegyik faj más körülményekhez alkalmazkodott: egyesek a sivatagban vadásznak gyíkokra, mások az esőerdőkben nagyvadakat ejtenek el. Minden fajnak a környezetéhez és a táplálék méretéhez és erejéhez alkalmazkodott, így a vadmacskának nem kell izmosnak és hatalmasnak lennie, hogy megfogja a madarakat, sőt inkább kicsi és karcsú vadász foghatja meg azokat; ezzel ellentétben az oroszlánnak nagynak és erőteljesnek kell lennie, ha meg akarja fogni a gnúkat és a zebrákat. Egy hozzá nem értő embernek, a házimacska és a tigris egyáltalán nem hasonlít, azonban több egyező dolog van bennük mint eltérő, vegyük például testfelépítésüket, csontvázuk paramétereit, ezek szinte teljesen megegyeznek a két említett állatnál. Ez alapján azt lehet mondani, hogy a macskák külalakja és viselkedése a világ minden pontján majdnem teljesen egyforma.

Megjelenésük[szerkesztés]

A macskafélék megjelenése és kinézete egy szemlélő számára nagyonis eltérőnek tűnhet, ám a macskák jobban hasonlítanak egymásra mint az emberek többsége hiszi. Egy vadmacska és egy puma méretben és képességekben ugyan különbözik, de anatómiájuk teljesen megegyező. Csontvázuk szerkezete, a szemfogakat és a méretkülönbséget letekintve nagyon hasonló. Jó példa erre az előbb említett két faj, melyek ugyan két különböző nemzetségbe tartoznak és az utóbbi jóval kisebb rokonánál, mégis testfelépítésük hasonlósága szembeötlő. Nagy szemüreg, mely a kitűnő látást szolgálja, fogaik sorredje teljesen megegyezik; a macskaféléknek speciális ragadozó fogazatuk van: elöl a tompább metszőfogak, kicsivel hátrébb a hatalmas szemfog, megint hátrébb a tépőfogak és a tarajos zápfogak, mindezek pedig egy borzasztóan erős állkapocsba ágyazva. Karmaik, a gepárd kivételével visszahúzhatók, így mindig kellően élesek maradhatnak ellentétben a kutyákéval, karcsú testük van, hogy mindenhová beférhessenek, ugyanakkor az egész állat egy izomkolosszus. Táplálékaik és élőhelyük viszont nagyon változatos lehet, egyesek a trópusi esőerdőket lakják, mások szavannákon és füves pusztákon élnek, megint mások még a szélsőséges sivatagi körülményekhez is tudtak alkalmazkodni. Az a tény, hogy mindenféle zsákmányállattal megbirkóznak, igen fejlett érzékszerveiknek köszönhető, mely berendezés az egyik legkifinomultabb rendszer az állatok világában.

Érzékszerveik[szerkesztés]

Oroszlán (Panthera leo)

A macskák érzékszervei közül a legszembetűnőbb a szemük: hatalmas pupillájukat könnyedén összehúzhatják vagy tágra nyithatják. A nappali, fényben való látáshoz össze kell húzniuk érzékeny pupillájukat, hogy képesek legyenek minden részletet kiszűrni a környezetből anélkül, hogy a káros napsugarak kárt tennének benne. Éjszaka viszont kerekre nyitja pupilláját, hogy még a korom sötétben is tökéletesen lásson és így könnyedén vadásszon. A macskák szeme erős éjszakai fénynél világít, ezt annak köszönheti, hogy pupillája egy tapetum lucidum nevő fényvisszaverő anyagnak köszönheti. A macskafélék egy másik fontos érzékszerve a nagy és érzékeny fül, melyel minden neszt meghall. Ez a hallásmód csak a kismacskákra jellemző, vagyis a vadmacskákra és rokonaikra, melyet a rágcsálók megneszelésére használnak. A macskák orra, ugyan biztosít valamilyen szaglásformát, nem jellemző rájuk. Tompa, rövid orruk van, ellentétben a kutyafélékkel, melyek hosszú orra hamar megérzi a legparányibb szagmolekulát is a levegőben. A macskák ezzel ellentétben hallásukban és kitűnő rejtőszínükben bízva veszik üldözőbe a zsákmányt. Dőlt szöveg

A bunda és mintázat[szerkesztés]

A macskák bundájának színe és sűrűsége nagyon eltérő lehet. Mivel a legtöbb macska trópusi, rövid és tömött szőrre van szükségük, hogy ne hevüljenek fel a nagy melegben, de ne ázzanak bőrig a monszunok idején. A szőr mintázata sem mindegy. Szinte az összes macskaféle arra törekszik, hogy a leendő zsákmányállat számára észrevétlen maradjon a leshelyén, ezért különböző rejtőszínezetek alakultak ki. Az oroszlánok világosbarna bundája tökéletesen elrejti őket a síkságokon, míg a tigrisek csíkos szőrzete a magas fűben való vadászathoz alkalmazkodott. A leopárdok és jaguárok bundája a bozótosokban és az erdőkben rejti el őket igazán, a gepárd pedig a fás szavanna leshelyein várja zsákmányát. Minden macskafaj ahhoz alkalmazkodott, hogy a lehető legjobban elrejtőzzön, ezért jó például a hópárduc bundája a hegyekben. Ám ezeket a gyönyörű állatokat éppen e csodálatos vadászezköz vitte a sírba, ugyanis vadászok sokasága lőtt le macskákat csak azért, hogy bundáját kitehesse falára vagy eladja a feketepiacon. Remélhetőleg e csodálatos mintázat örökre megmarad és nem pusztulnak ki ezek a tökéletes ragadozók.

Rendszerezés[szerkesztés]

A macskafélék besorolása körül sok vita folyik. Egyesek például a gepárdformákat a kismacskák és nem a gepárdok közé sorolják. Vannak akik egy másik nemzetséget hoznának létre a pusztai macskának, hogy ne a Felis, hanem az Otocolobus nembe tartozzon. Ez a rendszerezés egy régebbi DNS-vizsgálat alapján íródott így lehet eltérés a modern elképzeléstől, amit lentebb említünk. A macskák alfajait itt nem soroljuk fe, a fajok elhelyezkedése miatt, ami még vita tárgya. Itt egyenlőre még nem említünk ősállatokat, ezek később következnek majd, itt csak a jelenkori macskafélékkel foglalkozunk.

Jelenkori fajok rendszerezése[szerkesztés]

Oroszlán (Panthera leo)
Jaguár (Panthera onca)
Tigris (Panthera tigris)
Gepárd (Acinonyx jubatus)
Puma (Puma concolor)
Hópárduc (Uncia uncia)

A macskaféléknek eddig 5 alcsaládja ismert, ezek között 3 ma is létező alcsalád a nagymacskák (Pantherinae), a kismacskák (Felinae) és a gepárdok (Acinonynae); a 2 kihalt alcsalád a kardfogú macskák (Machairodontinae) és a legősibb menyétmacskák (Proailurinae).

A macskafélék kategóriái[szerkesztés]

A DNS szerkezet alapján az összes ma élő macskafélét 8 kategóriába sorolhatjuk be, melyekbe más nemek sorolhatók. A kategóriák a vizsgálat alapján egyező DNS-szerkezetű állatokat összegzi.

Forrás[szerkesztés]

Kismacskaformák[szerkesztés]

Infobox info icon.svg
Kismacskaformák
Vadmacska (Felis silvestris)
Vadmacska (Felis silvestris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Kismacskaformák (Felinae)
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kismacskaformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kismacskaformák témájú médiaállományokat.

Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris)
Észak-amerikai puma (Puma concolor cougar)
Karakál (Caracal caracal)

A kismacskaformák (Felinae), avagy macskaformák, a ragadozók rendjébe tartozó macskafélék családjának egy alcsaládja. Legtöbbjük kistestű, ám néhány faj valamivel nagyobbra is megnő, ilyen például a puma és egyes hiúzok is, de a legtöbb faj súlya nem haladhatja meg a 20-30 kilogrammot, általában ennél jóval kisebb a tömegük. Összesen több száz fajuk létezhetett világszerte, ám az élőhelyeik eltűnése, a klímaváltozás és a vadászat nagyon sok áldozatot szedett köztük. Legjellemzőbb képviselőjük a vadmacska, a legközönségesebb kismacskaforma, úgynevezett típusfaj. Egyesek szerint a gepárd is ide tartozik, ám mára bizonyosnak látszik, hogy az említett faj egy külön csoportot, a gepárdformák alcsaládját alkotja, ugyanis nagyon sok tulajdonságában eltér a kismacskáktól, ilyenek például a nem visszahúzható karmok, hosszú végtagok, viszonylag nagy test és az átlagosnál karcsúbb alak. De a vitatkozások még nem értek véget a tudósok között, régen az összes kismacska a Felis nemzetségbe tartozott, amit csak pár éve töröltek a hivatalos rendszertani egységekből.

Rendszerezés[szerkesztés]

A kismacskák rendszerezése körül rengeteg vita folyik, főleg néhány, a típusfajtól igen különböző állatoknál. Ilyen például a pusztai macska, melynek hosszú bundája és különleges testfelépítése miatt külön rendbe került, ám mára a vadmacskák közé tartozik. A gepárd is egy ilyen faj, de róla szinte 100%-osan lehet kijelenteni, hogy nem kismacska. Ebbe az alcsaládba általában 10 nemet és 32 fajt sorolnak.

Vadmacskák (Felis)[szerkesztés]

Törpemacskák (Prionailurus)[szerkesztés]

Pumák (Puma)[szerkesztés]

Hiúzok (Lynx)[szerkesztés]

Tigrismacskák (Leopardus)[szerkesztés]

Szerválok (Leptailurus)[szerkesztés]

Karakálok (Caracal)[szerkesztés]

Aranymacskák (Profelis)[szerkesztés]

Vörösmacskák (Catopuma)[szerkesztés]

Márványmacskák (Pardofelis)[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]