Szerkesztő:Crusader/Német Birodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Német Birodalom 1871–1918 között
A Német Birodalom 1919–1937 között

Német Birodalomnak nevezzük az 1871 és 1945 között fennállt német államalakulatot Közép-Európában, ill. 1943-ig vonatkoztatjuk a kifejezést nemzetközi jogi szempontból Németországra. 1943 után a hivatalos megnevezés Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich).

Alkalmanként felmerül a Német Birodalom kifejezés használata a német nyelvterületen messze átívelő államalakulat, a Német-római Birodalom (911-1806) vonatkozásában is, mely megnevezésben a "német" (Deutscher Nation) jelző a 15.-16. századtól használatos. 1849. március 28-án a frankfurti Szent Pál templomban elfogadott alkotmányban (Paulskirchenverfassung) is megemlítődik a Német Birodalom fogalma. Az egységes Németország eszméje ekkoriban azonban megbukott a hercegek, különösen a porosz király ellenállásán, és de facto nem került megvalósításra a politikában.

A Német Birodalom 19. és 20 századi történelme során több periódust különböztetünk meg. A Német Császárság időszakát (1871-1918), a pluralisztikus és többpárti rendszerű Weimari Köztársaság időszakát (1919-1933), valamint a nemzetiszocialisták totalitárius diktatúráját, melyet Harmadik Birodalomként is emlegetnek (1933-1945), valamint az ezt követő megszállási időszakot.

Az alapítás[szerkesztés]

Az 1871-ben alapított Német Császárságot ugyan az német nemzet első egységes államalakulataként tartják számon, fennállása alatt azonban sosem foglalta magába az összes területet, melynek népessége magát Németországhoz tartozónak definiálta. Ezek közé tartozik például az 1867-ben megalakult Osztrák–Magyar Monarchia jelentős része, mely az 1866-os háborúig a Német Szövetség (Deutsches Bund) része volt. Ez a jelenség a német egység megalakulásának körülményeire vezethető vissza, mely az Észak-német Szövetségből (Norddeutsches Bund) indult ki, ahol a porosz hatalom érvényesült. Az 1848-as márciusi forradalmak során Poroszország még küzdött a német nemzeti állam megalapítására való törekvések ellen. Később Poroszország, és mindenek előtt Otto von Bismarck felhasználta a nemzeti-liberális áramlatokat annak érdekében, hogy kizárja a Habsburg Ausztriát a birodalomból, és porosz fennhatóság alatt valósuljon meg a német egység.

A másik problémakör, mely a német egység megvalósulása alatt felmerült, az volt, hogy az érintett területeken, főleg azok földrajzi peremén számos nemzet élt, mely magát nem tekintette németnek. Ezek közé tartoztak a lengyelek a keleti területeken, franciák Elzászban, dánok északon, akik az 1864-es háború dán-német háború után kerültek német fennhatóság alá, mely a későbbiekben a három "birodalomegyesítő háború" (Reichseinigungskriege) közül az elsőként tartottak számon. Bismarck 1866-ban az osztrák uralkodó akarata ellenére kikényszerítette a Német Szövetség feloszlatását. Poroszország magába olvasztotta azon német területek nagy részét - kevés kivétellel - amelyek a Szövetségi Gyűlésben (Bundesversammlung) Poroszország ellen szavaztak, ill. I. Vilmos számára igényelte a jövendő porosz-német királyság császári koronáját.

A német-osztrák háborút Poroszország azon lépése váltotta ki, melynek során megszegte a gasteini konvenció (Gasteiner Konvention) rendelkezéseit. A Szövetség rendelkezéseket hozott Poroszország ellen, mely erre kilépett a szövetségből, majd a königgrätzi csatában legyőzte az osztrák és szász seregeket. A Német Szövetséget ezután az 1866. augusztus 23-i prágai békében oszlatták fel. Ezután az észak-német államok porosz vezetés alatt egységbe tömörültek, ez volt az Észak-német Szövetség. Poroszország ekkor még a Majna vonalán nem hatolt át, mivel el szerette volna kerülni Franciaország nyílt provokálását.

Bajorország, Württemberg, Baden, valamint a Hesseni Nagyhercegség a Dél-német Szövetségbe (Süddeutsches Bund) tömörültek, melynek azonban nem volt gyakorlati jelentősége. Hessen-Darmstadt, valamint a Majnától északra fekvő területei, Felső-Hessen (Oberhessen) részben az Észak-német Szövetség tagjai lettek. Ausztria, Luxemburg és Liechtenstein nem csatlakoztak egyik szövetséghez sem.

A német nyelvterület ezzel három részre tagozódott, mely III. Napóleon francia császárnak igencsak kedvére volt, mivel nem szerette volna, ha európai hatalmi versenytársai egységbe tömörülnek. Az északi és déli német szövetségek azonban titkos szerződésekben szövetségbe tömörültek az esetleges francia intervenció ellen. Franciaország felismerte a német államok egyesülésének fenyegetését, különösen, hogy Poroszország már két alkalommal demonstrálta katonai erejét (dán-német háború, és német-osztrák háború).


Története[szerkesztés]

A Müncheni egyezmény a Német Birodalom utolsó, szerződések által elismert kiterjedését mutatja: A Szudéta-vidéket a birodalom beolvasztotta, Csehország és Morvaország pedig Cseh-Morva Protektorátus néven létezett tovább bábállamként.

A Német Birodalom története három - ha a megszállás időszakát is beleszámítjuk, négy időszakra tagozódik:

  1. 1871-1918: A Német Császárság időszaka a Bismarcki alkotmánnyal
    1. 1871-1891: Otto von Bismarck birodalmi kancellárságának időszaka
    2. 1890-1918: A vilmosi időszak, és az első világháború
  2. 1919-1933: A Weimari Köztársaság és a weimari alkotmány
  3. 1933-1945: Államalatkulatként Német Birodalom, 1943 után hivatalosan "Nagynémet Birodalom" - a nemzetiszocializmus időszaka
  4. 1945-1949: Az elvesztett második világháború utáni szövetséges megszállás időszaka. A Német Birodalomra ebben az időszakban mint Németországra utalnak, mely a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hatalma alatt állt.

A fogalom megszületése[szerkesztés]

A német alkotmányosság történetében a "Szövetség" és a "Birodalom" nagyjából felcserélhető fogalmak. A bismarcki alkotmány preambuluma 1871-ből például kijelenti, hogy a porosz király és a délnémet hercegek örök szövetséget kötöttek.

A "birodalmi jelző" használata kapcsolatot teremt a Német-római Birodalommal (962-1806), melyet a szekularizáció, ill. a napóleoni diktátum szüntetett meg. A Habsburg császár letette a német-római koronát, hivatalnokait pedig felmentette a birodalom felé vállalt kötelezettségeik alól.

A vilmosi birodalmat "Második Birodalomként" is emlegetik. Ezzel a szóhasználattal az első birodalomhoz kívántak kapcsolatot teremteni, bár ezt konkrétan nem mondták ki, melynek taktikai jelentősége volt, hiszen ennek direkt kimondása az osztrák császárt illegitimnek kiáltotta volna ki, aki a német-római császár jogutójának tartotta magát.

A "Második Birodalom" elnevezés elterjedésében nagy szerepe volt Arthur Moellernek, aki 1923-as művében egy eljövendő Harmadik Birodalomról is beszélt. Az NSDAP propagandája tőle vette át a "Harmadik Birodalom" fogalmát.

Államjogi kérdések[szerkesztés]

A sas ábrázolása a szövetségi és a birodalmi címerből egy 1969-ben kiadott bélyegen.

A Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) 1973. július 31-án a DDR-rel kötött alapszerződés felülvizsgálatakor a következőket állapította meg (2 BvF 1/73; BVerfGE 36, 1 [2]):

Az alaptörvény [...] abból indul ki, hogy a Német Birodalom az 1945-ös összeomlást átvészelte és azt sem a kapituláció sem a szövetséges megszálló erők által gyakorolt idegen államhatalom gyakorlása Németországban, sem későbbi esemény nem szüntette meg. Mindez az alaptörvény preambulumából, valamint annak 16., 23., 116. és 146. cikkelyeiből következik. Mindez megfelel a Szövetségi Alkotmánybíróság folyamatos joggyakorlatának, melyhez a szenátus tartja magát.
A Német Birodalom tovább létezik (BVerfGE 2, 266 [277]; 3, 288 [319 f.]; 5, 85 [126]; 6, 309 [336, 363]), és a korábbiakhoz hasonlóan jogképes. Államként azonban nem cselekvőképes, a szervezetek, különösen az intézményi rendszer hiánya miatt.
Az alaptörvény szintén rögzíti az össznémet államnép (gesamtdeutsches Staatsvolk), valamint az össznémet államhatalom (gesamtdeutsche Staatsgewalt) fogalmait (BVerfGE 2, 266 [277]). A négy [győztes] hatalom - is - felelősséggel tartozik "Németország egészéért" (BVerfGE 1, 351 [362 f., 367]).
A Német Szövetségi Köztársaság megalapításával nem egy új nyugatnémet állam született, hanem Németország egy részét szervezték újjá. [...] A Német Szövetségi Köztársaság tehát nem "jogutódja" a Német Birodalomnak, hanem államként azonos a "Német Birodalommal", - tekintettel területi kiterjedésére azonban csak "részazonossággal" bír (teilidentisch), így az azonosság nem kizárólagos. [...] Államjogilag nézve [az NSZK azonossága a Birodalommal] az "alaptörvény érvényességi területén" a jogi fennhatóság gyakorlatára szorítkozik.
A Szövetségi Köztársaság [...] azonban Németország teljességére vonatkozóan felelősséget vállal [...] A Német Demokratikus Köztársaság Németország része, és az a Német Szövetségi Köztársaság részéről nem tekinthető külföldnek.

A Német Szövetségi Köztársaság tehát nem tekinthető utódállamnak, sokkal inkább azonos a Német Birodalommal, nem pedig annak utódja, ill. jogutódja. Ezzel megalapozott a német jogfolytonosság és a nemzetközi jogi identitás, mely 1871-ig, a Német Császárság megalapításáig, ill. 1867-ig az Észak-német Szövetség megalakulásáig vezethető vissza.

Ezek a nézetek támogatást találnak az uralkodó jogtudományi vélekedésekben, valamint nemzetközi szerződésekben - többek között a birodalmi konkordátumban. Ettől független, hogy politikai-történelmi szemszögből nézve a birodalom az 1945-ös vereséggel "intézményrendszerében" összeomlott.

Az 1937. december 31. határok közötti Német Birodalmat azonban az 1970-es varsói szerződés, valamint a későbbi "két-plusz-négyes" szerződés (Zwei-Plus-Vier-Vertrag), végül az 1990-es újraegyesülés azonossá tette Németországgal. Az újraegyesülés és a kapcsolódó szerződések azzá tették Németországot, ami korábban az 1971-ben létrejött Német Birodalom volt: egy (kis-)német nemzetállammá, mely a második világháborút lezáró békék rendjében jelenlegi határait elismeri.

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Deutsches Reich című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.