Szerkesztő:Csatádi/próbalap
A dobókereszt elsősorban német fegyver, egy kereszt alakú vas, amelynek csúcsai hegyben végződnek, így fegyverként használható. Egyik csúcsa hosszabb, akárcsak a keresztény latin kereszt. Hossza ritkán haladja meg a 30 cm-t. A manapság hobbi célzattal gyártott darabok szára gyakran egyenlő hosszú, mint a görög kereszt.
Nevének megfelelően elsődlegesen dobófegyverként használták, de rögtönzött tőrként, vagy más fogással maroktőrként is alkalmazható. A dobókereszt több német város tiltott fegyverlistájában is megtalálható, tehát valóban ismert harci eszköz kellett, hogy legyen (Gotha 1541, Iglau 1568), illetve orvvadászat elleni rendeletek is fölsorolják. Elsősorban nem katonák használták, hanem csempészek, deákok, orvvadászok, vad- és szőlőőrök, illetve lovagok tornafegyverként. Néhány példány múzeumokban is található belőlük. Ezeket gyakran vésett, gyémántrácsszerű véset díszíti, a forrásként linkelt oldalakon ezek megtekinthetők.
Legkorábbi ábrázolása az 1513-15 közötti időből való a Freydal című könyvből, ami Miksa császár lándzsatöréseit és tornáit ábrázolja mitikus köntösbe bújtatva. Ez látható az ábrán. Még 19. századi fegyvertilalmi listán is előfordul (Ravensburg, 1820).
Források[szerkesztés]
- Kuriose Waffen des Mittelalters und der Frühen Neuzeit – Das Wurfkreuz Németül. Hozzáférés 2024.02.07.
- Das Wurfkreuz Németül. Hozzáférés 2024.02.07.