Szerkesztő:Elder sun/daq-qad

Fonák-írás és Dácia

Dácia és Erdély 3. rész Práczki István

Annak a kornak a jellemzője az volt, hogy a nép és ország neveket össze-vissza írták, ami azért történt, mert a rovás-írt neveket, hol jobbról- balra, hol balról- jobbra (mint most) olvasták el és írták le. (Az ősi jobbról- balra irány helyett, a balról- jobbra rovásolás is meghonosodott. Ezt hívják ma is székely rovásírásnak.) Ebből következik a szavak oda- visszaforgatása. Így lett a Rum-ország nevéből Muria< Mória, vagy a dák< daq-ból< quád. A történészek ezért nem tudták azonosítani az Erdélyben honos gepidákat, mert már nem tudják, hogy ezek neve gyepű-dák volt, akik a határokat, a Szittya birodalom gyepűit védő dacos- dicső avarok voltak. Nagy zavart okozott az is, hogy az északi és nyugati Kárpátokban Quad-nevű azonosítatlan népek éltek, kiket sokan carpok- ként úgy határoztak meg, hogy ezek a népek gyanúsan kötődtek a gepidákhoz. Ez azonban természetes, hiszen a dák név -FO= olvasva kád, (a bibliai akkád= a+qád) amit a latinok Qád< quad néven jegyeztek fel. A görögöknek is meg volt a maguk elnevezési jellegzetessége. A nagyon tekintélyes Strabon pld, a Ráma- országot (a mai Albánia- Bosznia) Peonia néven is szerepelteti a térképein. Ez máskülönben tökéletesen érthető, mert ő még tudta, hogy a szittyák a nap-vallás követői és országaik közül sokan használtak a NAP-ország nevet. A Peonia (P-N (ugyanis -FO= N-P< a-noep< nép, vagy Nap-ország. (Akárcsak Főnicia< Phenicia< phenni neve is a fenni< fényi, vagy -FO= i+nnep< ünnep, vagy a nap jelentést rejti. Ugyanúgy, mint ahogy Pannonia nevéből is előbukkan a nap-fiai jelentés. Pan -FO= nap és h+onnia= hona, együtt a Nap-hona, vagy Nap-Hunnia. Egyúttal Japán ősneve a= Nippon is Nap-hont jelent.) A Dácia< Dacsia (D-CS (névnek azonban modern-kori következményei is vannak. A szót kultikus név lévén ősi olvasattal olvasva azt jelenti, (hogy -Fordítva= CS-D= a-csad) vagyis csuda. Ezt más népek is továbbvitték és máig is éltetik. A baltikumban van a Csud- tó. Az orosz területeken élő csúdokról azonban ma már nem beszélnek, holott valaha arra mindenütt éltek csúdok, akiket a finnek őseinek tartanak. Azt viszont az ellenfeleink nyilván vak-véletlennek tartják, hogy Közép-Afrikában is van egy Csad-tó és egy Csad- ország. A csád< csud= csuda és csoda jelentése nyilván hivatalosan is csak véletlen lehet. Ha pedig az mondom, hogy a CSUD (csy) -FO= ducs és dycs< dics= vagyis a dűcső< dicső az eredeti jelentése, akkor ezt délibábos fantáziálásnak minősítik. Na, dehát ez nem baj. Mehetünk ugyanis még távolabbra is, nevezetesen a spanyolok nagyon- komplikált nemzeti hőséhez Cidhez, (Szid-he), akit az irodalomtörténészek igazából nem tudnak hová tenni. (Lope de Vega az ő történetét dolgozta fel a Cid- című drámájában.) Ez a fura-név= a Cid -FO= Dics= Dicső, a Cid (ejtsd= szid, ami visszafordítva= dís) szó arabul az urat jelenti. Ő tehát olyan romantikus hős, akinek népi eredetű történetét szeretik hamisan beállítani. Cid egyébként Szt. László királyunk korában élt és a bogumil< patarénus eretnekekhez hasonlóan a zsidó-kereszténység ellen harcolt a bitorlónak beállított arab-mór emír oldalán, ahol csodálatos dolgokat (cyd= csud< csudáka) művelt a mór-sereg élén. Ezt persze utólag megtévedt népmesének mondták, és a történetet átalakították, hiszen a hősnek az igaz ügy a pápa és a katolikusok oldalán kellett lenni. Cidet tehát keresztény lovaggá tették, majd később a pápa oldalán is harcoltatták. A nevek azonban most sem alkudnak meg: Cid -FO= Dics< Dicső lovag, kinek az apja ugyanis véletlenül egy Diaz nevű Castiliai nemes volt. A Diaz- név azonban ismét csak a Dics szónk eltorzításának a terméke: Dics< Dicz< Diz= Diaz eredménnyel. A tévedés kizárva, mert hazája Castilia neve is a Dácia< Erdélyt jelenti. Castilia= Kas-tílí, tehát a téli lakhely= kastély. A kastély azonban várat is jelent, így természetes, hogy a spanyol Castilia = Kastély- ország pajzsán 9 kastély látható, habár az Erdélyin csak 7 van jelen. (Erdély ugyanis Sieben- burgen= Hét-vár-ország. (Vajon miből is bújnak elő ezek a sorozatos véletlenek?) Térjünk azonban vissza mórokhoz és a románokhoz. A román név ugyanis -FO= mór+an, de rom< rámai- módra alakult ki. Az eredete tehát nem római, hanem Ráma-i. (Ne feledjük az őskori kapcsolódásokat sem: Az arami és Ráma név ugyanis a bibliai ősi időkben is egyaránt ismert.) Ezzel a logikus magyarázattal válik érthetővé ama abszurd tévedés, amely egy félreértett hadi-jelentésből származik. E szerint I. László királyunk korában (1080- körül) római és román katonák győztesen harcoltak volna a tatárok ellen, de a háború után nem tudtak Rómába hazatérni. Az onnan érkező követek ugyanis azt jelentették, hogy Rómát teljesen lerombolták. Megkérték tehát a magyar királyt, hogy nála maradhassanak, de ne kényszerítse őket a latin- hitre (tehát a zsidó-kereszténységre), mert ők a görög- vallás mellett akarnak maradni. A történet szerint I. László királyunk őket Máramarosban telepítette le. (Ez összevág az igazsággal, mert a korabeli írások szerint Máramarosban 1 valóban a karpnak és quadnak mondott népek éltek, akik pedig avarok.) Nyilvánvaló tény, hogy nem az itáliai Rómát rombolták akkor le. (Erről mit sem tud a történelem!) Az viszont ismert, hogy a bogumilok elleni Keresztes- hadjáratban a balkáni Rámát (Ráma országo) lerombolták. Rámának pedig éppen a magyar I. László volt a királya. Érthető tehát, hogy neki volt joga és érdeke a rámai< (római-) katonákat letelepíteni. Valójában ez a rámai királyság tehát a románok római- rokonságának az egyik hamis fő-pillére , melyre mint történelmi adatra a dáco-román elmélet hívei máig is hivatkoznak. A másik tartó pillér viszont a vlach, vagy görögösen a blak elnevezés, ami mindmáig tévedésben tartja az egész világot. A mai magyar nyelvészek szerint a mi oláh jelzőnk is a görög vlach (ß???) szó görög írásából ered. (A görög nyelvben ugyanis nincs V-betű, helyette a B= ß- t használnak, sőt a jel 3- domborulatát elfektetve a görög- ?= Ómega betűt kapjuk, ami W- betűre hasonlít). Ezért érthető, hogy a görög írást latinosan keverve másolták át és a vlak= ?lah lett. Így a ?lah az oláh- olvasatával honosodott meg nálunk. A vlach (bla), a wallach, vagy a valachi szóknak azonban külön története van.

VLACHOK ÉS A SZLÁVOK

A szittya nap-vallás akkoriban súlyos válságban volt. Ez azt jelentette, hogy a papi-vezetés elzüllött és az erkölcsi széthúzás következtében nagy szittya birodalmak buktak meg, köztük a kelet-európai Kis-Szkithia, vagyis a Dácia< a Dicső Birodalom. A vallási válság azonban a keresztény vallásokat is érintette. A szittya-vallás megújulását a krisztusi új szeretet-vallás segítségével akarták megoldani. Azt sokan tudják, hogy I.Sz. első és második évszázadában az akkor még nem kereszténynek nevezett új vallásoknak sok szektája volt. Azt azonban csak kevesek, hogy két irányzata volt ezeknek az új-vallásoknak. Az egyik nőelvű< anyaelvű irányzat volt, melyet főként ariánusnak neveztek, mivel az árja= arya szó anyá-t jelent. (Rovás R= N). Ez volt a legerősebb irányzat, melyet a szittya-vallás hun- géta nemzetei vettek fel, hiszen az ő Védő-istennőjük a Boldogasszony Szűz-anya volt. Anyaelvű volt azonban a nesztoriánus és manicheus vallás is, de természetesen a katar, albigens, patarénus és bogumil vallások is. Velük szemben álltak a Atyaelvű< hím-elvű vallások, melyek a zsidó Elohim egyisten- vallását vették át. Közöttük volt az akkori egyik- irányzat, mely csak jóval később lett világvallás, vagyis az úgynevezett zsidó-keresztény vallás. (Ne döbbenjünk meg ezen az információn, mert a 300- 400-as években Rómában még több ariánus< manicheus hívő volt, mint zsidó- keresztény< katolikus. Sőt a mi Szt. Istvánunk és II. Szilveszter korában Francia- Frank ország lakóinak többsége nem katolikus, hanem ariánus- (albigens- kata) volt.) Ekkor zajlott le ugyanis az elmúlt 2000 esztendő talán legjelentősebb vallási reform- mozgalma, melyről nagyon keveset beszéltek. Ez a nagy mozgalom bennünket is elért és Géza fejedelem, majd I. István úgy döntöttek, hogy elhagyják a szittya napvallást és felveszik a zsidó-keresztény vallást. Ma már tudjuk, hogy ezt a nagy hit-újulási folyamatot végül is és a római-katolikusnak mondott zsidó-keresztény vallás nyerte meg és a római pápa Európa ura lett. A történelmi fontosságú nagy győzelmét pedig a velük szembenálló irányzatok, az eretnek szekták véres felszámolásával, sokszor háborús likvidálásával erősítette meg. (Az első keresztes háborúk célja ugyanis eredetileg nem a Szentföld felszabadítása, hanem az albigens- katar- bogumil stb, eretnekek megölése, (elégetésü) és városaik kipusztítása volt.) A római pápa offenzivájával egy időben keleten több mérsékelt irányzatú keresztény- vallás is jelentkezett, mint a pravoszláv 2 vallás. Nemsokára kelet- Európában is megjelentek a híres Cirill és Metód, akik a szittya vallás reformátorai voltak. Ők azonban kezdetben az ősi szittya napvallás erkölcsiségét a római vallással kívánták össze egyeztetni, ami természetesen nem ment. Róma ezt elutasította, így ők tovább folytatták a vallás- megújító tevékenységet, mégpedig kizárólag a volt szittya népek között. Ezt ma úgy interpretálják, mint a görög-keleti vallás terjesztését a pogányok között. Másként fogalmazva -egyébként teljes joggal- azt mondják hogy a panszláv- mozgalom megalapítói voltak. A szláv-mozgalom valóban akkor és velük kezdődött. Ez azonban nem etnikai, hanem vallási kezdeményezés volt. Metód és társa ugyanis azt hirdette, hogy Vissza az ősi (nap-(Valláshoz!. Az ősi vallás ugyanis a Nap-Vallás volt. A panszláv szó (tehát azt jelenti, hogy) -FO= vlasz-nap< válassz-nap-ot, vagy valasz< vallás- nap, tehát nap-vallást jelent. Metód tehát egy megújult napvallást hirdetett és nem véletlen, hogy a magyar fejedelem udvarában többször is megfordult. A VALLÁS szónk 3 tehát három-rendbéli torzítással jelent meg a latin, majd a latint utánzó nyelvekben: 1(= vlach= olah< román, 2(= vlas -FO= szláv, 3(= vallás< valas -FO= salav, tehát latinosan< sclav. Ebből keletkezett az esclave= rabszolga= ez-szláv, vagy -FO= evalsc= e-vallás. Nézzük ezeket kissé közelebbről. A vlach-, valah-, wallach-, valachi stb. az ókorban és a középkorban ismert és elterjedt szavak voltak. Ezek azonban nem népek, nemzetségek és törzsek nevei, hanem a vallásuké, mely szembehelyezkedett a szentistváni Róma- vezényelte kereszténységgel. (A szlávok és vlach- románok magyar- gyűlölete tulajdonképpen ekkor kezdett kialakulni és a szégyenletes patarénus- bogumil háborúban szökött szárba, ahol mi magyarok (i) gyilkoltuk az ariánus- szláv- hitű balkáni népeket.) A vlach< walach< blak elnevezések mély zavart keltettek. A rámai (!(vagyis balkáni népek, a besenyő (folytatjuk)

1 Máramaros= mór-avaros ország. A rovásírás végett a B-M-V betűket sokszor keverték össze. Ez most is láthatjuk: bele-mellé-vele, mérkőzik- verekőzik- birkózik, vendéglő- menedéklő, maraszt- váraszt. SzaBir- SzuMér- Szavár stb. 2 A pravo< bravó szó az igazit jelentette valaha. 3 A VALLÁS sokszorosan magyar ős-fogalom, amely A B-M-V szabály alapján (E három betű azonos szellemiséget hordoz.) megjelenhet Ballás, Mállás és Vallás olvasattal. A ballás= Bál-Ász, az ősi Bál< Báj Ász (Iste) az Anyaistennőt, a Vallás a vállalást, vagy a meg-vallást fejezi ki. 4 Moesia, magyarosan Méz-ország Dácia ősi szittya iker-országa volt. A hun- magyar népek ugyanis mindig párosával települtek. (Hunnia- Erdély, Moesia- Dácia, Cseh (Bohémia= bő-méh-ország és Morva-ország, Tirol-Turul és Stájer (Őstér 5 Ez a feltételezés azonban nagyon sántít. Közismert ugyanis az, hogy a római légiók -főleg a krisztusi időkben- idegen-légiók voltak. Szinte kizárólag az úgynevezett barbár népekből toboroztak katonákat. A barbárok természetesen hun- avar- magyar népek voltak. Nem véletlen, hogy még a tisztek is belőlük kerültek ki. Később már a legfőbb parancsnokok is volt-barbárok lettek, mint Stilico, vagy Aétius. A visszamaradt római katonák, tehát az ország őslakói voltak, akik beálltak légionáriusnak, majd veteránként római polgárok lettek. Ők voltak azok akik latinul beszéltek és nem a dákok.