Szerkesztő:BélaBéla/Kén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
22 szkandiumtitánvanádium
-

Ti

Zr
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
22
Ti
Általános
Név, vegyjel, rendszám titán, Ti, 22
Elemi sorozat átmenetifémek
Csoport, periódus, mező 4, 4, d
Megjelenés ezüstös fémes
Titan-crystal bar.JPG
Atomtömeg 47,867(1)  g/mol
Elektronszerkezet [Ar] 3d² 4s²
Elektronok héjanként 2, 8, 10, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 4,506 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 4,11 g/cm³
Hármaspont 1941 K, 5,3 Pa
Olvadáspont 1941 K
(1668 °C, 3034 °F)
Forráspont 3560 K
(3287 °C, 5949 °F)
Olvadáshő 14,15 kJ/mol
Párolgáshő 425 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 25,060 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1982 2171 (2403) 2692 3064 3558
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám +4
(amfoter oxid)
Elektronegativitás 1,54 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 658,8 kJ/mol
2.: 1309,8 kJ/mol
3.: 2652,5 kJ/mol
Atomsugár 140 pm
Atomsugár (számított) 176 pm
Kovalens sugár 136 pm
Egyebek
Mágnesség paramágneses
Fajlagos ellenállás (20 °C) 0,420 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 21,9 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 8,6 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (szobahőm.) 5090 m/s
Young-modulus 116 GPa
Nyírási modulus 44 GPa
Kompressziós modulus 110 GPa
Poisson-tényező 0,32
Mohs-keménység 6,0
Vickers-keménység 970 MPa
Brinell-keménység 716 HB
CAS-szám 7440-32-6
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A titán izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
44Ti mesterséges radionuklid 63 y ε - 44Sc
γ 0,07D, 0,08D -
46Ti 8,0% Ti stabil 24 neutronnal
47Ti 7,3% Ti stabil 25 neutronnal
48Ti 73,8% Ti stabil 26 neutronnal
49Ti 5,5% Ti stabil 27 neutronnal
50Ti 5,4% Ti stabil 28 neutronnal
Hivatkozások

A titán a periódusos rendszer kémiai elemeinek egyike. Vegyjele Ti, rendszáma 9. Régies magyar elnevezése a kemeny.[1] Standard hőmérsékleten és nyomáson fénylő, ezüstös, kis sűrűségű és nagy szilárdságú átmenetifém. A titán ellenáll a korróziónak a tengervízzel, klórral, lúgokkal és savakkal szemben, és még a királyvíz sem oldja.

A titánt William Gregor fedezte fel Cornwallban 1791-ben, nevét pedig Martin Heinrich Klaprothtól kapta a görög mitológiai titánok után. Az elem számos ásványban előfordul, legfontosabbak ezek közül az ilmenit (FeTiO3) és a rutil (TiO2), melyek a földkéregben és a litoszférában nagy területen szétszórva találhatók meg. A titán szinte az összes élőlényben, a vizekben, sziklákban és a talajban is megtalálható.[2] A fémet elsődleges érceiből a Kroll-eljárással, vagy a Hunter-eljárással állítják elő.[3]A leggyakoribb vegyülete, a titán-dioxid népszerű fotokatalizátor, emellett fehér pigmentek gyártására is használják.[4] Egyéb vegyületei közé tartozik a titán-tetraklorid (TiCl4), egy katalizátor és a katonaságnál használt álcázó füst egyik összetevője; és a titán(III)-klorid (TiCl3), melyet a polipropilén gyártásakor katalizátorként használnak.[2]

A titánt vassal, alumíniummal, vanádiummal, molibdénnel, vagy egyéb elemekkel ötvözve nagy szilárdságú és kis sűrűségű ötvözetek nyerhetők, melyeket a repülőgépiparban és az űrhajózásban (sugárhajtóművek, rakéták és űrhajók gyártása), a hadiiparban, autóiparban, különböző ipari folyamatokban (kémiai és petrolkémiai eljárások, sótalanítás, papírgyártás), protézisek gyártásában, fogászati eszközök és implantátumok, sportszerek, ékszerek és mobiltelefonok gyártásában, valamint még sok egyéb területen alkalmaznak.[2]

A fém két leghasznosabb tulajdonsága a korróziótűrése és a nagy szilárdság:sűrűség aránya, mely az összes fémes elem közül a legmagasabb.[5] Ötvözetlen formában a titán szilárdsága vetekszik egyes acélokéval, de sűrűsége kisebb azokénál.[6] A titánnak két allotróp módosulata[7] és öt természetes izotópja van a 46Ti-tól a 50Ti-ig terjedően, melyek közül a 48Ti fordul elő a legnagyobb mennyiségben (73,8%-ban)[8] Annak ellenére, hogy a titánnak és a cirkóniumnak megegyező számú vegyértékelektronjuk van, számos kémiai és fizikai tulajdonságukban különböznek egymástól.

Tulajdonságok[szerkesztés]

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés]

A titán nagy mechanikai szilárdságú, alacsony sűrűségű és (főleg oxigénmentes környezetben) jól alakítható,[2] fénylő, ezüstfehér fém,[9] mely főként nagy szilárdság-sűrűség arányáról ismert.[7] Viszonylag magas olvadáspontja (1,650 °C) jó tűzálló fémmé teszi. A titán paramágneses tulajdonságú és a többi fémhez viszonyítva gyenge hővezető és elektromos vezető.[2]

A kereskedelmi tisztaságú (99,2%-os) titán szakítószilárdsága körülbelül 434 MPa, ami megegyezik a közönséges, gyengébb minőségű acélok szakítószilárdságával, de a titán ezeknél kisebb sűrűségű. A titán 60%-al nehezebb az alumíniumnál, de több mint kétszer olyan erős,[6] mint a leggyakrabban használt 6061-T6 alumíniumötvözet. Egyes titánötvözetek, például a Ti-3Al-8V-6Cr-4Zr-4Mo (BETA-C) szakítószilárdsága az 1400 Mpa-t is meghaladhatja.[10] 430 °C feletti hőmérsékleten viszont a titán szilárdsága csökken.[11]

A titán nem olyan kemény, mint egyes hőkezelt acélok, nem mágneses és a többi fémhez képest rosszul vezeti a hőt és az elektromosságot. A titán megmunkálása számos problémát felvet, ennek egyik fő oka a fém gyenge hővezető képessége, aminek következtében megmunkálásakor a fejlődő hőnek csak mintegy negyedét vezeti el a forgács, a fennmaradó rész közvetlenül melegíti a szerszámot. Emiatt a megmunkáláshoz hőálló keményfém szerszámanyagot és hatékony hűtést kell alkalmazni. Az acélszerkezetekhez hasonlóan a titánból készült szerkezeteknek is van egy kifáradási határuk, ami garantálja a hosszú élettartamot egyes alkalmazásoknál.[9]

A fémnek két allotróp módosulata létezik, a hexagonális rácsszerkezetű α-módosulat és a tércentrált kockarácsú β-módosulat, ami 882 °C-on képződik az α-módosulatból.[11] Az α-módosulat hőkapacitása erre az átmeneti hőmérsékletre való melegítéskor drasztikusan nő, de utána ismét lecsökken és közel állandó marad a β-módosulatnál a hőmérséklettől függetlenül.[11] A cirkóniumhoz és a hafniumhoz hasonlóan egy omega-módosulat is létezik, ami nagy nyomáson stabil, de normális nyomáson metastabil. Ez a módosulat általában hexagonális (ideális), vagy trigonális (torzult).[12]

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

A titán Pourbaix diagramja tiszta vízben, perklórsavban vagy nátrium-hidroxidban[13]

Az alumíniumhoz és a magnéziumhoz hasonlóan a titánon és ötvözetein levegő hatására azonnal oxidréteg alakul ki. A titán könnyedén reagál oxigénnel levegőn 1200 °C-on, tiszta oxigénben pedig 610 °C-on titán-dioxidot képezve.[7] Vízzel és a levegővel közönséges körülmények közt nem, vagy csak lassan reagál a felületén kialakuló passzív oxidréteg miatt, ami megvédi a fémet a további oxidációtól.[2] Ez a védőréteg kialakulásakor mindössze 1–2 nanométer vastag, de lassan növekszik és négy év alatt 25 nanométeres vastagságot ér el.[14]

A passzivációnak köszönhetően a titán kitűnően ellenáll a korróziónak, közel ugyanannyira, mint a platina. A titán ellenálló a híg kénsavval, a sósavval, a klorid-oldatokkal és a legtöbb szerves savval szemben.[3] A forró tömény ásványi savak viszont megtámadják, a hidrogén-fluorid pedig jól oldja.[15] Negatív standardpotenciáljából következően a titán termodinamikailag egy igen reaktív fém, normál atmoszférában már az olvadáspontja előtt elég. Így az olvasztása egyedül inert atmoszférában, vagy vákuumban lehetséges. 550 °C-on reagál a klórgázzal.[3] Emellett reagál a többi halogénnel is és megköti a hidrogént.[4]

A titán azon kevés elemek egyike, melyek tiszta nitrogéngázban égnek: a reakció 800 °C-on megy végbe és titán-nitrid eletkezik, ami ridegséget okoz.[16] Az oxigénnel, nitrogénnel és néhány más gázzal való nagy reaktivitása miatt az úgynevezett titán-szublimációs szivattyúkban fel lehet használni olcsón és megbízhatóan ultranagy vákuum kialakítására.

Izotópok[szerkesztés]

A természetben előforduló titán (Ti) 5 stabil izotópból áll: 46Ti, 47Ti, 48Ti, 49Ti és 50Ti, ezek közül a 48Ti részaránya a legmagasabb (természetes előfordulása 73,8%). Huszonegy radioizotópját írták le, ezek közül a legstabilabbak: 44Ti (felezési ideje 60 év), 45Ti (felezési ideje 184,8 perc), 51Ti (5,76 perces felezési idő) és 52Ti (felezési ideje 1,7 perc). A többi radioaktív izotóp felezési ideje 33 másodpercnél kevesebb, többségüké a fél másodpercet sem éri el.[8] A legkevésbé a 61Ti stabil, felezési ideje valamivel több mint 300 nanomásodperc.

A titánizotópok atomtömege 38,01 (38Ti) és 62,99 (63Ti) atomi tömegegység közé esik. A leggyakoribb (48Ti) izotópnál könnyebbek főként elektronbefogással, a nehezebbek β-bomlással alakulnak át. A 48Ti előtti izotópok elsődleges bomlásterméke főként szkandium-, a nehezebbeké elsősorban vanádiumizotóp.[8]

A titán deutérium-atommagokkal való bombázáskor radioaktívvá válik, főként pozitronok és gamma-sugárzás kibocsátása közben.[3]

Előfordulás[szerkesztés]

A rutil és ilmenit termelése 2011-ben[17]
Ország ezer
tonna
az összes %-a
Ausztrália 1300 19.4
Dél-Afrika 1160 17.3
Kanada 700 10.4
India 574 8.6
Mozambik 516 7.7
Kína 500 7.5
Vietnam 490 7.3
Ukrajna 357 5.3
Világ 6700 100

A titán, amely a földkéreg 0,63 tömegszázalékát teszi ki,[18] nagyon gyakori elem: a kilencedik leggyakoribb az összes elem közül, a fémek közül a hetedik, az átmenetifémek közül pedig a második leggyakoribb. Annak oka, hogy régen kevéssé ismerték, annak tulajdonítható, hogy a tiszta fémet igen nehéz volt előállítani, illetve előfordulása meglehetősen szétszórt. Oxidjai formájában előfordul a legtöbb magmás kőzetben, a belőlük képződött üledékekben, az élőlényekben és a természetes vizekben.[2][3] Az Amerikai Földtani Intézet által tanulmányozott 801 féle magmás kőzetből 784 tartalmazott titánt. A talajban a titán aránya hozzávetőlegesen 0,5-1,5%.[18]

Gyakori titántartalmú ásványok közé tartozik az anatáz, a brookit, az ilmenit, a perovszkit, a rutil és a titanit.[14] Ezek közül egyedül a rutilnak és az ilmenitnek van gazdasági jelentősége, de még ezeket is nehéz nagyobb koncentrációban föllelni. Ezekből az ásványokból rendre 6,0, illetve 0,7 millió tonnányit termeltek 2011-ben.[17] Jelentős ilmenit lelőhelyek találhatók Nyugat-Ausztráliában, Kanadában, Kínában, Indiában, Mozambikban, Új-Zélandon, Norvégiában, Ukrajnában és Dél-Afrikában.[14] 2011-ben körülbelül 186 000 tonna titán fémhabot állítottak elő, ebből a legtöbbet Kínában (60 000 tonna), Japánban (56 000 tonna), Oroszországban (40 000 tonna), az Egyesült Államokban (32 000 tonna) és Kazahsztánban (20 700 tonna). Magyarországon a nyírádi térségben található bauxit ércben is megtalálható, ipari előállításával Gillemot László professzor foglalkozott először. Munkájáért 1957-ben Kossuth-díjat kapott, a kohászati kutatások eredményeit 1958-ban a Szovjetunióba szállították.[19] A Föld teljes titántartalékát több mint 600 millió tonnára becsülik.[17]

Az óceánokban a titán koncentrációja körülbelül 4 pikomólos. 100 °C-on a titán koncentrációja a vízben kevesebb mint 10−7 M 7-es pH-nál. A vizes oldatokban lévő titán specieszek mibenléte ismeretlen a titán kis oldhatósága és az érzékeny spektroszkópiai módszerek hiánya miatt. A titán biológiai szerepére nincs bizonyíték, bár egyes élőlények hajlamosak nagy koncentrációban felhalmozni.[20]

A titán megtalálható meteoritokban és kimutatták a Napban, valamint M színképtípusú csillagokban[3], a leghidegebb csillagokban, melyek felszíni hőmérséklete mindössze 3200 °C.[21] Az Apollo–17 küldetés során a Holdról hozott kőzetek körülbelül 12,1% titán-dioxidot tartalmaztak.[3] Megtalálható még a kőszén hamujában, növényekben, sőt még az emberi testben is. A tiszta, elemi titán nagyon ritka a természetben.[22]

Vegyületek[szerkesztés]

Titán-nitrid bevonatú fúrófej

A titán oxidációs száma a vegyületeiben leggyakrabban +4,[23] ritkábban +2 vagy +3.[24] A titán vegyületei általában oktaéderes koordinációjak, ez alól kivétel a tetraéderes szerkezetű TiCl4. A +2-es oxidációs számú titánt tartalmazó titánvegyületek ionosak, a magasabb oxidációs fokú titánvegyületek többnyire kovalens jellegűek. A titán(III)-sók redukáló hatásúak, az analitikában redukálószerként használják őket. A legtöbb átmenetifémmel ellentétben a titán egyszerű akvakomplexei nem ismertek.

Oxidok és szulfidok[szerkesztés]

A titán oxidjai közül messze a legfontosabb a titán-dioxid (TiO2), egy fehér színű, vízben oldhatatlan, atomrácsos jellegű szilárd vegyület. Savakkal, lúgokkal szemben ellenálló, a tömény kénsav oldja, a reakcióban titán(IV)-szulfát (Ti(SO4)2) keletkezik. A titán-dioxid szobahőmérsékleten három módosulat - az anatáz, a rutil és a brookit formájában fordul elő. Mindhárom módosulat polimer szerkezetet alakít ki, ahol a titánatomokat oktaéderes elrendeződésben hat oxigénatom veszi körül, melyek mindegyike egy-egy további titánhoz kapcsolódik. A három módosulat közül a rutil a leggyakoribb mind a természetben, mind a kereskedelmi termékek között és melegítés hatására a másik két módosulat is rutillá alakul.[25]

Bár a titán-dioxid meglehetősen inert vegyület, de magas hőmérsékletre hevítve és sztöchiometrikus mennyiségű alkalmas oxiddal megömlesztve vagy elégetve számos vegyes oxidot, vagyis titanátot lehet előállítani. A titanátoknak két típusa létezik, az ortotitanátok (M2IITiO4) és a metatitanátok (MIITiO3). Ha a fémion mérete közel azonos a titán(IV)-ion méretével (magnézium, mangán, vas, kobalt, vagy nikkel esetén), akkor a metatitanát szerkezete ilmenit (FeTiO3) típusú, ha viszont annál lényegesen nagyobb (kalcium, stroncium, vagy bárium esetén), akkor inkább perovszkit (CaTiO3) szerkezet alakul ki. Ez utóbbira példa a bárium-titanát, ahol a nagy méretű bárium-ion oly mértékben kitágítja a perovszkitrácsot, hogy a titán túl kicsi lesz ahhoz, hogy kitöltse az oktaéderes térközöket, és ez ferroelektromos és piezoelektromos tulajdonságot eredményez.[26] A csillagzafírok és a rubinok aszterizmusáért (csillagszerű fényvisszaverődésért) a titán-dioxid szennyeződések a felelősök.[14]

A titánnak jónéhány redukált oxidja is ismert. A Ti3O5, amely Ti(IV)-Ti(III) vegyes oxidként írható le egy kékesfekete félvezető anyag, ami TiO2-ból hidrogénnel való redukcióval állítható elő 900°C-on,[27] és az iparban a felületek titán-dioxiddal való gőzfázisú bevonására használható.[28] Ismert még a titán(III)-oxid (Ti2O3), egy korund szerkezetű, sötét ibolyaszínű anyag, melyet a titán-dioxid és titán 1600 °C-on végbemenő reakciójával lehet előállítani; illetve a titán(II)-oxid, egy bronzszínű, nemsztöchiometrikus, kősó szerkezetű vegyület.[29]

A TiCl4 alkoholokkal való reakciójával előállítható titán(IV)-alkoxidok (alkanoátok) színtelen vegyületek, melyek vízzel reagálva titán-dioxiddá alakulnak. Ezeket a vegyületek az iparban szilárd TiO2 rétegek előállítására használhatók a szol-gél módszer útján. A titán-izopropoxidot királis szerves vegyületek szintézisében használják a Sharpless-epoxidálás során.

A titán számos szulfidot is alkot, de közülük egyedül a titán-diszulfid kapott nagyobb figyelmet. A titán-diszulfid réteges szerkezetet alakít ki, és korábban lítiumelemek katódjaként alkalmazták. Mivel a Ti(IV) egy "kemény kation", a titán szulfidjai instabilak és hidrogén-szulfid felszabadulása mellett hajlamosak oxidokká hidrolizálni.

Boridok, karbidok és nitridek[szerkesztés]

A titán-borid (TiB2), a titán-karbid (TiC) és a titán-nitrid (TiN) kiemelkedően nagy keménységű, kémiailag inert tűzálló anyagok. Olvadáspontjuk megközelíti, vagy meghaladja a 3000 °C-ot (TiB2: 2980 °C, TiC: 3160 °C, TiN: 2930 °C), Mohs-keménységük eléri a 9,0-ás értéket, ami egyenlő a korund keménységével.[30] Nagy keménységük és hőálló képességük miatt kopásálló bevonatok készítésére alkalmazzák őket, például vágószerszámoknál, fúrófejeknél, turbinalapátoknál, égetőkamráknál és rakétafúvókáknál.[31][32] Emellett használják még őket magas hőmérsékletű reaktoredények, párologtató csészék, tégelyek és szivattyúlapátok gyártására, valamint elektromos hőmérők burkolására. A titán-nitridet arany színe miatt dekoratív bevonatok készítésére, illetve a mikroelektronikában a félvezetőgyártásban is használják.[33]

Halogenidek[szerkesztés]

A titán(III)-vegyületek jellegzetes ibolyaszínűek

A titán legjelentősebb halogénvegyületei a titán(II)-klorid (TiCl2) és a titán-tetraklorid (TiCl4). A TiCl2 szilárd halmazállapotú, rétegrácsos szerkezetű ionvegyület. A TiCl4 folyékony halmazállapotú, molekularácsos vegyület. A TiCl4 füstöl, és nedves levegőn teljesen hidrolizál, a reakcióban TiO2 (titán-dioxid, titán(IV)-oxid) keletkezik.[34] Vizes sósavoldatban különböző intermedier hidrolízistermékek, például TiOCl2 (titanil-klorid) is keletkezhetnek.[35]

A Kroll-eljárásban a titán-tetrakloridot a klórgáz hevített titán-dioxid fölötti átvezetésével, redukálószer (például szén) jelenlétében állítják elő.[36] A szerves kémiában széles körben alkalmazzák Lewis-savként, például a Mukaiyama-aldol addícióban.[37] A van Arkel-eljárás során titán-tetrajodidot (TiI4) állítanak elő a nagytisztaságú titán fém előállítása céljából.

A titán(III) és titán(II) stabil kloridjai is léteznek. A titán(III)-kloridot (TiCl3) például poliolefinek gyártásában katalizátorként, a szerves kémiában pedig redukálószerként alkalmazzák.

Fémorganikus vegyületek[szerkesztés]

A titánvegyületek polimerizációs katalizátorként való jelentős szerepük miatt a Ti-C kötést tartalmazó vegyületeket intenzíven tanulmányozták. A legközönségesebb titánorganikus komplex vegyület a titanocén-diklorid ((C5H5)2TiCl2). Hasonló vegyületek közé tartozik a Tebbe-reagens és a Petasis-reagens. A titán karbonil komplexeket is alkot, ilyen például a titanocén-dikarbonil ((C5H5)2Ti(CO)2).[38]

Történet[szerkesztés]

Martin Heinrich Klaproth a titánt a görög mitológia titánjairól nevezte el.

A titánt 1791-ben a lelkész és amatőr geológus William Gregor fedezte fel Cornwallban, a helyi Helford folyóból származó homokot vizsgálva.[39] A homokból mágnessel sikerült elkülönítenie egy fekete színű anyagot,[39] amit ma ilmenitnek neveznek.[4] Az anyagból sósavval kioldotta a vasat, de a hátramaradó 45,25%-nyi fehér színű fém-oxidot képtelen volt azonosítani.[18] Miután ráébredt arra, hogy az ismeretlen oxid egy olyan fémet tartalmazott, ami nem egyezett egy ismert elemmel sem, Gregor felfedezéséről beszámolt a Cornwalli Királyi Geológiai Társaság előtt, valamint egy német tudományos folyóiratban, a Crell's Annalen-ben.[39][40][41]

Nagyjából ugyanebben az időben Franz-Joseph Müller von Reichenstein előállított egy hasonló vegyületet, de nem tudta azonosítani.[4] Az oxidot Gregortól függetlenül a porosz vegyész Martin Heinrich Klaproth 1795-ben újra felfedezte a felvidéki Bajmócskáról származó rutilban.[39][42] Klaproth felfedezte, hogy az oxid egy új elemet tartalmazott, és azt a titánokról nevezte el. Ők a görög mitológiában Gaia és Uranosz gyermekei, az erő megtestesítői voltak, akiket Kronosz bukása után arra kárhoztattak, hogy a Föld mélyének rejtett tüzei között éljenek.[21] Miután értesült Gregor korábbi felfedezéséről, megszerzett egy mintát a vizsgált anyagból és bebizonyította, hogy az tényleg titánt tartalmazott.

A ma ismert eljárások a titán különféle érceiből való előállítására költségesek és sok munkát igényelnek. Az érc szénnel való hevítéssel történő redukálása (mint a nyersvasgyártásban) nem lehetséges, mert a titán reagál a szénnel titán-karbidot alkotva.[39] A fémet szennyezett formában először Jöns Jakob Berzelius állította elő 1825-ben, de nagy tisztaságú (99,9%-os) titánt először csak 1910-ben Matthew A. Hunter állított elő a TiCl4 nátriummal 700–800 °C-on és nagy nyomáson való hevítésével,[43] ezt ma Hunter-eljárásként ismerik.[3] A titánt a laboratóriumon kívül nem nagyon használták egészen 1932-ig, amikor William Justin Kroll felfedezte, hogy titán-tetraklorid (TiCl4) kalciummal való redukálásával is elő lehet azt állítani.[44] Nyolc évvel később az eljárást magnéziummal és nátriummal is véghezvitte.[44] Bár ma is zajlik a kutatás költséghatékonyabb módszerek kidolgozására, a Kroll-eljárás még mindig a legelterjedtebb mód a titán előállítására.[3][4]

Kroll-eljárással készült titán "szivacs"

Nagyon nagy tisztaságú fémet kis mennyiségben először akkor állítottak elő, amikor Anton Eduard van Arkel és Jan Hendrik de Boer 1925-ben a titánt jóddal reagáltatta, majd a keletkező tetrajodidot elpárologtatás után izzó fémszálon bontotta, így tiszta fémet nyerve.[45]

Az 1950-es és 60-as években a Szovjetunió úttörő módon kezdte alkalmazni a titánt katonai célokra és tengeralattjárókban (Alfa-osztály, K-278 Komszomolec)[46] a hidegháborúhoz kapcsolódó programjai részeként.[47] Az 1950-es évektől kezdődően a titánt kiterjedten kezdték használni a katonai repülőgépeknél, különösen a nagyteljesítményű sugárhajtóművekben kezdve a F–100 Super Sabre-el, a Lockheed A-12-vel és a SR–71 Blackbird-del. Felismerve a titán stratégiai fontosságát,[48] az Amerikai Védelmi Minisztérium támogatta a fém termelésének üzleti alapokra helyezésére irányuló korai törekvéseket.[49]

A hidegháború alatt az Egyesült Államok kormánya a titánra stratégiai erőforrásként tekintett, ezért hatalmas készletet halmoztak fel belőle, ami csak a 2000-es évekre fogyott el.[50] 2006-os adatok szerint a világ legnagyobb termelője, az oroszországi központú VSMPO-Avisma cég világpiaci részesedését 29%-ra becsülik.[51] 2015-ben titán-fémszivacsot hat országban gyártottak, ezek a termelés sorrendjében: Kína, Japán, Oroszország, Kazahsztán, az Egyesült Államok, Ukrajna és India.[52][53]

2006-ban a DARPA 5,7 millió dollárral jutalmazott egy két cégből álló konzorciumot egy új eljárás kifejlesztéséért, amivel titán port lehet előállítani. Nagy nyomáson és hőmérsékleten a porból erős és könnyű tárgyakat lehet gyártani a páncélzattól kezdve a repülőgép- és űrhajóalkatrészeken át az autóipar és kémiai feldolgozóipar számára szükséges alkatrészekig.[54]

Előállítása és feldolgozása[szerkesztés]

Titánpor
Alapvető titán termékek: lemez, cső, rudak és por

A titán feldolgozásának négy fő lépése van:[55] a titánérc redukciója porózus állagú fémhabbá, a fémhab megolvasztása esetleg segédötvözet hozzáadásával öntvénnyé; az elsődleges feldolgozás, amely során az öntvényt valamilyen általános termékekké (például rúddá, lemezzé, szalaggá, vagy csővé) alakítják, majd a másodlagos feldolgozás, amely során a fémből kialakítják a kívánt terméket.

Mivel a titánt dioxidjának redukciójával nehéz előállítani,[9] a fémet a titán-tetraklorid fémmagnéziummal való redukciójával nyerik a Kroll-eljárásnak nevezett folyamatban. Ennek a szakaszos gyártási módnak az összetettsége megmagyarázza a titán viszonylag magas piaci árát,[56] de a Kroll-eljárás még mindig olcsóbb, mint a Hunter-módszer.[43]

To produce the TiCl4 required by the Kroll process, the dioxide is subjected to carbothermic reduction in the presence of chlorine. In this process, the chlorine gas is passed over a red-hot mixture of rutile or ilmenite in the presence of carbon. After extensive purification by fractional distillation, the TiCl4 is reduced with 800 °C molten magnesium in an argon atmosphere.[7] Titanium metal can be further purified by the van Arkel–de Boer process, which involves thermal decomposition of titanium tetraiodide.

Sablon:Main article A more recently developed batch production method, the FFC Cambridge process,[57] consumes titanium dioxide powder (a refined form of rutile) as feedstock and produces titanium metal, either powder or sponge. The process involves fewer steps than the Kroll process and takes less time.[58] If mixed oxide powders are used, the product is an alloy.

Common titanium alloys are made by reduction. For example, cuprotitanium (rutile with copper added is reduced), ferrocarbon titanium (ilmenite reduced with coke in an electric furnace), and manganotitanium (rutile with manganese or manganese oxides) are reduced.[59]

2 FeTiO3 + 7 Cl2 + 6 C → 2 TiCl4 + 2 FeCl3 + 6 CO (900 °C)
TiCl4 + 2 Mg → 2 MgCl2 + Ti (1100 °C)

About 50 grades of titanium and titanium alloys are designed and currently used, although only a couple of dozen are readily available commercially.[60] The ASTM International recognizes 31 Grades of titanium metal and alloys, of which Grades 1 through 4 are commercially pure (unalloyed). Those four vary in tensile strength as a function of oxygen content, with Grade 1 being the most ductile (lowest tensile strength with an oxygen content of 0.18%), and Grade 4 the least ductile (highest tensile strength with an oxygen content of 0.40%).[14] The remaining grades are alloys, each designed for specific properties of ductility, strength, hardness, electrical resistivity, creep resistance, specific corrosion resistance, and combinations thereof.[61]

In addition to the ASTM specifications, titanium alloys are also produced to meet Aerospace and Military specifications (SAE-AMS, MIL-T), ISO standards, and country-specific specifications, as well as proprietary end-user specifications for aerospace, military, medical, and industrial applications.[62]

Titanium powder is manufactured using a flow production process known as the Armstrong process[63] that is similar to the batch production Hunter process. A stream of titanium tetrachloride gas is added to a stream of molten sodium metal; the products (sodium chloride salt and titanium particles) is filtered from the extra sodium. Titanium is then separated from the salt by water washing. Both sodium and chlorine are recycled to produce and process more titanium tetrachloride.[64]

All welding of titanium must be done in an inert atmosphere of argon or helium to shield it from contamination with atmospheric gases (oxygen, nitrogen, and hydrogen).[11] Contamination causes a variety of conditions, such as embrittlement, which reduces the integrity of the assembly welds and leads to joint failure.

Commercially pure flat product (sheet, plate) can be formed readily, but processing must take into account the fact that the metal has a "memory" and tends to spring back. This is especially true of certain high-strength alloys.[65][66] Titanium cannot be soldered without first pre-plating it in a metal that is solderable.[67] The metal can be machined with the same equipment and the same processes as stainless steel.[11]

Applications[szerkesztés]

A titanium cylinder, "Grade 2" quality

Titanium is used in steel as an alloying element (ferro-titanium) to reduce grain size and as a deoxidizer, and in stainless steel to reduce carbon content.[2] Titanium is often alloyed with aluminium (to refine grain size), vanadium, copper (to harden), iron, manganese, molybdenum, and other metals.[68] Titanium mill products (sheet, plate, bar, wire, forgings, castings) find application in industrial, aerospace, recreational, and emerging markets. Powdered titanium is used in pyrotechnics as a source of bright-burning particles.

Pigments, additives and coatings[szerkesztés]

Watch glass on a black surface with a small portion of white powder
Titanium dioxide is the most commonly used compound of titanium

About 95% of all titanium ore is destined for refinement into titanium dioxide (TiO2), an intensely white permanent pigment used in paints, paper, toothpaste, and plastics.[17] It is also used in cement, in gemstones, as an optical opacifier in paper,[69] and a strengthening agent in graphite composite fishing rods and golf clubs.

TiO2 powder is chemically inert, resists fading in sunlight, and is very opaque: it imparts a pure and brilliant white color to the brown or gray chemicals that form the majority of household plastics.[4] In nature, this compound is found in the minerals anatase, brookite, and rutile.[2] Paint made with titanium dioxide does well in severe temperatures and marine environments.[4] Pure titanium dioxide has a very high index of refraction and an optical dispersion higher than diamond.[3] In addition to being a very important pigment, titanium dioxide is also used in sunscreens.[9]

Aerospace and marine[szerkesztés]

Because titanium alloys have high tensile strength to density ratio,[7] high corrosion resistance,[3] fatigue resistance, high crack resistance,[70] and ability to withstand moderately high temperatures without creeping, they are used in aircraft, armor plating, naval ships, spacecraft, and missiles.[3][4] For these applications, titanium is alloyed with aluminium, zirconium, nickel,[71] vanadium, and other elements to manufacture a variety of components including critical structural parts, fire walls, landing gear, exhaust ducts (helicopters), and hydraulic systems. In fact, about two thirds of all titanium metal produced is used in aircraft engines and frames.[72] The SR-71 "Blackbird" was one of the first aircraft frames where titanium was used, paving the way for much wider use in modern military and commercial aircraft. An estimated 59 metric tons (130,000 pounds) are used in the Boeing 777, 45 in the Boeing 747, 18 in the Boeing 737, 32 in the Airbus A340, 18 in the Airbus A330, and 12 in the Airbus A320. The Airbus A380 may use 77 metric tons, including about 11 tons in the engines.[73] In engine applications, titanium is used for rotors, compressor blades, hydraulic system components, and nacelles. The titanium 6AL-4V alloy accounts for almost 50% of all alloys used in aircraft applications.[74]

Because titanium is resistant to corrosion by sea water, it is used to make propeller shafts, rigging, and heat exchangers in desalination plants;[3] heater-chillers for salt water aquariums, fishing line and leader, and divers' knives. Titanium is used in the housings and components of ocean-deployed surveillance and monitoring devices for science and the military. The former Soviet Union developed techniques for making submarines with hulls of titanium alloys[75] forging titanium in huge vacuum tubes.[71]

Titanium is used in the walls of the Juno spacecraft's vault to shield on-board electronics.[76]

Industrial[szerkesztés]

High-purity (99.999%) titanium with visible crystallites

Welded titanium pipe and process equipment (heat exchangers, tanks, process vessels, valves) are used in the chemical and petrochemical industries primarily for corrosion resistance. Specific alloys are used in downhole and nickel hydrometallurgy for their high strength (e. g.: titanium Beta C alloy), corrosion resistance, or both. The pulp and paper industry uses titanium in process equipment exposed to corrosive media, such as sodium hypochlorite or wet chlorine gas (in the bleachery).[77] Other applications include: ultrasonic welding, wave soldering,[78] and sputtering targets.[79]

Titanium tetrachloride (TiCl4), a colorless liquid, is important as an intermediate in the process of making TiO2 and is also used to produce the Ziegler–Natta catalyst. Titanium tetrachloride is also used to iridize glass and, because it fumes strongly in moist air, it is used to make smoke screens.[9]

Consumer and architectural[szerkesztés]

Titanium-sealing stamps

Titanium metal is used in automotive applications, particularly in automobile and motorcycle racing where low weight and high strength and rigidity are critical.[80] The metal is generally too expensive for the general consumer market, though some late model Corvettes have been manufactured with titanium exhausts,[81] and a Corvette Z06's LT4 supercharged engine uses lightweight, solid titanium intake valves for greater strength and resistance to heat.[82]

Titanium is used in many sporting goods: tennis rackets, golf clubs, lacrosse stick shafts; cricket, hockey, lacrosse, football helmet grills, and bicycle frames and components. Although not a mainstream material for bicycle production, titanium bikes have been used by racing teams and adventure cyclists.[83]

Titanium alloys are used in spectacle frames that are rather expensive but highly durable, long lasting, light weight, and cause no skin allergies. Many backpackers use titanium equipment, including cookware, eating utensils, lanterns, and tent stakes. Though slightly more expensive than traditional steel or aluminium alternatives, titanium products can be significantly lighter without compromising strength. Titanium horseshoes are preferred to steel by farriers because it is lighter and more durable.[84]

Titanium has occasionally been used in architecture. The 40 m (131 foot) memorial to Yuri Gagarin, the first man to travel in space, (é. sz. 55° 42′ 30″, k. h. 37° 34′ 57″), as well as the 110 m (360.9 feet) Monument to the Conquerors of Space on top of the Cosmonaut Museum in Moscow are made of titanium for the metal's attractive color and association with rocketry.[85][86] The Guggenheim Museum Bilbao and the Cerritos Millennium Library were the first buildings in Europe and North America, respectively, to be sheathed in titanium panels.[72] Titanium sheathing was used in the Frederic C. Hamilton Building in Denver, Colorado.[87]

Because of titanium's superior strength and light weight relative to other metals (steel, stainless steel, and aluminium), and because of recent advances in metalworking techniques, its use has become more widespread in the manufacture of firearms. Primary uses include pistol frames and revolver cylinders. For the same reasons, it is used in the body of laptop computers (for example, in Apple's PowerBook line).[88]

Some upmarket lightweight and corrosion-resistant tools, such as shovels and flashlights, are made of titanium or titanium alloys.

Jewelry[szerkesztés]

Relation between voltage and color for anodized titanium. (Cateb, 2010).

Because of its durability, titanium has become more popular for designer jewelry (particularly, titanium rings).[84] Its inertness makes it a good choice for those with allergies or those who will be wearing the jewelry in environments such as swimming pools. Titanium is also alloyed with gold to produce an alloy that can be marketed as 24-carat gold because the 1% of alloyed Ti is insufficient to require a lesser mark. The resulting alloy is roughly the hardness of 14-carat gold and is more durable than pure 24-carat gold.[89]

Titanium's durability, light weight, dent and corrosion resistance makes it useful for watch cases.[84] Some artists work with titanium to produce sculptures, decorative objects and furniture.[90]

Titanium may be anodized to vary the thickness of the surface oxide layer, causing optical interference fringes and a variety of bright colors.[91] With this coloration and chemical inertness, titanium is a popular metal for body piercing.[92]

Titanium has a minor use in dedicated non-circulating coins and medals. In 1999, Gibraltar released world's first titanium coin for the millennium celebration.[93] The Gold Coast Titans, an Australian rugby league team, award a medal of pure titanium to their player of the year.[94]

Medical[szerkesztés]

Sablon:Main article Because titanium is biocompatible (non-toxic and not rejected by the body), it has many medical uses, including surgical implements and implants, such as hip balls and sockets (joint replacement) and dental implants that can stay in place for up to 20 years.[39] The titanium is often alloyed with about 4% aluminium or 6% Al and 4% vanadium.[95]

Medical screws and plate used for repair fracture of the wrist.

Titanium has the inherent ability to osseointegrate, enabling use in dental implants that can last for over 30 years. This property is also useful for orthopedic implant applications.[39] These benefit from titanium's lower modulus of elasticity (Young's modulus) to more closely match that of the bone that such devices are intended to repair. As a result, skeletal loads are more evenly shared between bone and implant, leading to a lower incidence of bone degradation due to stress shielding and periprosthetic bone fractures, which occur at the boundaries of orthopedic implants. However, titanium alloys' stiffness is still more than twice that of bone, so adjacent bone bears a greatly reduced load and may deteriorate.[96]

Because titanium is non-ferromagnetic, patients with titanium implants can be safely examined with magnetic resonance imaging (convenient for long-term implants). Preparing titanium for implantation in the body involves subjecting it to a high-temperature plasma arc which removes the surface atoms, exposing fresh titanium that is instantly oxidized.[39]

Titanium is used for the surgical instruments used in image-guided surgery, as well as wheelchairs, crutches, and any other products where high strength and low weight are desirable.

Titanium dioxide nanoparticles are widely used in electronics and the delivery of pharmaceuticals and cosmetics.[97]

Nuclear waste storage[szerkesztés]

Because of it is corrosion resistant, containers made of titanium have been studied for the long-term storage of nuclear waste. Containers lasting more than 100,000 years are thought possible with manufacturing conditions that minimize material defects.[98] A titanium "drip shield" could also be installed over containers of other types to enhance their longevity.[99]

Bioremediation[szerkesztés]

The fungal species Marasmius oreades and Hypholoma capnoides can bio convert titanium in titanium polluted soils.[100]

Precautions[szerkesztés]

The dark green dentated elliptic leaves of a nettle
Nettles contain up to 80 parts per million of titanium.

Titanium is non-toxic even in large doses and does not play any natural role inside the human body.[21] An estimated quantity of 0.8 milligrams of titanium is ingested by humans each day, but most passes through without being absorbed in the tissues.[21] It does, however, sometimes bio-accumulate in tissues that contain silica. One study indicates a possible connection between titanium and yellow nail syndrome.[101] An unknown mechanism in plants may use titanium to stimulate the production of carbohydrates and encourage growth. This may explain why most plants contain about 1 part per million (ppm) of titanium, food plants have about 2 ppm, and horsetail and nettle contain up to 80 ppm.[21]

As a powder or in the form of metal shavings, titanium metal poses a significant fire hazard and, when heated in air, an explosion hazard.[102] Water and carbon dioxide are ineffective for extinguishing a titanium fire; Class D dry powder agents must be used instead.[4]

When used in the production or handling of chlorine, titanium should not be exposed to dry chlorine gas because it may result in a titanium/chlorine fire.[103] Even wet chlorine presents a fire hazard when extreme weather conditions cause unexpected drying.

Titanium can catch fire when a fresh, non-oxidized surface comes in contact with liquid oxygen.[104] Fresh metal may be exposed when the oxidized surface is struck or scratched with a hard object, or when mechanical strain causes a crack. This poses a limitation to its use in liquid oxygen systems, such as those in the aerospace industry. Because titanium tubing impurities can cause fires when exposed to oxygen, titanium is prohibited in gaseous oxygen respiration systems. Steel tubing is used for high pressure systems (3,000 p.s.i.) and aluminium tubing for low pressure systems.

See also[szerkesztés]

Sablon:Subject bar

References[szerkesztés]

  1. Szõkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  2. a b c d e f g h i Titanium, Encyclopædia Britannica (2006. július 22.). Hozzáférés ideje: 2006. december 29. 
  3. a b c d e f g h i j k l m Sablon:RubberBible86th
  4. a b c d e f g h i Krebs, Robert E.. The History and Use of Our Earth's Chemical Elements: A Reference Guide, 2nd, Westport, CT: Greenwood Press (2006. július 22.). ISBN 0-313-33438-2 
  5. Donachie 1988, p. 11
  6. a b Barksdale 1968, p. 738
  7. a b c d e Titanium, Columbia Encyclopedia, 6th, New York: Columbia University Press (Hiba: Érvénytelen idő.). ISBN 0-7876-5015-3 
  8. a b c Barbalace, Kenneth L.: Periodic Table of Elements: Ti – Titanium, 2006 (Hozzáférés: 2006. december 26.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „EnvChem” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  9. a b c d e Stwertka, Albert. Titanium, Guide to the Elements, Revised, Oxford University Press, 81–82. o. (1998. július 22.). ISBN 0-19-508083-1 
  10. Donachie 1988, Appendix J, Table J.2
  11. a b c d e Barksdale 1968, p. 734
  12. Sikka, S. K. (1982. július 22.). „Omega phase in materials”. Progress in Materials Science 27 (3–4), 245–310. o. DOI:10.1016/0079-6425(82)90002-0.  
  13. Puigdomenech, Ignasi (2004) Hydra/Medusa Chemical Equilibrium Database and Plotting Software, KTH Royal Institute of Technology.
  14. a b c d e Emsley 2001, p. 453
  15. Casillas, N. (1994. július 22.). „Pitting Corrosion of Titanium”. J. Electrochem. Soc. 141 (3), 636–642. o. DOI:10.1149/1.2054783.  
  16. Forrest, A. L.. Effects of Metal Chemistry on Behavior of Titanium in Industrial Applications, Industrial Applications of Titanium and Zirconium, 112. o. (1981. július 22.) 
  17. a b c d United States Geological Survey: USGS Minerals Information: Titanium
  18. a b c Barksdale 1968, p. 732
  19. http://index.hu/belfold/2010/10/24/hova_tunt_a_magyar_titan/
  20. (2012) „Bioinorganic Chemistry of Titanium”. Chemical Reviews 112 (3), 1863. o. DOI:10.1021/cr1002886. PMID 22074443.  
  21. a b c d e Emsley 2001, p. 451
  22. Titanium. Mindat
  23. Greenwood 1997, p. 958
  24. Greenwood 1997, p. 970
  25. Greenwood, Norman N., Earnshaw, Alan. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann, 963. o. (1997). ISBN 0-08-037941-9 
  26. Greenwood, Norman N., Earnshaw, Alan. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann, 963. o. (1997). ISBN 0-08-037941-9 
  27. (2013. június 26.) „Preparation and Optical Storage Properties of λTi3O5 Powder” (Chinese nyelven). Journal of Inorganic Materials 28 (4), 425–430. o. DOI:10.3724/SP.J.1077.2013.12309.  
  28. (2014. július 22.) „A new solution for mirror coating in $γ$-ray Cherenkov Astronomy”. Experimental Astronomy 38, 1. o. DOI:10.1007/s10686-014-9398-x.  
  29. Greenwood, Norman N., Earnshaw, Alan. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann, 962. o. (1997). ISBN 0-08-037941-9 
  30. Schubert, E.F.: The hardness scale introduced by Friederich Mohs
  31. Truini, Joseph (1988. május 1.). „Drill Bits”. Popular Mechanics 165 (5), 91. o, Kiadó: Hearst Magazines. ISSN 0032-4558.  
  32. Titanium carbide product information. H. C. Starck. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  33. Baliga, B. Jayant. Silicon carbide power devices. World Scientific, 91. o. (2005. július 22.). ISBN 981-256-605-8 
  34. Seong, S.. Titanium: industrial base, price trends, and technology initiatives. Rand Corporation, 10. o. (2009. július 22.). ISBN 0-8330-4575-X 
  35. N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999
  36. Johnson, Richard W.. The Handbook of Fluid Dynamics. Springer, 38–21. o. (1998. július 22.). ISBN 3-540-64612-4 
  37. Coates, Robert M.. Handbook of Reagents for Organic Synthesis. John Wiley and Sons, 93. o. (2000. július 22.). ISBN 0-470-85625-4 
  38. Hartwig, J. F. (2010) Organotransition Metal Chemistry, from Bonding to Catalysis. University Science Books: New York. ISBN 189138953X
  39. a b c d e f g h Emsley 2001, p. 452
  40. Gregor, William (1791) "Beobachtungen und Versuche über den Menakanit, einen in Cornwall gefundenen magnetischen Sand" (Observations and experiments regarding menaccanite [i.e., ilmenite], a magnetic sand found in Cornwall), Chemische Annalen … , 1, pp. 40–54, 103–119.
  41. Gregor, William (1791) "Sur le menakanite, espèce de sable attirable par l'aimant, trouvé dans la province de Cornouilles" (On menaccanite, a species of magnetic sand, found in the county of Cornwall), Observations et Mémoires sur la Physique, 39 : 72–78, 152–160.
  42. Klaproth, Martin Heinrich (1795) "Chemische Untersuchung des sogenannten hungarischen rothen Schörls" (Chemical investigation of the so-called Hungarian red tourmaline [rutile]) in: Beiträge zur chemischen Kenntniss der Mineralkörper (Contributions to the chemical knowledge of mineral substances), vol. 1, (Berlin, (Germany): Heinrich August Rottmann, 233–244. From page 244: "Diesem zufolge will ich den Namen für die gegenwärtige metallische Substanz, gleichergestalt wie bei dem Uranium geschehen, aus der Mythologie, und zwar von den Ursöhnen der Erde, den Titanen, entlehnen, und benenne also diese neue Metallgeschlecht: Titanium; … " (By virtue of this I will derive the name for the present metallic substance — as happened similarly in the case of uranium — from mythology, namely from the first sons of the Earth, the Titans, and thus [I] name this new species of metal: "titanium"; … )
  43. a b Roza 2008, p. 9
  44. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Greenwood1997p955 nevű ref-eknek
  45. van Arkel, A. E. (1925. július 22.). „Preparation of pure titanium, zirconium, hafnium, and thorium metal”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 148, 345–50. o. DOI:10.1002/zaac.19251480133.  
  46. Yanko, Eugene: Submarines: general information, 2006 (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  47. Stainless Steel World. „VSMPO Stronger Than Ever”, KCI Publishing B.V., Hiba: érvénytelen idő, 16–19. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. január 2.) 
  48. National Materials Advisory Board, Commission on Engineering and Technical Systems (CETS), National Research Council. Titanium: Past, Present, and Future. Washington, D.C.: national Academy Press, R9. o.. NMAB-392 (1983. július 22.) 
  49. Titanium Metals Corporation. Answers.com. Encyclopedia of Company Histories. Answers Corporation, 2006 (Hozzáférés: 2007. január 2.)
  50. Defense National Stockpile Center. Strategic and Critical Materials Report to the Congress. Operations under the Strategic and Critical Materials Stock Piling Act during the Period October 2007 through September 2008 (PDF), United States Department of Defense, 3304. o. (2008. július 22.) 
  51. Bush, Jason. „Boeing's Plan to Land Aeroflot”, BusinessWeek, 2006. február 15.. [2009. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2006. december 29.) 
  52. "Roskill Information Services: Global Supply of Titanium is Forecast to Increase", Titanium Metal: Market Outlook to 2015 (5th edition, 2010).
  53. ISRO's titanium sponge plant in Kerala fully commissioned. timesofindia-economictimes . (Hozzáférés: 2015. november 8.)
  54. (12 September 2006). "U.S. Defense Agency Awards $5.7 Million to DuPont and MER Corporation for New Titanium Metal Powder Process". Sajtóközlemény. Elérés: 1 August 2009.
  55. Donachie 1988, Ch. 4
  56. Barksdale 1968, p. 733
  57. Chen, George Zheng (2000. július 22.). „Direct electrochemical reduction of titanium dioxide to titanium in molten calcium chloride”. Nature 407 (6802), 361–364. o. DOI:10.1038/35030069. PMID 11014188.  
  58. Roza 2008, p. 23
  59. Titanium, Microsoft Encarta (2005. július 22.). Hozzáférés ideje: 2006. december 29. 
  60. Donachie 1988, p. 16, Appendix J
  61. ASTM International. Annual Book of ASTM Standards (Volume 02.04: Non-ferrous Metals). West Conshohocken, PA: ASTM International, section 2. o. (2006. július 22.). ISBN 0-8031-4086-X  ASTM International. Annual Book of ASTM Standards (Volume 13.01: Medical Devices; Emergency Medical Services). West Conshohocken, PA: ASTM International, sections 2 & 13. o. (1998. július 22.). ISBN 0-8031-2452-X 
  62. Donachie 1988, pp. 13–16, Appendices H and J
  63. Roza 2008, p. 25
  64. Titanium. The Essential Chemical Industry online . CIEC Promoting Science at the University of York, 2015. január 15.
  65. AWS G2.4/G2.4M:2007 Guide for the Fusion Welding of Titanium and Titanium Alloys. American Welding Society (2006. július 22.) 
  66. Titanium Metals Corporation. Titanium design and fabrication handbook for industrial applications. Dallas: Titanium Metals Corporation (1997. július 22.) 
  67. Solderability. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  68. Hampel, Clifford A.. The Encyclopedia of the Chemical Elements. Van Nostrand Reinhold, 738. o. (1968. július 22.). ISBN 0-442-15598-0 
  69. Smook, Gary A.. Handbook for Pulp & Paper Technologists, 3rd, Angus Wilde Publications, 223. o. (2002. július 22.). ISBN 0-9694628-5-9 
  70. Moiseyev, Valentin N.. Titanium Alloys: Russian Aircraft and Aerospace Applications. Taylor and Francis, LLC, 196. o. (2006. július 22.). ISBN 978-0-8493-3273-9 
  71. a b Kramer, Andrew E.. „Titanium Fills Vital Role for Boeing and Russia”, 2013. július 5. (Hozzáférés ideje: 2013. július 6.) 
  72. a b Emsley 2001, p. 454
  73. Sevan, Vardan: Rosoboronexport controls titanium in Russia. Sevanco Strategic Consulting, 2006. szeptember 23. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 26.)
  74. Donachie 1988, p. 13
  75. GlobalSecurity. GlobalSecurity.org, 2006. április 1. (Hozzáférés: 2008. április 23.)
  76. Scharf, Caleb A. (June 17, 2016) The Jupiter Vault. Scientific American.
  77. Donachie 1988, pp. 11–16
  78. szerk.: Kleefisch, E.W.: Industrial Application of Titanium and Zirconium. West Conshohocken, PA: ASTM International (1981. július 22.). ISBN 0-8031-0745-5 
  79. szerk.: Bunshah, Rointan F.: Ch. 8, Handbook of Hard Coatings. Norwich, NY: William Andrew Inc. (2001. július 22.). ISBN 0-8155-1438-7 
  80. Bell, Tom. Heat Treating, Proceedings of the 20th Conference, 9–12 October 2000. ASM International, 141. o. (2001. július 22.). ISBN 0-87170-727-6 
  81. National Corvette Museum: Titanium Exhausts, 2006 (Hozzáférés: 2006. december 26.)
  82. Compact Powerhouse: Inside Corvette Z06’s LT4 Engine 650-hp supercharged 6.2L V-8 makes world-class power in more efficient package. media.gm.com. 20 August 2014
  83. Davis, Joseph R.. Metals Handbook. ASM International, 584. o. (1998. július 22.). ISBN 0-87170-654-7 
  84. a b c Donachie 1988, pp. 11, 255
  85. Gruntman, Mike. Blazing the Trail: The Early History of Spacecraft and Rocketry. Reston, VA: American Institute of Aeronautics and Astronautics, 457. o.. ISBN 1-56347-705-X 
  86. Appearance Related Applications, Titanium (2007. június 12.). ISBN 978-3-540-71397-5 
  87. Denver Art Museum, Frederic C. Hamilton Building. SPG Media, 2006 (Hozzáférés: 2006. december 26.)
  88. Apple PowerBook G4 400 (Original – Ti) Specs. everymac.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  89. Gafner, G. (1989. július 22.). „The development of 990 Gold-Titanium: its Production, use and Properties”. Gold Bulletin 22 (4), 112–122. o. [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF03214709.  
  90. Fine Art and Functional Works in Titanium and Other Earth Elements. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  91. Alwitt, Robert S.: Electrochemistry Encyclopedia, 2002 [2008. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 30.)
  92. Body Piercing Safety. doctorgoodskin.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  93. World Firsts. Pobjoy Mint
  94. Turgeon, Luke. „Titanium Titan: Broughton immortalised”, 2007. szeptember 20.. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  95. Orthopaedic Metal Alloys. Totaljoints.info. (Hozzáférés: 2010. szeptember 27.)
  96. (2010. szeptember 1.) „Titanium foams replace injured bones”. Research News, Kiadó: Fraunhofer-Gesellschaft. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 27.)  
  97. Pinsino, Annalisa (2015. szeptember 28.). „Titanium dioxide nanoparticles stimulate sea urchin immune cell phagocytic activity involving TLR/p38 MAPK-mediated signalling pathway” (en nyelven). Scientific Reports 5, 14492. o. DOI:10.1038/srep14492. ISSN 2045-2322. PMID 26412401.  
  98. (2000) „Hydrogen Absorption and the Lifetime Performance of Titanium Nuclear Waste Containers”. Corrosion Reviews 18 (4–5). DOI:10.1515/CORRREV.2000.18.4-5.331.  
  99. (2005. július 22.) „Proof of Safety at Yucca Mountain”. Science 310, 447, see footnote 6. o. DOI:10.1126/science.1112786. PMID 16239463. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 26.)  
  100. The Mycoremediation of Metals Polluted Soils Using Wild Growing Species of Mushrooms”. Engineering Education.  
  101. Berglund, Fredrik (2011. október 1.). „Titanium, Sinusitis, and the Yellow Nail Syndrome”. Biological Trace Element Research 143 (1), 1–7. o. DOI:10.1007/s12011-010-8828-5. PMID 20809268.  
  102. Cotell, Catherine Mary. ASM Handbook: Surface Engineering, 10th, ASM International, 836. o. (1994. július 22.). ISBN 0-87170-384-X 
  103. Compressed Gas Association. Handbook of compressed gases, 4th, Springer, 323. o. (1999. július 22.). ISBN 0-412-78230-8 
  104. Solomon, Robert E.. Fire and Life Safety Inspection Manual, National Fire Prevention Association, 8th, Jones & Bartlett Publishers, 45. o. (2002. július 22.). ISBN 0-87765-472-7 

Bibliography[szerkesztés]

  • Barksdale, Jelks.szerk.: Clifford A. Hampel: Titanium, The Encyclopedia of the Chemical Elements. New York: Reinhold Book Corporation, 732–738. o. (1968) 
  • Donachie, Matthew J., Jr.. TITANIUM: A Technical Guide. Metals Park, OH: ASM International, 11. o. (1988. július 22.). ISBN 0-87170-309-2 
  • Emsley, John. Titanium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements. Oxford, England, UK: Oxford University Press (2001). ISBN 0-19-850340-7 
  • Flower, Harvey M. (2000. július 22.). „Materials Science: A moving oxygen story”. Nature 407 (6802), 305–306. o. DOI:10.1038/35030266. PMID 11014169.  
  • Greenwood, N. N.. Chemistry of the Elements, 2nd, Oxford: Butterworth-Heinemann (1997). ISBN 0-7506-3365-4 
  • Titanium, First, New York, NY: The Rosen Publishing Group (2008. július 22.). ISBN 978-1-4042-1412-5 

External links[szerkesztés]

Sablon:Sister project links Sablon:Spoken Wikipedia

Sablon:Compact periodic table Sablon:Titanium compounds Sablon:Titanium minerals Sablon:Jewellery Sablon:Use dmy dates Sablon:Featured article