Szerkesztő:Bakk István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bakk István Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke.

Az alapítvány 1990-tól működik. A célja a Kárpát-medencei passiók felélesztése, újraindítása és létrehozása. Az Európai Passió Szövetség alapító tagja az alapítvány.

Tradíció a csíksomlyói búcsú a székely helytállás, a külső beavatkozás fölötti győzelem emlékére született. Bár betiltotta az első világháborút követő román uralom, üldözte a negyven esztendeig tartó kommunista diktatúra; de a csíksomlyói passió és a budaörsi passió újra indításának gondolatatát szentkatolnai Bakk István sikerre vitte. A keleti magyarság összetartozásának, hitbéli megújulásának ezt a kultikus erőterét, amelyet meg akartak semmisíteni Bakk István megmentette, és már 1991-ben felállította a védnökséget, melynek a tagjai közül Antal József miniszterelnök és Paskai László bíboros, esztergomi érsek, Tempfli József nagyváradi megyés püspök, Dr. Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök, személyesen is támogatták, a rendezvény újraindítását, de rajtuk kívül még a nemes cél mellé állt 37 fő védnökként. Az erdélyi embereket a katolikus vallás és ez az esemény évszázadokon keresztül egybefogta, összekapcsolta, és teszi ezt ma is. A somlyói ferences barátok és Gergely István személyében nyert támogatókra. Szerencsére e nemes célt folyamatosan ébren tartó segítők is akadtak. Ilyen pl. Svella Adél tanárnő aki átvette az eredeti hagyományokra épülő rendezvényt és annak továbbvitelét is felvállalta. A tradíció életben tartásához Bakk István nagyon ragaszkodott, mert nem egy szalmalángként fellobbanó és utána rövidesen elhaló programról, hanem az eredi hagyományoknak megfelelő színvonalas, mások számára is értéket közvetítő és felmutató, folyamatosan megrendezésre kerülő és újra teljes és mélységében átélhető misztériumjáték maradjon. Szentkatolnai Bakk István ősi székely primor családjában mindig volt ilyen szervezői tevékenységgel megáldott tehetség. A család tagjai közül, mint nevezetes egyén, felemlítendő szentkatolnai Bakk Endre vízaknai plébános, aki felkutatta és összegyűjtötte a Vízaknánál elesettek sírhelyét és felkutatta a 1848/49-es szabadságharcra emlékeztető adatokat, amelyek egybegyűjtése az elesett honvédek névsorát a történelemtudomány számára hiteles és kiváló forrássá tette.


Tradíció I.: Bakk Endre Kanonok Alapítvány, Budaörs, 1991. (Időszaki kiadvány) Uo. Tradíció I.: Bakk Endre Kanonok Alapítvány, Budaörs, 1991. 120. p. (Megjegyzés: a védnökök névsora) A primor szentkatolnai Bakk Endre kanonok több mint 700 évre visszatekintő székely főnemes családból származó, egyházi pályán működő államférfi: 1841. október 11-én született Szentkatolnán, Háromszék vármegyében, meghalt 1906. március 23-án. „Csudákkal ékes somlyói Mária, Védd és segítsd székely népedet! Bakk István erejét és kitartását a rendíthetetlen vallásos hite adta ahhoz a 10 éves munkához, amivel a csíksomlyói búcsú és a budaörsi passiójátékok újra indítását megalkotta. A 1945 után Budaörs lakosainak nagy részét „kollektív bűnösként" kitelepítették, a régi a Kőhegyen felépített színpadot, a hajdani Jeruzsálem kicsinyke mását megsemmisítették. Ezért a helyszínt is újra meg kellett alkotni. Bizonyított tény, hogy Budaörs Árpád-házi királyaink idején Buda védelmére alapított székely település volt. Ez azonban a török időkben részben elpusztult, s az 1690-es évek után népesült be sváb telepesekkel. A múlt mai örökösei, a budaörsi megmaradt és a betelepítettek, a svábok, székelyek, a felvidékiek elhatározták Bakk István kezdeményezésére, hogy a kőhegyi passió- játékot újraélesztik. A passió 1996-ban került bemutatásra virágvasárnap, a budaörsi művelődés házban, majd 2000-ben az eredeti színhelyen mutatták be. Az Európai Passió Szövetség vezetői is megtekintették, osztatlan sikert aratott. Ez a program a millenniumi rendezvények közül az arany éremmel kitüntetettek közé került. A székely hit és székely helytállás remek példáját adta a közösség javára szentkatolnai Bakk István, aki méltó a székely ősei nevére.

Bakk István alapítványt hívott életre, amelyet a székely primor Bakk Endre vízaknai kanonokról nevezett el, amit azért hozott létre, hogy méltó emléket állítson kedves rokona számára, és hogy felelevenítsék a székely csíksomlyói és a budaörsi sváb passiójátékok hagyományait. A János Pál pápa áldását adta erre a rendezvényre. Bakk Endre Alapítvány számára kiadott oklevél. Visszatekintés a passiójáték eredetére Sarlós Boldogasszony A népi - vallásos tudat a passiónak ~ és az áldozat üdvözítő- hatásának az istenség születésére utaló képeknél fontosabbnak érezte (az archaikus ima motívumvilága mindenekelőtt a nagyhét eseményeihez, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, a karácsony jelképei ritkán jelennek meg a szövegekben), a születésre vonatkozó képek talán a hagyományozódás során tűntek el, illetve ritkultak meg az imaszövegekben. A hajnalban - azaz „saját napszakában - nyugvó Mária és a fénykezdet-jelkép kakas közötti kapcsolat mindazonáltal nem világos. Az ébresztés-motívum eredetét illetően Erdélyi Zsuzsanna is csak egymással össze nem függő hipotéziseket fogalmaz meg: „Talán misztérium-játékok nyomát őrzi, talán összefügghetett a keleti-nyugati arculatú Mária-álom epikummal, netán a szentiváni énekek alvó Máriájával is. (Erdélyit 1988. 746.) A talányos kép magyarázatát keresve, mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a magyar folklórban két alvó Mária-képpel találkozhatunk: a szentivánnapi énekek hajnalban ébredő Máriája a fény-hajnal-Nap kozmikus-mitikus jelképköréhez kapcsolódik (erről bővebben: Dömötör] 1974. 166-177., 1983.4 166-177; Erdélyi 1976. 217-218.; Domokost 1961. 237-263.), az archaikus imák és egyéb apokrif szakrális szövegek alvó Máriája pedig a krisztusi kínszenvedést álmodja meg (Erdélyi 1976. 648-650., 1988. 741.). Az archetipikus szimbolizáció szabályszerűségei felől nézve az alvó Mária jelkép két jelentkezését, a különbségek nem tűnnek relevánsnak, sőt voltaképpen nem is léteznek: amint a „kakasos imák ébresztés-motívuma kapcsán fentebb már feltételeztem, az archaikus imák alvó Mária-képe ugyanabba a hajnali fény-Nap-istenség születése jelképkörbe tartozik, amelyet az igen archaikus jelképiségű szentiváni énekek is kifejeznek: „Lassan csendíjjetek, tik apró gyiákim, / hagy aludjoh Mária napfőkőtyig // A hun a Nap elnyugszik, Máriájában ..., ... roppan gyivó mogyoró levél alatt. (Kolon, Nyitra, Magyar Néprajz VII. 190.; Lásd még: Dömötör 1974. 166-167.) A jelképkör jelentése szempontjából talán az sem mellékes, hogy a születés-mozzanatot egyértelmű erotikus jelkép fejezi ki (roppan gyivó mogyoró levél alatt). Semmiképpen nem véletlen az, hogy a nyári napforduló rítusénekeiben sűrűn felbukkan a kozmikus teremtő istenanya képe, olykor a világfa társaságában. Például a következő felcsíki szövegben: „Szent Jánoson kívül egy kerek dombocska, / Azon növelkedik egy édes almafa. / Édes az almája, csukros a rózsája, / Az alatt ül vala Szűzanya Mária. / Úgy köti, úgy köti ékes koszorúját, / Fejérrel, veressel, fejérrel, veressel. Ha avval nem éri, arannyal béfejzi... (Bálint 1977. L 474.) Ismét egy olyan jelképpel találkoztunk tehát, ami különböző műfaji környezetben jelenik meg. Ez egészen természetes, hiszen az archetipikus képzelőerő ugyanazt a jelképet rend-szerint passió: kínszenvedés, az evangéliumoknak a Jézus keresztre feszítésével kapcsolatos eseményeket elbeszélő része, ezek a drámai feldolgozása és előadása. Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus népi imádságok. In.: Magyar Néprajz V. (főszerk. Vargyas Lajos) Bp., 1988. 692-74R. Dömötör Tekla: A népszokások költészete, Bp. 1974. ~ Dömötör Tekla: Naptári ünnepek-népi színjátszás. Bp. (l. kiad. 1964.) Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Kaposvár (Somogyi Almanach 1921. szám) ` Domonkos Pál Péter: Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás. Ethnographia LXXII. 237-263. A felcsíki Szent János napi angyalozás szövegeit (lásd: Balázs 1993. 1-27. és Székely 1997. 206-207.) A rítusszövegek imaként való továbbéléséről (lásd: Tánczos 1995. 104-106: és Takács 2000. 205-206., ill. 40. SZOV.) több műfaji környezetben is létrehozza. Az a „dinamikus alapelv, ami egy-egy motívum szimbolikus jelentését megteremti, műfaji kontextusoktól függetlenül működik. Erdélyi Zsuzsanna, amikor megállapítja, hogy a kakas általi ébresztés-motívumnak mindkét műfajban - az apokrif imákban és a szentiváni énekekben egyaránt - szerves helye lehetne, lényegében megerősíti ezt az álláspontot. (Erdélyi 197. 218.) Próbáljuk meg tehát összegezni a hajnalban nyugvó Mária-kép és a kakas általi ébresztés szimbolikus értelméről mondottakat. Az ébresztés-motívum szimbolikus jelentése - véleményem szerint - a hajnalban nyugvó Mária-kép szimbolikus tartalmával áll kapcsolatban, tehát egymás mellé kerülésük egyáltalán nem önkényes: a krisztusi megváltás előtt mindenki megváltatlan világban él, még maga az istenanya is az éjszakai sötétben alszik, majd a kakas (a lélek éberségének jelképe) a kereszthalál, azaz a megváltás hírével felébreszti Máriát. A hajnali fény által szimbolizált krisztusi születés és a megváltást eredményező kereszthalál képei a vallásos szimbolikus logika szerint egyenértékűek, mert Krisztus csak életáldozata révén válhatott igazi istenséggé, a kereszténység Napjává. A mitikus-vallásos tudatban ezért a születés és a kereszthalál képei minduntalan összekeverednek, egymást helyettesíthetik, ami ebben a képi világban teljesen természetes és logikus. A saját napszakában nyugvó Mária ébresztése a kereszthalál hírével történik, ugyanis a hajnalban megszülető istenség voltaképpen ezáltal teljesíti be kozmikus feladatát: Krisztus valójában már eleve a kereszthalálra születik meg, és ezt az imaszövegek ki is fejezik. Az angyali üdvözletnek és a kakas általi ébresztésnek ugyanaz a funkciója: az istenség születése előtti öntudatlanság állapotából az isteni küldetéstudat fényére való ráébresztés. A magyar szakrális folklór több műfajában is megfigyelhető, hogy a szövegkezdő képek hajnal Mária metaforája után az ébresztés, illetve az angyali üdvözlet motívumai következnek. Például: „Ó fényességes szép hajnal, / Akit így köszönt az angyal: / Üdvözlégy teljes malaszttal. (Dömötör 1974. 170.) Mint látjuk, az ébresztés motívumot rendszerint a Grál-motívum követi. Mezey László az archaikus népi imák akadémiai bemutatóján elhangzott korreferátumában felhívta a figyelmet arra, hogy a Grál jelképiség hangsúlyosan tartalmazza a fénykultusz elemeit is: „A fényszimbolika végül is a Grálban teljesedik ki.

Chrétien de Troyes elmondja, hogy amikor a szent edényt behozták a vár termébe, a gyertyák fénye elhalványodott, de az edény fényesebben tündökölt, mint a Nap. Egyáltalán: a Grálban csodatevő erő lakik, fényt támaszt, elűzi a sötétséget. És talán ez volt az a gondolat, ami a Grál regény bizonyos (és nem lényegtelen) elemeinek átvételét a nép használatába lehetővé tette, s a Grál-szimbolika fő vonásait népszerűsítette. (Mezey,1971. 370.) A Grál-jelképkör jelenléte a szakrális folklórban kétségkívül összefügg a Szent Vér XIII. századi kultuszával, hiszen a Szent Grál csodálatos fénye csupán következménye az edény tartalmának, mert a fény valójában az edényben lévő krisztusi vértől szárinazik. A Grál szimbolika valódi lényege az átlényegülés misztériumának őrzése, ezért a jelkép archetipikus értelme kizárólag a fénykultusszal nem magyarázható meg, legalább ennyire hangsúlyosak benne a befogadásra vonatkozó képzetek. Ezért Gilbert Durand és René Guénon ugyancsak az edény-jelleg oldaláról közelítik meg a Szent Grál szimbolizmusát (Durand 1977. 315-318., Guénon 1997. 21-30.). R. Guénon a Jézus szívének emblémáját látja a Szent Grálban. Idevágó tanulmányában előbb ismerteti a Grálra vonatkozó legendahagyományt - a szent edény eredetijét még Ádám kapta a paradicsomban, de a kiűzetéskor elveszítette; később Szétnek megengedték, hogy visszatérjen a földi paradicsomba és az edényt megszerezze; a Longinus dárdája nyomán kifolyó krisztusi vért Arimathiai József ebbe az edénybe fogta fel majd Nikodémussal együtt a brit szigetekre vitte, ahol a Kerekasztal Lovagjai őrzik -,majd megállapítja, hogy ~ Mezey László: Hozzászólás Erdélyi Zsuzsanna előadásához. Ethnogrphia 3. 367-370. p. Durand, Gilbert: Les structures anthropologiques de 1imaginaire. Introduction á 1archétypologie générale. Greoble (10. kiad. 1984.; román fordításban: Structurile antropologice ale imaginarului. Buc., 1976/1999) 4 az istenség szívével azonosítható Szent Grál azt a hitet szimbolizálja, mely szerint valahol a földön létezik egy olyan spirituális központ, ami az elveszített földi paradicsom minden erejét tartalmazza. Ebben az összefüggésben a szent edény a halhatatlanság, az örök újjászületés múlhatatlan szimbóluma. (Guénon 1997. 21-30.)

A vallásetnológiai irodalom a XIX. század eleje óta az áldozati cselekményeket - ideértve a teremtés aktusára vonatkozókat is - úgy fogja fel, mint az istenség kiengesztelésére tett kísérleteket: egy egyetemes képzet szerint az emberi teremtmény egy dühös hatalom kezében van, aki csak az áldozat révén engesztelhető ki. Rudolf Otto A szent című könyvének (1917) egyik alapfogalma ugyancsak a „mysteriúm tremendum, azaz az emberi ésszel felfoghatatlan erejű isteni hatalom (majestas) előtt érzett rémület. A rettenetes égi istenek előtt már a születésünk is bűn, valakinek fizetnie kell érte: a bűntelen, a tiszta fizet a bűnösért, az állat az emberért, az egyén az egész közösségért. Gilbert Durand könyvének idevágó fejezetében ugyancsak a halál termékenyítő, életet teremtő erejébe vetett archetipikus hitről beszél. Úgy véli, hogy azok az áldozatok, amelyeket ez a hit hoz létre, még akkor sem tragikusak, ha fiatal, ártatlan életeket pusztítanak el: az áldozat mindig haszonná változik, az időleges halálba mindig belopakodik a túlélés reménye. (Durand 1977. 383-387.) Az agrárszertartások véres áldozati rítusait is - ezek egyik legismertebbje az a J. G. Frazer által leírt azték rítus (1995. 376-379.), amelyben a kukoricaünnepeken gyermeklányokat áldoznak fel - gyakran szent nászként, az istenséggel való misztikus egyesülésként fogják fel. Az áldozati rítusok általános érvényű törvényszerűsége, hogy minél értékesebb az istenségnek felajánlott áldozat, annál nagyobb a cserében kapott spirituális energia. (Chevalier Gheerbrant 1995. III. 183.) Az elv alapján érthető, hogy a bűnös emberiség teljes megváltása, bűntelenné válása a mítoszokban csak a legtökéletesebb áldozat, a minden bűntől mentes Istengyermek önkéntes életáldozata révén érhető el. Ez az áldozat értékesebb még az istenkirály (szakrális fejedelem) életének feláldozásánál is. Mivel az ember tökéletlen természeténél fogva nem hozhat ilyen áldozatot, a legautentikusabb áldozat, amit bemutathat, az isteni áldozatra való periodikus emlékezés. A kereszténységben ez az emlékezés az eucharisztiában valósul meg újra és újra, ami minden keresztény szentmise (istentisztelet) központi magját képezi. „A szentmise: áldozat, amely a keresztáldozatot jeleníti meg köztünk; emlékünneplés, amelyben Jézus halálára és feltámadására emlékezünk; szent lakoma, amelyben az úr testének és vérének vétele által részesülünk a megváltás javaiban. (Várnagy 1993. 228.) A keresztény teológia az emlékezés útján történő áldozati formákat (repraesentatio) és ezek felajánlását (oblatio) elkülöníti a tulajdonképpeni áldozattól (sacriticium), ami Jézus kereszthalála által csak egyetlen alkalommal történt meg. (uo. 229.) A krisztusi keresztáldozat megjelenítését és felajánlását a kereszténység is a legautentikusabb áldozatnak tekinti, ami csak akkor nyeri el tényleges értékét, ha a lelki azonosulás belső szándékából fakad. Az imitatio Christi csak akkor üdvözítő hatású, ha személyes vállalás, lelki odaadás van mögötte, tehát ha az emlékező érzelmileg is átéli Krisztus életáldozatát. A lelki azonosulás hangsúlyozása koronként különböző súllyal volt jelen a kereszténység történetében. Az archaikus imaműfaj vonatkozásában döntő jelentőségű, hogy a XIII-XIV. század ferences szellemisége a skolasztika intellektuális, teológiai megközelítésével szemben alapkövetelménnyé tette az érzelemhangsúlyos vallásosságot. A Szent Ferenc-i eszme a korabeli Európa egészét áthatotta, és olyan mozgalommá vált, amit a középkori egyháznak csak nagy nehézségek árán sikerült integrálnia. - Guénon, René: Simboluri ale stiinta sacra. Buc.(Eredetije: Symboles de la science sacrée, Paris, 1977.) Frazer, James G.: Az aranyág, Bp., (1. kiad.: The Golden Bough, 1890.; 1. magyar kiad.: 1965.) Chevalier, Jean-Gheerbrant, Alai: 1994-1995 Dictionar de simboluri. Mituri, vise, obiceiura, gesturi, forme, figuri. culori. numerre. Buc. (Erdetije: Dictonnaire des symboles. Mythes, réves, coutumes, gestes, formes, figures. couleurs. nombres. 1-4. tom. Paris, 1969.) A „lángoló vallásosság lelki éhvényére és a vallásos élmény művésziességére és személyességére való törekvés igénye a középkor után is fennmaradt a népi vallásosságban és az extatikus vallásgyakorlat különböző formáit alakította ki. Az archaikus imák geneziséről szólva Erdélyi Zsuzsanna úgy vélekedik, hogy a krisztusi szenvedéstörténetet felidéző ún. imitatio Christi ezeket a pénteki imákat a ferences szellemiség hozta létre, ami a középkor utolsó századaiban Európa-szerte egy nemzeti nyelvű szakrális közköltészetet teremtett. (Erdélyi 1991. 99-118.) A népi archaikus imádságanyag szövegkorpuszának legnagyobb hányadát kitevő a pénteki imákban a keresztáldozat felidézése valósul meg. Amint ezt Erdélyi Zsuzsanna bebizonyította (1980, 1988, 1991), a részletező emlékező jelleg a műfaj fontos tipológiai sajátossága. A passió naturalisztikus képeinek sorjáztatása voltaképpen azért történik, hogy megvalósuljon az a megjelenítés (represaentatio), ami kiváltja a valódi áldozathoz feltétlenül szükséges érzelmi azonosulást. A felidézett, lelkileg átélt, megszenvedett passió-élményt az imádkozó felajánlja az istenségnek (oblatio), és ennek fejében várja el a szerződésszerű imazáradékban foglalt égi ígéret beteljesülését. Az imák adatközlői tudatosan törekednek a lelki azonosulás élményére, mert tudják, hogy a szómágia útján megvalósított szenvedés áldozattá minősül át, és mint ilyen, a mennyei jutalom feltétele. Tévednénk azonban, ha ezekben a szerződésszerű aktusokban valamiféle számítást, „kalmárszellemet látnánk: a hívő ember számára minden ilyen élmény valódi és őszinte, ami mégsem zárja ki a tudatosságot. A „pénteki imákat sokan sírástól elcsukló hangon mondják el. Amint látjuk, az istengyermek életáldozata a kereszténységben eufemizálódik: az ember valóságosan nem, csak az imitatio Christi által válhat az áldozat részesévé. A kereszténység története számos formáját ismeri ezeknek az eufemizálódott áldozatoknak. Közéjük sorolhatjuk például a középkori zarándokutakat, a búcsújárás mai formáit, tehát minden olyan via sacrát, amelyben az ember vállalja Krisztus szenvedését azért, hogy áldozata fejében eljuthasson az üdvözülést jelentő égi kegyelem állapotába. A szent kereszt kultuszának minden megnyilvánulását a krisztusi szenvedésből való részvállalás igénye alakította, a kálváriákon végzett keresztúti ájtatosság például az égbe vivő, gyötrelmekkel teli krisztusi szent út megismétlődése. A fenti ájtatosságok áldozati jellegét hangsúlyozzák azok a nehezítő körülmények, amelyeket tudatosan vállal a keresztény ember: a búcsús- és keresztutakat gyakran gyalog, étlen-szomjan tették meg, a kegyhelyeken offereket, fogadalmi képeket adományoztak, az elvégzett gyónás, áldozás révén igyekeztek a rituális tisztaság állapotába jutni stb. A búcsújáróhelyeken végzett önostorozásokat a XVIII. században szigorúan betiltották, az önsanyargatásnak ehhez a középkori formájához sokáig ragaszkodott a nép, Magyarországról a XIX. század elejéről, Csíksomlyóról pedig még a század derekáról is vannak flagelláslásról tudósító adataink. ("Bálint-Barna" 1994. 139-140. p.) A szakrális népköltészet több műfaja - így az archaikus népi imák zöme is - szorosan kapcsolódik az áldozati jellegű imitatio Christi eszmeköréhez. Erdély János (1891-1980) bogdánfalvi búcsúvezető, előénekes „szentember kéziratos ima- és énekesfiizetben a Száraz volt a szent keresztfa... kezdetű, saját szerzésű nagyböjtiének után ezt a bejegyzést találtam: „Cititá de mai muteor si v icálzitá De Dragontea lui Cristo, Amin." A hibás helyesírású román bejegyzés fordítása fél "Krisztus" szeretetétől . (Bálint Sándor - Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp. 994.p.) Csíksomlyó: A csíksomlyói búcsú ezelőtt több mint 400 esztendővel ezelőtt született. Csíksomlyó már a XVI. szájad elején önálló egyházközség, tehát a település maga jóval korábban keletkezett. A négy kis falut "Vándorfalvát", "Csobátfalvát", "Csomortánt" és "Tapolcát" - magába foglaló "Csíksomlyó" vallási és művelődési jelentőségét adja, hogy már 1400 óta - talán régebben is itt tevékenykedtek a "ferences-rend" szerzetesei. A kolostorukat és templomukat Hunyadi János segítségével építették. A 1423-ban Erdélybe betörő törökök fölött "Marosszentimrén" aratott győzelemben szerzett hadizsákmányból Hunyadi bőkezűen támogatta a somlyói ferences barátok építkezéseit. Ezért az sem véletlen, hogy a mai kegytemplom egyik színes üvegablakán Hunyadi ferences hitszónokát, a nándorfehérvári csata egyik hősét, "Kapisztrán Jánost" örökítették meg. A mai kegytemplomot helyén álló gótikus templomot 1448-ban szentelték fel, "Sarlós Boldogasszony" tiszteletére. Már a XV. században is jelentős búcsújáró hely volt. Az 1444-ben kelt pápai bulla bejegyzése szerint - „nem szűnt meg összeseregleni a nép". Időközben azonban megváltozott a búcsú tartalma. Erdélyben a XVI. század derekán újra és újra fellángoltak a vallási okokra visszavezethető harcok, a különböző egyházakat támogató fejedelmek ismételten megpróbálkoztak az erőszakos térítéssel. Az ilyen tekintetben is könnyen befolyásolható "János Zsigmond" (1556-1571) fejedelem pedig, ki önmaga is köpönyegként váltogatta a vallását, haddal indult a katolikus vallásukat a védelmező "gyergyói" és "csíki" székelyek ellen, hogy unitárius vallásra térítse őket. Udvarhely behódolt a fejedelemnek, 1567-ben pünkösd szombatján egy István nevű pap összegyűjtötte híveit, hogy vonuljanak Somlyóra a "Boldogságos Szűzanya" szobrához, s imáikkal kérjék oltalmát. Az ő példájukra Gyergyó, Csík sőt Háromszék falvaiból is sokan összegyűltek és ott kapták a hírt, hogy a fejedelem haddal közeledik ellenük. Katona György plébános megjelent könyvben leírja: „...kiválasztották magok közük a fegyvert forgatókat, s sereg élére állították az ott kiterjedet szép mezőre, a fejér népeket, gyermeket, öregeket ottan hagyván elibe kezdtek rohanni a fegyvres nép a János király hadának. Csík- és Udvarhely-Szék között egy rengeteg tag erdő (...) ott szembe találkozván ,fegyverre került közöttük a dolog, a Csíkiak jobb részét levágták a király hadának, a többi nyagra-főre vissza szaladónak. Elvégződvén a verekedés visszafordulának a Csíkiek, mikor a Klastromhoz közeledtek a honn maradott őket örömmel, fogadotakkal együtt a Templomban menének hálákat adónak az Istennek győzedelmeikért. (...) Sok bajok lőn annak utána is János Királyai a Csíkiaknak, de soha a hit dolgában nem adták magokat... A győztes csatát követő pünkösdi hálaadás emléke ekkor kezdte elhomályosítani a kegytemplom korábbi, Sarlós Boldogasszony tiszteletére tartott búcsú napját, s a híres csíksomlyói búcsú azóta is pünkösd szombatján tartatott. A csíksomlyói ferences barátok legyezésében maradt az utókorra néhány két-háromszáz éves nagypénteki misztériumjáték szövege. Valaha évszázadokkal ezelőtt, templomok udvarán, kolostorok termeiben láthatott csupán színjátékot itt a közönség. Volt ahol helybeli polgárok, kézművesek és földművelők játszották az Atyaisten, a fájdalmas Szűzanya és a megfeszített Fiú szerepét, a szerzetesek iskoláiban azonban a diákok léptek színre a messze vidékekről egybesereglett nézők épülésére és szórakoztatására." Kegyes atyák állítottak össze a daraboka, amelyeket jeles alkalmakkor: karácsony, vízkereszt, nagypéntek és húsvét idején játszottak el, s Krisztus életén kívül nemegyszer a Biblia számos más történetét is megelevenítették. Nemcsak a vallásos áhítat felkeltése és növelése, hanem a játék örömének másokkal való megosztása is vezette a passiók és misztériumok összeállítóit és előadóit. Befejező gondolatként az Európa Passió játékok véráramlatába be tudta kapcsolni Bakk István, mint a budaörsi a csíksomlyói és a magyarpolányi passiójátékokat, ezért hálás köszönet érte. Áldja meg az Isten minden munkáját! „Királyi zászlók lobognak, Fénylik titka keresztfának, Mint az élet megöletett Halálával nyert életet Chorus[cantat]


== Források == (soronként egy-egy felhasznált forrás részletes leírása)

Euro Passion a Passió Szövetség alapító tagja 1991.

Az Európai Passió Szövetség hozzájárult a magyar passiók újraindításához. Ebben elsődlegesen, pedig Maurice Clos Franciaországból, Josef Lang Németországból. 

     == Passió ==



== Bálint Gábor kutatások ==



== Berendi Bakk Gáspár püspökprépost (1464-1492) (született 1420-1492 meghalt) ==

== A Magna Hungaria ==

Bakk István előadásai[szerkesztés]

== Kapcsolódó szócikkek == (a témakör Wikipédia-cikkei és más, a wikiken belüli információk)

Primor szentkatolnai Bakk Endre kanonok aki több, mint 700 évre visszatekintő székely főnemes családból származó, egyházi pályán működő személy. 

 == Teremtésnapi öko-ünnepet tartottak a jövőért ==

Öko Ünnep stációi, 2017. "ZÉRÓ TOLERANCIA MINDEN KÖRNYEZETI BÁNTALMAZÁSRA,ROMBOLÁSRA!"

ÉS KIGYÚLTAK A GYERTYÁK A FÖLDÉRT A GYŐRI JÓTÉKONYSÁGI ESTEN "Székely főnemesi család mai tagjaként, primor Bakk István fontos összefüggésre mutatott rá: a hazaszeretet és a környezetvédelem sokrétű összefüggéseit hangsúlyozta. Aki szereti szülőföldjét, hazáját, az a természeti környezethez is szeretettel viszonyul." *és a http://kutasi.blogspot.hu/2017/12/22652-dr-bekefy-lajos-es-kigyultak.html

Öko Ünnep stációi, 2018. "ZÉRÓ TOLERANCIA MINDEN KÖRNYEZETI BÁNTALMAZÁSRA, ROMBOLÁSRA! *Bakk István székely primor történelmi pillanat-képei a Mátyás év alkalmából az igazságszerető uralkodóról. A király szentté avatásának kezdeményezése. Teremtésnapi öko-ünnepet tartottak a jövőért, 2018.


A Bakk találkozó Alsócsernáton[szerkesztés]

Az ősi magyar Pálos-rendi kutatások[szerkesztés]

== További információk == (könyvek, linkek, CD-k,... a további tájékozódáshoz)

További cikkek:[szerkesztés]

Múlt és Jelen. A pateszi pecséthengerektől a Kárpát-medencei szkítákon át az indoszkítákig

Boldog Özséb szentté avatásához közreműködés:[szerkesztés]

Mátyás király szentté avatásának kezdeményezése:[szerkesztés]

  == Források == (soronként egy-egy felhasznált forrás részletes leírása)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Bakk_István&oldid=25513459”