Szerhij Viktorovics Zsadan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerhij Viktorovics Zsadan
2022-ben
2022-ben
Született1974. augusztus 23. (49 éves)[1]
Sztarobilszk
Állampolgársága
Nemzetiségeukrán
Foglalkozása
IskoláiHrihorij Szkovoroda Harkivi Nemzeti Pedagógiai Egyetem
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerhij Viktorovics Zsadan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerhij Viktorovics Zsadan (Sztarobilszk, 1974. augusztus 23. –) ukrán költő, regényíró, esszéíró, zenész, műfordító.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Az ukrajnai Luhanszk területen, Starobilszkben(wd) született. Diplomáját a H.Sz. Szkovoroda Harkivi Nemzeti Pedagógiai Egyetemen(wd) 1996-ban Mihajlo Szemenko(wd) és az 1920-as évek ukrán futurista íróinak munkásságáról szóló szakdolgozatával szerezte. Ezt követően három évet töltött filológia végzős hallgatóként, 2000 és 2004 között ukrán és világirodalmat tanított. Azóta szabadúszó íróként dolgozik.

Pályáját 1990-ben kezdte, versei forradalmasították az ukrán költészetet: kevésbé voltak szentimentálisak, felelevenítve az 1920-as évek ukrán avantgárd íróinak stílusát, mint Szemenko vagy Johanssen. És megrajzolták szülőföldjét: Kelet-Ukrajna ipari tájait. A Vorosilovgrad (Luhanszk szovjet neve) egy Herman nevű fiatalember történetét meséli el, aki elhagyta szülővárosát, Sztarobilszket (a luhanszki régióban), de vissza kell térnie szülőföldjére, hogy megvédjen valamit, ami az övé.[5] A könyv alapján Jaroszlav Lodigin(wd) rendezte a díjnyertes The Wild Fields (Vad mezők, Дике поле, 2018) című filmet.[6]

Zsadan nemzetközileg ismert ukrán író, 12 verseskötete és 7 regénye, több mint egy tucat irodalmi díj nyertese. 2008 márciusában Anarchia az Egyesült Királyságban című regényének orosz fordítása bekerült a Nemzeti Bestseller-díj(wd) szűkített listájára. A 2008-as Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállításon is esélyes volt az „Év Könyve” címre. 2009-ben elnyerte a Joseph Conrad-Korzeniowski irodalmi díjat. 2012-ben a Вогнепальні й ножов elnyerte az „Év könyve” ukrán besorolást szépirodalomért. 2010-es Ворошиловград című regénye elnyerte a svájci Jan Michalski irodalmi díjat(wd), a BBC ukrán „Az évtized könyve” díját és a Brücke Berlin-díjat(wd). Válogatott versei Dinamo Harkiv elnyerte az ukrán "Az év könyve" díjat. (2014) Месопотамія (Mezopotámia) című könyve 2015-ben elnyerte az Angelus irodalmi díjat, 2016-ban Ukrajna elnökének „Az év ukrán könyve” díját.

2016 és 2019 között az ukrán Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj Bizottság tagja volt.[7]

Szerhij Zsadan, 2015, Wrocław

Zsadan költészetet fordított német, angol, fehérorosz és orosz nyelvről, olyan költőktől, mint Paul Celan és Charles Bukowski. Saját műveit német, angol, észt, francia, olasz, svéd, norvég, lengyel, szerb, horvát, litván, lett, fehérorosz, orosz,[8] magyar, örmény és cseh nyelvekre fordították le.

Lefordított költészete megjelent az Ambit,[9] Asymptote,[10] Blackbird,[11] Gulf Coast,[12] The Manchester Review,[13] Modern Poetry in Translation,[14] Poetry International,[15] Poetry International Web folyóiratokban[16], Plume.,[17] The Threepenny Review,[18] Tin House,[19] és Virginia Quarterly Review[20].

Színházi és multimédiás projektek[szerkesztés]

A Demokratikus Ifjúság himnusza (Гімн демократичної молоді) című regényét színpadra adaptálták, és a kijevi Ivan Franko Nemzeti Akadémiai Drámai Színházban(wd) mutatták be. 2004 óta a New York-i La MaMa Experimental Theatre(wd) Yara Arts Groupjával dolgozott, és közreműködött a következő előadásokban: „Koliada: Tizenkét étel” (2005), „Underground Dreams” (2013–2014), „Hitting Bedrock” (2015). ) és „1917–2017: Tychyna, Zhadan and the Dogs”(wd) (2017), amely két New York-i Innovatív Színházi Díjat kapott.

„Kém”, „Káplán” és „Tű” című versei Tkacz és Phipps fordításában részei voltak a „Blind Spot”-nak, Mikola Ridnyi(wd) és Szehij Zsadan installációjának a Velencei Biennálé ukrán pavilonja számára 2015. május–júliusban.

Zene[szerkesztés]

Zsadan együttműködött a harkivi székhelyű Luk-zenekarral(wd). Luk legtöbb ukrán nyelvű dalának szövege Zsadan művei alapján készült (különösen az első Tourist zone album, amely Zsadan Merry Christmas, Jesus Christ című darabján alapul).

A Khor monholskykh militsioneriv (mongol rendőrkórus) tisztelgő album 2008-ban jelent meg. A dalok Zsadan szövegeit tartalmazzák, harkovi zenészek előadásában.

2007 óta Zsadan együttműködik egy másik harkovi zenekarral, a Собаки в космосі-val(wd), jelenleg Жадан і собаки néven. Kiadták a Спортивний клуб армії (Katonai sportklub, 2008), a Зброя пролетаріату (A proletariátus fegyverei, 2012), a Бийся за неї (Harcolj érte, 2012), a Пси (Kutyák, 2016) és a Мадонна (Madonna, 2019) című albumukat.

2021-ben Zsadan felvett egy teljes albumot "Fokstroty" címmel Juriy Gurzi-vel(wd), egy ukrán származású, berlini zenész, DJ és producerrel.

Politikai aktivizmus[szerkesztés]

Szerhij Zsadan a "Rock for change" rallyn Harkovban, 2013

Zsadan aktív részvétele az ukrán politikában még diák korában kezdődött, és folytatódott a különböző ukrajnai politikai válságok során. 1992-ben a "The Red Thistle" nevű harkivi neofuturisztikus irodalmi csoport egyik szervezője volt.[21][22] Részt vett a 2004-es narancsos forradalom korrupció és a választók megfélemlítése elleni tüntetésén az elnökválasztás második fordulójában, egy harkivi sátortábor parancsnoka volt. A tiltakozás eredményeként az ukrán legfelsőbb bíróság elrendelte a szavazás megismétlését. Többször is kifejezte rokonszenvét az anarchisták iránt, és sok munkájában „baloldali” indítékok jelennek meg.[23]

2013-ban tagja volt az Euromajdan Harkiv koordinációs tanácsának, részese volt az országos tüntetéseknek és a rendőrséggel folytatott erőszakos összecsapásoknak.[24][25] Az 5 napos Maidan forradalom(wd) utóhatásaként, amelynek eredményeként az oroszok által támogatott Janukovics elnök lemondott, Harkivban az közigazgatási épület előtt megtámadták.[26]

2014 óta Zsadan számos látogatást tett a kelet-donbászi régió frontvonalaiban, amelyek fegyveres konfliktusban érintettek az orosz szakadárokkal. 2017 februárjában társalapítója volt a Szerhij Zsadan Jótékonysági Alapítványnak, hogy humanitárius segítséget nyújtson a frontvonalbeli városoknak.

Amikor megkérdezték, Zsadan a következőképpen jellemezte politikai kötelezettségvállalásait:

Önt gyakran „baloldalinak” nevezik – ez igaz? Soha nem jellemeztem magam baloldalinak, de mindig azt mondják, hogy a baloldaliak közé tartozom! Ez mind nonszensz. Az emberek balra és jobbra osztása a modern Ukrajnában nem túl építő jellegű. Ukrajna állampolgára vagyok, aki szereti a hazáját és próbál segíteni.

Azt mondanád, hogy „nacionalista” vagy „hazafi” vagy? Nem vagyok nacionalista. Egy hazafi – igen. Hazafi vagyok, és szeretem a hazámat. De a „hazafi” kifejezés a modern Ukrajnában és a modern Európában különféle jelentésekkel bír. Európában és Amerikában találkozom ezzel, ahol a közvélemény egyes tagjai egyenlőségjelet tesznek a „hazafi” és a „nacionalista” közé, vagy a „hazafi”-t konzervatív jobboldalinak tekintik. De ez nagyon pontatlan. Ukrajnában a „hazafi” egy olyan személy szinonimája, aki katonáink oldalán áll a fronton – valaki, aki támogatja országunkat.

Miért nem nevezed magad nacionalistának? Mert a nyolcvanas évek óta ismerem Ukrajna nacionalista mozgalmát. Sok barátom van a nacionalista mozgalomban, de a nacionalizmus elképzelései nem felelnek meg az én Ukrajnáról alkotott elképzeléseimnek. Ukrajna sokkal bonyolultabb, és sokkal kevésbé egyértelmű.

Ukrajna 2022-es orosz inváziója után Zsadan szülővárosában, Harkovban maradt, és segített a humanitárius segélyek megszervezésében.[27]

Kritikus fogadtatás[szerkesztés]

Zsadan a 2017-es Odesszai Nemzetközi Filmfesztiválon(wd)

Rosztiszlav Melnyikov és Jurij Csaplin, a New Literary Review munkatársa 2007-ben ezt írta:

Zsadan prózája olyan költői, szabadverse annyira prózai. Nehéz műfajt rendelni a művéhez: memoár, útleírás, időszerű vagy nem időszerű meditáció – vagy mindezek keveréke, amelynek középpontjában az én generációm és a mi korszakunk témája áll.[28]

Kirill Ankudinov(wd), aki 2008 júniusában a Vzglyad.ru-nak írt, ezt mondta:

Nem lehet összefoglalni Szerhij Zsadan fűszeres, forró, édes, gonosz improvizációit – ez a verbális jazz. Amikor őt olvasod, félsz a kortárs orosz irodalomtól: azok közül, akik most orosz nyelven írnak, nincs közöttük senki, aki ennyire pokolian szabad lenne (és mindenekelőtt mentes lenne az „írói” prózától, a „benyomás keltésére” való hajlamtól").[29]

2022. március 5-én a Lengyel Tudományos Akadémia(wd) jelölte az irodalmi Nobel-díjra.[27]

Művei[szerkesztés]

Versgyűjtemények[szerkesztés]

  • Генерал Юда (Київ: Український письменник, 1995)
  • Цитатник: Вірші для коханок і коханців (Київ: Смолоскип, 1995)
  • Пепсі (Харків: Майдан, 1998)
  • Балади про війну і відбудову: Нова книга віршів (Львів: Кальварія, 2001)
  • Історія культури початку століття (Київ: Критика, 2003)
  • Марадона: Нова книга віршів (Харків: Фоліо, 2007)  – második részként Marcin Svetlitsky, Charles Bukovsky, Paul Cseljan, fordításait tartalmazza
  • Ефіопія (Харків: Фоліо, 2009)  – містить розділ «Коментарі» з п'ятьма оповіданнями
  • Вогнепальні й ножові (Харків: Книжковий Клуб «Клуб Сімейного Дозвілля», 2012)
  • Життя Марії: Книга віршів і перекладів[30] (Чернівці: Meridian Czernowitz; Книги  – ХХІ, 2015)  – a gyűjtemény Maria Rilke és Czeslaw Milosz Rainertől származó fordításait is tartalmazza
  • Тамплієри: Нові вірші, 2015 – 2016 (Чернівці: Meridian Czernowitz; Книги  – ХХІ, 2016)
  • Антена (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2018)
  • Список кораблів: Нові вірші, 2018 – 2019 (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2020)
  • Псалом авіації (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2021)

Próza[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

  • Депеш Мод (Харків: Фоліо, 2004),
  • Anarchy in the UKR (Харків: Фоліо, 2005),
  • Ворошиловград (Харків: Фоліо, 2010),
  • Месопотамія (Харків: Книжковий Клуб «Клуб Сімейного Дозвілля», 2014)  – novellák és harminc verses regény.
  • Інтернат (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2017)

Történetek, esszék, regények[szerkesztés]

  • Біґ Мак (Київ: Критика, 2003)  – hat történet
  • Гімн демократичної молоді (Харків: Фоліо, 2006)  – hat történet
  • Трициліндровий двигун любові (з Юрієм Андруховичем(wd) та Любко Дереш|Любком Дерешем; Харків: Фоліо, 2007)  – Zsadan birtokolja a „NATO Bloc” szekciót, amely nyolc történetből áll. esszék
  • Біг Мак та інші історії (Харків: Фоліо, 2011)  – tizenöt történet
  • Палата № 7 (з Ладою Лузіною; Харків: Фоліо, 2013)  – Zsadan: „És anya a hajába rejtve” regény (2012)
  • Біґ Мак. Перезавантаження (Харків: Книжковий Клуб «Клуб Сімейного Дозвілля», 2015)  – húsz novella,
  • Коли спаде спека (Івано-Франківськ: Лілея-НВ, 2015; книга-«перевертень», під однією обкладинкою зі збіркою Мірека Боднаря «Бриколаж»)  – könyv, ugyanazon a borító alatt, mint Mirek Bodnar "Bricolazh" gyűjteménye) – 2010-2013 hasábok, megjelent a "TSN.ua" weboldalon "
  • ДНК (Харків: Книжковий Клуб «Клуб Сімейного Дозвілля», 2016)  – az ötlet szerzője és a könyvben szereplő történetek egyike

Dráma[szerkesztés]

  • Хлібне перемир'я (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2020)
  • Вишиваний. Король України (Чернівці: Meridian Czernowitz, 2020; valójában a könyv 2021-ben jelent meg)[31]

Válogatott művek[szerkesztés]

  • The very best poems, psychedelic stories of fighting and otherbullshit / Кращі поезії, психоделічні історії боротьби та інші інтимні колізії. Вибрані поезії 1992 – 2000 (Донецьк: Кальміюс, 2000)
  • Цитатник (Харків: Фоліо, 2005)  – збірки «Цитатник», «Пепсі», „Baladák a háborúról és az újjáépítésről”, gyűjteményen kívüli versek, betlehem „Karácsony Mária, Jézus Krisztus!”, új „U. R.S.R."
  • Капітал (збірка) (Харків: Фоліо, 2006)  – романи «Депеш Мод», «Anarchy in the UKR», збірки «Гімн демократичної молоді» та «Цитатник» (2005)
  • Біґ Мак² (Київ: Критика, 2007)  – перевидання збірок «Біґ Мак» та «Історія культури початку століття» gyűjtemények újranyomtatása két új történettel
  • Лілі Марлен: Книга нових та вибраних віршів (Харків: Фоліо, 2009)  – вірші зі збірок 1995 – 2009 рр., новий цикл «Лесбійки» й чотири оповідання
  • Прощання слов'янки (Харків: Фоліо, 2011)  – versek az 1995-2009-es gyűjteményekből, az új „Leszbijka” ciklus és négy novella
  • Госпелс і спірічуелс (духовні співи растаманів північного Причорномор'я) (Харків: Фоліо, 2012)  – egy miniatűr könyv, válogatott versek az 1995-2010 közötti könyvekből, рр.
  • Динамо Харків (Київ: А-БА-БА-ГА-ЛА-МА-ГА, 2014)  – вибрані вірші 1992 – 2014 рр.; у третьому виданні (2015)  – вірші 1992 – 2015 рр.
  • 30 доказів існування Бога (і 29 заперечень) (Київ: Laurus, 2014)  – вибрані вірші 1993 – 2013 рр.
  • Господь симпатизує аутсайдерам: 10 verseskötet (Харків: Книжковий Клуб «Клуб Сімейного Дозвілля», 2015)  – поетичні збірки 1995 – 2014 рр. (без перекладів, оповідань та вертепу)
  • Пливи, рибо, пливи (Чернівці: Чорні вівці; Книги  – ХХІ, 2016)  – művészeti könyv, a vers külön kiadása; Khrystyna Lukashchuk illusztrációi
  • Постійне місце проживання (Харків: IST Publishing, 2020)  – válogatott versek 1993-2020, művészeti könyv, Pavel Makov illusztrációi

Magyarul megjelent[szerkesztés]

Novellák[szerkesztés]

  • A szervcsempészet sajátosságai – 2000, Budapest, 2006 · Fordította: Körner Gábor[1]
  • Körgyűrűk szomorú démonai – Műút, Miskolc, 2011 · Fordította: Körner Gábor[2]

Kötetek[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • Jan Michalski Prize for Literature, awarded in 2014 for Voroshylovhrad[33]
  • BBC Ukrainian's Book of the Decade award in December 2014 for Voroshylovhrad[34]
  • Angelus Award (2015), for his book Mesopotamia, translated to Polish by Michał Petryk and Adam Pomorski[35]
  • EBRD Literature Prize (2022), for his book The Orphanage, translated to English by Reilly Costigan-Humes and Isaac Stackhouse Wheeler[36]
  • Friedenspreis des Deutschen Buchhandels (2022).[37][38]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The Fine Art Archive
  2. ↑ https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/alle-preistraeger-seit-1950/2020-2029/serhij-zhadan
  3. ↑ a b https://www.suhrkamp.de/person/serhij-zhadan-p-5533
  4. ↑ https://www.suhrkamp.de/rights/nachricht/serhiy-zhadan-receives-hannah-arendt-prize-for-political-thought-2022-b-3707
  5. ↑ Masterpieces of Ukrainian literature: 7 works (or more) you can read in English (angol nyelven). ukraineworld.org . (Hozzáférés: 2020. szeptember 6.)
  6. ↑ Dyke pole (film)
  7. ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №575/2016 — Офіційне інтернет-представництво Президента України, 2016. december 27. [2016. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 29.)
  8. ↑ Тяжелые соты письма
  9. ↑ „Recollections (from 'Stones')”. Ambit 235. [2021. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 7.)  
  10. ↑ Pennsylvanian Readings – Asymptote (angol nyelven). www.asymptotejournal.com . (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  11. ↑ Serhiy Zhadan | Blackbird v16n2 | #poetry. blackbird.vcu.edu . (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  12. ↑ (Winter–Spring 2022) „Casanova”. Gulf Coast.  
  13. ↑ Two Poems. The Manchester Review , 2019. február 2. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  14. ↑ No.3 2017 War of the Beasts and the Animals, 2018. május 4. [2018. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  15. ↑ Two Poems by Serhiy Zhadan, translated by Valzhyna Mort (angol nyelven). Poetry International Online , 2016. december 17. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  16. ↑ Serhiy Zhadan (poet) – Ukraine – Poetry International, 2018. március 30. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  17. ↑ Serhiy, Zhadan: City That Cultivated Our Voice (amerikai angol nyelven). Plume , 2018. április 25. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  18. ↑ The Threepenny Review: Issue 156, Winter 2019. www.threepennyreview.com . (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  19. ↑ Fishes' Tears (amerikai angol nyelven). Tin House , 2016. augusztus 10. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  20. ↑ (Fall 2011) „Stones (excerpts)”. Virginia Quarterly Review.  
  21. ↑ "Червона фіра": 20 років по тому (ukrán nyelven). ЛітАкцент – світ сучасної літератури , 2012. május 5. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  22. ↑ "Червона Фіра" як початок "жаданівської" культури | Справжня Варта. varta.kharkov.ua . (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  23. ↑ Лівизна як "архітектурна прикраса" в творчості Сергія Жадана (ukrán nyelven). ЛітАкцент – світ сучасної літератури , 2010. szeptember 17. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  24. ↑ McGrane, Sally. „The Abuse of Ukraine's Best-Known Poet”, The New Yorker , 2014. március 8.. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 12.) 
  25. ↑ „Ukraine activists swap Lenin for Lennon”, BBC, 2013. december 23.. [2017. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 20.) 
  26. ↑ „Ukraine's Rock Star Poet Who Chose To Fight Back”, Radio Free Europe, 2014. március 11.. [2014. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 12.) 
  27. ↑ a b Nogaś, Michał: "Wolna Ukraina mówi głosem Żadana!". Pisarz nadaje z Charkowa. Polacy zgłosili go do Nobla (lengyel nyelven). wyborcza.pl , 2022. március 5. (Hozzáférés: 2022. március 5.)
  28. ↑ Northeast of the Southwest: The Contemporary Literature of Kharkiv. The New Literary Review, #85, 2007. [2011. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  29. ↑ Ankudinov, Kirill: Adventures in April. Vzglyad, 2008. június 5. [2008. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  30. ↑ Життя Марії: Книга віршів і перекладів Archiválva 3 квітня 2015 dátummal a Wayback Machine-ben.
  31. ↑ Сергій Жадан [офіційна сторінка], 2021. február 4. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  32. ↑ Körgyűrűk szomorú démonai
  33. ↑ Brack, Joëlle: Prix Jan Michalski 2014. Payot Libraire, 2014. november 28. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  34. ↑ „BBC Ukrainian Book of the Year 2014 and Book of the Decade winners named”, The Financial, 2014. december 13.. [2014. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. december 14.) 
  35. ↑ Serhij Żadan!!! -. angelus.com.pl . [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
  36. ↑ The Orphanage wins the EBRD Literature Prize 2022. ebrd.com . [2022. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 24.)
  37. ↑ Сергій Жадан отримає Премію миру німецьких книгарів (ukrán nyelven). Радіо Свобода . (Hozzáférés: 2022. július 29.)
  38. ↑ Serhij Zhadan – Friedenspreis des Deutschen Buchhandels (de-DE nyelven). www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de . (Hozzáférés: 2022. július 29.)

Egyéb információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Serhiy Zhadan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerhij_Viktorovics_Zsadan&oldid=26980286”