Szeremlei Sámuel (főbíró)

Ez a szócikk a főbíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szeremlei Sámuel (egyértelműsítő lap).

Szeremlei Sámuel (Csögle, 1695.? – Debrecen, 1778.) városi főbíró, tanár, fordító, versszerző.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Szeremlei János, a pápai református kollégium tanára volt. Szeremlei Sámuel tanulmányait Pápán, a református kollégiumban és Debrecenben végezte. Jogot is hallgatott. Feltételezések szerint külföldön járt főiskolára. 1726-ban debreceni főjegyző, azután tanácsnok, 1750-től a református kollégium gondnoka, 1753-tól főbíró volt Debrecenben. Szilágyi Sámuel püspök apósa volt.

Művei[szerkesztés]

Keresztyén embernek egész tiszte (Angolból ford.). (Debrecen. 1769.)
Magános buzgó könyörgések (Az előbbinek végén). (Debrecen. 1770.)

Verseket is írt, melyek közel egyet Tóth Ferenc közölt a tiszántúli püspökök életében (129–131. l.).

Források[szerkesztés]

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
Veszprém megyei életrajzi lexikon Archiválva 2005. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk[szerkesztés]

Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Nagybákay Antal: Egy barokk-kori debreceni főbíró élete... Debrecen, 1942.