Szerkesztő:BélaBéla/Triton
| Triton | |
[[Fájl:.jpg) |250px|A Triton a Voyager-2 felvételén]] | |
| A Triton a Voyager-2 felvételén | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | William Lassell |
| Felfedezés ideje | 1846. október 10. |
| Alternatív név | Neptunusz I |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 354 759 km |
| Pálya excentricitása | 0,000016 |
| Keringési periódus | 5,876854 nap |
| Inklináció | 129,812° (az ekliptikához) 156,885° (a Neptunusz egyenlítőjéhez) |
| Anyabolygó | Neptunusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 2705 km (a földi 0,212-szerese) |
| Felszín területe | 23 018 000 km² (a földi 0,045-szerese) |
| Térfogat | 1,038·1010 km³ (a földi 0,0096-szerese) |
| Tömeg | 2,14·1022 kg (a földi 0,0036-szerese) |
| Átlagos sűrűség | 2,061g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,779 m/s² (0,0794 g) |
| Szökési sebesség | 1,455 km/s |
| Forgási periódus | megegyezik a keringési periódussal |
| Albedó | 0,76 |
| Felszíni hőmérséklet | 38 K (-235 °C) |
| Látszólagos fényesség | 13,47 |
| Abszolút fényesség | -1,2 |
| Atmoszféra | |
| Felszíni nyomás | 1,4-1,9 Pa |
| Összetevők | nitrogén, metán |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Triton a Neptunusz hetedik és legnagyobb holdja: a bolygótól mért távolsága 354 760 km, átmérője 2706 km, amivel nagyobb a Plutonál is. Keringése retrográd, azaz a bolygó forgásirányával ellenkező irányba kering. Ezzel egyedülálló a nagyobb holdak között, mivel a legnagyobb retrográd keringésű hold átmérője is csupán 8%-a a Tritonénak. A Triton egyike azon kevés holdaknak a Naprendszerben, ami geológiailag aktív. Felszíne viszonylag fiatal, és jégvulkánok borítják. A hold rendelkezik egy nagyon vékony, nitrogénből és metánból álló légkörrel.
Fölfedezése[szerkesztés]
William Lassell fedezte föl 1846. október 10-én, mindössze 17 nappal azután, hogy a Berlini Obszervatóriumban Johann Galle felfedezte a Neptunuszt. A bolygó és az első hold fölfedezése között itt telt el a legkisebb idő. Nevét a görög tengeristenről, Tritónról, Poszeidón fiáról kapta.
Keringése[szerkesztés]
Keringése kötött, azaz mindig ugyanazt az arcát mutatja a Neptunusz felé, emellett retrográd, vagyis a bolygó forgási irányával ellentétes. Ez azt valószínűsíti, hogy a hold nem a Neptunusszal egyszerre alakult ki, hanem a Neptunusz később foghatta be. A kölcsönös árapály-hatás miatt egyre közelebb kerül a Neptunuszhoz, és körülbelül 3,6 milliárd év[1] múlva átlépi a Roche-határt, és az árapály erők darabokra szaggatják, a bolygó gyűrűit gazdagítva vele.
Fizikai tulajdonságok[szerkesztés]
A Triton átmérője 2705 km, ezzel a Neptunusz legnagyobb, és a Naprendszer hetedik legnagyobb holdja. Tömege messze meghaladja a Neptunusz többi holdjáét - a bolygó körül keringő holdak tömegének 99,5%-át teszi ki. Mérete, sűrűsége, hőmérséklete és kémiai összetétele hasonló a Plutoéhoz. Hasonlóan a Plutohoz, felszínét 55%-ban fagyott nitrogén borítja, 15-35% vízjéggel és 10-20% szárazjéggel, emellett tartalmaz csekély mennyiségű metánt és szén-monoxidot. Felszíne 23 millió km² területű, ez a Föld szárazföldeinek területének 15,5%-a. A Triton albedója az egyik legnagyobb a naprendszerben: a ráeső fény 60-95%-át visszaveri. Összehasonlításképpen, a Hold a ráeső fény mindössze 11%-át veri vissza.
Felszíne[szerkesztés]
Az égitest felszíne nagyon változatos. Felszínét vízjégréteg borítja, melyre metán- és nitrogénjég rakódott, ez utóbbi okozza a déli poláris sapka rózsaszínes árnyalatát. A Voyager-2 által feltérképezett területrészt három nagy régióra osztották, ezek a sarkvidéki Uhlanga Regio, a keleti Monad Regio és a nyugati Bubembe Regio. A déli sarkvidéken jégvulkánokat fedeztek fel. A jégvulkánokból folyékony nitrogén, metán és por keveréke lökődik ki, másodpercenként akár 150 méteres sebességgel, így több kilométer magasra is feljuthat mielőtt nagy területen szétszóródna. A kitörés a törmeléket is magával ragadja, amit a szél széthord és hosszú sötét foltokat hoz létre a hold felszínén. Ezeknek a foltoknak a hossza elérheti a 70 km-t. Egy Voyager-2 felvételen 8 km magas kilövellés látszik, ami a felszínre visszahullva 140 km távolságra is eljutott. A Monad Regio domborzatilag két részre osztható, egyik nagyrészt egyenletesen sík, a másikat pedig vízjég alakította fallal övezett síkságok és lapos medrű mélyedések tagolják. A Bubembe Regio felszíne leginkább a sárgadinnye héjához hasonlítható. A tájat nagyjából 30 km átmérőjű kör alakú gödrök pettyezik, melyet óriási repedések szabdalnak.
Légköre[szerkesztés]
A Triton ritka, vékony nitrogén-légkörrel rendelkezik, amely kevés metánt és nyomokban szén-monoxidot is tartalmaz. A légkör, hasonlóan a Plutóéhoz a felszíni nitrogén párolgása nyomán jött létre. A megfagyott nitrogénjég-krstályok a felszín felett pár kilométerrel vékony felhőket alkotnak. A felszíni hőmérséklet 35,6 és 40 kelvin közötti, ezzel a leghidegebb égitest a Naprendszerben. A felszíni nyomás mindössze 1,4-1,9 Pa, ez a földi 1/70000-ed része.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Christopher F. Chyba, D G Jankowski, P D Nicholson (1989. July). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy and Astrophysics 219 (1–2), L23–L26. o.
Forrás[szerkesztés]
- NASA – Solar Sytem Exploration – Neptune: Moons: Triton: Facts & Figures
- Sir Patrick Moore - A világegyetem atlasza
[[Kategória:Neptunusz-holdak]]
{{Link FA|en}} {{Link FA|pt}}