Szerkesztő:Eino81/Kódváltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kódváltás egy nyelvészeti fogalom, mellyel a társalgás során előforduló több mint egy nyelv vagy nyelvváltozat egyidejű használatát írják le. A többnyelvű emberek, azaz azok, akik több mint egy nyelvet használnak, időnként több nyelv elemeit használják az egymás közötti társalgás folyamán. Ily módon a kódváltás több mint egy nyelvi változat szintaktikailag és fonológiailag megfelelő használata.

A kódváltás fogalma[szerkesztés]

A kódváltásnak számtalan meghatározása létezik. Legáltalánosabban úgy lehet meghatározni, hogy a kódváltás két vagy több nyelv váltakozó használata ugyanazon megnyilatkozáson vagy diskurzuson belül.[1][2] Alakilag a kódváltás lehet egyetlen szó, kifejezés, mondat vagy mondatok. A megnyilatkozásban elfoglalt helye szerint három típust szoktak megkülönböztetni a kódváltások esetén:

  1. Mondaton kívüli - ez a típus jár a legminimálisabb szintaktikai kötöttségekkel, így egynyelvű megnyilatkozásokba számos ponton beépíthető úgy, hogy szintaktikai szabályokat sértene meg.
  2. Mondatok közötti - ez a váltás tagmondatokhatáron vagy mondathatáron jelenik meg, néha beszélőváltáskor, ez már nagyobb folyékonyságot követel meg a második nyelven a beszélőktől.
  3. Mondaton belüli - ez a legproblémásabb típus, itt fordul elő az, hogy a beszélő az egyik vagy a másik nyelv szabályai ellen „vét”. Ennék a típusnál a beszélők mindkét nyelvet magasabb szinten ismerik. Azért is problémás ez a váltás, mert nehéz eldönteni, hogy a mondaton belül megjelenő másik nyelvi (lexikai) elemek kölcsönzésnek vagy kódváltásnak felelnek-e meg.[3]

A kódváltás és más jelenségek[szerkesztés]

A kódváltás különbözik más nyelvi kapcsolati jelenségtől, mint pl. a kölcsönzéstől, a pidzsin és kreol nyelvektől, a tükörfordításoktól (kalkoktól) és a nyelvi interferenciától. A beszélők akkor alakítanak ki pidzsin nyelvet, amikor két vagy több beszélő, akik nem beszélnek közös nyelvet, alkotnak egy köztes, harmadik nyelvet. Másfelől, a beszélők kódváltást alkalmaznak, amikor mindannyian folyékonyan beszélik mindkettőjük nyelvét. A kódkeverés hasonló fogalom, de a kódváltás és a kódkeverés terminusok használata váltakozó. Néhány tudós egyik terminust sem használja, hogy ne essenek ebbe a hibába, míg mások a kódkeverést egy rossz nyelvkapcsolati jelenség formális nyelvészeti tulajdonságaként fogadják el, és a kódváltást a többnyelvű személyek aktuális, beszélt változatával azonosítják.[4][5]

Az 1940-es és az 1950-es években számos tudós nevezte a kódváltást sztenderd-alatti nyelvhasználatnak.[6] Az 1980-as évektől kezdve viszont a legtöbb tudós felismerte, hogy ez a kétnyelvű és többnyelvű nyelvhasználat normális, természetes terméke.[7]

A nyelvészeten kívüli köznapi használatban a kódváltás fogalma két nyelv relaítv stabil informális keverékére utal, olyanra mint a Spanglish (spanyol angol) vagy a Hunglish (magyar angol), vagy nyelvjárásra vagy stílusváltásra utal, olyanra, maelyet az afroamerikai beszélők gyakorolnak, amikor a kevésbé formális nyelvváltozatról a sokkal formálisabbra váltanak.

A kódváltás társadalmi okai[szerkesztés]

A kódváltás kapcsolatban van, és néha társ...

Code-switching relates to, and sometimes indexes social-group membership in bilingual and multilingual communities. Some sociolinguists describe the relationships between code-switching behaviours and class, ethnicity, and other social positions.[5] In addition, scholars in interactional linguistics and conversation analysis have studied code-switching as a means of structuring talk in interaction.[6] Analyst Peter Auer suggests that code-switching does not simply reflect social situations, but that it is a means to create social situations.[7]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Grosjean, Francois. Life with Two Languages: an Introduction to Bilingualism. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 145. o. 978-0-674-53091-1 (1982) 
  2. Bartha, Csilla.szerk.: Laczkó Krisztina és Kozocsa Sándor: A nyelvek közötti érintkezés univerzáléi: Néhány adalék a kódváltás kérdésköréhez. In: Emlékkönyv Rácz endre hetvenedik születésnapjára. Budapest: ELTE, 19-28. o. 963-462-735-8 (1992) 
  3. Csilla, Bartha. A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 119-121. o. 963-19-0009-6 (1999) 
  4. Bokamba, Eyamba G. (1989) Are there syntactic constraints on code-mixing? “World Englishes” 8(3), pp. 277-92.
  5. Clyne, Michael. (2000) “Constraints on code-switching: how universal are they?” in Li Wei (ed.) The Bilingualism Reader. Routledge; and Genessee, Fred (2000) “Early bilingual language development: one language or two?” in Li Wei (ed.) The Bilingualism Reader.
  6. Weinreich, Uriel. (1953) Languages in Contact. The Hague: Mouton.
  7. Goldstein, B. & Kohnert, K. (2005) Speech, language and hearing in developing bilingual children: Current findings and future directions. Language, Speech and Hearing services in Schools, 36, 264-67.
    • Gutierrez-Clellen, V. (1999) Language choice in intervention with bilingual children. American Journal of Speech-Language Pathology. 8, 291-302
    • Kohnert, K., Yim, D., Nett, K., Duran, P. F., & Duran, L. (2005) Intervention with linguistically diverse preschool children: A focus on developing home languages(s). Language, Speech and Hearing Services in Schools. 36, 251-63.