Szerkesztő:Degliuberti/próbalap

Szegedi Kovács Ágoston (Szeged, 1888 - Budapest, 1978) magyar festő, művésztanár.

Élete

Az I. világháború előtti évek (1888-1914)

Szegeden érettségizett 1906-ban. A Képzőművészeti Főiskolán 1911-ben végzett, középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd Zemplényi Tivadar művésznövendéke, tanulmányutakon járt Olaszországban és Párizsban. A fővárosi kiállításokon gyakran szerepelt Szegedi Kovács néven. 1912 őszétől polgári iskolai tanár, 1913-ban állami megbízásra történelmi témájú kőnyomatokat készít, később illusztrál a Hungária és az Athenaeum nyomdáknak gimnáziumi történelmi tankönyveket. A háború előtt nagy jövő állt előtte, elismerés kíséri.

Háború, hadifogság (1914-1923)

1914. aug. 1-én bevonult katonának. Egy évi frontszolgálat után orosz fogságba került, pedig már úton volt a visszahívás sürgönye. A szibériai Tomszkban raboskodott a háború végéig, itt lett kiforrott művész.

A fogság alatt apróbb munkákból próbált megélni, mint mindenki más, többek között festett színházi díszleteket Balkányi Endrével és Hódi Gézával együtt.

A svéd misszió észrevette, pénzzel támogatta és a Vörös Kereszttel karöltve segítették hazajuttatni legszebb képeit. Itthon felesége, Pammer Emília, aki szintén festő volt, szervezte meg a kiállításait. 1919-ben a Hadviselt Művészek kiállításán mutatták be szibériai fogsága alatt készített akvarelljeit, amelyek nagy sikereket arattak, díjakat nyert, és távollétében a Magyar Képzőművészek Nemzeti Szövetsége rendes tagjává választotta.

A háború vége után két társával, Spolarics László és Burányi nevű festőkkel együtt sikerült pénzt gyűjteniük és vonattal elindultak haza. Moszkvában azonban börtönbe kerültek, és túszként tartották őket fogva, gyakorlatilag magyarázat nélkül. Így 1923-ban került haza, testileg, lelkileg teljesen legyengülve.

A hazatérés után, a két háború között

Már hazaérkezése évében a Nemzeti Szalonban kiállított vízfestménye elnyeri Solymosi M. ötvenezer koronás díját. 1924-ben Milánóban rendezett nemzetközi akvarell kiállításom két képe aranyérmet nyert, majd 1929-ben a Műcsarnokban rendezett sikeres kiállítást. 1930-tól a Török Pál utcai Iparrajziskolában tanított, tagja volt a Zichy Mihály Művész Egyesületnek.

A II. világháború és az azutáni évek

1948-ban a "Nagy Ferenc-féle összeesküvés" néven elhíresült koncepciós perbe keveredett, néhány hónapot raboskodott is az Andrássy út 60-ban. Állását és Képzőművészeti Alapbeli tagságát elvesztette, és sem kiállításon nem szerepelt, sem tanári állást nem kapott soha többé. Később dolgozott az országos fuvarozó vállalatnál munkavédelmi plakátok készítésén.

A hazatérésekor is hozott magával képeket, amikből rengeteg elkallódott, a svéd Vörs Kereszt által hazaszállított képekből sem érkezett meg mindegyik, néhány festmény a II. világháborúban semmisült meg, és persze sok képet el is adott, így jelentős mennyiségű képe lehet szerte a világban, amik nem szerepelnek a hagyatékban. Saját becslése szerint mintegy 50 db.

Források

Baja Benedek, Pilch Jenő, Lukinich Imre, Zilahy Lajos: Hadifogoly magyarok története – Két kötetben – Az oroszországi hadifogság és a magyar hadifoglyok hazaszállításának története I-II. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest 1930.

Seregélyesi György: Magyar Festők és Grafikusok adattára, Szerzői magánkiadás, Szeged 1988.

Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972-1973/2.). Szerk.: Trogmayer Ottó. Szeged 1975.

További információk

[Szegedi Kovács Ágoston festményei (válogatás)]

Kapcsolódó szócikkek

Rudolf Wacker, Hódi Géza, Nagy Ferenc (miniszterelnök), Zemplényi Tivadar